Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-05-10 / 20. szám
May 10, 1952 AZ EMBER Tűzoltó IRTA: JÁVOR LÁSZLÓ Az ég ropogva ég megint, A hold piros zászlaja int. A vörös éjben részegen A hidak táncolnak velem. A kávéházban tűz lobog, Oülöngenek a templomok. Az izzó lávakövezet Vig oltárok felé vezet. Házak felett veres cserép, A macska is parázsra lép. Piros az árnyék és a fény, Piros varázslat száll felém. Biborvörös az éjszaka. A mentökocsik zászlaja. A villanyrendőr is piros Piros szemével int: Tilos! Piros a csók és a kenyér. A gyilkos pengéjén a vér. Piros a bordélyok szine. Piros a szeretőm szive. ' V- . Piros, piros, piros, piros L A tinta és a papiros. Égő tenger a földgolyó. Dudál az autóbuszhajó. A soffőr mint a tengerész Az áradással szembenéz. A házak, szobrok és terek Rubintkövekben fürdenek. Vörös bimbókat hajt az ág. A város nagy piros virág. A kövér öntözőkocsik Csapjából langyos tűz folyik S ha számig ér a tüzfolyam Részegre leiszom magam. Nem éget igy láz, a kin, A Tűzoltó a kokain. iÁNHIDY ILONA LEVELE Miami, 1952. ápr. 28 Kedves Szerkesztő Űrt Bossásson meg, hogy zavarom soraimmal, de örömmel teszem, mert volt szives és legjobb barátnőm, Horváth Mária sorait közölte nagyrabecsült lapjában. Végtelenül hálás vagyok Önnek és köszönöm a szives közvetítést. Mária igazán a legjobb barátnőm s bár sokat gondoltam reá, évekig nem hallottam róla. Nagyon kérem legyen olyan jó és továbbítsa levelem neki és üdvözölje nevemben. Egy itteni barátnőm anyja küldte el a kivágott sorokat b. lapjából s igy talált egymásra két szerető barátnő. Isten áldja Önt ezért! . . . Sajnos nem jár nekem kedves lapja, de nagyon kérem, ha szives volna elküldeni egy pár lapot, amiben közös jó barátunkról irt... Nagyon nagy ür támadt lelkemben, mikor a rádió közölte szomorú elhunytát. Ön és kedves neje biztosan mellette voltak utolsó napjaiban, úgyszintén H. Géza közös barátunk is. Kérem, nyugtasson meg, hogy nem szenvedett sokat . . . Drága Molnár Ferenc, fényes magyar csillag, mindnyájunk Liliomja, fiatalságunk szép emléke nyugodj békében. Utolsó találkozásunkkor azt mondta nekem: “A mi korunk letűnt, a függöny örökre legördült; akik még élünk — élő Ealottak vagyunk csupán . , Legyen áldott emléke! Mégegyszer hálásan köszönöm szives közvetítését — kérve a jó Istent, óvja Önt és kedves családját minden rossztól. Igaz barátsággal üdvözli hive: BÁNHIDY ILONA 5-ik eldől 2 A Szociáldemokrata Párt kiáltványa a magyar néphez! New York, 1952. május 3 Tisztelt Göndör Elvtársi A mellékelt kiáltványt Budapestről nem szabályszerű utón küldték hozzám azzal a kéréssel, hogy azt a külföldön megjelenő demokratikus lapoknak küldjem meg. A müncheni rádió május 1-én már leadta. A kiáltvány hozzám volt címezve és a Budapesten irt levélben kérik a közvetítőt, hogy azt részemre küldje meg vagy New Yorkba, vagy Parisba. A küldemény továbbítója nem irta alá nevét, hivatkozott azonban a Becsben fennálló veszélyre és közölte, amint a veszélyes zónát elhagyta, jelentkezni fog. .Elvtársi üdvözlettel: PEYER KÁROLY ÍME a NAGYJELENTŐSÉGŰ KIÁLTVÁNY: Az illegalitásba kényszeritett 80 esztendős Szociáldemokrata Párt mély megilletődéssel hajtja meg az oly sok szenvedést és hősi küzdelmet látott zászlaját a munkásszabadság május elsejei ünnepén a kommunista zsarnokság alatt szenvedő magyar nép előtt. Ma még a kommunista zsarnokok vonultatják fel rabszolga seregeiket, de bennünk már növekszik az erő, mely megdönti az erőszakra épitett uralmukat és a magyar népet elvezeti a demokrácia legtisztább forrásához: a demokratikus szocializmushoz. Ma még félelem és rémület uralkodik a lelkeken, “testvért testvér, apát fiú elad,” de ugyanakkor állandóan növekszik az ellenállás legyőzhetetlen ereje is. A Szociáldemokrata Párt újra él! A szervezett és öntudatos munkásság a régi bizalommal tekint kipróbált pártjára, mert tudja, hogy az a párt, amely a magyar fasizmus éveiben haláltmegvető bátorsággal harcolt a Horthy-csendőrség és rendőrség, majd pedig a német megszállók ellen a dolgozók jogaiért, kenyeréért, emberi életéért és az egész magyar nép szabadságáért, a föld alá szorítva is elpusztíthatatlan erőt képvisel. Erőszakkal és belső árulással szétdulták pártszervezeteinket, elrabolták a szociáldemokrata munkásgenerációk kitartó munkájával és áldozatos filléreivel felépített szakszervezeteinket, meg becstelenithették a zászlóinkat, bemocskolhatták hőseink és mártírjaink emlékét, börtönökbe vethették és száműzetésbe kényszerithették a legjobb elvtársaink ezreit, a szociáldemokráciába vetett hitet mégsem tudták kiölni a dolgozók leikéből. Az elpusztultak, a börtönökben és koncentrációs táborokban szenvedők s a számüzöttek helyébe uj ezrek lépnek. Ezek az ezrek ma együttérzésükről biztosítják a szenvedőket és elvtársi üdvözletüket küldik az emigrációban élő szociáldemokrata elvtársaknak, akik miután idehaza megharcolták harcaikat, életük kockáztatásával elhagyva rabságba jutott hazánkat, vállalkoztak arra, hogy a szabad világban a nyugati munkásszervezeteknél, a Szocialista Intemacionálénál és a Szabad Szakszervezeti Világszövetségnél hallassák az elnémított magyar'dolgozók hangját és velük, valamint a keleteurópai testvérpártokkal közösen harcoljanak egész Keleteurópa felszabadításáért. A Szociáldemokrata Párt az idei láthatatlan május elsejei seregszemléjén már megállapíthatja, hogy kifogyhatatlan erő áll mögötte: a magyar nép elszánt akarata, hogy lerázza magáról a Moszkva által rákényszeritett igát. A történelem örök tanulsága érvényesül a bolsevistákkal szemben is: minél nagyobb és kegyetlenebb az elnyomás, annál nagyobb erővel jelentkezik az ellenállás. A szociáldemokrácia eszméje ott él, — ma sokkal jobban, mint bármikor — a rabszolgamunkára kényszeritett magyar proletárok, a saját parcelláján élni és szabadon dolgozni akaró parasztok, a hivatalok megalázott dolgozói és a világban szétszórt elvtársaink lelkében. Az idei május elsején a Szociáldemokrata Párt megsokszorozódott ereje tudatában, ujult erővel hitet tesz a szabadság nyugati eszméje mellett. Felemeli szavát a moszkovita zsarnokság, a nép- és nemzetárulás ellen és harcba hívja kipróbált tömegeit a szocializmus nagy gondolatának meghamisitói ellen. A kommunizmussal vívott küzdelmében a magyar szociáldemokrácia nem a régi világért harcol, nem a kapitalisták és a feudális arisztokrácia uralmát akarja visszaállítani, hanem eredeti céljainak megfelelően, egy uj, szabad és emberi világot kíván megteremteni a régi és uj zsarnokság helyén. A Szociáldemokrata Párt ideiglenes végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy május elsején országos méretekben szervezetten megkezdi a harcot, a 1945-ben megszerzett és azóta újra elrabolt politikai jogok visszaszerzéséért, az ország függetlenségéért és az egész magyar nép szabadságáért. Ezért legfőbb és legsürgősebb feladatának tartja: pártszervezeteinek az illegalitásban való újjászervezését, a szakszervezetek érdekvédelmi szerepének visszaállítását, s végül e célból megfelelő anyagi alap megteremtését. A Szociáldemokrata Párt május elsején kinyilatkoztatja, hogy a magyar nép történelmének legnehezebb napjaiban kész félretenni minden külön pártérdeket. Ezért kinyilvánítja azt a szándékát, hogy megteremtse a kapcsolatokat a többi demokratikus, illegális pártokkal és szervezetekkel. A szakszervezeteken belül a közös cél elérése érdekében kész együttműködni a keresztényszociálista munkássággal és azok esetleges szervezeteivel. A Szociáldemokrata Párt mélységesen megvan győződve arról, hogy a kommunisták minden erőszakossága és parasztellenes cselekedete ellenére sem lehet a két legnagyobb magyar dolgozó osztályt, a munkásságot és parasztságot szembeállítani egymással. A magyar parasztságnak tudnia kell, — és tudja is — hogy a “munkás-parasztszövetség” nevében, a “munkásosztály vezető szerepének” hangoztatásával végrehajtott parasztellenes intézkedések nem a munkásság akaratából történnek. A magyar ipari munkásság éppúgy áldozata a kommunista diktatúrának, mint maga a magyar parasztság. Éppen ezért pártunk különös súlyt helyez arra, hogy e két nagy társadalmi osztály közötti együttműködés a legteljesebb mértékben kialakuljon, ezért a Szociáldemokrata Párt a magyar ipari munkásság nevében baráti jobbot nyújt a magyar parasztság és annak illegalitásban élő szervezetei felé. A Szociáldemokrata Párt a legélesebben elitéli a kommunisták által folytatott kegyetlen egyház- és vallásüldözést. Amilyen elkeseredéssel nézte a szociáldemokrata munkásság a múltban, hogy egyesek a legszentebb keresztény eszméket a fasizmus és a reakció szolgálatába igyekeztek állítani, ma éppoly tisztelettel tekint a keresztény egyházak hősi küzdelmére és ennek a küzdelemnek mártírjaira. A keresztény egyházak a kommunizmus ellen vivott harcukban mindig számíthatnak a szociáldemokrata munkásság őszinte támogatására. Végezetül: a Szociáldemokrata Párt május elsején ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy Magyarország a Nyugat szerves része s a történelmen elkövetett legdurvább erőszakkal sem lehet a keleti zsarnokság igájába hajtani. A magyar népet ezer esztendős történelme, kultúrája és vallása, valamint a demokratikus szocializmushoz fűződő 80 esztendős kapcsolata is a nyugathoz köti. Egyetlen népet sem lehet akarata ellenére tartósan rabszolgaságban tartani. A magyar történelem arra tanít bennünket: hogy Dzsingiz-kánok jönnek, Dzsingizkánok mennek, de a magyar nép megmarad. Mi, magyar szociáldemokraták, az egész magyar néppel együtt felvesszük a harcot az uj Dzsingiz-kánok és azok lakájai ellen. Harcunkban számítunk népünk egyre növekvő elszántsága mellett a szabad világ öntudatos proletárainak és a szabadságszerető népeknek támogatására is. Hisszük, hogy a közösen vivott harc nem lesz eredménytelen, mert mellettünk áll a jog és igazság, és ebből a nagy világküzdelemből magyar népünkkel együtt a szabadság, demokrácia és a nyugati szociálizmus eszméi kerülnek ki győztesen. Ebben a hitben köszöntjük május elsején az elnyomatásban élő magyar népet, a velünk harcoló elvtársainkat és a világ szabad népeinak dolgozóit. ÉLJEN A SZABAD MÁJUS ELSEJE! A szocialdemorata párt ID. VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGA HOZZÁSZÓLÁS A MAGYAR IRODALMI ALKOTÁSOK MEGMENTÉSE ÜGYÉBEN IRT NYÍLT LEVÉLHEZ Chicago, 111., május 5 Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Nagy figyelemmel olvastam “Az Ember” multheti számában J. Apor nyílt-levelét, amely valóban nagyon időszerű ötletet vet fel. A nyilasok barbár könyv-pusztitása j után, amikor Kolozsvári - Borcsa Mihály irányításával számos magyar remekmű került a csepeli papirzuzdába, a jelenlegi kommunista kormány is beállt a szellem otromba üldözői közé és a legkitűnőbb magyar könyveket helyezte indexre. Nincs kétségem aziránt, hogy a könyvtárakból, könyvkereskedésekből és magánlakásokból összeszedett könyvek óriási halmazát ugyanaz a sors éri, mint a nyilas-korszakban: papirzuzdába kerülnek és a belőlük gyártandó papíron majd a kommunista hierarchia fő- és almoguljainak zagyva írásai látnak napvilágot . . . Ránk vár a feladat, szabad földön élő magyarokra, hogy összegyüjtsük a magyar szellem nagyszerű alkotásait. Itt külföldön j kell megteremteni azt a szellemi | kincstárat, amelyben Kemény Zsigmond, Vajda János, Tömörkény, Krúdy, Mikszáth, Bródy Sándor, Ady, Móricz, Karinthy, Juhász Gyula, • Tóth Árpád, Szép Ernő, Babits, Ignotus, Kosztolányi, Molnár Ferenc, Márai, Móra, Zilahy, Szabó Dezső, Kodolányi, Füst Milán stb. halhatatlan müvei — hogy csak néhány nevet említsek — rendre felsorakoznak, átmentve értékeinket egy jobb és nemesebb kor számára. Azt proponálnám, hogy azi Egyesült Államokban állítsuk fel ezt a könyvgyüjtő állomást, ahová mindenki beküldhetné a birtokában lévő és erre a nemes és igen fontos télra felajánlandó magyar remekművet. Gyakorlati szempontból azt javasolnám, hogy mindenki előbb levélben jelentse be a felajánlását, hogy igy a könyvtár vezetői egyeztetni tudják azokat s arányosán el tudják osztani az igényléseket. Ilyen, megoldás mellett mindössze egykét könyvtől kellene megválni minden olyan személynek, aki magáévá tenné ezt a kitűnő gondolatot. Kiváncsi vagyok, hogy vájjon megvalósul-e ez a nagyszerű ötlet. Én a magam részéről máris bejelentem, hogy közel száz kiváló magyar könyvet ajánlanék fel a létesítendő szellemi kincstárnak. Teljes tisztelettel: ALPÁR GYULA SEGÍTSE on is a harcunkat, SZEREZZEN UJ ELŐFIZETŐKET!
