Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-03-15 / 12. szám

4-ik oldal AZ EMBER March 15, 1952 MEMBER Sörén Kierkegaard Irta: PERNEK! MIHÁLY PÖSj>ÖR FERENC POLITIKAI JfgTTT.APflf 401 THE MAN Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. — Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: 320 East 79th Street New Pork 21, N. Y. Telephnoe: Butterfield 8-6168 Yearly Subscription Rotes: In United States $10.00. In Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents.' Vol. XXVII New York, N. Y., March 15, 1952 No. 12 Reentered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879 25,000 magyar zsidó előtt megnyílik a vasfüggöny -- Izráel felé f (Izráeii tudósitónk jelenti) Hosszú idő óla folynak a tárgyalások Izrael és a ma­gyarországi szolgakormány között huszonötezer magyar­­országi zsidó kivándorlásának engedélye ügyében. A tár­gyalások menetét az lassitotta le, hogy Rákosiék állandóan uj és uj nehézségeket, teljesithetetlennek látszó feltételeket szabtak. Az Izráel nevében tárgyalók végül is kényszer­helyzetben minden uj feltételt elfogadtak, hogy az akadá­lyokat elhárítsák a szerencsétlenek elől. “Az Ember” elsőnek jelentheti, hogy 25,000 magyaror­szági zsidó transzportra osztott csoportokban rövidesen el­hagyja a szenvedések országát. A leghitelesebb izráeii hírforrásból szerzett értesülé­sünk szerint közölhetjük azt is, hogy a két évvel azelőtt háromezer zsidó kivándorlására adott engedélyt a magyar kormány. Ebből a csoportból négyszáz személy Magyaror­szágon rekedt. Ez a 400 magyar zsidó is rövidesen szabadul, — átlépheti a vasfüggönyt. (Dr. B. N.) Eugene Wittman Nem kirakatfilozófus volt, nem idegenforgalmi látvá­nyosság, aki fejtörést színlel­ve borozgat valami müpincé­­ben vagy müpadlásszobában. 42 éves korára már ember­roncs lett, tönkretette a té­­pelődés, az önmarcangolás, a harc az ismeretlennel. 1855-ben, 42 éves korában halt meg szegényen, elha­gyatva egy kopenhágai kór­házban. Kis örökségét, ami szülei után maradt rá, részben felélte, részben könyvei ki­adására fordította, amik csak nehezen és anyagi ráfizetéssel tudtak utat törni maguknak az uralkodó nacionalista, más oldalról a feltörni készülő ro­mantikus irány között. ¥ Általánosan az exisztenciá­­lizmus apjának szokták ne­vezni. Fogadjuk el e megha­tározást, jobbal úgy sem tud­nánk pótolni. Sokrates abból a tételből indul ki: “Ismerd meg önma­gadat!” S mégis mondja — a filozófusokra célozva — “Be­szélj egy hires mesterrel, aki mindent jobban tud, mint te, s aki mindenre tud választ adni, csak egy kínzó kérdésre nem: — a tiedre.” “Ismerd meg önmagadat!” —sarkantyuzta éveken át a gondolat. De hol és hogyan kezdje meg önmaga szétbon­­colását, a már dolgokról ki­alakult véleménye szétszedé­sét s más alakban való össze­rakását? Annyira tépte, marta e gon­dolat, hogy .szó szórós érte­lemben nem is vette észre, hogy napokig alig eszik s a ru­ha leszakad róla. A FRIEND There are so many things that I might say about you, so many things that conjure up remembrances of the things you did, the things you said, and the things you meant to me and to so many others. I could speak of your enthusiasm, but this would only be a part of you. I could speak of your zest for living, but that too would only show another side of you. I could speak of your humor, but that would merely be another facet of the jewel that was you. I would rather speak of your willingness to serve, of your desire to help others, for that, to me and the multitudes who loved you, was the characteristic that set you apart. You demonstrated the truth of that axiom that “the hands that help are holier than the lips that merely pray.” Your heart was filled with love for all mankind. And now as you stand before the great Judge, before whom we must all appear, the Question will not be how you have lived, or believed, or attained, or amassed, but how you have loved your fellow-man. To that there can be but one answer, and the many who today are the richer for having known you, feel the void you have left in their lives by your untimely passing. Hail and farewell. I salute you, my friend, my understanding companion, my brother. Sydney J. R. Steiner GYÁSZJELENTÉS Eugene Wittman elhunytat gyászbaborult felesége: Elenor, fiai: Frank és Larry, menyei: Rose és Carol, négy unokája . és testvérei siratják. 'Felejthetetlen emlékét kegyelettel és gyöngéd szeretettel megőrizzük. S ez igy ment aránylag rö- | vid életén keresztül. Nem békét keresett önma­gával a már bevett fogalmak tovább szajkózása kedvéért, hanem értelmet adni az em­beri létnek, az—egzisztenciá­nak. Nem is hirdette a min­­den áron való belső béke ked­véért a dolgokkal, fogai-1 makkal való kibékülést, ha- ] nem megoldást keresett az exisztencia által adódó vagy felmerülő kérdésekre. Már eleve elvet minden bel­ső béke kedvéért való kényei- j mes álláspontot, ami meggyő­ző érv nélkül mindenhez al­kalmazkodik, mert azt vallja, hogy az exisztenciális filozó­fiában nincs megállás, nincs megnyugvás, századokra le­szűrt szabályok, mert magá­ban a létezésben is állandó fordulatok vannak, amik örö­kösen uj megoldást követel­nek s keresésre, kutatásra ösztönzik a gondolkozni tudó koponyákat. Gyötörte az a kérdés is, ho­gyan érvényesítse megállapí­tását Kant, Hegel, Schelling, Fichte, a marxizmus atyja Feuerbach, a romantikusok, s különféle teológiai felfogással szemben? Mert ha ez utóbbit veszi, aki azt hirdeti, hogy a boldogság nem a földről való, teljes részében kizárja az ex­­isztencialista b ö 1 cselkedést, hogy az embert léte mégis csak a földhöz köti, s ha bajai innen származnak, bajaira a megoldást is itt kell keresnie, hacsak létének központjába nemi állítja magát az Isten fogalmát. Migha a racionalis­tákat veszi, meg kellene ölnie. a lelket, s pusztán biológiai kérdésként kellene kezelnie a dolgot. Nem szólva a romanti­kusokról, ahol a képzelet és a valóság határvonala annyira összeolvad, ami képtelenné tesz minden komoly vizsgáló­dást. Honnan jön, hová megy, hogyan, miért?: az Ismeret és a Baj képezték vizsgálódásá­nak fő tárgyát. Kinek van igaza, annak-e, akit boldogtalanná tesz a hi­ába való kutatás vagy a bol­dog közömbösnek? Kétségbeesetten látta, hogy az ismeretekbe való behatolás — szinte szabályszerüleg — mindig olyan arányban távo­lodik, mint amilyenben meg­közelítette őket. Lehetséges-e egyáltalában a dolgok helyes felismerése? — vetődik fel benne a kérdés. S mi a bizonyíték arra, hogy he­lyesen értékeltük a felisme­rést? Képes-e egyáltalában az emberi ész a dolgok miértjé­nek, hogyanjának forrásáig hatolni? Nincs-e elzárva vég­kép ez a forrás titkainak ki­­fürkészése elől? Hisz’ a kuta­tók tömege vérzett el e for­ráshoz vezető utón vagy ha mis ösvényeken haladva té­vedt a talmi értékek hínárjá­ba .. . Sok belső harcába került, mig meg tudott szabadulni a magába szívott racionalista tanoktól, különösen Hegeltől, s szembeszállva velük — ki merte mondani, hogy “csak” az ész nem képezheti kizáró­lag az ember vizsgálódási tár­gyát, mert az sok különálló rész összhangzata, vizsgáló­dásánál tekintetbe kell venni észt és érzékenységet, lelket és testet, minden szellemi és fizikai porcikát egy nevezőre hozva lehet csak létét meg­magyarázni, mert “csak” az ész uralmát elismerve nem le­het szellemi és fizikai titkait kifürkészni. Sem a lelket nem lehet megölni a test kedvéért, sem fordítva. Kierkegaardig azt tanítot­ták, hogy a filozófia a re­ménytelenségből születik, ő szembeszáll ezzel a tétellel és azt mondja, nem a remény­telenség, hanem a szenvedés a filozófia szülőanyja. ö n m a r cangoló kétségbe­esésében Hegel, Kant, Feuer­bach, Sokrates stb.-től eljut a biliai Jóbig, aki rongyokban és éhesen bölcselkedett a sze­métdombokon, avagy Abrahá­­mig, aki “égi hangra” hall­gatva, hajlandó lett volna fi­át feláldozni. Vizsgálat alá veszi, miként bomolhat meg egy emberben annyira az erkölcsi egyensúly, hogy közönséges bűntényre is hajlamos.' Nagyon kényelmes állás­pontnak bélyegzi az “égi hangra” való hallgatást s ki­mondja, hogy nevében bűnt elkövetni senkinek sincs joga. A Hitről (egyházi értelemben) az a nézete, hogy ott kezdődik, ahol az ész megáll a dolgok további ismerete előtt, de a r á t á maszkodást csuszamlós­­nak és’veszélyesnek tartja. A legfőbb vizsgálati tárgyát a Baj kérdése képezte, ami olyan idős, mint az emberi­ség. Mert nem lehet a biblia mögé bújva az eredeti bűnre l hivatkozni, eltekintve tudo­mánytalanságától, de k i zárt J dolog, hogy a szellemi fölény- J ben lévő ember, egy buta csu­­! szómászó állat szavára hall­gatott volna. , , Arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a Baj ott és akkor kezdődött, mikor az ember el­vesztette a szabadságát. Azó­ta “nem”-et mond és lázad, nemcsak felettesei parancsa ellen, de saját szabadságától megfosztott állapotát is elveti, mert jobbnak és emberibbnek tartja állva meghalni, mint térden csúszva szolgálni. Kiabál és hangját hallatja olyan állítólagos isteni és em­beri törvények ellen, amik ki­­vetkőztetik valójából s földi bajaira a ködös másvilágon ígérnek kárpótlást. De e kiabálás és hang hal­­lattásnak értelmet kell adni a Baj okainak kianalizálásával, nem pedig anarchiába ful­­lasztani a tiltakozást értelem nélküli lázadással, amiből az egzisztenciára semmi haszon csak kár származik. Kierkegaard 1813-ban szü­leit Dániában szegény pa­­rasztszülőktől. Apja később kereskedésbe fogott, ami kis­sé lendített anyagi létükön, úgyhogy lehetővé vált fia is­koláztatása, aki különféle elő­tanulmányok után a protes­táns teológiai egyetemre irat­kozott. Tanítása nemcsak a filozó­fiában, de az irodalomban is éreztette hatását. A hireseb­­bek közül említésre méltó a spanyol Unamuno, a norvég Ibsen, napjainkban a francia Préguy, Sartre,—s hosszú len­ne felsorolni a filozófusok és irók sorát, akik Kierkegaard bölcseleét magukávé tették, Dosztojevszkiről nem lehet mondani, hogy hatása lett volna, hisz’ valószínűleg nem is olvasta müveit, s alakjai in­kább nihilisták, mégis a zseni ösztönösségével olyan exisz­tenciális kérdéseket vet fel s tárgyal, különösen a Kara­­mazov-fivérekben, ahol a ni­hil s az exisztencializmus bir­kóznak egymással. Napjainkabn két iránya van az exisztenciálizmusnak: egyik istenhivő, a másik is­tentagadó. Az előbbi elismeri Isten jelenlétét a világrend­ben, mig az utóbbi tagadja, jobban mondva száműzi az égből, a földre hozza s mint egyenrangú féllel tárgyal. Nem következett be .amitől Kierkegaard egész életén át félt, hogy tudósok laborató­riumaikban kiszárítják vagy élveboncolást végeznek mü­vén, mert alapjában csak most van kivirágzóban, s ha gondolatai tömegmozgalomra nem is alkalmasok, tudomá­nyos és művészi körökben gazdagitólag hatnak. Páris, 1952. március. ' MAYOR'S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY

Next

/
Oldalképek
Tartalom