Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-11-17 / 43. szám
November 17, 1951 AZ EMBER 5-ík ©Wt> Szerkesztői üzenet ECKHARDT TIBOR, NEW YORK. Értesültem, hogy Uraságod egy Önhöz minden tekintetben méltó gentleman — bizonyos Bessenyey Gábor — közvetítésével denunciáló hadjáratot indított egy illetékes kongresszusi hatóság előtt, egy sereg magyar származású hűséges amerikai ellen. Súlyos sértésnek tekintettem volna, ha engem kifelejtett volna ebből a feljelentő akcióból, mert nem szeretem ha elhanyagolnak. Egyébként is nehéz csekélységemet megijeszteni. Elismerőleg megveregetem tehát Eckhardt Tibornak mindkét Vállát azért, mert engem is denunciáltatott. Egyelőre nincs szándékomban ezzel a számomra jelentéktelen besározási kísérlettel foglalkozni. Mindössze csak arra szeretném figyelmeztetni Önt, hogy ugyanez az Eckhardt Tibor vala-l mikor ugyanennek a “sötétmultu” j Göndör Ferencnek jóinŐhlatába igyekezett beférkőzni, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Ha netán elfelejtette volna, kedves feljelentőm, ez a valamikor körülöttem sürgő-forgó Eckhardt Tibor “Az Ember” tizenöt esztendős amerikai jubileumi ünnepe alkalmából, a következő meleghangú ülvözlő levelet intézte ennek a lapnak már akkor is meglehetősen sötét múltú szerkesztőjéhez, Göndör Ferenchez: PÁRISI PANOPTIKUM Béke! --Béke!!--Béke!!! PAIX « PEACE « PACE -- FRIEDEN -- MIER -- MIR « POKOJ -PAKOJ - HEJVA - SALOM Irta: JÁVOR LÁSZLÓ “Az Ember” párisi tudósitója a Palais de Chaillot épületében irja e sorokat. Mellettem és körülöttem Írógépek tömege, előttük újságírók kopogják a világ minden nyelvén a nagy eseményt: megnyílt Párisban az Egyesült Nemzetek hatodik ülésszaka. A Palais de Chaillot középső része az állami színház épülete, jobb- és baloldalán mint két ölelő kar hajlik két muzeum épülete a Szajna másik oldala felé, az Eiffel-torony irányába. A palota természetes dombon áll, a magasból szökőkutak és vízesések csobognak az Egyesült Nemzetek hatalmas árbocokra kötött hatvan zászlója között. A Palaishoz ötemeletes uj betonépületet ragasztottak, amely frissen vakolt falaival égy hatalmas U-betünek hat. A tavaszias ünnepi délutánon az újságírók termének nyitott ablakán át nézem a mélyben elhúzódó Quai Passy alatt feketélő embersereget. Páris népe áll ott szivszorongva, reménykedve. Róluk van szó. Egymás után gördülnek a diplomaták autói a főbejárat elé. IIusz külügyminszter, harminc nagykövet érkezését tartották eddig számon. Eden angol államférfin barna öves felöltő van, fején a hires Eden-kalap, amellyel a világ legelegánsabb diplomatája divatot teremtett. Kíváncsian fordulnak a fejek az orosz csoport felé. Feltűnik Vishinszky alakja, kék zakó van rajta, két honfitársa után halad. Két másik férfi kiséri. Az oroszok zömök emberek, a többség középkorú, a hajuk köröskörül géppel van nyírva. Az ucca népe hittel áll és bizakodva nézi ezt a fényes felvonulást amelyben az aktatáskás államférfiak oldalán ragyogó toalettekben az asszonyok is elkísérik férjeiket erre a történelmi megnyitóra. Valóban színes látvány. Minden faj képviselve van itt a fehértől a feketéig. Sokan nemzeteik ruháiban haladnak fel a fogadócsarnok zöld cserjékkel diszitett lépcsőjén. És lent a tömeg, Páris népe, mint a világ minden szabadságot, munkát és békét áhitó népének a szimbóluma néz fel a Béke Palotájának ormán lobogó kék-fehér O.N.U. zászlóra reménnyel és békét szomjazva. Az ujságirók termének két oldalán a világlapok szerkesztőségei sorakoznak. Telefonon és morzegépeken repülnek a beszámolók erről i gigantikus előkészületről, amelynek első felvonása most fog lezajlani. Fényképészek rohannak, magnéziumlámpák villannak és koppannak az írógépeken ezek a szótagok: bé-ke, bé-ke, bé-ke ... Magyarul Béke, franciául Paix, angolul Peace, olaszul Pace, németül Frieden, csehül Mir, lengyelül Mier, oroszul Pakoj, szlovákul Pokoj, japánul Hejva, héberül Salom. Most, hogy hallom itt ebben a bábeli teremben ezt a könnybe és imába font és vérbe ragadt szavat Béke, hiszem azt, hogy ez több mint ;gy szó. Ma program és holnap valóság lesz. Észrevették? Franciául, angolul, olaszul, oroszul és Isten tudja még hány nyelven — a fonetika egy! Lentről a kordon mögül tapsvihar kerekedik. Vincent Auriol elnök érkezett. Az ujságirók besietnek a konferencia nagy üléstermébe. A népszerű elnök szürkéskék ruhában áll a szónoki asztal előtt, i két oldalkarzaton vagy negyven filmvevő gép sorakozik, az elnöki smelvény fölött a nemzetek címere kék-fehér alapon, jobbra balra tárom-három üveges fülke mögött hat fordítócsoport hat nyelven tolmácsolja az emelvényen elhangzott szavakat. A diplomaták előttem ülnek fejhallgatókkal. A delegátusok között sok nő is van. A háború óta ez a harmadik világkonferencia, amin résztveszek. Feltűnik, hogy most több hajat látok. Talán megfiataloiott a diplomáciai kar. A delegátusok padsorait Panama kiküldöttjeit, a sor végét Paraguay delegátusai zárják le. Ebben az ültetési rendben Jugoszlávia mögött helyezkedik el Fehéroroszország, a másik oldalon, Union of soviet Socialist Republics feliratú tábla mellett a jobb oldali szomszéiok előtt ez az angol felirat: egyesült angol királyság. A francia köztársasági elnök beszédét tiz perc múlva a világ ösz•zes lapjai első oldalon hozzák. Az elnöki megnyitó a világbéke szózata volt. Az O.N.U. lelépő régi elönke Entezám helyett Nevo Padilla mexikói liplomatát választották meg, mintha a hatvan nemzet azt akarná ízzel kifejezni, hogy akis- és nagyhatalmak nem tesznek külömbséget ígymás között. Ezzel a mai nap véget ért, a feljárat elé gördülnek ismét az autók :s a terem elnéptelenedik. Lesétálok a diplomaták padsorai felé. A lelegátusok asztalaira bőrbe kötött fehér papiros iveket helyeztek. Host, ülés után a legtöbb papiroson tintafoltok, irka-firkák vannak. A mexikóiak padjának a szélén papiros darabot emelek fel. Pipa ran rárajzolva, mellette csigavonal és egy áthúzott nyil. Felhőszerüen jomolygó finom grafitnyomok lebegnek a mexikói kiküldött ceruzát szorító keze nyomán. Az álmodozó felhők, vagy gomolygó dohányfüstibrándok alatt éles kontraszként határozott, erőteljes, biztos férfiirás: “La ocasion,” “La assemble Paris,” "Paris.” A sorok feltűnően emelkednek, ez a tendencia optimizmusra vall. Az oroszok papiros ivei érintetlenül maradtak a helyükön. Az egyik szék alatt noteszből kitépett lapot találok. Rajz. Vízszintes voNew York, 194-1. október 31 Kedves Szerkesztő Uram! “Az Ember” holnapi jubileuma alkalmából örömmel csatlakozom azok sorába, kik Szerkesztő Uramat jó kívánságaikkal felkeresik. A végveszedelem, melybe a magyarság és egész Európa jutott, megszüntetett végre minden régi pártpolitikai ellentétet, mely széttagolta a magyarságot, és részben felelős azért a tragikus helyzetért, melybe jutottunk, tudom, hogy igen nehéz küzdelem előtt állunk, de hiszem azt is, hogy azt sikerrel fogjuk közös erővel megvívni. Ehhez kívánok Szerkesztő Uramnak továhra is erőt, kitartást és sok sikert. Őszinte üdvözlettel maradok igaz hive ECKHARDT TIBOR Nem igaz, hogy Ön igaz hivem lett volna nékem, vagy ha netán, isten ments, mégis az lett volna, egy kissé az évek során megváltozhatott, hiszen a leggonoszabb célú hamis feljelentést tétette ellenem méltó cimborájával, aki közismert beteg idegrendszerénél fogva, meglehetősen felelőtlen elem. De nehogy azt higyje, kedves Tibor, hogy ezzel ez az ügy részemről lekerült volna a napirendről. A GAY CAFE Brooklyn egyik csöndes negyedében magyar atmoszférát varázsol az újonnan megnyílt GAY CAFE, ahol esténként MAXIE FRANSKO hires cigányhegedüs játszik. Maxie Franskot nem kell bemutatni a magyaroknak, olyan sokszor mulattak már gyönyörű hegedüjátéka mellett. New York csaknem minden jobb magyar étitermében vagy mulatójában játszott már bandájával együtt és most a brooklyniak élvezhetik kitűnő muzsikáját. A GAY CAFE 1337 Bushwick Ave. alatt van a Schaefer Street sarkán. Telefon: GL 2-9855. (H.) nalra tiz merőleges vonalat húzott a szerző. Olyan a szórakozott firka mint kilenc fehér zongorabillentyü közbeeső félhangok nélkül. Az első merőleges vonaltól az ötödikig pontos derékszögű háromszögek diszlenek. Felhőkarcolónak hat a primitiv képírásnak ez a része. A többi “házon” ajtó van, de se tető se ablak. Ne nézzük tovább az asztalokon fekvő firkákat, ábrákat, álmokat, úgy se tudjuk megfejteni jelentőségüket. Gyerünk a kávéházba! Itt van kávéház, ide máskor is eljövök. Tanulmányozzuk ki aa ONU állam területét, aminek külön kormányzója, adminisztrációja, rendőrsége, tűzoltósága, orvosi szolgálata és postahivatala is van. Gyerünk a kávéházba először. A kijárattól jobbra van a kaficsek. Egyik rendőrőrszemet megszólítom: — Biztos ur, hány rendőr teljesít szolgálatot? — 160 rendőr és 180 detektív — hangzik a biztos válasz. Balra, a “Passy” oldalon (az U-alaku uj épület másik oldala a “Vilié”) van a népkávéház. Ide a személyzet jön. Ha a fekete nem rossz, akkor demokrata leszek és ide fogok járni én is. Hé fizető! hogy kegyednél a menü? Négyszázötven frank négy fogás. Jó. Hogy egy fekete? Huszonöt frank két mellé tett cukorral. Jön a fekete. Nem akarok reklámot csinálni, de becsületszavamra kitűnő a kávé. Még egy kávét akartam inni, de a falra néztem. Bár ne tettem volna. Raul Duffy mesternek egy freskóján akadt meg a szemem. Ha már rendeltek tőle egy képet, hát egye fene. De miért engedték ilyen nagyra kenni e müvet. Átsétálok a delegátusok éttermébe. Virág minden asztalon. Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet. Kérek egy menükártyát. Ób an gyönyörű a nyomása, hogy az árakat is félek megnézni. Itt lányok helyett frakkos pincérek sürögnek-forognak. Feketét a szerkesztő urnák* Ugrik a fekete. Ülök a diplomaták között, ha látná szabóm ész nélkül uj hitelt adna. Cigaretta van a csőrömben, kattan a frakkos pincér öngyújtója, a jobbkezét kissé begörbítve tartja, a balkeze hátul a csípőjéhez szorul. Hiába, nagy ember vagyok. Vidáman lébecolok itt az ONU állam területén, ahová vizűm nélkül utaztam be—hogy finoman fejezzem ki magamat. Mondhatnám azt is, hogy beszöktem ide. Közvetlenül a megnyitás előtt juott eszembe, hogy akkreditáló levelet kérjek ide szerkesztőmtől. Göndör Feri levele nem jött meg időben. Hát ilyen csekélység miatt nem marasztalhatom le a nyájas Olvasót, igaz? Megszoktam a határok között való bujkálást. Ötezer éve emigráns vagyok kérem. Isteni itt is a kávé és ötvenöt frank. A bolondnak is megéri, ide fogok járni, itt nincs Raul Duffy freskó a falon. Saját tudósítónk beszáll a liftbe. — Földszint! — vezényelek. Leszállunk a mélybe. Kedves ember a liftes. Megszólításommal tüntetem ki: — Mondja liftes ur, ki volt a legnevesebb utasa? — Monsieur Trygve Lie, az ONU főtitkára. \ — Remek, mondjon róla valamit. — A főtitkár ur reggel beszállt a felvonóba. Rögtön megismertem persze. Oda lépett a kapcsoló szerkezetéhez, néhány pillanatig figyelte, aztán maga indította el a felvonót. Célhoz értünk, mosolyogva köszönt és elment. — Mi a véleménye az utasokról— Ma volt az első nap. Mindenki mosolyog. Beszélgetés közben hol felvon, hol levon a földszint és öt emelet között. — Mi az általános véleménye a világpolitikáról? — interjúvolom a vertikálisan mozgó embert. — Hiszek abban, hogy igaz béke lesz és olyan prosperitás, hogy álláshoz jutok. Mérlegképes könyvelő a tanult mesterségem. A második emeleten vagyok. Ögyelgek. A terem bejárata előtt szép lányok ülnek egy köralaku bárpult mögött. — Pardon Mademoiselle, szeretnék pénzt váltani. Van itt bank? — Hogyne Monsieur! Balra a könyvárus mögött. — Honnan tudja Mademoiselle? — Hát ezt se tudjam? Ez itt a Felvilágosító Iroda. — Bocsánat, ha nem terhelem . . . Hány alkalmazottja van az ONU-nak? — 700 a 'new yorkä keret, összesen 1,100 a tisztviselő létszám. — Merci, kézit csókolom, több kérdésem nincs. Hogy ne blamirozzam magamat elindultam a bank felé s szivemben égtek kis tőzsdcdalok. Rákönyökölök a bank és pénzváltó pultjára, “Vigyázat mázolva ” figyelmeztet egy tábla. A pult nincs mázol /a. — Pardon . . . miért van itt ez a tábla, ha nincs a pult mázolva?— kérdezem. A bank és pénzváltó mosolyogva adja meg a nem szakmai ügyben hozzá intézett felvolágositást: — Csak holnap festenek, de a, táblát már elhozták. Elfelejtettem szólni arról, hogy minden emeleten kék munkaruhás emberek dolgoznak az utolsó simításokon. — Pardon, 60 féle nemzet fiai jönnek itt össze. Mind a 60-féle ország pénzét beváltják önök. — Minden forgalomban lévő pénznemet átváltunk a legnagyobb készséggel uram . . . Megköszöntem a felvilágosítást és igazán sajnáltam, hogy 60 féle pénznem közül egyetlen árva pénznem sincs a zsebemben, pedig milyen
