Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-04-12 / 16. szám

4-fk oldat AZ EMBER April 12, 1952 AZ EMBER BÖSÖÖJl FERENC POUUKJU HtnLAPlA 401 THE MAN Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. — gyobb számban kerül az ellenőr­zés teljes gépezete ezek kezeibe, annál több “retek” kerülhet az akasztófára . . . Ezek ugyanis a legvéresebb ideológiával szaturál­va, — még a kivül-belül vérvörös paradicsomot is reteknek fogják minősíteni . . . A mai véreskezü “retek”-gyom­­lálók nagy része “retek”-sorra fog kerülni, helyet csinálva az újabb kiképzettek részére. A “hadsereg” nem tekinthető számottevő lehetőségnek a rend­szer felforgatására. Sajnos, je­lenleg egyetlen vérszegény, sápadt reményünk, hogy a kiképzettek egymást igyekezve túlszárnyalni, megindítják az egymást-felfalás várva-várt processzusát . . . Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: i S20 East 79th Street New York 21* N. Y. Telephnoe: BUtterfield 8-6168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00. ti Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents. Vol. XXVII New York, N. Y., April 12, 1952 No. 16 Rec-ntered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March 3. 1879 RETEK - AKASZTÁS irta: frahk buy Nem, semmi tévedés, — tényle­gesen retekről van szó . . . Harmadik éve folyik a nagy tisztitó munka, az összes gyar­mat-országokban, a Nagy, Szent és Vérvörös Anyaország ukáza alapján . . , Júliusban lesz három éve, hogy a nagy “marsall” Rokoszovski Konstantin átvette a parancsnok­ságot a “satellite” országok felett és Varsó székhellyel, korlátlan diktátora lett hat gyarmatnak (magyar, lengyel, román, cseh, bolgár és albán). A “purge,” vagyis nagytakarí­tás elsősorban a hadseregnél kez­dődött és itt alkalmazta először e lengyellé vedlett orosz véreb a “retek” hasonlatát. “ . . . kiirtandó minden retek .. szólt felebbezhetetlen paran­csa, “vagyis mindenki, aki kivül vörös, de belül fehér ellenforra­dalmár . . Így vált az ártatlan, egészséges böfögést keltő sör - kellék emészt­hetetlenné a bolsi gyomor politi­kai útvesztőiben . . . Önkéntelenül a bolsikkal faty­­tyurokonságtól sinylő Hitler ura­­lomrajutására kell gondolnom . . . Amikor barnaingesei először je­lentek meg a horogkeresztes po­rondon, a pesti aszfalt azonnal kitermelte a megfelelő “meghatá­rozást”: “Ezek a barnainges ge­­stapó-legények olyanok mint a (frissensült beafsteak . . . kivül barna — belül vörös . . . A bolsi forma vegetáriánussá Vedlett . , . Magyarhonban eddig közel 40,- 000 "megbízhatatlan” és “nem­­köztermelő” egyén került a retek sorra és a mezőgazda Magyarhon, a kapott parancsnak megfelelően megkezdette a “retek” akasztá­sát .. . Legutóbbi jelentésünkben közöltük az újabb “kiegészítő” utasításokat, további 75,000 “re­tek” eltávolítására. Közöltük, hogy a “megvágható” kiszemeltek miképp vásárolhatják “retekmen- Itesitésüket.” Most újabb, nem érdektelen adatra bukkantunk ... Van-e, aki ne emlékezne a vé­res emlékezetű 1919-i tavaszra, a­­mikor a minden tekintetben vér­szegény Kun Béla és bandája üvöltötte fülünkbe, hogy “be a vörösbe!”? . . , Kedves neje, Kun Béláné, négy év előtt visszaköltözött Oroszhon­ból Magyarhonba. Mint özvegy. Kedves férje ugyanis rossz lutri­számot húzott Moszkvában és a Lenin után következő nagy ver­senyfutásban Trotzkijra fogadott — Sztálin helyett. Eliminálták. Ugyancsak Trotzkijt is (később és Mexikóban.) Ezek a retkek kerül­tek kigyomlálásra Sztálin Jóska uralmának megerősítésére. Most Kun Béláné is retek-számba ke­rült, az ő kilakoltatását is elren­delték. Nyolc napon belül a “ta­nács” megváltoztatta e rendeletét, “tévedés”-nek minősítette a kila­koltatást elrendelő végzést és bo­csánatot kért Kun Béla kedves nejétől. Mi történt? Illetőleg, miért???? Mindössze három nappal azu­tán, hogy az özvegy kézhezvette a végzést, Matyi kábelt kapott in­nen a tengerentúlról, feltétlenül megbízható, hithü elvtársaktól, a­­melyben megfenyegették, hogy az itteni (kapitalista!!) sajtó ren­delkezésére bocsájtják azokat az EREDETI OKMÁNYOKAT, me­lyek Kun Béla kievi kivégzéséről tanúskodnak és amelyek látszólag orrfacsaró bűzt terjesztenének, — nem a Wall Street, hanem a leg­vörösebb elvtársak felé . . . A sikerrel járt zsarolással az ügy nincs befejezve . , . Matyi ku­tatja a csatornát, melyen keresz­tül a kilakoltatási végzés1 hire — dacára a fennálló legszigorúbb cenzúrának—New Yorkba került... A cenzúra ma már kizárólag a hadsereg kezére került. Keserű mosolyra fanyalodok ar­ra gondolva, hogy barátaim sorra biztattak évekkel ezelőtt (főleg az újonnan jöttek), hogy “majd meglátod, a hadsereg fogja kirúg­ni ezeket a vörös gazembereket.” Ezek a sötétben botorkálok a multbani sarkantyupengető, “kér­­lekalássan” hadseregben bíznak, amely már régesrégen retek-sorra jutott. Aki nem tudná, annak hadd mondjuk el, hogy a “magyar” hadsereg főparancsnoka a tök­­forma-fejü Konev Iván marsall, aki minden katonai alakulatba— havonta emelkedő létszámmal— elhelyezte a “biztonsági osztag”­­jait. Nem igaz a hir, hogy ezek oroszok. Épp úgy nem igaz ez a hir Koreáról sem. Ezek mind az illetékes gyarmat bennszülöttei, akik azonban orosz iskolából ke­rültek ki és a legalaposabb indok­­trinálásban részesültek. Ezek mind rendkívüli kiváltságokat élveznek (dupla fizetés, jobb ruházat, több szabadság . . .), de annyira egy­más ellenőrzése alatt állanak, hogy társadalmilag sem érintkez­hetnek mással, mint saját alaku­lataik tagjaival és azok család­jaival. Ezeket a renegátokat Ko­nev oly megbizhatóaknak tartja, hogy ezek a számban naponta nö­vekvő alakulatok a legmodernebb orosz fegyverzettel rendelkeznek. Természetesen ötévi orosz kikép­zésüket és fegyverzetüket a gyar­matország fizeti és ezen az utón jutott a Nagy Vörös Anyaország potya előőrsi, milliós hadsereghez. Az igazi veszély kétségtelenül abban rejlik, hogy mind nagyobb számban lepik el az országot a Moszkvából visszakerülő tanon­­cok, akik vérré vált kötelezettsé­güknek tekintik Moszkva legszer­vilisebb kiszolgálását. Minél na-Floridai pillanatfelvételek Miami, Fia., 1952. március Most fejeződik be a második szezon: az első a karácsonyi és ez volt a “téli,” mely körülbelül március közepéig szalad . . . Ál­talános megítélés szerint a szezon közepesnek bizonyult, vagyis volt mindenhol “Vacancy,” ami az utolsó évek konjunktúrája után kissé kiábrándító. De azért mást sem lehet hallani itt, mint hogy ki-mit vett meg . . .ez egy házat, az egy üzletet, amaz egy trailer­­parkot . . . minden eladó itt és a tendencia jelenleg, pesti tőzsdei szóval kifejezve “flau,” vagyis gyengülő. Sok magyar jön le, aki itt telepszik le ebben a csodála­tos napsütésben. Legújabban egy newyorki babagyáros likvidálta 40 éves üzletét és vett itt egy apart- | ment házat . . . A magyarság a Hungarian Cul- j tural Society-ben tömörül . . .ál­landó rádióprogramjuk van, ame­lyet Prager Jenő szakavatottan vezet. Minden héten estélyek, va­sárnapokon többszázan vesznek ezeken részt . . . felléptek Zsolt Ferenc, Kovács Lilly és Bibor Ol­ga zongoraművésznők, most Rá­­kossy Tibor repül le New Yorkból énekestét adni és igy tovább . . . Olyan intenzív a magyar élet, hogy egy hollywoodi (itt Floridá­ban) barátom elválással fenyege­ti a feleségét, mert az vasárna­ponként három órán át a magyar rádiót bömbölteti — nem hagyja a családot aludni. A nagy lóverseny-szezon 40-na­­pos session után lezárult. Tulaj­donképpen ez jelenti a főszezont itt Miamiban ... A Hialeah gyö­nyörűséges pályáján naponta megjelenni szigorúbb rítus akár­melyik vallásnál egyes tízezrek számára. Ebben az évadban űj rekordot teremtettek az itt meg­jelenő nézők: 40 nap alatt %-mil­lió volt a drukkolok száma és a külömböző pénztáraknál az össz­­fogadások összege 1-2 millió dol­lár között váltakozott naponta. Szép kis kereset ez Florida állam­nak, mert adó cimén körülbelül 17 százalékot vágnak le minden fogadási dollárból. (Szerényen meg lehet ebből élni!) Itt fordított világ van, nem “Cherchez la femme,” hanem minden férfire átlagban 2-5 nő "ESIK” ... az sem baj, ha egy kicsit pohos a pali vagy kihullot­tak az összes ősz-hajszálai. A fő az, hogy legyen duzzadt “bank­roll” a zsebében és akkor hajrá, annyi a nője, mint a pelyva . . . Vacsora-időben direkt élvezet be­menni a nagyobb szállodák hali­jába és megszemlélni az “out to kill” -lőltözékü, 1 e g különbözőbb korú hölgyeket, amint vadászku­tya-szemekkel keresnek egy part­nert. Többnyire sikerrel, mert a­­hogy az óramutató emelkedik, a nők igényei aszerint esnek. Es­te 9 óra felé már az árfolyamok— hogyugymondjam — a földön csúsznak . . . Félreértés ne essék: jönnek ide családok is. Azokra csak részben vonatkoznak a fentiek. Viszont, mig a férj golfozik vagy pláne gin-römizik, addig senki sem. kí­vánhatja őnagyságától, hogy is­tenments “tétlenül” üljön az aranybrokát vagy platina ruha­jegyzést: “az igazi estélyi ruháról ról hallottam azt a jellemző meg­jegyzést: az igpzi estélyi ruháról nem lehet tudni, mikor az ember meglátja, hogy rajta van-e őnagy­­ságán vagy most veszi éppen fel, avagy most vette le . . Már megírtam, hogy szőrmesál nélkül élni sem lehet — különösen nem egy férjnek! A gyémánt ékszerek a Times Square csillogását is megszégyenítik. Már reggelihez ökölnyi gyűrűk és brossok szúrják ki az emberek szemét (azért van köztük rengeteg “zirkon” is!) Er­ről is járja itt egy jó bemondás: “Mondd drágám, te melyik éksze­részhez küldöd a gyémántjaidat tisztittatni?” “Én nem tisztitta­­tom,” feleli a másik, “ha piszkos lesz, akkor egyszerűen—eldobom.” A női szépségápolás orgiákat müvei. A női hajak és körmök a szivárvány minden színében tün­dökölnek. Egyik kozmetikai sza­lon kirakatában ezt olvastam: “We specialize in ripe wheat-cop­per penny and coconut colors!” Lóversenyjátékosok ezt bizto­san élvezni fogják: egy istálló-tu­laj megparancsolta a zsokénak, hogy a lovat — elbocsájtás terhe alatt — csak ötödiknek hozza be. A futam után, amikor is a fiú tényleg ötödik lett, a boss elisme­réssel veregeti a zsoké vállát s azt kérdi tőle: — Mit gondol, meg tudta volna nyerni a versenyt? — Hát, — feleli a zsoké, — akik megelőztek, azokat biztosan meg tudtam volna verni ... de két­lem, hogy azokat is, akik mögöt­tem futottak be! . . . A strandon beszélget két kifes­tett baba: “Hallottad drágám, hogy Mrs. N.N. másállapotban van?” “Ne mondd, ez nagyon iz­gató ... te KIRE gyanakszol?” Említettem a Colonial Inn-t, ahol most dr. Bársony Lajosnak vendéglője van. Ez volt két évvel ezelőtt a legelőkelőbb és legpaza­­rabb játékkaszinó. Beavatottak szerint a napi pinka-bevétel het­venötezer dollár volt. Szép kis zsebpénz, több mint kétmillió ha­vonta — és persze adómentes! Most a felszínen minden hazárd­játék be van tiltva, de (ismét: be­avatottak szerint), aki játszani akar és van is mibot annak csak sóhajtania kell és — elviszik jól eldugott magánhelyekre. Minden esetre, a vizsgálatoknak meg volt az az eredménye, hogy a nagy tömegek részére tényleg csak a lóverseny, kutyaverseny és a spa­nyol nemzeti játék, a jai-alai ma­radt . . . mindezeken szabad a játék és a hármas együttes napi bevétel - forgalma legalább két­millió dollár. A Collins Avenue-n hallottam egy férfit panaszkodni: “Rémes, nem tudok ma a ver­senyre kimenni ... a feleségem eldobálta a pénzt LAKBÉRRE!” Az egyik kinai vendéglő kirakat tábláján láttam: “Chinese . Ge­­fuelte Fish” . . . A floridai Kereskedelmi Kama­ra kézzel-lábbal tiltakozik: a sze­zon nem volt gyenge . . . március­ban kétmillió gallonnal több ga­­solint adtak el, mint tavaly . . . az adó hét-centekből Florida ál­lam 5 milliót szed be havonta. . . Jellemzésül, hogy Florida az utóbbi évek alat mit fejlődött: a lakossága tíz év alatt megduplá­­; zódott ... az egyévi üzleti forgal­ma 600 millióról majdnem 3,000 millió dollárra emelkedett ... a floridai telefonok száma 70,000- ről 200,000 fölé ment ... és igy tovább . . . Kihalóban vannak a flamin­gók, ezek- a gyönyörű, rózsaszín - tollas madarak. Floridában csak a Hialeah-versenypályán látha­tók csak, de hazájukban, a Ba­hamas - szigeteken a t i z ezernyi madárból alig maradt meg né­­hányszáz . . . most hatósági vé­delmet rendeltek el, nehogy tel­jesen kipusztuljanak . . . Óriási a zsidó kultúra: egy 45 diagrammból álló “Jewish CáVal­­cade”-kiállitás dominál, melyben a zsidóság egész élettörténete lát­ható . . . Van itt egy Zsidó Muze­um az uj Auditóriummal szemben . . . Péntek esténként a legtöbb hotelben “ünnepi vacsorákat” hirdetnek, ünnepi borral ... A Mount Sinai-kórház javára ren­dezett koncerten 200,000 dollár volt a bevétel . . . VÉGÜL: ahogy a tengerparton ül az em­ber, szemben a háborgó óceánnal, a karcsú pálmafákkal övezett beachen, a háttérben lassan hala­dó óceánjáró hajókkal, vitorlá­sokkal és motorosokkal (amelyek gyakran vizi-sielőket húznak ma­guk után), az ember a menyor­szágban érzi valahogy magát . . . és akkor megjelenik az égen egy repülőgép, amelyik ezt a reklám­hálót huzza maga után: “Gefillte Fish - Kreplach - Blintzes at Mrs, Slezingers” Egyszeriben visszakerültünk a földre . . . (RÉZBÖRÜ) HUSZÁR GÉZA BÚCSÚJA New York, 1952. április 7 Kedves Göndör Ferenc! A 25-éves jubileumi jókívánsá­gokból én sem akarok kimaradni és kivánom, hogy az aranyjubile­umát is boldogságban érje meg! Búcsút mondok ezúttal, de hi­szem, hogy nem örökre . . . talán a tenger másik oldalán még talál­kozni fogunk. 51 évi amerikai tartózkodásom után visszavágyom Európába, s mivel a szeretett szülőhazámba nem lehet visszatérni, még élvezni kivánom a párisi atmoszférát, ahol a még hátralévő öreg időmet nyugodtan kivánom lemorzsolni. Ritkán jöttünk össze, de én úgy érzem mintha mindig ismertük volna egymást. “Az Ember”-t, azt a Becsben szerkesztett kis lapját már ázsiai csavargásaim alatt is élvezettel olvastam és azóta egész a mai napig ritkán mulasztottam el va­lamelyik számát. “Az Ember”-t olvasni kivánom az életem végéig és kérem küldje el nekem az alábbi cimre. Kedves feleségével együtt meleg baráti szeretettel üdvözlöm: HUSZÁR GÉZA DR. WEITZNER IMRE ELŐADÁSA Április hó 2-án, szerdán este a Central Business Men’s Club est­jén dr. Weitzner Imre kórházi fő­orvos, a Magyar Zsidók Világszö­vetsége végrehajtó bizottságának elnöke, Alfred Adler clubé lnök meghívására előadást tartott a Világszövetség céljairól. A nagyszámban megjelent klub­tagok lelkes tapssal köszönték meg az értékes, felvilágosító elő­adást. A Club 25 tagja az előadás után tagként jelentkezett a Világ­­szövetség Amerikai Tagozatába. A Club alapitó diszelnöke, Eugene Strauss meleghangú fel­hívást intézett a megjelentekhez, hogy valamennyien csatlakozzanak a Világszövetség programjához. Az est sikeres előkészítése Albert Krauss alelnök érdeme.

Next

/
Oldalképek
Tartalom