Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-02-02 / 5. szám

4-ik oldal AZ EMBER February 2, 1952 MEMBER RÖSjMMI FERENC POZTOKAI HfíOLAPIA 401 THE MAN f Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. ' — Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: i S3« East 79th Street New York 21, N. Y. Telephnoe: BTJtterfleld 8-6168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00. In Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents. Vd. XXVII New York, N. Y„ February 2, 1952 No. 5 Äe entered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York. N. Y„ under the Act of March 3. 1879 ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ gyár tudósítást Kéri Pál irta. | Ez elég volt. Erre engem a kő­nyomatostól kidobtak. A vál­lalkozó azt mondta, teljesen igazam volt, őnéki is az a vé­leménye, de nem tehet más­ként, nem bízhatja rám többé ezt a munkát. Az állást nem sajnáltam, nekem magam­nak megkönnyebbülés volt a szabadulás tőle, hiszen heti huszonöt tallérért kellett ezt a munkát végeznem és ezért még a magyar lapokból is részletes kivonatot csinálni, úgy hogy néha tizenkét órát is ültem egyfolytában a hiva­talomban, a munkanélküli biztosítás, amit aztán kap­tam, alig volt kevesebb ennél a “fizetés”-nél De kár volt a jó munkáért, amit ott telje- I sithettem. Kipenderitésem után, so­Irta: KÉRI PÁL Most volt a tízesztendős fordulója annak az ocsmány­ságnak, hogy ez a bolsevista moszkovita uralom kivégez­tette Victor Alter-t és Henryk Ehrlich-et, két öreg lengyel­zsidó szociáldemokratát. De a fentebb irt "érettségi találko­zó” most tiz év múltán, nem a gyilkosság évfordulójára vo­natkozik. Hanem jóval ké­sőbbre. Amikor, jóformán, mint Pilátus a krédóba, de visszájára, én is belekerültem ebbe az ocsmányságba, en­gem is lefröcskölt ennek a száguldó ocsmányságnak a sara. Ez akkor volt, hogy az ame­rikai szakszervezetek noszo­gatására, hónapokkal a gyil­kosság után, Moszkva végre bevallotta Alter és Ehrlich el­pusztítását. Rosszul mondom­­bevallotta. Nem, hanem—hi­degen elhencegett vele. Bot­csinálta sző vetséges volta még friss volt, még akkor is alig háromnegyed éves. Meg kellett várnia mig Amerika beleszokik, azért várt a gyil­kosság bejelentésével hóna­pokig, hiszen az már 1941 de­cember elején történt. Hall­gathatott volna tovább is, majd elfelejtődik a dolog. De nem. Mikor úgy Ítélte, meg­érett rá a helyzet, hidegen megmondta. Igenis, a két öreg szociáldemokratát kivé­geztük, mi már liyenek va­gyunk, ha nem tetszik segítse­tek rajta4 Mi ilyen szövetsé­gesek vagyunk. És ennek a hideg arcátlan­ságnak mutatkozott is a hatá­sa. Kevés ember gondolkodik világosan, szabatosan, ha kell, kegyetlenül. Mondván, — ezt a botcsinálta szövetséget el kell fogadnunk, ez hasznos, de ez nem változtat rajta, hogy ez a szövetséges is disznó, semmivel sem jobb az ellen­ségnél, a nácinál. Indulatok színezik a gondolkodást. Ha én együtt harcolok valakivel a nácik ellen, mondják, akkor annak olyan tisztának, "de­mokratikusnak,” azaz szabad­ság-vallónak, kell lennie mint én vagyok, külömben hogy lelkesedhetnék érte! És ha ez lemészárol két öreg szociálde­mokrata harcost, akkor biz­tos igazának kell lennie, ak­kor Alter és Ehrlich, a zsidó lengyel “Bund” vezetői még a Cári idők óta, akkor azok két­ségtelenül csakugyan Hitle­rekkel szűrték össze a levet, vagy legalább is van valami benne, hagyjanak nekem bé­két!, csak nem ülök fel a ná­ciknak . . . Abban az időben amikor Moszkva bejelentette ezt a gyilkosságot, én egy kő­nyomatos vállalatnál dolgoz­tam. Az Amerika idegen nyel- j vü sajtóját látta el híranyag­gal. A vállalat Washington! felügyelete alatt állt, onnan] jött a híranyag és azt kellett nékem feldolgozni az ameri­kai magyar sajtó számára, készen közlésre. A lapoknak; ez ingyen járt; a vállalatot a! kormány támogatta. De ka-! pott persze támogatást más-! unnan is, a kormány tudtával, j A legtöbb szubvenciót azon-i ban tőlünk kapta, akik ott; dolgoztunk, olyan rosszul fi­zetett bennünket. Az Alter és Ehrlich kivégzéséről szóló hirt hosszas meg gyötör tetésük í után, én persze a kellő felhá-; borodás hangján irtam meg, ahogy azt egy józan, tisztes­séges és Írástudó ember meg­írhatta. Nem is gondoltam rá, mi­csoda darázsfészekbe nyúl­tam. Amint ez a közlésem: magyar újságokban megje-; lent ,a “Magyar Jövő” — le­leplezett engem. Akkor még az állt a homlokán, hogy “anti­fasiszta” közlöny, és erre a gyerekes — de gyilkos — Ku- Klux-Klan álarcára annyira vigyázott, hogy akkoriban egyik munkatársát kitette, mert az elírta magát hogy ő kommunista. Az hogy a “Ma- í gyár Jövő” ezért megtáma-j dott, azon nem volt mit cso-í dálkozni. A meglepő az volt,; ahogyan tette. Egy szó sem; volt arról, hogy a két lengyel szociáldemokrata talán mégis vétkes volt valamiben. Vagy hogy tán nem volt politikus dolog a szövetségest az akko­ri körülmények között meg- j támadni. Nem. Hanem az egész hosszú és nagyképü; cikk nem állt másból, csak az; volt benne, hogy a “Magyar Jövő” kétségtelenül “megál­lapította": az Alter és Ehr­lich kivégzéséről szóló ma­kan a mi köreinkből fejcsó­válva néztek, rosszalóan. Mint valami kiszámithatalan, ma­kacs félbolondot. Károlyi Mi­­hálytól Londonból hosszú megrovást kaptam. Mikor el­váltunk Párisban, akkor sza­kított volt Sztálinnal amiért az összeszürte a levet Hitler­rel. De azóta, hogy Hitler megtámadta a szovjetet és ezzel az szövetséges lett, azzal nyilván belátta, mily igaza volt Sztálinnak, mily bölcs ő, azzal Sztálin ismét az lett, az “élő isten,” a halhatatlanul csalhatatlan. Ha Sztálin ki­végeztet két öreg szociálde­mokratát, akkor lehetetlen, hogy azok ne lettek légyen árulók. Különösen azt olvasta rám Károlyi Mihály, hogy a két régi szociáldemokrata zsi­dó volta nem bizonyít sem­mit. Azért még szolgálhatták Hitlert. Hiszen hány zsidó szolgálta a reakciót, az anti­szemitákat, sőt Hitler érde­keit. Ez igaz# Voltak ilyen zsi­dók. Sőt vannak. Ez a lega­­lisztikus érvelés azonban még csak nem is sánta volt, ha­nem egészen béna. Altert és Ehrlichet jól ismerjük a nyilt múltjukból. Ehrlichet pedig személyesen is ismertem. Az ő bünük kettős volt. Először az, hogy ellenszegültek Hit­lernek, mikor az Sztálinnal szövetségben lenyargalta Len­gyelországot. A második az, hogy ősi mensevik-ek, szoci­áldemokraták voltak. Azt, hogy a két áldozat a nácik ér­dekeit szolgálta, azt csak a Nyugatnak adták be. Most már bizonyítékok serege van rá, hogy épp ellenkezően volt. Sztálinék voltak akkor a ná­cizmus lelkes barátai^ Az orosz földre menekült kom­munistákat, akik Hitler ellen voltak, azokat mind kiadták Németországnak, a náciknak. A zsidók nagyrészét, mert hi­szen született Hitler ellensé­gek voltak, elcipelték Len­gyelországból Szibériába. Ad­dig a rövid ideig amig Hitler megengedte hogy Sztálin a hátuljába másszon, addig valósággal úgy volt: az a “jó bolsevik” ismertető jele ha megérti és helyesli Hitler el­fogadását és buzgó kiszolgá­lását. A két lengyel azonban ellenszegült Hitlernek, részt vettek Varsó védelmében a nácik ellen, mert szociálde­mokraták és “kozmopoliták” voltak, — nyilvánvalóan fa­siszta árulók, nácibarátok, ez csak világos? , . . Mikor min­den elveszett, átmenekültek az oroszokhoz. Ott rögtön ha­lálra ítélték a kettőt, de ak­kor még nem végezték ki őket, hanem táborbeli gyöt­relmekre vetették. Hitler tá­madásával aztán minden megváltozott. Altert és Ehr­lichet kieresztették. Ilyen be­vált náci-ellenes harcosokra van most szükség^ Az hogy mensevikiek, arra van mód megdolgozni őket, az ilyen volt mensevikekböl lesznek a legjobb kommunista szolgák, mint például Visinszky. De a | két lengyelzsidó makacs sza­badság-valló maradt, “foly­tatták ellenséges tevékenysé­güket.” Megkapták a tarkó­lövést. Amin én, szociálde­mokrata kozmopolita fasiszta áruló, felháborodtam. Károlyi Mihály megrovó le­velét, ami egyébként nemcsak nekem szólt, hanem Fényes Lászlónak is, jellemző tünet­ként emlitem. Nem voltam elég “baloldali.” Aminthogy nem is vagyok az. A kommu­nista ellenforradalmat épp úgy utálom, mint a fasiszta ellenforradalmat vagy másat. Ez volt az utolsó levél, amit Károlyi Mihálytól kaptam^ Saj nálom, mert szeretem őt és érdekel az ő romantikus, Dosz­tojevszkij-szerűen tépődő fi­gurája. Nyilván, akkor tiz év előtt, levette rólam a kezét, javíthatatlan vagyok, nem lehet rajtam segiteni. Ahhoz a levélhez még egy utóirat is volt. Havas Endre irta, aki szegény azóta eltűnt a magyar kommunista börtö­nökben. Alig is ismertéin, csak a csapnivalóan rossz verseiből. De, fontosnak tar­totta hogy ő is megerősítse Károlyi Mihály megróvó véle­ményét. Most, a tiz esztendős “érettségi találkozón” n e ni kérdem kinek volt igaza az érettség dolgában, mert ez nem kérdés. Sokan az akkori fej csóválok közül a józan út­ra tértek, egyelőre egészen. Károlyi Mihálynak és Havas Endrének a Rajk-per nyitot­ta ki a szemét — azt is azzal vádolták hogy fasiszta kém volt — de csak a félszemét Most Károlyi Mihály a másik botcsinálta szövetségesért lel­kesedik, a fából vaskarika bődületért, Tito- ért. Na, majd a második érettségi ta­lálkozón meglátjuk, ha meg­érjük. Egy könnycsepp Irta: MAKAI MÁRIA Eey könnycsepp, — amit nem lehet elsírni, — a lelkemre hullott — befedte — betakarta, — ott keresztül-kasul, mély barázdát szántott — és mint a cseppkövek, — amik az időben keményre érnek kristálykemény könnyburka lett abból bennem, — a léleknek. Emberek jönnek — járnak — beszélnek — élnek —­­alig: érzékelem — nekem mint árnyak, — és bírálva fölnéznek — messziről, — a könnycseppen szűrődik át,—ahogy én beszélek—nézek mindig szorosabbra — merevebbre vonják a könnyet, — a lelkemea az évek. Egy könnycsepp, — amit nem lehet elsírni, — amin megtörnek a fények — alatta betegszürke — élettelen, — ami valaha kedv volt, — akarat, — élet — a könnycseppen át hozzám a világ örömei-vágyai el nem érnek — kristálykemény a könnycsepp, — nincs benne rés, — hogy onnét kilépjek. “Az Ember“ bálja és jubileumi ünnepsége MÁRCIUS 29-én, szomba­ton este a Roosevelt Hotel "Hendrik Hudson’’ - termé­ben tartja nagyszabású ün­nepségét és, bálját "Az Em­ber’’ a lap 25 éves amerikai fennállásának alkalmából. Ragyogó műsor és tané, Bartal Jenő zenekarával. "Az Ember" barátai márci­us 29-ére ne csináljanak más programot . . . Medgyes László halála Egy miivészlelkü kiva,ló ember tiint el az amerikás magyarok sorából, Medgyes László, a Helena Rübinstein vállalat Art Director-a. A cég, amelynek, dolgozott, szé­les baráti köre és hívei, egy meleglelkii kiváló szellemű embert veszítettek benne. \ Ha csendben, kényelemben, magyar környezetben akar pihenni, azonnal foglaljon le szobát KARDOSÉK újonnan átalakított MACYAR PENZIÓJÁBAN (Hungarian Rhapsody) i A város szivében trópusi pálmakert. Air Conditioned Dining Room. ízletes magyar konyha. Elsőrangúan berendezett szobák. TELJES ELLÁTÁS háromszori étkezéssel SZEMÉLYENKÉNT % HETI $24.50. — Arthritisben és reumában szenvedő betegeknek specialista áll rendelkezésére. KARDOS MAGYAR PENZIÓ Cím: 35 N.W. 2nd Ave., Miami, Fla. Phone 91572

Next

/
Oldalképek
Tartalom