Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-07-12 / 29. szám

8-ík oldJi az mun july 12, 1952 Szellemi "óvóhely IRTA: PERNEK! MIHÁLY "Az Ember" kis színházin Valami bűzlik a Dunán,.. Irta: Bogdánéi Sándor Színhely: a Duna - értekezlet tanácsterme. Idő: napjainkban. Szereplők: Morozov, szovjet de­legátus; Magyar delegátus; Cseh delegátus; Román delegátus; Ju­goszláv delegátus. Morozov: (hadarva, recsegő i hangon): Ezennel megnyitom a Duna-értekezletet, miszerint el­sősorban üdvözlöm önmagamat, mint a dicső Szovjetunió delegá- í tusát (taps), annál is inkább, mi­szerint a dicső Szovjetunió nélkül I a Duna sem folyhatna úgy, ahogy j folyik, azaz másképen folyna, I mint ahogy folyik. Magyar delegátus: Úgy van! Úgy van! Cseh delegátus: Helyes, helyes! Román delegátus: Éljen! Éljen! Jugoszláv delegátus: Szót ké­rek . . . Morozov: Ki kér szót? Jugoszláv delegátus: Én kérnék szót, a jugoszláv delegáció nevé­ben . . . Morozov: Hogyhogy • a jugo­szláv delegáció nevében? Tessék kivárni a sorrendet! Kérem a jegyzőkönyvbe foglalni ,hogy a jugoszláv delegáció akadályozza a Duna-értekezlet munkáját. Hal­lottak már ilyent, hiszen nekem még fontos közölnivalóim van­nak! Magyar delegátus: Halljuk! Cseh delegátus: Csakis halljuk! Román delegátus: Halljuk, csakis! Morozov: Tisztéit delegátusok! A Duna végre szabad. Szabad ne­ki szabadon ringatni a dicső Szovjetunió dicső hajóit. Ennél nagyobb szabadságot egyetlen fo­lyó sem kivánhat magának. Magyar delegátus: Éljen a sza­bad Duna! Cseh delegátus: A szabad Du­na éljen! Román delegátus: A Duna, a zabad éljen! Morozov: Ezek után a Szovjet- J unió nevében ezennel beterjesz- I tem az uj hajózási szabályzatot. Az uj szabályzat röviden a kö­vetkező: a Szovjetunió hajói hosz­­szában, a többi állam hajói ke­resztben hajózhatnak a Dunán. Magyar delegátus: Óriási! Cseh delegátus: Remek! Román delegátus: Káprázatos! Morozov: Mivel azonban a ke­resztben való hajózás zavarja a hosszában való hajózást, ennél­fogva kerülendő. Jugoszláv delegátus: A jugo­szláv delegáció nevében tiltako­zom . . . Morozov: Döntsön a többség! Szavazást rendelek el az uj du­nai hajózási szabályzat ügyében. Mi a véleménye a magyar delegá­tusnak? Magyar delegátus: Csakis ke­resztben ! Morozov: Hogyan vélekedik a cseh delegátus? Cseh delegátus: Keresztben csakis! Morozov: És a román delegátus? Román delegátus: Keresztben, azt is ritkán! Morozov: Én a szovjet delegá­ció nevében keresz'ben-hosszában megszavazom és egyben a szava­zat-többséggel elfogadottnak nyil­vánítom az uj hajózási szabály­zatot. Jugoszláv delegátus: Tiltako­zom és szót kérek . . . Morozov: Főtitkári minőségem­ben tiltakozom a jugoszláv dele­gátus tiltakozásai ellen. Áttérünk az uj dunai szállítási szabályzat­ra. (Hangok: halljuk, halljuk!) Az uj dunai szállítási szabályzat szerint Csehszlovákiában, Ma­gyarországon és Romániában tör­ténik az áruk berakodása, a Szov­jetunióban pedig az áruk .kirako­dása. Magyar delegátus: Remek! Cseh delegátus: óriási! Román delegátus: Káprázatos. Jugoszláv delegátus: Tiltako­zom . . . Morozov: Szavazásra teszem fel az uj szállítási szabályzatot. Tes­sék nyilatkozni! Magyarország? Magyar delegátus: Berakodunk! Morozov: Csehszolvákia? Cseh delegátus: Berakodunk! , Morozov: Románia ? Román delegátus: Csakis bera­­kodúnk! Morozov: A szovjet delegáció nevében a berakodást és kirako­dást egyaránt megszavazzuk. Ezennel szavazattöbbséggel elfo­gadottnak nyilvánítom az uj szál­lítási szabályzatot. (Csönget) Át­térünk a dunai halászat szabá­lyozására. Jugoszláv delegátus: Tiltako­zom ... Morozov: 'tessék jegyzőkönyvbe foglalni, hogy Jugoszlávia aka­­dályoza a dunai halászatot. (Csönget) Ezennel szavazásra te­szem a halászati javaslatot! Hangok: Megszavazzuk! Jugoszláv delegátus: De hiszen nem is ismertette a javaslatot. . . Morozov: Opp pardon . . . (Csönget) Mivel nálunk demok­rácia van, még az elfogadás előtt ismertetem a javaslatot. Az uj dunai halászati szabályzat rövi­den a következő: a kihalászott halak közül minden egyes nős­tény-csuka a Szovjetunióé, & kancsuka pedig a többi dunamen­­ti államé. Magyar delegátus: Óriási! Cseh delegátus: Remek! Román delegátus: Igazi testvé­ri osztozkodás! Jugoszláv delegátus: Tiltako­zom . . . Morozov: Kérem jegyzőkönyv­be foglalni, hogy Jugoszláviának [nem kell kancsuka, minek folytán a dicső Szovjetunió a Jugoszláviá­nak járó kancsukákat is egyfor­ma arányban nagylelkűen áten­gedi Magyarországnak, Csehszlo­vákiának és Romániának. Hange,!:: óriási! Igazi testvéri segítség! Jugoszláv delegátus: (Összesze­di iratait és kimegy) Morozov: Áttérünk a dunai tu­tajforgalom szabályozására . . . ’De hol van a jugoszláv delegá­­tus? t , Hangok: Hazautazott. Morozov: Akkor fölösleges to­pább üléseznünk. Menjetek a fe­nébe haza, majd megkapjátok Moszkvából az utasításokat. Hangok: Remek! óriási! Igazi testvéri segítség! . . . 1 FÜGGÖNY. j kiabálták: “nézzék, nézzék, jelt ; ad az ellenséges repülőknek!” Persze a nyűgöd’an gondolkodó {ember hiába figyelt jobbra-balra, , úgy az erkélyek, mint az ablakok feketén meredtek az elsötétitési ! rendelet következtében, a lég pe- i 1 dig csendes volt, sehol semmi re- 1 : pülőgépmotor-zugás. j Se szeri, se száma nem volt a különféle rémhíreknek, amik iz- I galomban tartották a város la­kosságát, s országszerte gyengí­tették az ellenállóképességet. De a “főrémhirt” maguk a németek dobták a köztudatba. Mikor el­lenséges területre értek, hivatalos előljárósági vagy vasúti távbeszé­lőn felhívták a környező helyisé­geket s tudatták velük, — persze, I mint “legális hollandok,” vagy j “franciák,”—hogy a nácik meg- [ I érkeztek, gyilkolnak, rabolnak, I l kegyetlenkednek . . . meneküljön jki merre tud! Holott akkor még jnem volt szó ilyesmiről, vagy leg­alább is nyilvánosan nem. | Ez azután betetőzte a francia ellenállás sorsát. Tízmillió em­ber kerekedett útnak, elárasztva az utakat, megbénítva a csapatok mozgását. Teszem, hiába akart volna a katonai tartalék a szo­rongatott egységek segítségére sietni, az országutak teljes szé­lességükben el voltak árasztva menekülőkkel, lehetetlen volt rajtuk szabadon közlekedni. A menekülők tömege útjában szó­szoros értelemben felevett min­dent s nem egy helyen kütta a fenékig a kutak vizét. Néhány re­pülővel százezrek életét ki lehe­tett volna oltani. Állítólag az ola­szok itt-ott közéjül: bombáztak, de általában hagyták őket nfenni útjaikon, legfeljebb, amikor a tö­meg két rajvonal közé került, ez a pozíció közülök is számos áldoza­tot követelt. Mondanom sem kell, hogy ha­ladni ezeken az elözönlött utakon nemcsak ellenkező irányba, de előre is alig lehetett a zsúfoltság­tól. Lovasszekerektől gyermekko­csin át a talicskáig minden huzó- és tólójármü képviselve volt a gyalogosokig. Az autósok 10-15 km.-nél többet nem tudtak ha­ladni naponta. Soknak kifogyott { a benzinje vagy a motor mondta j fel a szolgálatot. Persze, sem az j egyiken, sem a másikon nem tud- 1 tak az utasok segíteni. A tömeg | az elhagyott autókat az árokba j fordította, hogy ne akadályozza aj többieket az előhaladásban, s igy folyt tovább az ember- és jármű­­áradat. Ahogy haladtak, ügy ter­jesztették Útjukban a rémhíreket, többek közt, hogy Paris rommá van bombázva, nincs Eiffel-to­­rony, Notre-Dame, stb. Háború közepette a rémhírek j ellen szinte lehetetlen harcolni. { Hiába adnak ki cáfolatot a hiva­talos helyek, — olaj a tűzre, — senkisem ad azoknak hitelt, min­denki inkább a különféle öreg­asszonyoknak, vagy az 5-ik had­osztálynak hisz. A demokratikus hatalmak bizo­nyos hátrányban vannak a rém­hírek terjesztése elleni harcban. Az oroszoknál és az általuk le­­igázoíl országokban ha egy óvó­helyen, vagy máshol valaki rém­hírre merné nyitni a száját, nem­csak magát a terjesztőt, de az egész pincét vagy annak környé­két “eliminálnák,” hogy a hir ne terjedjen tovább. A demokráciá­ban mindez ismeretlen. Egyetlen hatásos védekezési mód: az állampolgárokat már most felvilágosítani, hogy a mai ipari fejlettség állása mellett mi­lyen veszélyekre lehetnek elké­szülve ellenséges támadás esetén, s ha rémhírt hallanak, azzal a tudattal vágják ketté a hir pá­nikkeltő hatását, hogy 1) vagy nem igaz, 2) ha pedig igaz, akkor s a kellő ellenintézkedéseket már DÉM7T takarít r ErlJL ! NADEL - mái NYÁRI RUHÁK $29.50 és feljebb SPORT KABÁTOK $12.75 és feljebb NADRÁGOK $5.95 és feljebb —— ICAZITÁSOK Hilf A MAFWF íóJl INGYEN nUiiU NAULL férfi 104 FIFTH AVENUE rúna kereskedő New York City (a 15. és 16. utcák között, fent a 15-ik emeleten) Telefon; CHeísea 2-5666 és CHelsea 2-5355 — NYITVA: NAPONTA ESTE 6-IG — napvilágot. Ebben az izmosodó szellemi áradásban külön helyet foglal el János Andornak, a kitű­nő elbeszélőnek, “Az Ember” régi munkatársának nemrég megjelent könyve, amely az “Éjféli kaland Monte Carloban” címet viseli és amelyben a jelenleg Argentíná­ban élő- szerző néhány pompás el­beszélését gyűjtötte össze. Jóizü, vidám írások ezek, János Andor éles szemének ás az élet mélyét kissé groteszkül analizáló hajla­mának bizonyítékai, telve humor­ral, az élet habzsoló szeretetével, helyenként mély lírával és min­dig: őszinte, megbocsájtó bölcses­séggel. A szerző színes, lüktető stilusa csak még ékesebbé és élve­zetesebbé teszi a könyvet, amelyet nagy örömmel olvastunk végig cs amelyet mindenkinek őszintén fi­gyelmébe ajánlunk. Vásároljunk Bond-ot! Paris, 1952. junius 28 A háború esetére fizikai óvóhe­­yeket létesíteni nem tartozik a álág legnagyobb feladatai közé De ha a fizikai óvóhelyek mellé rém építik ki a szellemi védő­­rendezkedéseket is, az előbbi csak léi megoldásnak bizonyul. Példa írre a legutóbbi háború. Egy j ó 1 ^helyezett rémhír olyan pánikat ;ud előidézni, hogy minden ellen­séges beavatkozás nélkül az em­berek az óvóhelyek helyett a szél rány vonalát veszik utjuknak, fagy olyan bolondságokat csinál­lak, amik végül a hadvezetésre is elhathatnak. A háború kitörésekor egycsa­­:ásra megváltozik az emberek elki világa. Érthetetlen módon .lvesztik helyes ítélőképességüket, imi, sajnos a háború végeztével lem áll helyre olyan gyorsan, aint amilyen gyorsan elveszett. Közismert történet, hogy az :gyik Rothschild miképpen ala­pozta meg vagyonát. 1815-ben, a traterloi-csata idején a helyszin­­•e ment, hogy a harc lefolyásáról nindjárt értesülve legyen. A csa­­a eldőlte után, jól megfizetett sérelt bárkán átkelt a csatornán, váltott lovakkal meg sem állt jondonig. Ott a tőzsdén köztu­­latba dobatta embereivel a rém­­urt, hogy Bonaparte Napoleon örkreverve a szövetségesek had­­eregét, fényes győzelmet aratott: Crre oly pánik tört ki, amilyen­­e a londoni tőzsdén addig még lem volt példa.-A részvények ár­­•clyama sohsem ismert mérték­ben zuhant, amit a bankár azon­­lyomban felvásároltatott, s né­­iány napra rá, amikor megjött a űvatalos értesítés, közölve az el­erjedt hírek ellenkezőjét, az ár­­olyamok értéke, amilyen mér­­ékben zuhant, ugyanolyan mó­lon emelkedett. Ekkor túladott ■aj tűk Rothschild, s csillagászati zamokkal kifejezhető összeget :eresett ezzel a manőverrel. Ismerjük az 1914-es háboru­­lozta lelkiváltozást, amikor min­­lenki minden ismeretlen sze­­nélyben kémet látott. De a szer­­•ezett rémhírterjesztés akkor még iem volt, hiányzott ez a borzal­­nas fegyver a hadviselők kellék­­áxábcl. Az 1939-45-ös háború volt az, hol minden oldalon harcbadob­­ák ezt a szellemi romboló fegy­­ert. A nácik kezdeti sikereket, iajd pedig, hogy öt éven át tar­­ani tudták magukat, nem kis aértékben a jól elhelyezett rém­­lireiknek köszönhették. Ahogy megindultak 1940-ben német nácik, úgy indultak ve­­jjc pánikkeltő híreik! Kezdődött z ejtőernyős mesékkel. Tele volt elük Paris városa. Egyik a Bas­­ille, másik a République - téren jjel ledobott német ejtőernyő­­ükről tudott, harmadik a Saint­­iermaine-erdőben és igy tovább. Hacsak kicsit gondolkoznak, a árisiak sajátmaguk is rájöhettek olna a hírek lehetetlen voltára, llvégre a két tér, minden nagy­ig dacára, tulkiesiny ilyen mü­­eletre. Mindkét tér közepén szo­­or áll, vaskerítéssel övezve, éj­­»1-nappal forgalom bonyolódik le tt, villanyáram- s egyéb huzalok eresztezik, nem szólva a St.­­iermaine-erdőről, aminél alkal­msabb helyet el se tud képzelni gy ejtőernyős, ahol az ágakba il akadva, azoktól felnyársalva dja ki ejtőernyős lelkét . . . Még éjjel sem nyugodtak ezek lelkes párisi rémhirterjesztők. zerte a városban különféle abla­­okból, főleg vénasszonyi hangok jó előre megtették az arra illeté­kesek. Az állampolgárok bizalmát már jó előre biztosítani kell saját ve­zetőivel és hatóságaival kapcso­­j latban. De magukat a hatóságo­kat is nevelni kell a rémhirelhári­­tás feladatára, a közönség feltét­len bizalmának megnyerésére. Erre a nagy feladatra legalkal­masabbak egyik oldalon a tech­nikusok, akik az anyagot, másik oldalon az irók és újságírók, akik az emberi lelket ismerik. S ha a két oldal között az összhang meg­van, nem kell félni a romboló ha­tású rémhírektől. János Andor : “Éjféli kaland Monte Carloban” A külföldi magyar könyvkiadás egyre terebélyesedik. Az Egyesült Államokban, Délamerikában, Iz­raelben, Franciaországban újabb és újabb magyar könyvek jelen­nek meg, hogy el ne feledkezzünk Jugoszláviáról sem, ahol — ép­pen “Az Ember” egyik legutóbbi tudósítása szerint — hatalmas vi­rágzásnak indult a magyar köny­vek kiadása és a magyar szellem leg kiválóbb reprezentánsainak örökbecsű müvei látnak sorra

Next

/
Oldalképek
Tartalom