Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-04-19 / 17. szám
April 19, 1952 AZ EMBER 3-ik oldal NYÍLT levél Zakó András tábornokhoz Irta:JÁNOS ANDOR Tábornok Ur! Mint ‘“Az Ember” állandó munkatársa szeretnék önhöz, mint a lap állandó olvasójához fordulni egy nyílt levél formájában, jóhiszemüleg feltéve, hogy aki a magyar emigrációban aktiv szerepet játszik, hetenként szorgalmasan végigolvassa e középutas demokrata hetilap értékes hasábjait. Minden közéletben szereplő férfiú kiváncsi arra, hogy róla mily véleménnyel vannak honfitársai? Mint ma mondani szokás, a magyar nemzet élő lelkiismerete Nyugaton emigrál, területileg szétszóródva mind az öt kontinensen és a nagy területi távolság magával hozza a nagy véleménykülönbségeket is. Északon mást gondolnak ön felől, mint Délen és New Yorkban szintén mást, mint például Buenos Airesban. Európáról nem is szólva, ahol a különböző országok és a különböző politikai beállítottság szerint oszlanak meg a vélemények. Nagy általánosságban az önnel kapcsolatos vélemény nem kedvező. Az ön múltjában igen sok zavaró momentum van, a jövő céljait illetően is ködös a kép, sőt elvétve csapadékkal. Az ex-nácik igen nagyrabecsülik, a mérsékelt nyugatosoknál már lefelé menő tendencia mutatkozik, a középutas demokraták érthető gyanakvással figyelik működését. A nyilasok és bolsevikiek véleménye bennünket kevéssé érdekel, annál jobban nyom a latba az- ősdemokraták hitvallása. Hivatalosan ön annak a szervezett milíciának kinevezett feje,—MHBK,—amely a Nyugat demokrata hadvezetőségének rendelkezésére állva, készen lesz óhazánk felszabadítására. Ez a cél valóban magasztos és hazafias, felszabadítani a magyar népet a moszkovit’a hajcsáruralom alól, de a szándék tisztaságát és nemességét több fontos körülmény eleve gyanússá teszi. Legyen szabad egy pár zavaró momentumot itt felsorakoztatnom, amely az ön személyében kétkedők táborát érthető aggodalommal tölti el. Elsősorban az otthoni politikai múltja, ön helyettesével együtt egy pár esztendővel ezelőtt még a kopjás mozgalomnak volt látható vezére. Jelvényük és címerük az MHBK-ban ma ugyanaz, mint tegnap volt a kópiásoknak, ön személyében és akkori közéleti ténykedéseivel elősegítette az ezeréves alkotmányos Magyarország iibomlasztását, egy Szálasi nevű banditavezér diktatúráját, az ország erkölcsi hitelének elvesztését a kultur Nyugat szemében, a felelőtlen különitményi kilengéseket, a jogfosztó zsidó törvények életbeléptetését, a szabad rablást és a tömeggyilkosságokat; a gettót, a sárga csillagot és a tarkólövészet nyilas sportját. De ha most a nagy cél érdekében , —mondjuk, hogy fátyolt borítanánk is a múltra — jelentkezik rögtön a második zavaró momentum. Az MHBK vezérkarának politikai és vegyi összetétele nem is jobboldali nemzeti irányzatú, hanem kifejezetten szélsőséges, neo-náci tendenciájú. Bujkáló háborús bűnösök, levitézlett terrorista csendőrtisztek, nyilas keretparancsnokok, exponált náci-párttagok alkotják az abszolút többséget, mig a demokratikusan és humánusan gondolkodó frontharcosok elenyésző kis számban szerepelnek a hangadók között . . . Valószínűleg olvasta ön “Az Ember”-ben szerény toliamból nemrégiben megjelent cikket, hogy Európában létezik oly j földalatti terrorista szervezet, amely céljául azt tűzte ki, hogyha az amerikai csapatok felszabadították szerencsétlen óhazánkat, utánuk ők nyomulnának be, előre elkészített listaalapon “kinyírni” az otthoniak tízezreit. Ugyanazon cikkemhez még jóhiszemüleg hozzáírtam, hogy ez az illegális szervezet “nem azonos” azzal a katonai szervezettel, amelyben önként jelentkező magyar honosok ajánlották fel harctéri szolgálataikat a Nyugat demokratikus hadvezetőségének Magyarország felszabadítására és a jelenlegi moszkovita diktatúra megdöntésére. Sokan közülünk szeretnők azt osztatlanul elhinni, hogy az MHBK-nak valóban semmiféle tényleges és érzelmi nexusa nincs p szóbanforgó terrorszervezettel és suba alatt sem támogatja őket?! . . . Tábornok Ur! ön a hazáját és mi demokratikus emigránsok az óhazánkat amerikai katonák és amerikai fegyverek segítségével szeretnők felszabadítani. Természetesen azzal a jövőbe vetett szent hittel, hogy odahaza a felszabadulás után HERZ-SZALÁM1! VALÓDI! IMPORTÁLT! (Jelenleg Hollandiából.) Y orkville-ben kizárólag PAPRIKÁS WEISS IMPORTERNÉL kapható! 1504 SECOND AVE. 78 és 79 utcák között NEW YORK 21, N. Y. Telefon: BU 8-6117 Vidékre pontosan szállitunk. Kérjen ingyenes árjegyzéket. nem diktatúra - változásról lenne szó és n e m vérfürdőkről vagy jogfosztó törvényekről, hanem a demokrácia égisze alatt békés megélhetésről, polgári egyenlőségről, gazdasági fellendülésről és a balsorsos Magyarország ismét bekapcsolódhatna a nyugati kultúra közösségébe. Önnek és az Ön vezérlete alatt álló MHBK-nak azonos ezzel az elgondolásuk, komoly szándékuk és felszabadító programjuk? És az uj Magyarország létesitendő hadseregének felállításánál önök demokratikus katonai szellemet terveznek, avagy a régi úgynevezett “nemzeti hadsereget” óhajtják újjáéleszteni? Megengedi tábornok ur, hogy most mint publicista letegyem a toliam és mint hadviselt frontkatona — az első világháború több-kitüntetéses, tartalékos tüzérhadnagya — egy pár őszinte bajtársi szót mondhassak? Noha nem vagyok Habsburg-imádó legitimista, mégis mélyen meg kell hajtanom az elismerés zászlaját a régi k.u.k. hadsereg emelkedett és korrekt bajtársi szelleme előtt. Ezzel szemben a fönti jelződet egyáltalán nem lehetne idézni a Horthy- vagy Szálasi-féle Nemzeti Hadsereg vitéz alakulataira. Abban a hadseregben a katonai és bajtársi vezérfonal: a gyűlölet vagy az egyéni érvényesülés vágya volt és nem az önzetlen hazaszeretet. (Budaörsi csaták, a nyilasokhoz való későbbi átállás, a munkaszolgálatosokkal elkövetett attrocitások stb.). A régi császári és királyi hadseregben főleg azt nézték, hogy ki a jó katona, a tiszteknél ki a tisztességes ur és a bajtársi szellem nem intrikákban és különitményi “hőstettekben” nyilvánult meg. A Nemzeti Hadsereg aktív tisztjei és katonái — és nemcsak náci alakulatok voltak'azok, akik a Kárpátokban Isten képmására teremtett civileket és katonákat fákon kukorékoltattak és az oroszországi hómezőkön tervszerűen megfagyasztattak. Ugyancsak a Nemzeti Hadsereg aktiv katonái és tisztjei — és nemcsak nyilas alakulatok — követtek el odahaza olyan vérlázitó kegyetlenségeket a védtelen magyar emberekkel (pardon: zsidókkal) szemben, amelyek szégyenfoltjai a magyar történelemnek. Elmesélek Itt futtában egy példát a több ezer közül, amelynek mártírja egy hős tiszibajtársam lett az 1944-es években. KERESZTES ERNŐ, 48 éves nestmegyéi földbirtokosról és többszörös sportbajnokról van szó, aki az első világháborúnak többszörösen kitüntetett, tartalékos huszárkapitánya volt és még mint zászlóst az arany vitézségi éremmel jutalmazták. Mikor Szálasiék rablóbandája került uralomra, a felfegyverzet pribékek rögtön a lakásán keresték, azonban nem lévén otthon, túszként az egyik rokonát vitték el helyette. Keresztes természetesen úri kötelességének tartotta — még a hóhérlegényekkel szemben is — hogy azonnal jelentkezzen, nehogy az ártatlan családtagot bántalmazzák. Felöltözött huszárkapitányi egyenruhájába (ehhez joga volt az arany vitézségi érme miatt) és elment a budai kapásutcai katonai parancsnokságra. Bemutatkozása után a Nemzeti Hadsereg harcteret soha nem látott vitéz katonái és tisztjei — és nem csupán nyilasok :— azon melegében felpofozták és szószerint a következőket mondták neki: — Szégyene Magyarországnak, hogy egy zsidó huszárkapitány lehetett és egy zsidófajut arany vitézségi éremmel tüntettek ki. (Itt zárójelben meg kell jegyeznem, hogy Keresztes Ernő még az első világháború előtt felvette a katolikus vallást és meggyőződéssel tért meg a Jézus Krisztus alapította egyházba.) Keresztessel huszárkapitányi egyenruhájában fát-szenet hordattak a kaszárnya pincéjéből a Nemzeti Hadsereg legénysége és tisztikara előtt, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illették, megrugdosták és leköpdösték. De csak ezután kezdődött el az igazi mulatság: a medvetánc. Ha tábornok ur talán nem tudná, hogy 'milyen fajta tánc is az, rögtön itt elmagyarázom. Egy nagyobb szobában felállítanak egy fatuskót és Keresztesnek arany vitézségi érmével és huszárkapitányi disz-uniformisában azt a bizonyos fatuskót négykézláb, medveszerüen körül kellett táncolnia. Ha már kissé elfáradt a tánctól és sírni kezdett a megaláztatásoktól, akkor a “nemzetvédő” hóhérok bikacsökkel és kardlappal nógatták újabb táncfigurákra. Minthogy Keresztes Ernő erős fizikumú sportbajnok is volt, három napig bírta a pokoli kínzást. A harmadik napon, tánc közben verték agyon a szerencsétlen áldozatot ... Az Úristen adjon neki a másvilágon békés nyugodalmat és kegyesszivü angyalai gyógyítsák be azokat a szörnyű sebeket, amiket ez a vitéz katona kapott gyáva és becstelen egyenruhás gyilkosaitól . . . Ezt a szomorú, de az akkori időkre fölötte jellemző “kis epizódot” azért írtam le önnek, hogy megkérdezzem tábornok úrtól úgyis mint az MHBK legmagasabb rangú parancsnokától, hogy az önök által — a felszabadulás után — odahaza felállítandó magyar hadsereg hasonló szellemben lesz-e reorganizálva? Mert ha igen, akkor már most tudomására hozzuk — mi középutas demokrata emigránsok '— hogy szivünk egy csöppnyi vérével sem kívánunk ilyen “felszabadulást” Magyarországnak! Az egymást váltó náci- és orosz zsarnokság után végre valóban szabad, demokratikus és emberséges uj országot akarunk, ahol soha többé ne lehessen a fenti példákhoz hasonló kegyetlenséget elkövetni egyetlenegy védtelen és ártatlan embertársunk ellen sem! MARSEILLE, 1952. április VADNAY LÁSZLÓ MOLNÁR FERENCRŐL Hollywood, 1952, tipr. 9 Drága Ferikém, még válaszolni sem tudtam leveledre, nemhogy cikket írni, annyira beteg voltam egy súlyos virus nyavalyával. Molnár Ferink halála végtelen lesújtott. Folyton eszemben jár legutolsó beszélgetésünk közvetlen elutazásom előtt. “Vigyázz magadra, drágám,” mondtam. “Ne fétis” mondta '"nem lesz velem baj. Szerintem csak az hal meg, aki feladja. Sokan élhetnének, akik elmentek, de feladták idő előtt.’’. . . Hát most Ferikénk is, feladta . . . Írok Róla egy cikket (ezret tudnék), kis történetkéket, amiket nem lehetett leírni, a mig élt; nem is tudom miért nem, de nem lehetett. Bár még mindig nem lehetne. Ibolyával együtt sokszor ölellek VADNAY LACI IZSÁK IGNÁC ÜDVÖZLET* Chicago, 1952, április 6 Kedves Feri! Mint jelezted, 25 év pergett le » homokórán, amióta a közélet porondján vivőd meg nem alkuvő harcodat az igazság és megértés jegyében. Ha valaki megérti ezt a kitartó küzdelmet, bizonyára oly egyén, ki ötven évvel ezelőtt lépett jelenlegi hazánk földjére, méltányolja azt. Mint küzdő fiatalemberek kezdj tűk újságírói pályánkat s úgy érj zem, hogy a vég is hasonló lesz, A különbség csak ott és abban f«v megnyilvánulni, hogy akkor mfi.. “fiatal - öregek“ és most mint “öregedő-fiatalok” folytatjuk a harcot, melyre majd a halál teszi a pontot . . . Pénzvágyók, vagyongyüjtők sohasem voltunk. Tettekben és példaadásban óhajtottunk előljárnii, I ha jön a végső elszámolás elmondhassuk: csak az vallhatja, hogy bölcsen élt, ki mosolyával kiérdemelte az intelligens egyé! nek értéklését és a gyermekek ragaszkodását. Aki az utódokra ruházta hírnevét s megtette köteles- 1 ségét, hogy a világot jobban hagy-: ja el, mint megérkezése napján,: annak igazán példaadó volt élete. Aki sohasem nélkülözte a természet szépségeit, avagy elfelej-1 tette volna méltányolni azt, aki mindig a legjobbat óhajtotta látni az embertársakban s mindig ; készséggel nyújtotta amivel ren-' delkezett, akinek élete lelkesítő volt s emléke áldásos marad embertársaira, — annak élete teljes j és kielégítő volt. Ezek a szavak le-: hegnek előttem s ezeknek széllé-’ mében üdvözöllek a jelentős évforduló idején .... IZSÁK IGNÁC: JOBBAN JÁRNAK magyarországi rokonai, ha pénz helyett VÁMMENTES ÉLELMISZER és RUHÁZATI (Globus Trading Co.) CSOMAGOKAT rendel a budapesti raktárból ■bárhová. Felvilágosítással szolgál: European Exchange Co. HARTMANN GUSZTÁV, TULAJDONOS. A KISS EMIL BANK volt vezérigazgatója 1566 FIRST A VE. a 81 és 82-ik utcák között NEW YORK. N. Y. Telefon: RH 4-TJ52
