Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-12-20 / 48. szám

2-ik oldat AZ EMBER DECEMBER 20, 1952 a keresztyénség Ujtestamentoma megörökítette a Bibliában: “Az idvesség a zsidók közül támadt.” (János evangéliuma h:22) A karácsony ünnepe mindnyájunké faji és felekezeti külömbség nélkül, mert szeretetet hirdet. De a mi elhagyott hazánkból szomorú üzenetek jönnek . . . ‘'Ködfátyolos mesz­­sze múltban van-a szép karácsony, ahová csak az emlékezés szárnyain zarándokolhat el a lelkünk” — írja egyik levél­író. “Még élünk” — folytatja és tulajdonképen ezt a két szót nyomatékosan kellene aláhúznunk, hogy MÉG ÉLÜNK. Micsoda tragédia volna, ha nem éreznénk a szivünkben, hogy a karácsonyi szeretet ereje és hatalma nagyobb, mint minden diktatúra és, mint a nap az égen, úgy fog újra fel­ragyogni az Isten igazságának napja, amikor majd az el­sötétült országokban is boldogan fogja visszhangozni a mai világban meggyötört emberiség lelke az angyali kar énekét: “Dicsőség legyen a mennyekben az Istennek és békesség a jót akaró embereknek!” RÖVID KARÁCSONYI MESE Irta: POGÁNY WILLY VERSEK Irta: JÁVOR LÁSZLÓ ügy karácsony felé történt ez a kis história Aranyszívű Wilbur úrral, akinek többek között nemcsak a neve. de a szive is tiszta aranyból volt konstruálva. S amint azt mindenki tud­hatja,''■az arany kemény, hi­deg és sárga s igy nem cso­dálat^ hogy Wilbur szive is ilyent karakterű masina volt. i.cuiény, hideg és sárga és mindenféle emberi, baráti vagy pláne szentimentális érzelem oly messze volt tőle, mint Makó Jeruzsálemből. S igy az természetes, hogy Wilbur barátunk egy kelle­metlen alak volt, akinek ki­mondott antiszociális maga­viseleté néha bizony botrá­nyos mérvet öltött. Ahol és amikor csak tehet­te, undorító kegyetlenséggel viselkedett mindenkivel szemben és ezt még tetőzte durva, .mérges -és -bántó szarkazmusával. A kutyákat oldalbarugta. a macskák farkára lépett, az embereket és asszonyokat ol­­dalbakcnyökölte s ha csak tehette, a tyúkszemükre ta­posott. Hát Wilbur ur karácsony estéjén azt álmodta, hogy meghalt! . Meghalt és a másvilág elö­­n&arnokában, ahol egy zsűri iil és intézi el azt. hogy ki és hová . . .? — ott jelentkezett Aranyszívű ur is. A jegyző felolvasta ponto­san mindazt, amit Wilbur egész életén át emberbarátai ellen elkövetett, ami nagy büszkeséggel töltötte el Wil-:■>>«!, <a,«,,,, -.j, is, ss « 0 búr sárga szivét! — Aranyszívű Wilbur, van­­e valami mondanivalód, mi­előtt kimondjuk az ítéletet feletted? — .Hár kérem, — mondja Wilbur — én persze azt na­gyon jól tudom, hogy engem hová küldenek az urak! Ké­rem, ne higyjék, hogy én fé­lek a Pokoltól! Engem ugyan kínozhatnak örökké, de hiá- I ha, mert én egyszer meghal- I tani s igy semmiféle kínzás nem ölhet meg még egyszer ! s egy párezer év múlva majd ni e g szokom a fájdalmakat! I Aztán még ott fogom találni |az összes meg boldogult I Aranyszívűt s mi nagyon jól fogjuk érezni magunkat az ilyen megfelelő társaságban! — Te tévedsz, — mondja a jBiró — Aranyszivir Wilbur, léged a zsűri bűnösnek talál és igy téged végtelen örökké arra Ítéllek, hogy a Menyor­szágba. a jó lelkek és az an­gyalok közt töltsd el az ezer és ezer évbilliói végtelensé- 1 get és soha, de soha ne érezd magadat odatartozónak, ha­nem maradj mindvégig egy elkülönített idegen a boldo­gok közt! I Wilbur felorditott ijedté­ben. • Nem tudom, hogy Wilbur vájjon ezt igazán álmodta-e, vagy valóban meghalt? Azt se tudom, hogy ha esetleg felébredt volna rémálmából. I vájjon próbált volna-e meg­javulni, vagy pedig megma­radt volna a régi Aranyszívű Wilbur-karakternek.. Az árnyékomat keresem Ma mindennek nyárszaga van Pedig tél jár Páris felett. A Luxembourg harangja szól Most kongatja az éjfelet. A zilált fellegek alatt, Sárgábban mint a holdkorong Egg műteremnek ablaka Az éjszakában elborong . . . A kandallóban fahasáb S te Puskint olvasol talán, Hogy Odesszába szállj megint Az álmok trojka-fogatán. A heverődön könyökölsz Es márványszinü testeden Egy hímzett kendő van csupán A szokásodat ismerem.­­Az árnyékod a falra hull, Szemedből női az árny talán . . . Mily furcsa fátylat fon föléd. A sötét folt szobád falán. Jövök, hallod a lépteim, A ritmusomat ismered Entrez, éritrez! . . . Bon four cherie! . . . S az árnyék megmozdul veled. Az ajtót mikor becsukom Mögöttem is árnyék lapul, A kerevetedig kisér És közébünk lép konokul. Két árnyék lassan összeér . . . Két árnyékszáj összetapad . . . Az árnyam mohón elnyeli A falon az árnyékodat. Két árnyék, mint két lepkeszárny Mely összecsap és széllebeg, Nem látod, téged nem zavar, Mert csukva van a kék szemed. Hóid terítem a takaród, Bon nuit, aludj kedvesem. Én elmegyek, az éj alatt Az árnyékomat keresem. Kávéházi monológ December jár e fagyott világon, Fehér szakálla havat seper végig, Az égtől le, a földtől fel az égig. Kávéházam ablaka alatt, \Utd fergeteg kavarja a havat. A halváidon, az országutamon, A fergetegben elveszik a nyom. Kávéhótzak ablaküvegén, Elmosódó árnyék vagyok én. Künn jégvirág virít a flaszteren, A semmit is jobb lesni idebenn, Hol parfőmszag és kávé párolog S nyitott szemmel arról álmodok, Számomra is akad egy verem, Hol undoromat kiheverhetem. S inig lelkem száll az űrbe felrepülve, A vóíz a földbe búvik mint az ürge. December iivölthet a világon, A férgekkel a sírban sem vitázom. A szélsőjobboldali lapok étvágya már a Free Europe Commettee-re is kiterjed A* egyik argentínai nyilas újság a Free Europe Committee átszervezését és Eckhardt döntő szerepét követeli 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 # 0 m 0 0 0 Á , Boldog ujesztendöt KÍVÁN GÖNDÖR FERENCNEK IS FELESÉGÉNEK francís Home Az amerikai elnökválasztás ered­ményét a magyar nyilaskeresztes és egyéb szélsőjobboldali körök mind szemérmetlenebből úgy tün­tetik fel, mintha az a saját győ­zelmük lenne. Ezek a felforgató elemek tudatosan elfeledkeznek arról, hogy Amerika leendő elnö­ke, Eisenhower tábornagy eddigi életének és pályafutásának főmű­ve a náci zsarnokság szétzúzása volt! A becstelen porhintésben ter­mészetesen az emigrációban mű­ködő nyilaskeresztes sajtó jár az élen. Marschalkó Lajos, Ráttkay- Radic Kálmán és a többi uszitó. lázitó újságíró sorra szólal meg és úgy tünteti fel a kérdést, mintha Amerika hátat fordított volna a demokrácia örök eszményeinek és megtagadta volna az egész embe­riségnek iránytjelző “Bill of Rights’’ alapokmányát. Az egy­re mohóbban fertőző náci és fa­siszta étvágy jelentkezik ezekben az írásokban, amelyek leplezetle­nül tárják elő az emigráció kaló­zainak szerencsére soha be nem teljesülő vágyálmait. Az egyik Argentínában megje­lenő szélsőjobboldali újság, a I “Délamerikai Magyarság’ leg­utóbb a Nemzeti Bizottmány meg­élénkült tevékenységével foglalko­zik. A cikk “Nagy Ferenc és balol­dali klikkje terroruralmárpj” ir, amelynek a lap szerint most vége­­szakadt. Megemlékszik a lap arról is, hogy Eckhardt Tibor nem vesz részt a bizottmányi üléseken, mert ! az “sem a magyar emigrációt, sem a magyar népet nem képviseli, miután az 1939-ben megválasztott képviselők közül legalább 50-60 inem lett meghiva a tagok közé.’’ Természetesen a szélsőjobboldali újság a Szálasi-rezsimet végig ki­szolgált. hazaáruló országgyűlés tagjait szivesen látná a Bizott­mány tagjai között, mint “a ma­gyar nép képviselőit.” Arról vi­szont nem beszél ez az újság, hogy a magyar nép hallani sem akar j ezekről a gyászmagyarckról és 11945-ben, majd 1947-ben milliós ; tömegekben a demokrácia és a de­mokratikus politikusok mellett I tett világraszólóan hitet. I A legfelháboritóbb része a cikk­nek az, ahol a Magyarország fel- I szabaditásáért fáradozó Free Europe Committee-val kapcsolat­ban a következő sorok alvashatók: I — Remélhető, hogy a Republi­kánus párt győzelmével az u. n. Free Europe Committee is átszer­vezésre kerül, ahol a State De­­partmentből sok baloldalisága mi­att elcsapott amerikai húzódott meg s ezek persze a hasonlóan kompromittált Moszkva-barát po­litikusokat támogatták. Most majd ennek az érának végeszakad és minden remény megvan arra, hogy az Eckhardt Tibor mögött álló politikusok fognak döntő szó­hoz jutni. Még szerencse, hogy a Free Europe Committee a maga ügyei­nek vitelénél nem* a délamerikai nyilaskeresztes újság követelése alapján jár el és a rágalmazó cikk hatás nélkül marad. Mindenesetre az, hogy a felforgató nyilaske­resztes sajtó is Eckhardt “döntő szerepét” sürgeti, fölöttébb jel­lemző . . . Halálhír 0 * » »»»»"»SB!?*'.’*! *«» % RÓNA PÁL, a Metropolitan Biz­tosító Intézet tisztviselőjének hir­telen elhunytat nagyszámú bará­tai nagy részvéttel fogadták. A háború előtti kivándoroltak cso­portjába tartozott, a háborút hő­siesen harcolta végig uj hazájá­nak védelmében. A “Hétfői Társa­ságinak volt egyik alapitó tagja és annak tevékenykedésében élén­ken résztvett. A legszebb karácsonyi ünnepeket és boldog ujesztendöt kívánnak “Az Ember” szerkesztőjének és barátaiknak LUKÁCS PÁL és DAISY ^ '•& HiXi Hi si '<* % '< I

Next

/
Oldalképek
Tartalom