Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-07-19 / 30. szám
A chicagói döntés Az egész világ fokozott érdeklődése kisérte a republikánus párt elnökjelölt-választó nagy konvencióját. Az érdeklődés mindenképpen indokolt volt, mert ezen a konvención sokkal több dőlt el, mint a párt hivatalos elnökjelöltjének kiválasztása. A konvención az Egyesült Államok hatalmas pártja, a republikánus párt rendkívüli horderejű kérdésekből vizs- j gázott. Feleletet kellett adni a párt- ! nak abból, hogy a békés haladás, vagy a bizonytalan kalandok ut- 1 ját választja -e. Feleletet kellett adni abból, hogy nemcsak Amerika, de az egész nyugati világ a demokrácia széles medrében, vagy kétes vállalkozások s tisztázatlan ideológia szakadékaiban haladjon előre, sőt esetleg nem is előre, hanem hátra. Feleletet kellett adnia, hogy szabad-e a nép bizalmát jobbára ismeretlen tényezők kezébe helyezni a jól ismert és a bizalomra mindenképen jogosult kéz helyett. Határozott feleletet kellett adni a konvenciónak arra, hogy a gyorsan hevülő szív, vagy a józan megfontolt ész politikáját akarja adni ebben a sorsdöntő időben Amerikának és az egész nyugati világnak. Ebben a megvilágításban a leg- 1 nagyobb megnyugvással fogadjuk a konvenció döntését. A chicagói erőpróbán a republikánus párt delegátusai jól vizsgáztak, amikor Eisenhowert emelték az amerikai elnökjelölti posztra. Anélkül, hogy kritikát akarr.ók gyakorolni a másik pályázóval szemben, meg kell állapítanunk, hogy száz és egy szempontból alatta marad Eisenhower kvalitásainak. A világ a jelenlegi kritikus helyzetében nem engedheti meg magának, hogy nélkülözze a legjobb szellemeit. Eisenhower a nyugati világ legjobb, legnemesebb szellemei közé tartozik, akiknek ott a helye a népek és nemzetek sorsának irányításánál. Ugyanez nem mondható el az ellenjelöltjéről, aki egy rossz szájízt adó törvényjavaslatán kivül alig tette magát mással ismertté, mint hatalmasan mohó ambíciójával. Eisenhower világos koponya, müveit elme, nagy szervező, a pártállásától függetlenül is megbízható demokrata, kiváló hadvezér, nemesgondolkodásu ember és világviszonylatban óriási tekin- ' tély. Az ő kezében mindenki bizakodással láthatja Amerika és a nyugati világ irányítását. Mi mindig a demokrata pártot részesítettük előnyben az amerikai politikában és ma is változatlanul ezen az alapon állunk. Nem titkoljuk el, hogy a novemberi elnökválasztáson is teljes örömünkre a demokratapárti győzelem lenne. De az adott helyzetben őszinte megnyugvással fogadjuk Eisenhower megnövekedett esélyeit is, mert elsősorban Amerika és a nyugati világ érdekeit nézzük és ebből a szempontból Eisenhower végső győzelme ugyanazt a biztonságot adja, mint egy demokratapárti jelölt győzelme. Mindkét esetben a helyes utat választja Amerika népe. S hogy a nép érett megfontoltsággal csakis a helyes utón akar haladni, arról máris fényes bizonyságot adott a chicagói konvenció döntése is. GÖNDÖR JEERBNC POUXIIUU: H üeen tered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1879 SZERKESZTÓSEG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Fbone: BUtterfield 8-«IwJ VOL. XXVII — No. 30 NEW YORK, N. Y„ JULY 19, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Hiába ragyogott a nap, kissé tán túlságosan fényesen is, az elviharzott napokban és hetekben, én valahogy agy éreztem, mintha fekete felhők gomolyognának szédülő fejem felett. Ha netán magamtól nem ébredtem volna rá arra, hogy kissé gyönge állapotban vagyok, a mélabus tényre felhívták figyelmemet barátaim és ellenségeim egyaránt. Jól esik megállapítanom, hogy barátaim nagy tömege mellett eltörpülnek lármás és ebben az időben különösen túlságosan hangosan, szinte őrjöngve ujjongó ellenségeim. Megható volt az aggódó szeretetnek ez a megnyilatkozása, amely betegágyamba elhozta nekem a bátorítás biztató és vigasztaló szavát; ráébresztve engem arra, hogy nem volt hiábavaló, hogy érdemes volt a munka, a harc, amit a lepergett évtizedekben valóban a legjobb szándékokkal végeztem és folyt at tűm. Hűséges, igaz barátok nagy tömege tekintett felém aggódó szeretettel és én ezúton mondok szivemből kiömlő hálás köszönetét mindazoknak, akik e megpróbáltatásos napokban annyi baráti és testvéri aggodalommal álltak mellettem. Sohasem fogom elfelejteni és csak megerősít engem abban az elhatározásomban, hogy ugyanazon az utón kell megingathatatlanul mennem tovább, amelyen idáig jártam. Kell-e mondanom, kedves barátaim, hogy ezután is pontosan úgy lesz, ahogy eddig volt, és én sohasem tudnék megváltozni és egyszerűen képtelen volnék más lenni, mint ami egy egész küzdelmes életen keresztül voltam. Baráti kezemet testvéri szeretettel nyújtom mindazok felé, akik a legnehezebb időkben olyan közel voltak hozzám. igen ám, de el kell ismernem, hogy akadtak elegen, akik mérhetetlen örömmel és boldogsággal fogadták a hirt arról, hogy kidőltem a sorból, hogy elnémultam és ha Isten is úgy akarja, mint ők, akkor én villámgyorsan lekerülök a napirendről és eltűnők az örök feledés sötétjében. Halálos ellenségeim biztosan számítottak gyors távozásomra és diadalorditásuk, örömrivalgásuk őrjöngő, részeg hangja elhallatszott egészen a betegágyamig. Heteken keresztül vidáman és lelkesen temették csekélységemet és úgy érzem, hogy nekem most illik szives elnézésüket kérnem ezeknek az őszinte ősellenségeknek, azért, hogy utolsó pillanatban meggondoltam magam és elhatároztam, hogy mégsem váltom be távozásomhoz fűzött vad reményeiket és — legalább egyelőre maradok. De nemcsak maradok, hanem régi hittel, meggyőződéssel folytatom munkámat és harcomat minden igaz, szép és jó ügyért, a humanizmusért, az igazi emberszeretetért, a szebb és boldogabb világ megszületéséért, az elnyomottak és üldözöttek felszabadításáért, az igazságért, a szabadságért, tehát ellenetek, akik nehezen várt távozásom bekövetkezése előtt olyan ujjongó lelkesedéssel énekelgettétek saját magatoknak és el is hittétek, hogy én már nem is vagyok, hogy hála a sorsnak, mindörökre eltűntem utatokból és most azidán már igazán zavartalanul csinálhattok azt, amit akartok. Ellenségeim szives elnézését kérem, hogy végül is némi szenvedés és vergődés után úgy határoztam, hogy — egyelőre maradok. ügy érzem ugyanis, hogy nekem van itt még némi tennivalóm. Barátaimmal szemben vannak bizonyos kötelességeim elsősorban. Ezt a munkát szeretném jól és hűségesen elvégezni és e b b e. n az irányban meg akarok próbálni minden emberileg lehetőt; szerényebben szólva, minden tőlem telhetőt. Üzenem barátaimnak, hogy mélységes hálával a szivemben azért a soha el nem felejthető bá toritó szolidaritásért, amelyet az elmúlt nem épen felhőtler hetekben tanúsítottak irántam, igyekezni fogok továbbra ii a régi célokért küzdeni, ha erőm lesz hozzá, lelkesebben éi vadabbul, mint valaha. Úgy érzem, hogy barátaim számán egyáltalán nem szükséges külön fogadalmat tennem arra hogy maradok, aki voltam és tántorithatatlanul megyei tovább utamon. Sajnos, nem ígérhetek mást ellenségeimnek sem. Ök ép oly kevéssé fognak csalódni bennem, mint hűséges, igaz barátaim. Nyugodtan gyűlölhetnek tehát engem tovább és szövögethetik ellenem zárt ajtók mögött, sőt néha egészen nyilvánosan is összeesküvéseiket. Csalódni amúgy sem fognak bennem, hiszen engem nagyon nehéz megijeszteni. Ezekkel az érzésekkel veszem fel újra azt a tiszta harcot, amelyet egy egész életen át halkan, szerényen, de sziklaszilárd elhatározással, törhetetlen meggyőződéssel és igaz hittel folytattam. Van némi gyanúm arra, hogy kötelességérzetem vezényelt engem most vissza a régi posztra. Hűségesen megpróbálom teljesíteni azt a feladatot, amelynek szolgálata nélkül én már nehezen tudnék tovább élni ezen a földön. Ennek a szent missziónak teljesítése adott nekem uj erőt az élethez. Ezt próbálom végezni tovább és az egyetlen ígéret, amit újra és újra tehetek, az, hogy se barátaim, se ellenségeim nem fognak csalódni bennem. Amit persze nagyon szeretnék, az: ha én se csalódnék önmagomban és elegendő erőm lenne ennek az önként vállalt tiszta és szent munkának az elvégzéséhez. Hál ezért tértem én vissza. Nem kis elhatározás, komoly lelki és fizikai erő kellett hozzá, hogy visszatérjek oda, ahonnan akaratom ellenére el kellett mennem rövid, időre. Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy ismét itt állhatok a vártán és megpróbálok a régi lobogó alatt tovább harcolni. Ellenségeim szives elnézését még egyszer kérve, ezennel be jelentem tehát, hogy egyelőre maradok . . . AUER PÁLT A PÁRISI NEMZETKÖZI DIPLOMÁCIAI AKADÉMIA TAGJÁVÁ VÁLASZTOTTÁK kintettel Kelet- és Középeurópára. Amerikával kapcsolatban aa atlanti federációról, mint az európai unió megvalósitása utáni második feladatra mutatott rá aa előadó. Auer Pál nagy figyelemmel hallgatott s tapsokkal, félbeszakított előadásának ,ez volt a zárómondata : — A vasfüggöny mögötti népek felszabadítása nemcsak az ő i létérdekük, hanem a nyugati népek kultúrájának és szabadságának is előfeltétele. Auer Pál székfoglalója után Dekousse belga szenátort válasz- 1 tották meg az Akadémia tagjává, Dekausse az Egyesült Nemzetekj nél képviseli Belgiumot és tagja az Európai Tanácsnak. Özv. Barta Mihályné halála Az őszinte gyász igaz átérzésével fogadjuk a hirt. hogy özv. Barta Mihályné, a “Lorrain és Vidéke” cimü jclszerkesztett újság kiadótulajdonosa elhalálozott. Az amerikai magyarnyelvű sajtó tisztaszándéku munkása volt az eltávozott, akit a fián kivül a magyarnyelvű sajtó tagjai is elszomorodott szívvel gyászolnak. Ötven évvel ezelőtt alakult meg párisi székhellyel az Academie Diplomatique Internationale azzal a céllal, hogy a nemzetek közötti jóviszonyt, a békét ápolja. Ennek az intézménynek Apponyi Albert, Gratz Gusztáv, Wlas- j sits Gyula, Berzeviczky Albert, voltak a magyar tagjai, akiknek elhalálozása folytán megüresedett rendes tagságra most Auer Pál i volt magyar követet jelölték és választották meg. Auer Pál megválasztása az egészI magyarságra kiható eredmény,' mert az Akadémia a nemzetközi diplomácia vezető egyéniségeit foglalja magába. Elnöke Guerrero, a hágai nemzetközi bíróság elnöke; főtitkára Farngules görög követ; vezetőségi tagjai között Herriot-ot, a francia tudományos akadémia tagját, a kép-1 viselőház elnökét, Sforza-t, Amery-t és más internacionális súlyú személyiségeket találjuk. Auer Pál az Akadémia párisi székhazában tartott székfoglaló előadását ezekkel a szavakkal vezette be: — Engedtessék meg nekem, hogy megválasztásomat a nemzetem iránt érzett rokonszenv és tisztelet megnyilvánulásának tekintsem; mint ilyet nagyra értékelem, mert nemzetemnek mai tragikus helyzetéből való megmenekülése részben a sokszor bevált nyugati diplomáciai teljesítményektől fog függni. A székfoglaló lényege az európai egységről szólt, különös te-ELOFIZEXUn EGY ÉVI ELŐFIZETÉS ?10 Mégis maradok... Irta: GÖNDÖR FERENC
