Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-03-29 / 14. szám

Emlékezés Göndör Mikire Montreal, Canada, March 19, 1952 Drága Feri Bátyám! Már régen nem írtam Ne­ked, de most egy olyan al­kalom közeledik, hogy nem mehetek el mellete hang nél­kül. Ez “AZ EMBER” ame­rikai megjelenésének hu­szonötödik évfordulója. Bizonyára vannak hivatot­­tabbak, mint én, azok majd méltatni fogják ennek a ne­gyedévszázadnak a jelentő­ségét, megállapítják majd,! hogy mit tettél ezalatt az idő | alatt Magyarország, a sza­badság, a demokrácia és uj | szabad Hazád érdekében. Én “AZ EMBER”t születé­se óta ismerem. Tudod, hogy i Anyám Becsben együtt dol­gozott Veled a szerkesztő­ségben, de rövid leszek és csak ennyit mondok: Huszonhét éve halott fiad, az én szeretett MIKI barátom, aki a Maga gyer­­meklelkével is mindig az igazságot hajszolta és ha­lálosan gyűlölte és megve­tette a hazugságot, a szol­gaságot és az elnyomatás minden fajtáját, ha ma él­ne, nagyon büszke lenne az Apjára és annak min­den cselekedetét helyesel­né és helybenhagyná. Ennél többet nem mond­hatok, de azt hiszem ez mindent megmond. Sok sok szerencsét kívá­nok, számos újabb jubileum mellett, Ibolya nénémnek kézcsókom, Téged szeretetel ölel és csókol: GARDOS LACI POGÁNY WILLY ÜDVÖZLETE Március 24 Kedves Feri barátom! Én jelenleg: "Influenza Vírus­sal tusakodom itt, az ágyamban, s igy csak egy pár sorral vagyok képes a sok, sok szabadságszerető jóbarátod lelkes szerencsekivá­­nataihoz csatlakozni “Az Ember” haszonötéves jubileuma alkalmá­val! Te tudod, Ferikém, hogy meny­nyire méltányolom a Te bátor, megalkuvást nem tűrő küzdelme­det “Az Ember” hasábjain azon sötét elemekkel szemben, akik csak arra vágyódnak, hogy rab­láncot kovácsoljanak a még véres kardból (eke helyett!), a meg­­gyötrött Emberiség örökös bi­lincsbe verésére! Béklyót, Béke helyett! Te azonban, Feri Barátom, az utolsó leheletedig is ott fogsz vi­askodni az Emberi Szabadságért! Barátod: POGÁNY WILLY Adakozzunk a Vörös Keresztnek! GÖNDÖR JEERJSNC POUHKAIHETILAPJA Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST„ NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-61bd VOL. XXVII — No. 14 NEW YORK, N. Y., MARCH 29, 1952 EGYES SZÁM ARA 20 CENT ÉJSZAKA UTÁN ÉJSZAKA Irta: DR. SULYOK DEZSŐ Földrengésnek kellett jönnie ahhoz, hogy a 1945 előtti uralmi rend: a klikkek, katonák, feudalizmus, nagytőke és nagybürokrácia bizarr szövetsége talaját veszítse és a ma­gyar nép számára elérkezzék a szabad lélekzetvétel pilla­nata. Belső erők Európában ma már nem szülnek eredmé­nyes forradalmakat; különösen nem kis országokban, ahol az egyik határ a másiktól csak pár órányira fekszik. A modern fegyverekkel felszerelt rendőrség órák alatt el­nyomhat minden megmozdulást és igy azon népek életében, melyek ilyen országokban egy számukra nem megfelelő uralom alatt élnek, csak nagy nemzetközi felfordulások hozhatnak változást, A belső forradalmak Európában ma már elvetélnek. Néma forradalmakká válnak: egykézés­­ben. szekták alapításában, elferdült lelkek életet megtagadó beteg aszkézisében vezetődnek le, de nem produkálnak alkotásra képes forradalmi gárdákat. A Cromwellek, Dan­tonok és Kossuth Lajosok ideje lejárt; legalább is az európai kis államok történelme már túl van azokon a fej­lődési fázisokon, amikor még belső erők tudtak alapvető változásokat előidézni a népek életében. így következett el a magyar “régi rend” felszámolása és a magyar demokrácia születése is idegen erők vetélke­dése folytán, a német hatalom összeomlása és a nyomában Európa szivéig nyomuló hM,sevista... .erük diaclalo'-ditása idején. Természetes, hogy az újszülöttöm mely ekkor lépett a letűnt világ helyébe, erősen meglátszottak születésének körülményei. A történelem eseményeit nemcsak az jellem­zi, hogy azok a történelmet irányitó magasabb akarat el­határozása folytán csak egyféleképpen és nem másként jelenhetnek meg az események végtelen láncolatában, ha­nem az is, hogy csak egy bizonyos időben valósíthatók meg megfelelő formában és sem előbb, sem utóbb soha. A magyar reformokat meg lehetett volna valósítani akként, i hogy azok jók és megfelelőek is legyenek. 1920-tól 1910-ig. I Amit akkor elmulasztottunk, azt már soha többet nem lehetett pótolni s igy az, ami 1945-ben született, már ipso facto nénit lehetett többé a magyar géniusz egyedüli alko­tása, hanem erősen magán viselte annak a kíméletlen és erkölcsi gátlásokat nem ismerő hatalmi akaratnak jeleit, mely a Vörös Hadsereg fegyvereivel együtt vonult be a magyar földre. így a magyar demokrácia bölcsője fölé nyomban, már a születés percében odaborult a borzalmas ] bába árnyéka: a Szovjetunió világnézeti, gazdasági, társa­­' dalmi és mindenek előtt világuralmi profilja. A Szovjet magával hozta hóditó hadseregei ölében azt az évek óta kitenyésztett garnitúrát, mely Magyarország bolsevizálásra volt szánva. És magával hozta a már kész terveket a bolsevizálás keresztül vitelére, melyek az állami és társadalmi élet minden legkisebb szektorára pontosan ki voltak dolgozva. Mig mi elmulasztottuk, hogy jövőnkön dolgozzunk, a moszkvai iskola szoi'galmas növendékei nem henyéltek és kidolgoztak népünk számára egy olyan “jö­vőt,” mely egyszerűen beutalt minket a szovjet rabszolga­népek tengerébe. Azzal a múlttal, amit a 25 év jelentett, azzal a jelennel, amit a nyilas kormány utolsó intézkedései hagytak hátra és azzal a jövővel, amit a Szovjet tervezett számukra, mind­össze egy maréknyi magyar demokratikus politikus állott szemben, meg a vallás és az egész magyar nép. De mind­annyian árván, elhagyottan, sehol senkitől meg nem értve, így kellett megindulnunk az uj mesgyéken, rideg légkör­ben, járhatatlan utakon. Első lépésként Moszkva még akkor, amikor a nyugati részekre el sem ért az ideiglenes nemzeti kormány befolyá­sa, lerohanásszerüen egy olyan “földreformot” erőszakolt keresztül Miklós Béla debreceni kormányánál, mely nem reform volt a szó legjobb értelmében, hanem mechanikus föld-darabolás és nem közgazdasági, hanem egyedül politi­kai meggondolások alapján jött létre. Benne volt a “re­formban” az a pontosan kidolgozott terv, hogy az apró parcellákon az egyes birtokosok ne tudjanak a maguk lábán megállani és kényszerítve legyenek az akkor már eltervezett kolehozokba tömörülni. Az újjáépítés számára kijelölt vonal is a kommunisták politikai helyzetének alá­támasztását szolgálta és a belügyi igazgatástól a kultusz­politikáig mindennek az alapterve csak egy célt ismert: bolsevizálni. Ha lehet csendben, elaltatva, feltűnés nélkül, ha igy nem megy, akkor terrorral, kemény ököllel, bör­tönnel és akasztófával. ) (Mivel a földkérdés részletes kifejtése ezúttal még nem tárgyam, félreértések elkerülése céljából már most meg kell mondanom: ami egy bolsevista uralom alatt csak arra jó, hogy kolehozokba terelje a földmiveseket, az a szabad állami rendben arra való, hogy az önkéntes tömörülésen alapuló okszerű szövetkezeti gazdálkodás alapja legyen. S mivel a földkérdés megmozgatása azon a címen, hogy az 1945-c<s reform tulradikális volt, csak a stabilitás teljes felbontására vezetne a felszabadulás után és egyéni bosz­­szuhadjáratok célpontjává tenné a magyar parasztot, an­nak tudatában is el kell fogadnunk a föld túlzott elaprózá­­sát, hogy a földreformot 25 éven keresztül jól is .meg le­hetett volna csinálni.) Az a tény azonban, hogy a'Őiű éves Horíhv-rezsim elmu­lasztotta a földkérdés helyes megoldását s a magyar paraszt a látszat szerint a Vörös Hadseregtől és Rákositól kapta meg a földet s mindaz a sok mulasztás, ami az ellenforra­dalmi idők lelkiismeretét terhelte, mérhetetlen erejű pro­paganda lehetőségeket adott a magyar vörösök kezébe, amivel azok kiadósán éltek is. A falvakban plakátok jelen­tek meg: “Ki adta nektek a földet?” Válasz: “Sztálin mar­sall!” — S minden rosszat, amit a nép 25 év alatt csak átélt, a mi nyakunkba, a demokratikus magyar vezetők nyakába varrtak. Bármit tettünk, ami a kommunistáknak nem tet­szett. azonnal találtak rá párhuzamot a Horthy-időkből és pokoli rabulisztikával azt akarták a néppel elhitetni, hogy mi ott akarjuk folytatni, ahol Horthyék abbahagyták, ami­től mindenki irtózott. A helyzet kimondhtatlanul nehéz volt. De ma már — kellő távlatból — nyugodtan meg lehet állapítanunk, hogy a Vörös Hadsereg állandó jelenléte és folytonos aktiv be­avatkozása nélkül mégis teljes győzelmet arattunk volna a magyar kommunistákon. Ezt ma már Kelet és Nyugat egyaránt elismeri. Révai József, a magyar bolsevizmus legfőbb szellemi irányitója 1949 májusában elismerte, hogy Magyarorszá­gon a népi demokrácia csak a Szovjet haderejének állandó támogatásával tartható fenn. S ezt a kijelentését minden személyes tapasztalatunk és hazulról érkezett hírünk meg­erősíti. ' A szabad világ oldalán pedig ezúttal csak a National Committee For A Free Europe alapítási okmányára hivat­kozom, mely egyebek között ezeket mondjá erről a tárgyról: “Eighteen months have passed since the peace treaties with Bulgaria, Hungary and Rumania entered into force. Yet, in the intervening period, the peoples of Eastern Europe have increasingly been deprived of freedom of as­sociation, freedom of speech, freedom of worship, freedom to perform the work of their choice. *** This situation is the direct consequence of the determination of the leaders of International Communism to dominate the world through the creation of police states subservient to them. It is which has frustrated our hopes of peace and increasingly threat­ens to bring on a third major war.” (National Committee For A Free Europe, Declaration of Policy. Felolvasta Mr. Joseph C. Grew akkori elnök az Empire Slate Building­­ben 1949 junius 1.-én.) Ezekben a szavakban tehát ez a tiszteletreméltó testü­let is elismeri sok egyéb autentikus nyugati megnyilatkozás között, hogy Magyarország ma a nemzetközi kommuniz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom