Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-01-12 / 2. szám
6-ik oldal AZ EMBER January 12, 1952 — Ki háborgat? — kiált a költő hurokkal a nyakán. — Én vagyok a Mikulás — hangzik a válasz. — Hivtál, itt vagyok. Fele se tréfa, örvendezett Poéta Pál és kiszólt nyájasan: — Tessék besétálni! Egy civilruhás borotvált gorilla arcú, boglyas müvészhajat viselő harminc év körüli férfi lépett a szobába az öngyilkosjelölt elé. — Azért jöttem hozzád, hogy elvágjam bánatod fonalát és a halhatatlanságba vezesselek. — Ejnye, de kacifántosán teccik szolnokolni, ez felette gyanús, de halljuk miről van szó—válaszolt a költő hurokkal a nyakán. — Látod ezt a kis könyvecskét, száz lap van belőle nekem. Ennek egyetlen lapja elég neked és máris egyenesbe vagy. Hallgass hát ide, — csengett a majom szabású ember hangja. — Hallgatok — felelte a poéta hurokkal a nyakán. — Dr. Lucifer Lucien irodalomnagykereskedő vagyok. Intim barátaim számára LUszi, a nyavalyás írók pedig a hátam mögött igazságtalanul, gúnyolódva Lucinak neveznek. Te szólíts Lüszinek. Házad élőt robogott kocsim, amikor a volánom ablakához sodort a szél egy papirosivet. Égből hullott levél. Légi postán érkezett . Hehe, hehehehe. Elolvasom b. soraidat. Egy költő karácsony éjszakáján fel akarja akasztani magát. Nem rossz! Ez egy jó sztori, hehe. Én spiccesen is józan vagyok. Ez egy üzlet. Kitűnő üzlet. Megveszem Mikulás Apóhoz irt leveledet s annak közlési jogát USÁ-ra és Délamerikát is beleértve, valamint fényképedet is, amint holtan itt lógsz ezen a kötélen. A költő bámulta a jövevényt. Dr. Lucifer pedig előkapott egy fényképező’ gépet a kabátja alól, gyorsan állványra csavarta és rákiáltott a poétára: — Ne mozdulj, beállítom a gépet. így ni. Itt az exponáló, tiz másodperccel előbb mielőtt kirúgod a széket a lábad alól, megnyomod ezt a gombot s mire a levegőben vagy és grimasszal agonizálsz a gép automatikusan exponál, a magnéziumlámpa villan és, másnap első oldalon hozzák fényképedet a világlapok a storyddal, amit majd egy más korgógyomru összefirkál és jön sajátkezű Mikulás-leveled is . . • ■ — Te nehéz százezreket keresel ezzel. De én, én, mi nekem ebben az üzlet? Történelmi emláek — Százezret keresek rajtad? Te őrült, én egy áldozat vagyok. Engem kirabolnak a többiek. Én éppen, hogy éhen nem halok. Egy csekk tízezerről és kápé ezer frank. Stande pityeré, hogy lássad hogy én más vagyok mint a többi. Ne alkudj! — És? — És, és, de nehézkes vagy! Ezerből vehetsz gardenált. — Ha már halott vagyok? — Igaz. Erre nem gondoltam. De milyen kicsinyesek, anyagiasak vagytok ti írók! Én meghalhatatlanitalak, az semmi? Szobrot emel neked a hálás utókor. Uccát neveznek el rólad, Uccát . . , Poéta Pálucca. Oh milyen nemes barátod van, csókolj kezet. — Ucca nem kell! Teret inkább. Teret. Teret sosem kapta«, az életben nálatok. . — Rendben. Kapsz teret. Micsoda nagy embert csinálok belőled. Ilyen még nem volt. Az öngyilkos önakasztás közben lefényképezi saját magát. Ez aztán a szenzi. Knkurrensem az Université lemarad. Pedig ez főleg az ő anyaga. Ő főként hullákkal kereskedik, jobban, mint én. Én ur vagyk. Fizetek. Nálam egy költő ha felakasztja magát, tegyen pénz a zsebében. Minimum egy ezres. Itt a dohány drága poétám és gyerünk. Lucifer ezerfrankot a széken álló költő zsebébe gyűr és hirtelen sírva fakad. Ő minden ilyen alkalommal, ha pénzt ad ki, főleg ha honoráriumot fizet, sírva fakad. Most már úgy sir, hogy rázza a zokogás. Poéta Pál áll a széken, mint elképzelt jövendőbeli szobrának alapzatán. Arcán vastag könny gördül alá, Luciferre hull a költő könnye. Lerántja nyakáról a hurkot, leugrik a székről. — Te drága müpártoló lélek, Te igaz barát, Te nemes ritka lélek, Te nagy ember — zokogva Lucifer mellé roskad, aki a szék előtt sirógörcsben fetreng. — Te megsiratsz egy költőt, Te felejthetetlen ritka Te . . . . i «** « ; — Lüszien, Luszi . . . nevezz Lüszinek — zokogja elfulló hangon Lucifer és átöleli a költőt. — Oh te Te Pali, Pali, Palikám . , . — Eriggy, fuss azonnal le az uccára, meghalok, végre egy nemes barátot találtam. Meghalok, hogy Te jóllétben élhess — s a zoknival a lábán felugrott a székre, Lucifer pedig vigyorogva eltűnt. A költő a széken elmerengett: Egy ilyen finom irodalombarát. Ejnye, a tízezres csekket elfelejtette ide adni nagy lelki felindulásában. De adott ezret. No, ezt se fogadom el, lássa kivel van dolga. Ledobom neki az uccára, ingyen halok meg, barátságból. A zsebébe nyúl, keresi az ezrest. Nincs benne. A másik zsebét fordítja ki. Az is üres. Négykézláb mászkál a padlón. Nincs sehol a pénz. — Te zsivány Lucifer — üvöltötte a költő, — átöleltél zokogva és közben kicsórtad a zsebemből az ezrest. Majd adok én neked! . . . Leoldotta a plafon kampójáról a hurkos kötelet, átkötözte vele a felállított fényképezőgépet és az egészet úgy ahogy volt, lehajitotta az uccára. Aztán kinyitotta az ajtót, a küszöb előtt levő cipőjét felvette és lesétált a vidám, dalos karácsonyi reggelbe Poéta Pál a megváltott költő. Kedves Főszerkesztő Ur! Valahányszor a náci-nyilasoknak az elmúlt 30 esztendő folyamán elkövetett gaztetteiről írunk, azonnal felhördülnek, hogy mirevaló a régi sebekben kotorászni, mirevaló az elmúlt eseményeket emlegetni? Azt mondják, hogy bízzuk ezeket a történelemre* Ez igy rendben is volna. Mi is ezen a véleményen vagyunk. De mivelhogy mi a tettekkel tényező nácinyilas rablógyilkossá gokat ai/ra is képesnek tartjuk, hogy a nyomokat, bizonyítékokat, okmányokat, naplókat eltüntetik, ellopják és megsemmisítik, már most gondoskodunk róla, hogy a történteket lerögzítve rábízhassuk a későbbi történetírásra. Az aktalopásra, amint levelem folyamán látni fogjuk, van precedens, éppen azért résen kell lannünk, nehogy az megismétlődhessék. Szerepelnek ezek a gazok és nem vezekelnek. Hátha még arra gon- I dőlünk, hogy alig néhány hó előtt Endre Lászlónak, a vérgőzös vadállatnak nővére megkísérelte felkötött fivérét Gráll lovaggá avatni. Ugyancsak néhány hó előtt történt, hogy kiadták Hitler asztalmelletti beszélgetéseit. Igaz, hogy ezek a fecsegések inkább az elmegyógyászat körébe vágó adalékok, de miért nem vártak vele? Miért nem bízták a történelemre? Hiszen , Auschwitz, Dachau, Buchenwald, Bergen-Belsen, Mauthausen, Endre, Héjjas, Marschalkó, Milotay, stb. épen olyan történelmi tények, mint a braunaui részeg finánc homoszekszuális hasadtagyu fiának megnyilatkozásai. Nem, hídverők és többi levitézlett, örökemigráns rablógyilkosok, ezt a szívességet már nem tesszük meg. A “szegedi gondolat’'-tal elindult Horthy-korszakkal kezdődött időtől az ország megszállásáig tartó rémuralom eseményei nem szerepelhetnek másként a magyar nemzet történetében, mint a “zsiványuralom” korszaka. A megsemmisitésre, jobbanmondva ellopásra váró dokumentumok sorozatát kezdjük mindjárt a Nemzetgyűlés Naplójának 1920 március 1-i jegyzőkönyvével. Ezen a napon történt ugyanis Horthy úgynevezett fővezérnek kormányzóvá való megválasztása. Ez ugyanis nem esett meg olyan simán, amint azt az akkori megfenyegetett és megfélemlített napilapok megírták. Egy jelenvolt újságíró barátom ezt a választást a következőképpen irta meg nekem: “Minden fizikai erőszakra elszánt, tetőtől -talpig felfegyverzett és ezért kivédhetetlen nyomást jelentő tiszti külnitmények megszállották a góthstilusu parlament épületét, ahol az ország kormányzójának megválasztására készült a részben szolgalelkü, részben megfélemlített Nemzetgyűlés.’ Rakovszky István, a Nemzetgyűlés akkori gerinces elnöke, az elnöki székből tiltakozott is a rehérterror tiszti brigantijainak a szabad választást megcsufoló erőszakja és terrorja ellen, ami természetesen belekerült a Nemzetgyűlés aznapi Naplójába. Erre a Naplóra vigyázni kell, ; hadd lássa a későbbi történetiró, hogy ez a választás nem a Karoknak és Rendeknek a befagyott Duna jegéből fakadt lelkes és önkéntes felajánlásából eredt, hanem a fehér terroristák erőszakos és megfélemlítő fenyegetése eredményezte, illetve erőszakolta ki. Vagy ott szerepel hazunk nagy fiának, Apponyi Albert grófnak Trianonból írott és Simonyi-Semadam Sándor akkori miniszterj elnökhöz intézett levele, amely a j Nemzetgyűlés zárt ülésén került felolvasásra, amely azonban a Naplóéan szóról-szóra meg van örökitve. A levélben az áll, hogy az Istenért tegyenek valamit Héjjas, Prónay, Gömbös. Ostenburg ellen, mert ezek itt Trianonban megásták a nemzet sírját és működésük még borzalmasabb következményekkel járhat. Ott van a Naplóban Rassay Károly és Ruppert Rezső temérdek j interpellációja a kormányhoz a fehér terror rablógyilkosságairól.' az Erzsébetvárosi Kör időzített bombáiról, Landau bornagykereskedő és Neubauer, kecskeméti gyufagyári igazgató meggyilkolásáról, aranyórájáról, pénz és egyéb értékeinek elrablásáról, a Somogyi - Bacsó gyilkosságokról — valamint az Eckhardt Tibor vezetése alatt áldásosán működő Ébredő Magyarok tartós hazafias felbuzdulásáról, a csongrádi bombamerényletről és Piroska nevű hordalékok szolnoki tárgyalásáról és ezzel kapcsolatban egy Fuchs nevű gengszter, jobbanmondva törvényszéki tanácselnök és egy Ulain Ferenc dr. nevű ganaj szerepléséről, stb. stb. Ugyancsak a Nemzet gyűlési Naplóban szerepel Schréter hadügyminiszter esete is. Ennek története a következő: Az államkassza üres volt. Nem csoda, hiszen a rengeteg tábornok és egyéb here iszonyúan sok pénzbe került, és ehhez járult még, hogy Horthy sok volt bajtársával megterhelte az amúgy is teherképtelen államkasszát. Bethlen Hollandiában tárgyait egy kölcsön ügyében, a Nemzetgyűlésen pedig arról folyt a tárgyalás, hogy miképen lehetnének az állam bevételei fokozhatok? Az egyik barom azt mondta, hogy a zsidővagyont kellene megdézsmálni, a másik Kuna P. azt felelte erre, hogy a zsidók nem fogják a pénzt egykönnyen odaadni. Erre Schréler, a honvédelmi miniszteri székből közbeszólt: Majd elvesszük tőlük. Több sem kellett a hollandusoknak, de Bethlennek sem. A tisztikar feje, a honvédség legfőbbje, a miniszteri székből intéz felhívást a keringőre, jobbanmondva a rablásra és fosztogatásra! Bethlen sürgönyzött, a szerencsétlen Schréter pedig már nem is volt honvédelmi miniszter. Nem jött be többé a Házba, hanem otthon maradt Horánszky-utcai lakásán és szorgalmasan rakta fejére a hideg borogatásokat. Nem lenne érdektelen megtudni, hogy a Schréter. Farkas nevű hídverő örökemigráns, aki “Kitartás’ címen egy emigránslapot szerkeszt, nem-e leszármazottjae ennek a tiszavirágéletü honvédelmi miniszternek? A Farkasból ugyanis időközben oroszlán lett, aki megsemmisít vagy megsemmisül. Csak a Nemzetgyűlési Naplónak előbb említett számát ne semmisítse meg, hiszen jól tudja, hogy “verba volánt, scripta manent,” a szó elrepül, az Írás megmarad. Ha pedig, amitől Isten óvjon, ő semmisülne meg, arra kérem, hogy talajgyökerét ne vigye magával a másvilágra, hanem testálja a Balassa-utcai ideg- és elmeklinika múzeumára. Egy felelős aiiasban levő miniszternek nagyon vigyáznia kell • . minden szavára. Ott volt például Haller István kultuszminiszter, nagy panamista, akit tüzelőfapanamái miatt kergettek el a miniszteri székből. Ez a szélhámos egy alkalommal azt mondotta a zsidókról; hogy a “kajlafülüek.” Másnap a külföldi sajtó már azt irta erről a Sobri Jóskáról: Szép nivón állhat a magyar kultúra, ha a kultúrának legfőbb őre egy oly értékes fajról, mint a zsidóság, csak mint “kajlafülüek”-fől emlékezik meg. De vigyázni kell a Nemzetgyűlési Naplókra, amelyekben a zsidótörvények tárgyalásai szerepelnek vagy megtalálható Bajcsy- Zsilinszky interpellációja az újvidéki rablógyilkosságokról. Mialatt ugyanis Bajor tábornok tisztjeivel számolgatta az újvidéki zsidókra kivetett egymillió pengőnyi “hadisarc”-ot, azalatt 176 gyermekkocsi maradt üresen a jeges Duna partján. Ugyanígy résen kell lennünk, nehogy az államrendőrség bűnügyi aktái elkallódjanak. A nyomozásokat a zsiványuralom kezdetén Mattyasovszky rendőrfőkapitány kezdette el a Somogyi- Bacsó gyilkosok kibogozásává! (HORTHY!) A rendőrség nyomozott a frankhamisítás ismert ügyében, amikor kinyomozta, hogy Nádossy Imre, az országos főkapitány is benne volt a buliban. Ott volt a Párisban történt szerb királygyilkosság, amelynek szálat Jankapusztáig voltak követhetők, Ettől fogva Gömböst, a tengelyest, aki a jákfai előnevet csalással bitorolta, bizalmasan jarikapusztai Gömbös Gyulának nevezték. Ugyancsak a főkapitány-Az Amerikai Magyar Zsidók Szövetségei JANUÁR 26-án szombaton este tartja huszonötéves jubileumi bálját a ROOSEVELT HOTEL “Hendrik Hudson’’-termében (MADISON AVE. & 45TH STREET) BARTAL JENŐ kiváló zenekara játszik. lliüülilK Belépődíj $2.00.
