Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-04-12 / 16. szám
April 12. 1952 AZ EMBER 3-ik oldal RENDEZVOUS A HALÁLLAL Irta: TAKARÓ GÉZA “A mi Molnár Ferencünk halhatatlan. Nem tudjuk és nem is akarjuk elhinni, hogy ő már nincs többé.” Ezekkel a szavakkal végződik “Az Ember” nekrológja. A szerkesztő mélabus bizonytalankodását a halál és halhatatlanság körül igen sokan teszik magukévá. Nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy aki végigszórakoztatta Budapest-Bécs-Róma-Páris-Stockholm-London-Páris-New York népét, a nemzetközi szinházvilág egyik legkiemelkedőbb alakja életére pontot tettek a brooklyni temetőben. Ilyen leverő gondolattal nem is lehet, de nem is szükséges megbarátkozni. Ha hiszünk a fizikai erőben, s az atomenergia" további fejlesztésére megajánlott öt billió dollárról olvasva sokan már “véres napokról álmodnak, mik a világot romba döntik”; de -hiszünk abban az életerőben, amely szinte észrevétlen pázsitot és virágszőnyeget csúsztat az ember lábai alá, nem kell-é hinnünk egy még csodálatosabb és rejtélyesebb erőben s annak elpusztithatatlanságában: a lélekben? A tudomány csak nem régen fordította figyelmét komolyan ennek tanulmányozására; pszichológusok és pszichiáterek még csak az ábc-nél tartanak ahhoz képest, amit minden egyébről tudunk, nem] csoda hát ha egy-egy közeli barátunk elvesztése vagy egy családtagtól! való hirtelen elszakadás egész valónkban megrendít. Ha valaki elájul, elég esetleg egy pohár hideg vizet arcába locscsantani és föléled. De ha valaki sox-vasztó betegségbe esik, hosszú, lassú felépítésére van szüksége szervezetének. Éppen igy lehetetlen azt várni, hogy mikor arcunkba csap a tavaszi szellő s a kalendárium azt mondja, hogy itt a husvét, egyszerre mindenki éppen úgy tudjon ' ünnepelni, mint az első husvéton résztvevők: félelemmel, megrendülve, végén pedig túláradó örömmel, amelynek többé nem ártott semmiféle veszedelem. Más dolog beszajkózni Einstein hires, néhány Írásjelből álló atomenergia egyenletét és ismét más azt megérteni. Más dolog husvétot mint dogmát ismerni, iskolásgyerekek megtanulhatják, papok élhetnek belőle, és ismét más dolog személyes, boldogító meggyőződést szerezni. így jutottunk oda, hogy van “keresztyén kultúránk,” de nincs benne sok igaz örömünk. Van nagyszabású nevelési programunk, de erkölcsi életünk színvonala mindig mélyebbre sülyed. (Csak a minap leplezték le a “High School Sin Club’*-okat.) Műveltebbek vagyunk, de nem jobbak. Nagy Konstantin óta igen sok háborút megnyertek az “in hoc signo vinces” jelszavával, de a maradandó békét még nem sikerült megnyerni. A keresztyén kultúra nem lett vonzóbbá a nem-keresztyén népek előtt. Délafrikából Írják, hogy a fehér kultúra háromszázéves ünneplésére bement Cape Town-ba egy csapat törpe bushman, akik ott látták életükben először a civilizációt. Mikor jól kinézelődték magukat, egy nagyot nevettek és visszatértek a dzsungel' hónukba- továbbcsinálni a nyílvesszőket és főzni a “sört.” De mi megvédjük “vallásunkat..” Mintha a hitnek szüksége volna védelemre. Ne védjük, inkább éljük! Mint ahogy a jó zenét is nem védeni, hanem jól kell előadni. Van már valami 250-féle keresztyén vallásfelekezet, mindenik a magáét védi és propagálja, több-kevesebb agresszivitással. Olyan ez, mintha egy zenekar tagjai elkezdenék vonóikkal verdesni az emberek fejét, hogy bebizonyítsák nekik a zene szépségét. Pedig ennek nem ez a módja: a zenét jól kell játszani! Tisztán, híven, buzgalommal. Hamis már a hit zenéjéhez való hangolásunk is. A Thanksgiving Day után azonnal megjelennek a karácsonyi hirdetések. Most pedig megértjük, hogy amint karácsony elmúlt, a “The New Yorker” magazinban megjelent egy kép s az üzlet felett ez a figyelmeztetés: “Only 70 Shopping Days Before Easter!” Mondjuk, Írjuk, rádiógramozzuk: “Happy Easter!” Ma már ezt is: “Say It With Flowers,” és csokoládé bonbonokkol és brilliánsokkal. Az első husvétkor mindezeket feleslegessé tette az a tény, amelynek elbeszélése igy kezdődik: “Mikor pedig elmúlt a szombat, — korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz ménének napfeltekor . . .” Ettől fogva a halál nem a naplementével, hanem a napfelkeltével van kapcsolatban,' az ember legmélyebb tapasztalatában. Azokat az embereket nem fölényes lesajnálás, hanem csodálat illeti. Inkább irigyelnünk kell őket. Egy mély tapasztalat meggyőző erejével ellenállhatatlan hatást tettek arra a korra. S a nyomdokaikba lépők is. A legszigorúbb vizsgálatnak volt alávetve az a meggyőződés, hogy az ember túléli a testét, de nem tudták tarthatatlanná vagy pedig az életet e nélkül tarthatóvá, elviselhetővé tenni. Igaz, hogy csupán intellektussal magyarázhatóvá se. Megpróbálta egy-egy uj Dante és Milton fenséges szimbolizmussal érzékeltetni, milyen az az uj élet, de éppen úgy nem sikerült, mint ha egy floridai felmegy a .sarkvidéki eszkimókhoz és meg akarja velük értetni a pálmákat, narancsfákat. Csak negatívumokban beszélhet nekik Floridáról: ott nincs jég, nincs cápahus, nincs bágyadt éjféli nap. Maga a látomások HERZ-SZALÁMI! VALÓDI! IMPORTÁLT! Yorkville-ben kizárólag PAPRIKÁS WEISS 1MPORTERNÉL kapható! 1504 SECOND AVE. 78 és 79 utcák között NEW YORK 21, N. Y. Telefon: BU 8-6117 Vidékre pontosan szállítunk. Kérjen ingyenes árjegyzéket. Írója — a Biblia legvégén, — se tudja másként leimi a “halhatatlan életet” mint igy: “Nincs halál, nincs könny, nincs gyász, nincs fájdalom . . .” De az az egy bizonyos, hogy van élet továbbra is. El lehet-é gondolni a leghidegebb logikával, hogy a természet mérhetetlen korszakokon át dolgozik egy Plátó elméjének tökéletesítésén, egy Shakespeare géniuszának megteremtésén, egy Assziszi jóságán, egy Luther hősi bátorságán, egy Einstein komplikált agyszerkezetén, egy Bach szenthangokkal teljes lelkén, vagy egy Molnár játszi kedélyén, — aztán egyszerre lerázza magáról, mint elsodort, sárgult faleveleket? El tudjuk-é képzelni, hogy egy műszerész elkészítvén a legkomplikáltabb precíziós szerkezetet, egy kődarabbal rácsap: volt, nincs? Fel lehet-é tételezni egy Michelangeloról, hogy éveken át dolgozik egy kolosszális márvány-Mózesen és a sixtusi kápolna freskóin csak azért, hogy mikor grandiózus müveit befejezte, mintegy őrült hirtelen pörölyt ragadjon Mózes szétzúzására és tüzcsóvát vessen a freskók elhamvasztására? Az emberi test szövetei — a biológus szerint minden hét évben teljesen kicserélődnek, tehát egy kisgyermekben egy évtized múlva egész bizonyosan semmi nincs abból, amit édesanyja testéből kapott. De mialatt elveszíti az anya testét, mindjobban felVeszi annak lelki alkatát, magatartását és az anya jobban benne lesz a gyermekében, mint valaha. Tehát — mondotta Jézus — “az élet több, mint eledel,” több, mint hús, test; a lélek, a szeretetben átugorja a test korlátáit. Mégis csak van abban valami, amit a nagyhéten a subway lejáratában egy nagy plakáton láttam (kinek az érdeke és pénze van benne, nem tudom ': “Én vagyok az Élet . . . Aki csak él és hisz tfennem, soha meg nem hal . . Egy gyászbaborult hajlékban mondotta Jézus. És nem nevették ki. ben, hanem — ami talán több emberségben, barátságban és abban az igazi szivjóságban, amelyet alázattal és szinte bocsánatkérőén nyújtasz minden lehető alkalomkor. És ilyen voltál mindig, most is ilyen vagy, a szemtelen pofácskád, a rozsda-szinü hapad is a régi, talán csak lehiggadtál egy kicsit, szelidebb lettél, izeseb, okosabb . . . Pisze kis bölcs, akivel különös öröm néha elbeszélgetni. De különös örömöm vagy azért is, mert a sok baj, bánat, gond, szenvedés, amin átmentünk, Téged nem tett keserűvé, ellenkezőleg: jobb, megértőbb lettél. És “annyi baj s oly sok viszály után“ Te mindenütt ott vagy, ahol segíthetsz. Fellépsz az “Amerikai - Magyar Színészek Kórháza” javára, a “Magyar- Amerikai Zsidó Egyesület” javára és amikor a barátaid hivnak, ott vagy mindig. A múlt évben Göndör Ferenc bálján énekeltél szivünkbe édes bánatot, régi palóc, dalokkal, most április 18-án az én jubüeumomat diszited. Külön boldog vagyok, hogy a newyorki “Ibolya” magyar előadásán újra Veled szerepelhet a feleségem, mint a pesti premieren. Mikor először emlitettem, hogy Téged kérlek fel a jubileumomon való szereplésre, valaki ezt mondta: — Óh kérem, a Gaál Franciskát nem lehet megfizetni . . . Igaza volt! Köszönöm! . . . /Igaz barátsággal ölel: BÉKEFFI LÁSZLÓ Az április 18-i jubileumom al- [ íalmából engedd meg, hogy én j íöszöntselek Téged—aki még fia;al vagy jubileumokhoz—de akinek szereplése ünnepivé avatja ;zt az estét, nemcsak az én szánomra, de mindazok számára, akik erre a jubileumra eljönnek. Köszöntelek elsősorban azért, hogy vállaltad ezt a szereplést, a-1 mely bizony kemény munkát je-' lent Számodra: négy heti próba, tanulás, a darab beállítása, ren- j lezése, — amit szintén Magadra vállaltál. örömmel és elragadtatással figyelem a munkádat. Mindenütt ott vagy, sokszor még a bútorokat is helyre húzogatod a színpadon, mielőtt mi a segítségedre érnénk. Az első napon szerényen, művészetedhez méltó alázattal bejelentetted, hogy minden instrukciód, a szinpadi játék legapróbb részletéig, nem a Te rendezésed; Te Molnár Ferenc szellemét igyekszel szolgálni, akinek minden utasítására, tanítására pontosan és áhítattal emlékszel, aki nemcsak mint iró, de mint rendező is zseniális volt! Ezután mindenkinek megmondtad a lényeget, megmutattad a játékokat és percek alatt visszavarázsoltad azokat a forró és izgalmas szinpadi próbákat, amelyek a nagy tradíciók szellemében folytak Pesten, a Vigszinházban, ahol felnőttél. Adod az idődet, energiádat, elárasztasz tehetséged milliószinü szivárványávol; dolgozol olyan hittel, szívvel, lélekkel és energiával, olyan erővel, mint egy kis gőzgép, amit egy Isten-áldotta tehetség füt, forrósiti Mindezért még úgynevezett “tiszteletdijat” sem kapsz, mert amikor felkértelek erre a szereplésre, — bevallom — zavarban voltam, tudván, hogy nem ajánlhatok fel Neked olyan fizetséget, amely az egész világon fémjelzett nevednek, presztízsednek, tehetségednek kijár, s amelyet joggal megszokhattál. De erre nem is került szó! Vállaltál mindent! — Lacikám — mondtad — boldoggá teszel, ha segíthetek s kérlek fogadd ezt nagyrabecsülésem, szeretetem, barátságom és hálám jeléül. Mindezt ünnepélyesn mondtad, de pimasz mosollyal a pisze orrocskád körül. Szégyeltem bevallani, hogy szörnyen meg voltam hatva — az ilyesmitől régen elszoktam ... — és azt feleltem: —- A hálát az értem — (holott éppen ezt értettem a legkevésbé). Észrevetted, mert ezt mondtad: — Hát nem emlékszel? . . . azt hittem ezért kéred, hogy éppen az “Ibolyát” játszam el . . . És ekkor felidéztél egy régi-régi estét, amikor Te mint tizenhatéves kis gyereklány, két hosszú rozsdaszinü copffal, az Andrássyuti Színházban egy nyúlfarknyi szerepecskét játszottál olyan tehetséggel, amely nemcsak a kis szerepet, de majdnem az egész kis színházat szétrobbantotta. Akkor történt, hogy egy este bejött a színházba Molnár Ferenc, hogy megnézze az akkor ott főszereplő “sztárt,” akit az “Ibolya” címszerepére ajánlottak neki. Már éppen kifelé indult a színházból, rosszkedvűen — a sztár nem tetszett neki — mikor találkoztam vele: — Várj egy percet Feri—mondtam—van itt egy kislány, nagyon .tehetséges, nézd meg. — Kislány? Nekem színésznő kell, igazi — és ezzel már ott is akart hagyni, de felment a függöny, én belekaroltam és szelíden betuszkoltam a nyitott nézőtéri ajtón: — Csak egy-két perc az egész— súgtam—nézd meg, ha már itt vagy, érdemes . . . Molnár állt vagy félpercig, s mikor éppen végkép megfordult, hogy elmenjen, Te berobbantál a színpadra, Molnár visszafordult a hangodra, kicsit félrehajtotta a fejét, úgy figyelt, majd levette a monokliját, lassan előbbrement a nézőtéren és leült egy sarokszékre. Én felmentem a színpadra s mikor egy pillanatra kijöttél, mfegsugtam ki figyel Rád s hogy jól vigyázz! Te majd elájultál az izgalomtól, de már vége is volt a kis jelenetnek. A függöny lement —Molnár elment . . . Másnap reggel küldönc jött Érted, hogy azonnal menj be a Magyar, Színházba. A többi már: színház-történelem . . . Én ezt régen elfelejtettem, s | meghatott, hogy Te emlékeztél s j visszaidézted. — Látod Lacikám — mondtad — ha igaz a közmondás, hogy az ; emberek csak azt a jót nem felej- ! tik el, amit ők tettek, akkor Te kivétel vagy ... — és eszedbe se : jutott, hogy akkor Te is kivétel | vagy Franciska, mert nem felejtetted el ezt a kis epizódot, amely világraszóló karriéredet elindította, s hogy ebben nekem—ha közvetve is — szerencsém lehetett részt vehetni. Bizony kivétel vagy Franciska! Nemcsak tehetségben és sikereid-ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ, TEA, KAKAO NYLONHARISNYAés ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Arieavzékkel készséaacl szolaálunk GLÓBUS TRADING CORP. íl BROADWAY, NEW YORK 6 Tel. BOwling Green 9-4164 GYÓGYSZER SZÁLLÍTÁS EURÓPÁBA! Elvállaljuk gyógyszerek küldését Magyarországba. — Sürgős gyógyszereket repülővel is szállítunk. — Magyar nyelvű utasítást mellékelünk a gyógyszerekhez. — Keressen fel vagy írjon: REICHMAN ZOLTÁN V. budapesti gyógyszerész 1519 FIRST AVE. New York —MAGYAR PATIKA— (79-80 St.) Tel.: RE 4-9415 I / Nyílt levél Gaál Franciskához
