Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-02-02 / 5. szám

February 2, 1952 AZ EMBER 5-ik oldal Magyarországi helyzetkép 1952 januárjában (GRÄCON KERESZTÜL ÉRKEZETT) Az uj tanévben a ruszifikálás és szovjetizálás Magyar­­országon már a kisdedóvó intézetekben sveszi: kezdetét és most már a kommunista Révai és a paFOSzpárti Darvas harmonikus összjátéka következtében felöleli az összes elemi, közép és felső iskolák tananyagát és nevelési rend­szerét. A magyar nép kétségbeesve, de tehetetlenül nézi ezt az erőszakos folyamatot, amelynek végcélja; Szovjet-Ma-■ gyarország. Jellemző tünet, hogy a 95 százalékban anli­­kommunista lakosság, — társadalmi és felekezeti különb­ség nélkül, — nem a moszkoviták ellen tajtékzik elsősor­ban, hanem a rendszer azon kiszolgálói ellen, akiket a kap­zsiság, a konjunktúra, a szereplési vágy és a hatalomban való osztozkodás vitt kommunista pozíciókba. A közfelfo­gás az, hogy Rákosi, Gerő, Révai, Farkas stb. harminckét év óta Moszkva ügynökei, ők tehát csak a régi mestersé­güket "folytatják Magyarországon. Moszkvai parancsra ugyanígy oroszosilanának, ha Kínába, Tibetbe vagy Albá­niába parancsolta volna őket Sztálin. Az elkeseredés lép­­ten-nyomon azok ellen nyilatkozik meg a legélesebben, akik a moszkvai halálvonat úgynevezett társutasai. A parasztpárti Erdei és Darvas, a kisgazdapárti Bog­nár és Barcs. A börtönökbe és internálótáborokba hajszolt egykori szociáldemokrata párt hulladékai, a volt polgári radikálisok árulói, továbbá a Parlagi, Katona Jenő, Gaál Ferenc féle gaz bolsi cselédek állnak az elfojtott gyűlölet középpontjában. Ezeket úgy kerülik az emberek, mint a ragályos beteget. A kommunista szálláscsinálók egyik leg­­utáltabb alakja Mihályfi Ernő, a kommunista újságíró szakszervezet elnöke, a vörös Kínában képviseli jelenleg a budapesti kommunista kormányt. Szekeres János volt bel­ügyi államtitkár, aki Keresztcs-Fischer Ferenc titkára volt, Mihályfi helyén, a “Független Magyarország” főszerkesztő­je. A régi kisgazdapárti paraszt képviselők közül csak Dobi István néhány korhely cimborája maradt meg a kom­munista agrárszövetkezetek igazgatóságában és a népfron­tos u.n. nemzetgyűlésben. 1951 ősze óta a “társutasok” egész sora tűnt el a sülyesztőben. Aki WW-ben vagy akár 50-ben menekült el ebből a szörnyű vörös világból, az nem ösmer­­ne rá az 1932-es Magyarországra! A lerongyolódás, a nyo­morúság, a kétségbeesés általános. Hazugság az, hogy a deportálásokat megszüntették. Kincs nap, hogy nyolc-tiz kitelepítésről és elhurcolásról ne keringenének hiteles hí­rek a fővárosban. A múlt év novemberének végén a Jászai Mari-tér 8 szám alatt újabb ÁVó-hivatalokat rendeztek he, amelyek kizárólag a budapesti és pestkörnyéki besúgók tízezreit ellenőrzik. Ugyancsak állandóan érkeznek hírek vidékről az ÁVÓ, a munkásság és a parasztság véres ösz­­szetüzéseiről. A vasúti forgalom erősen lecsökkent, mert az utazáshoz négy-öt igazolvány is kell, amelyek felmutatása nélkül a vasúti pénztáros megtagadja a jegy kiadását, Az élelmiszer ellátás 1945 első hónapjainak megpró­báltatását idézi. Budapesten megtízszereződött a koldusok liada és a prostidició soha nem képzelt arányokat öltött. Dacára, hogy az ötéves terv keretében öt uj börtönt és ti­zenkét uj internálótábort épitettek, úgy a budapesti, mint a vidéki fegyintézetek zsúfolva vannak foglyokkal. Idegesítő feszültség érezhető országszerte. Ez az elkeseredett hangu­lat észlelhető a kaszárnyákban, a hivatalokban, az álhimi boltokban, az ipartelepeken, a falukban egyaránt. A fokozódó terror nem tud megbirkózni a fokozódó elégületlenséggel. A helyzetre a legjellemzőbb, hogy a moszkoviták és az ismert kommunisták eltünedeznek a nyilvánosság elől és gyűléseken, tanácskozásokon csak politikai rendőrüktől körülvéve mernek mutatkozni . . . Mi van a 60-on felüli ellátatlanok útlevelével? KIRÁLY ERNŐ ÖTVENÉVES SZÍNÉSZI JUBILEUMA KIRÁLY ERNŐ, a budapesti Király Színház egykori körülra­jongott bonvivanja, most ünnepli színészi pályafutásának ötvenedik évfordulóját. Egy fél évszázad: mennyi taps, babérkoszorú, hány szerelmes le­vél egy operetthős életében! Gróf Luxemburg és Szibil kis gárda­tisztje támad fel évtizedek távoli ködéből , . , Király Ernő azóta itt Ameriká­ban, a magyarok nótakirálya lett. L:gy ismerik öt, személyes fellépé­seiből, lemezeiből. Hívei és rajon­gói Nyugatról New Yorkig népesí­tik be Amerikát mindenütt, ahol magyarok élnek. Félévszázadom színészi jubileumát Los Angeles­ben üli meg, ahol letepedett és él. A Los Angeles-i magyarság mesz­­szire szóló iineplésre készül. FEB­RUÁR 9-ÉN, szombat este lesz az ünneplés egy parádés bankett ke­retében, a Los Angeles-i West Gate Masonic Auditóriumában. A pompás ünnepi műsort Vadnay László vezeti be; fellépnek még Kerékjártó Duci, a nemzetközi hires hegedűművész, Solti Her­­min, az örökszép emlék - gyönyö - rüségeket idéző dalénekesnő és végül persze maga Király Ernő is, ötven év múltán is temperamen­tumosán fiatalon. A new yorki magyarság szivbéll üdvözleteit küldi a közszeretetben álló jubilánsnak. “Az Ember” szerkesztője baráti szeretettel kö­szönti a szivéhez évtizedek óta közel álló jubilánst. Hegedűs Margit halála T (GRACON KERESZTÜL ÉRKEZETT) A budapesti kommunista közhatóságok az elmúlt év augusztusában, hivatalos lapjukban, a “Magyar Ivözlöny”­­ben közzétették, hogy olyan 60 éven felüli személyek, akik koruk vagy betegségük miatt munkára képtelenek és el­tartásukról magyarországi rokonságuk n e m tud gondos­kodni, szabályos kivándorló-útlevelet kaphatnak. Kérel­müket azonban “csakis abban az esetben teszik megfonto­lás tárgyává, ha külföldön élő hozzátartozóik számukra ér­vényes bevándorló vízumot küldenek." A belügyi népbiz­tosság idevonatkozó rendeletéi tehát papíron lehetővé te­szik, hogy az öreg és munkaképtelen magyar állampolgá­rok legálisan, útlevéllel elhagyják a szovjet paradicsomot, ha a külföldi rokonok bármely külföldi államba beuazásu­­kat biztositó okmányokat szereznek számukra és a vízumot a címükre Magvarországba eljuttatják. Ezt az intézkedést az 1951. niájustól-augusztus közepé­ig tartó tömeg-deportálások után adták ki, amikor a sza­bad világ felháborodott közvéleménye — élén Truman el­nökkel — megbélyegezte Rákosiék vandalizmusát. Mire a rendelet napvilágot látott, már kor, nem cs foglalkozási különbség nélkül félszázezer magyar állampolgárt fosztot­tak ki, hurcoltak el otthonából és telepítettek vidékre a leg­­sanyarúbb körülmények köze. Amikor a külföldi magyarok erről a lehetőségről ér­tesültek — azzal a szolidaritással, amely különösen a ten­gerentúli magyarságot jellemzi, — tömegesen szereztek vízumot és küldték szülőhazájukba a pusztulásnak kiszol­gáltatott rokonságuknak. Valóban, fél év alatt a kommunista hatóságok el is in­téztek, összesen 1) ilyen kivándorlási ügyet. A tengerentúli rokonok igen súlyos áldozatai árán . . . A korban megfelelő (60 éves elmúlt, munkára alkal­matlan) útlevél kérőnek ugyanis előfeltételeket, ravasz és álltok kibúvókat szabtak Budapesten. ___Először a már bemutatott vízumon kívül erkölcsi bi­zonyituárujt követelnek. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a kivándorlók soha bűncselekményt el nem követtek, semmi­féle priusz nem terheli őket, hanem olyan igazolványok beszerzését, amelyekkel az adóhatóságok i gazolják, hogy nincs az elmúlt 10-15-20 esztendőben adóhátraléka, adó­tartozása. Ezzel az előre, megfontolt zsarolási kisérlettel szemben nincs más védekezés, mint a fizess! A kommunisták ugyan­is gondoskodnak arról, hogy részben a kivándorlótól, rész­ben külföldi besúgóiktól értesülést szerezzenek azoknak anyagi helyzetéről, akik a vízumot a rokonnak elküldték. Ehhez képest folytatják le zsarolási manővereiket! Ismé­telten előfordult, hogy kereskedőktől és értelmiségiektől olyan adóösszeget követeltek, amelyeket azért nem tizeitek­be az adópénztárba, mert abban az időben (1914-ben) get­tóban, náci internálótáborban, börtönben vagy bujdosásban voltak. Nem szólva arról, hogy üzletüket, irodájukat, ren­delőjüket egyik napról a másikra Sztójai vagy Szálasi pri­békjei elrabolták. Mire visszakerültek 1915-ben, régi ott­honukat, kenyérkereső boltjukat romokban, felperzselve l irabolva látták viszont. Ezekre nemcsak az adóhátralék, de az adócsalás bűnét is rásütik, miután az utóbbi cselek­mény a kiagyalt adóhátralék sokszorosának megfizetésére kötelezi a mai rendszer kiszolgáltatott áldozatait. Ezenkí­vül kommunista-ügyvéd közbenjárását igényli, ami ugyan­csak hatalmas összegbe kerül. Az öreg. munkaképtelen embernek azonban — elképzelhető! — nincs pénze, a zsa­rolásnak igy józan ésszel nincs célja és lehetősége. Igen ám, de ekkor közlilc az áldozattal, hogy fordul­jon a jómódú külföldi rokonhoz, ha az már vízumot kül­dött, a 25-30-10 ezer forintos adóhátralékot vagy büntetés­pénzt is hajlandó lesz — “átutalni.” Természetesen a Nem­zeti Bank utján, még természetesebb a Gerő és Antos “elv­­társak" határozata alapján a stabilizáció alkalmával meg­szabott kurzuson. A kivándorlásra jogosultak utlevélügyeit külön ható­ság intézi, amely Péter Gábor Államvédelmi Hatóságának égjük alosztálya. Az Eötvös-utca 21 alatt, a földszint 10 alatti hivatalszobában. Itt kell a vízumot bemutatni, továb­bá igazolni a rendelkezésre álló útiköltséget. Ezután kerül a sor a rendkívül bonyolult kérdőívek kitöltésére. Akkor ■ ion az ‘‘idegőrlés’' moszkovita szisztémája! A kérelmezőt! a legkülönbözőbb ürügyekkel visszautasítják. Mikor már; minden rendben látszik lenni, akkor újból elutasítják vagy ! további iratok beszerzésére kötelezik. A sikeres eljárás 6 hónaptól 16 hónapig húzódhat el. Sok százan naponta sort állnak az Eötvös-uccában. A rendszer szemérmetlen zsa­roló irányzata itt virul ki! Az utolsó fillérjéig megfejik, akit saját rendelkezéseik alapján kiengednek a nagy ma­gyar börtönből. Az csak természetes, hogy a kivándorló] lakáséit, minden ingóságát ‘‘az ódiumnak ajánlja fel." j Ez a legkevesebb. Jó néhány millió magyar indulna neki j gyalog is a nagyvilágnak, egyetlen fillér nélkül, ha vala-j mely égi vagy földi hatalom fellebbentené a Vasfüggönyt! J A new yorki magyarság egyik ismert és kedvelt alak­ja tűnt el az élők sorúból. Hegedűs Margit, akinek “Fé­szek" vendéglőjébe oly szí­vesen járt a közönség, an­nak jóizü magyaros föztjét és meleg hangulatát élvezni. Hegedűs Margit koréin Öz­vegységre került, de tudásá­val és szorgalmával egzisz­tenciát tudott magának te­remteni, aniig kedvezőtlen körülmények és betegsége le nem vették a lábáról. Is­merősei és közönsége igaz részvéttel fogadják halála hírét, amelyet tragikusan nehéz életküzdelem előzött meg. Utolsó kívánságára magyar díszruhába öltöztet­ték. Temetése csütörtökön délután ment végbe nagy részvét mellett. Házasság Endrey Jenő és Pádly Mar­git, a magyar rádióból Jól és rokonszenvesen Ismert mü­­vészpár nagy esemény elé néz. Fiuk, George i. Endrey feb­ruár 23-án, szombaton oltár­hoz vezeti Edith Barbara Ma­­rino-t, Carmine Marinonak és nejének leányát. Az eskü­vő Flushing, N. Y.-ban fog le ­folyni, a Szt, Anna római ka­tolikus templomban, d.e. 41 órakor. A menyasszony szü­leinek lakhelye: 133-36 39th Ave#, Flushing, N. Y., mig a fogadás az Első Magyar R** formátus Egyházban le^ E. 116th St., N.Y n 23-án, délber

Next

/
Oldalképek
Tartalom