Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-07-12 / 29. szám

July 12, 1952 AZ EMBER 7-ik oid<4 PÁRISI PANOPTIKUM: A St. Germain forradalma írta: JÁVOR LÁSZLÓ Átballagnak a Szajnán, a Túlsó Part, az uj város, uj élet remé­nyétől hajtva. Lehúznak az Inva­lides dómja mellett és kikötnek a Montparnasseon, a Parnasszus hegyén. A kiskocsmák kicsinosod­­nak, kávéházak nőnek ki a föld­ből, az egykor ugrifüles pincérek hirtelenül szemtelenek lesznek. Montparnasse üres külváros-féle, falu a városban. Grundok . . . kis, apró házacskák ácsorognak, az egyik kétemeletes házon már­ványtábla: itt élt az impresszio­nizmus úttörője: Jonkind. A művész a Város Köldöke után felfedezi a Város Szivét. Itt él Vlaming—ir, fest, hegedül, úgy is mint a "fóv”-ok (vadak) stílu­sának megteremtője tenger és tengernyi nosztalgiájával, Van Dongen, Neptun-szakállával; Mo­digliani, társadalom megvetésé­vel és tüdőbajával, Kisling, a vi­lágfi csodáit himségével; Soutine, Marc Chagall, az orosz gettók bá­natával. Ez a kerület is főleg a festők hazája volt. Aztán jött a háború és a Város Szive elvérzett egy ki­csit. Tizennyolc után még azt hitte a “Montparno,” hogy az élet örök. A világ minden latin­­szerető lelke a Dome-kávéház sarkáról álmodott, az idegenek boldog Bábeléről. Aztán jött Hit­ler Adolf . . . Meghalt a Montparnasse és a szomszédságban \aj város szüle­tett . . . A Köldök és a Szív után, a Saint Germain ódon burzsuj - kerülete lett: a Város Agyveleje. exiszteneiák és a többi “isták.” Kubo, a szakállas költő a Sartre­­jük. Egy évvel ezelőtt fel akarták robbantani az Eiffel-tornyot. El­fogta őket a rendőrség. A rossz nyelvek szerint önmagukat jelen­tették fel, hogy botrány legyen. Örült botrány is támadt, de a ta­gok leégtek, egyik se kapott film­főszerepet. A másik disszidált cso­portnak Michel Maure, volt pap­növendék a feje. Maure Misi csu­hát öltött magára és a Notre Dame miséje alatt pokoli lármát csapott, a papokat gyalázta. Té­bolydába szállították, rövidesen szabadult. Megírta, — hát persze, hogy megírta, — a mise-botrányt, a tébolydát és Írásában minden­kit “kikészített.” A törvényszéki elmeszakértő sérelmesnek találta a róla szóló megemlékezést és pe­relt. Erre úgy zabálták a volt sze­­minárista Írását, hogy a könyv az utolsó példányig elfogyott. Nagy fiú lett a Misi gyerek. Egy “néger ’’szerző könyve, j “Köpök a sírodra” cimü a kör­nyék patkányait és házmesterlá­nyait borzongatta meg. Egy sza­­; dista néger mindenkin, “főleg a fehér nőkön áll boszut,” stb. Mert húgát meggyalázta egy fehér. A könyv “kissé pikáns” volt. Ami­­j kor a hatodik kiadás megakadt, valaki “véletlenül” leleplezte a ! szerzőt, aki a Club St. Germain­­lokál trombitása volt. A trombi­tás sztár lett. Ma milliomos és amerikai kocsin gördül egyik pin- J celokálból a másik elé. Az egyik- I nek csendes társa is. A legszebb irodalmi karrier: Izidor Izoji. Monsieur Izou négy évvel ezelőt tűnt fel a Deux Ma­­got?-kávéház előtt. Azért nem a I kávéházban, mert nem volt pén­­j ze oda bemenni. Lángvöröshaju, huszonnégy év körüli volt abban az időben és Romániából mene­kült. Költő volt a szerencsétlen, j román költő Parisban! . . . Izou | két év alatt csodálatosan megta­nult franciául s a költőinas okos volt, nem lett segéd, rögtön Mes­ter lett. Az Exisztencializmust a kutya se érti. És — talán pont ezért: — megbolondultak tőle. Az Sokat írtam már a Saint Ger­main kerületről, az Exisztencializ­­mus párisi honáról, ahol . . . Álljunk meg egy pillanatra. Azok számára, akik nem olvassák rendszeresen a lapot, rövid össze­foglalást adok, de legközelebb a nyájas olvasónak hangosan fel kell mondani a leckét. A 19-ik század óta a francia mű­vészet virágzása ezzel a szóval kezdődik: MONTMARTRE. Dela- ' croixtól Chopinig és Renoirtól Pi- | casson át Max Jacobig a Mont­martre, Páris Gellérthegye volt a művészek varázshegye. Ott volt a : “Börésisz.” (Á Biblia első szava: .“Kezdetben”—A szerk.) Lassan üzletes idegenforgalmi kirakat lett a Montmartre, a sztárok meghaltak, megöregedtek vagy gazdag, elhájasodott kispol­gárok lettek. Picasso azt mondja: “őrült fazekas vagyok,” és zsebre rakja a százmillió frankokat; Vlaming, a flamand kolosszus Normandiában farmerkedik, tehe­net fej és hegedül; Utrillo pedig Visinéehen, egy aranykalitkában rab, iszik, önmagát másolja és vi­lágos perceiben, egyszer e sorok írója előtt zokogva beszélt az el­hagyott Montmartreről. A kilencszázas évek elején felke­rekednek az akkori fiatalok, el­hagyják a bámész népséget, akik zavarják a művészt, otthagyják a silány kufárokat és a kokaint árusító ügynök-csürhét—a kokain legtöbbször aszpirin vagy közön­séges fogpor — és búcsút monda­nak a Montmartrenek, amely a Város Köldöke lett. J. P. Sartre, a negyvenes évek- p ben még ismeretlen nevű közép- r iskolai tanár a St. Germain ká- b véházaiban ütött tanyát. Itt irta I Existencialista filozófiai munkáit c és zseniális technikájú, meglepő- b en szókimondó szinpadi müveit, s amelyek fölött -könyvtárnyi vita- 1 irodalom támadt. Ez az ismeret- a lenségből egyik napról a másikra 1 világhírbe lendült iró magával e emelte Páris egyik egész kerüle- a tét. A St. Germain-en van a Kép- t zőmüvészeti Főiskola, de — ez is i Páris egyik furcsasága — az uj t kerület karakterét már nem a i festők, hanem az irók ütötték a tájra. ! ‘ Ennek a korszaknak nincs egy 1J igazi portréfestője. De az irók- i nak mintha volna még el nem < mondott szavuk. Páris uj csodája : az irók tollától ragyog. Az uj in- i tellektuelek, az uj húszévesek el- 1 lepték a Flore- és a Deux Magots- j i kávéházakat, hogy a kávé fórrá-1 saibcl uj szellemet merítsenek. Elmondtam már talán: a fiuk kék nadrágban járnak, olyan kék nadrágban, mint a melósok, a mechanikusok. (A montparnas-1 seiek bársony ruhát hordtak, mint a francia kövező munkások, a monlmartrei egykori bohémek széles fekete kalapja volt a jel- j mez, a jelmez-heraldika, a cégér, a céhjelvény. A gzéleskarimáju fekete kalap az olasz szénégetők­­nak, a forradalmár karbonárik kalapjának volt a mása. A nad­rágon széles nadrágtartó, alatta tarka-barka ing. A fiuk is, a iá- ! nyok is kócos ha jat viselnek, j gyakran tarkára festik a hajukat is. Nem a lányok. Oh nem. A fi­uk. Mindkét nem szandált kedvel, meztelen lábukat külön mükosz- I szál kenik be. A fiuk gyakran pu- j derozzák magukat, viszont a lá­nyok arca zsiros vagy nikotin- , szinü; legtöbbjük olyan, mint egy vízből kihalászott háromhetes hulla. A leányzókat exisztenciá­­! lista patkányoknak becézik ,mert I pincékben élnek, ahol fekete nad- J j ragban, testhez tapadó fekete tri­kószövet blúzban apacskendövei a j nyakukban ugra-bugrálnak, üvöl­­tenek, nyeritenek néger dobok ritmusára, alkoholtól félhülyén. Ezek a nuszevesek a háború alatt 10-15 évesek voltak. Éhség­től szédülve, megalázottan látták maguk körül a világot, zúgott a sziréna, bömbölő ágyuk zajában hullottak házuk felett a repülő­gépek bombái. Hajszálon múlt minden. Az élet is. Ez az ifjúság a St. Germain mai népe. Sartre megtagadta őket, ők pedig ledön­­tötték az összes bálványokat. “A forradalom felfalja gyermekeit.” Sartret kiközösítette az ifjúság, az ébenhaju Grecó, a “patkány”­­bői lett világsztárt a szó szoros értelmében kitiltották egykori patkánytársai a kerületből. Itt ül magányosan a kávéházak­ban Tzara, a dadaizmus világra­­szülője. Ki emlékszik rá? A má­sik kihűlt Nap (bolygók nélkül szintén): André Breton, a szür­­reálisták egykori pápája. Ki em­lékszik rá? És ki törődik vele? Egy napon így ül majd Sartre is, az elnéptelenedett Paradi­­l csomban, a St. Germain-en . . . i Kik most a pillanatok hősei, az ■ újak ,a népszerűek, az ágaskodók, í a felemelkedettek ebben az őr­­í jöngő kavargásban? ! Itt vannak az Existenciálizmus ► titoistái, az integrál nihilisták, meg a “Rates”-ek, az elhibázott JUSSON ESZÉBE EZ A DÁTUM: SZEPTEMBER 1, Vasárnap a N. Y. Első Magyar Önképző Egylet nagy szüreti mulatsága és piknikje kora reggeltől késő estig a NATIONAL PARK & HALL összes helyiségeiben : 65-13-19 38th Ave., Woodside, L. I. Kiváló amerikai és magyar miivészek! NAGY BAZÁR, ÉRTÉKES NYEREMÉNYTÁRGYAKKAL! Elsőrangú konyha, kiváló magyar szakács főztje! CIGÁNYZENEKAR! Női és gyermek-szépségverseny! Beléplidij 75 cent. — Útirány: vegye az IRT-subway-t a Fisk Ave-is és onnan 1 block séta a National Parkig. ifjú kölíő halandzsákat irt fran­ciául, elnevezte Lettrizmusnak. Ezzel iskolát teremtett. Túlzás nélkül mondom, hatalmas tábora van, hívei és mecénása követik, ugj néznek rá, mint egy prófétá­ra. Ö Sartre után a leggyülöltebb, de egyben a legnagyobb császár ezen az izzó földdarabon. • Szeretem a St. Germain népét, mert szabadok, mert merészek, mert tehetségesek. A régi világot, a számukra már ismeretlent el­rúgták maguktól és egy másik is­meretlen, meg nem született világ partjai felé vetik a lábukat. Kí­vánom nekik, hogy partot érje­nek. Más a ruhájuk, más a lel­kűk, erkölcsük, mint az én pesti ifjúságomé volt, más mint a kor­szakvég világa másodif juságom drága Bábelében, a Montpar­nasseon, a Café Le Dómé környé­kén Parisban. Az ö romantikájuk egy uj, vad, kegyetlen tárgyiasság. Hitük a hitetlenség. Formájuk a keretnél­küli zűrzavar. A múltat megtagadják, a jövőt nem ismerik és nem is érdekli őket. A múlt tele volt rothadt ideálokkal, a jövő gyilkos izmu­sokat igér. Senkit se akarnak követni, csak vad ösztöneiket.. Holnap celluloid - gallért, vagy selyeminget öltenek tarka trikó­juk helyett, kávéház és pincelo­­kál helyett polgári lakás fotelében olvassák a kispolgári irók limoru­­dé-regényeit, amíg elálmosodnak és pohos hasukra hull a kétszáz oldal diszkötésben . . . Vagy van más. szebb és szaba­dabb életforma is, mint az előt­tük lejárt, kopott, régi formák? Talán, ez a Szajna felett lebegő, érthetetlen, kiismerhetetlen latin sziget a jövő eg> ik kapuja?! Ma még elhomályosult sze­münkben ez' itt a rothadás, a szí iliUl'ás, a zűrzavar világa. De ebből a bálványokat ledön­tő zűrzavarból fog talán kikristá­lyosodni a jövő. ; Ez egy szellemi forradalom. i HUNGARIAN GARDEN Restaurantban (1528 Second Avenue) GYPSY COUNTESS JULIA és RÁKOSSY TIBOR énekelnek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK, SZOMBAT és VASÁRNAP este -i es: BOROS HENRIK White Plains, N.Y., 1952 Kedves Szerkesztő Uram! GIZELLA, a KIVÁLÓ KONYHA!! Pf női ilfl prímás! ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-967h áan “Az Ember”-t. Néha eljárt a magyar moziba, fellátogatott az Önkép zökörbe, kikutatta itt, White Plainsen is, hol van egy akármilyen magyar boltos, akihez beállított és elkezdett vele a régi időkről diskurálni. Valahogy úgy volt ,ahogy a newyorki tréfa me­séli: mikor azt kérdezik az öreg emigránst “Mondja bátyám, are you happy here in this country?” “Yes, I am happy,” felelhette vol­na Boros Henrik, “de boldog, az már nem vagyok . . .” Drága Henrik bátyám, Isten veled! Keresd meg most már oda­fent a régi alsós-partnereket, a­­kikkel együtt egy boldog életet él­tél a nagy viz másik partján, amig nem jött egy őrült kisbaju­­szos, aki feldúlta mindnyájunk életét, aki miatt a fiad elhagyta pozícióját, aki miatt drága fele­séged a sok bánatban és sárga karszalaggal elszaladt Pestről... a kisbajuszos után pedig jött a kiskopasz, aki sikerrel pusztította el mindazt, ami még a romokon megmaradt. Isten Veled, Henrikünk! (ALAIRAS) Elbusu’va olvastam “Emigráns- 5 iák lenni” cimü vezércikkét és 1 < ilig pár nap múlva egy “fiatal” ! emigráns magyarunknak az eltá- I ' Hízásáról akarok “Az Ember”-nek i beszámolni . . . Boros Henrik 73 1 ;ves korában, agyvérzés következ­tében “Independence” Napján ! űrökre eltávozott körünkből. Sokan fognak emlékezni a mi j Boros bácsinkra, Boros Márton­nak, az amerikai textilszakma egyik kiválóságának az édesapjá- i ra, aki alig 4-5 évvel ezelőtt Bu­dapestről emigrált, hogy hátralé- | vő éveit szerető fiával és annak: családjával élje le. Boros bácsi is a textiiszakmában élt odaát, 25 éven át a Fenyves-cég szolgálatá­ban, mint annak vezető-eladója. (Talán még emlékeznek a pestiek erre a cégre, amelyik úgy kezdte hirdetni magát, hogy “Fenyves az udvarban” mert a Kálvin-téri üz­letet a ház udvarával megnagyi­­totta.) Mondjuk el őszintén, hogy a mi | Boros bácsink nem volt nagyon boldog ebben a mi áldott Ameri­kánkban. Közel 70 éves korában érkezett ide, nem ismerte jól az | angol nyelvet és emlékei, barátai, drága feleségének sírja, de még \ alsós-partnerei is odaát marad­tak . . . Beletemetkezett a régi, boldog emlékeibe, csak magyar újságot olvasott, köztük elsősor-MAYOR'S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör. CUFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom