Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-10-20 / 39. szám

4-ik oldqj AZ EMBER October 20, 1951 BŰL EMBER GÖNÖÖR FERENC PQHJJKAI HETILAPJA 401 THE MAN Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks -in August. — Budapest, 1951 őszén IRTA: ............. FŐMÉRNÖK Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: 320 East 79th Street New York 21, N. Y. Telephnoe: Butterfield 8-6168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00. In Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents. Vol. XXVI New York, N. Y.( October 20, 1951 No. 39 Reentered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y., under the Act of March 3. 1879 ÖRÖK ÁRNYBAN Én elveszek az örök árnyban, Engem a dér hervaszt a sírba; Bennem emésztő láz-forrás van, Szomjan halok, rám ez van Írva . . , El vagyok tiltva bortól, csóktól S az örömektől távoltartva, Parányi sem juthat a jóból, A bilincsem oly cudar fajta. Tőlem az élet ah mily távol! Már könnyem sincs, se verejtékem, Szív értem csak egyetlen lángol És nincs egy árva ellenségem. Magam maradtam, koldusárván, Remények romján andalogva; Halott szerelmi dalok árján Halotti csendben haldokolva. A merengés is kárhozás már, Átok kiséri minden léptem, Botorkálva a múltak árnyáh Elönt a szégyen minden lépten. — Meg-meggyötörnek az önvádak, Sebzett szivem ég vérszin lánggal, Vétkes lelkem csordultig bánat, Fáj, hogy jobb nálam akárhány van. S hogy mi jöhet még, nem is kérdem, Égre nézni nincs bátorságom. Nékem jaj-nélkül kell elégnem, Zord, gyilkos pusztán, száraz ágon. számomra nincs oly üdv, mi irt ad, így, igy rendelte el a végzet. Lehullt az égről az »őrcsillag! Sorsom: hervadás, bus enyészet. . . Hervasszon árny, szomj, dér — halálig! Vergődjek lázban, égve-fázva, Csak egy legyen, fii néha vágyik A lelkem balzsamillatára. MÉSZÁROS ZOLTÁN CAFE TOKAY — Elsőrendű MAGYAR KONYHA — Minden kedden este RESTAURANT DAY, ami azt jelenti, hogy a tiszta jövedelem 10%-át a UNITED JEWISH APPEAL javára adományozzuk. Estenként fellép: Vajda Károly kiváló magyar énekes PAUL SZITTYAY és a hires “TOKAY" cigányzenekar! Tulajdonos: LEHOCZKY BÉLA 1591 Second Ave., (82 és 83. uccók között) N.Y.C. Telefon: REgent 4-9441 Az alábbi sorokat az egyik legnagyobb magyarországi gyárüzem vezető főmérnöke irta a párisi “Nyugati Hírnök” részére; a cikkíró 1951 szeptember 11-én hagyta el Budapestet, a 12-ére hajló éjszaka lépte át a határt és 14-én érkezett meg Parisba, ahonnan—mikorra e sorok napvilágot látnak—már útra is kelt az óceánon túlra. Soraiból szemléletesen bontakozik ki a mai agyar élet siralmas képe. A toliforgatás nem mestersége, s igy cikke némileg zökkenős. Azonban a hiv tolmácsolás kedvéért mit sem változtattunk mon­datain. A cikkírónak több családtagja Budapesten maradt. Ezért nem léphetett ki a névtelenségből. A FŐVÁROS A “RINGELÉS” RÉMÜLETÉBEN Az elutázásomat megelőző hó­napokban a félelem a paroxizmu­­sig fokozódott Budapesten. A fő­város minden lakosa ugyanabban a fojtogató betegségben, a “csen­gőfrászban” szenved. — Valaha csak az kapott szívrohamot vagy gutaütést, akinek ajtaján éjszaka becsöngetett az ÁVÓ. Ma elég, ha valaki későn jön haza és becsön­get a kapun. Az egész ház azonnal talpon van és reggelig nincs alvás. E félelemérzet alól nem képeznek kivételt a kommunisták sem. Rá­juk éppen úgy lesújthat a politikai rendőrség, mint bárki másra. A vezető pártemberek talán még jobban remegnek, mint a közön­séges polgárok. Mert a polgár egyelőre még megúszhatja az el­hurcolással és a kényszermunká­val. A kegyvesztett pártfunkcioná­rius azonban rendszerint a pok­lokba masírozik. A deportáció kezdete óta ez a rémuralom visszatükrözik Buda­pest képén is. Az utcákat valóság­gal elözönlötte a rendőrség. A for­galmi szolgálatot ma már kizáró­lag női rendőrök látják el, a fér­fiakat . őrszolgálatra rendelték. Minden sarkon 4-5 rendőr, cso­­portbaverődve. A hivatalos kimu­tatás szerint, ha jól emlékszem, 16,000 a rendőrség létszáma. Azt hiszem, s általában igy hiszi ezt mindenki Budapesten, az igazi szám 55-60 ezer körül mozoghat. Ami azt jelenti, hogy körülbelül minden 18-ik emberre esik egy rendőr vagy egy detektív. Ez még a többi népi demokráciákhoz ké­pest is rekord. Kétségtelen, hogy a páni féle­lemnek ez az érzete éppen úgy nyomasztja a vidéket, mint Bu­dapestet. Én magam évek óta nem tettem ki a lábamat Buda­pestről. Az emberek általában óvakodnak utazni, mert a vonato­kon egymást követik az igazolta­tások. Honnan jön? Hova megy? Miből utazik? Miért utazik? Ha dolgozik, hogyan tudott elutazni? Ha nem dolgozik, hogy telik az utazásra? Szálljon le? Akit azután ilyenmódon leszál­lítanak, az neheezn látja meg új­ból a szabad eget. A családok sok­szor hónapszámra nem tudják, hová tűnt el hozzátartozójuk. Ezért az emberek csak a legna­gyobb kényszerűség esetén ülnek vonatra. A személyforgalom emelkedésé­ről beszámoló tervstatisztikák az első szótól az utolsóig légbőlka­­pottak. Mi több, csökkenőben vanmég a budapesti utcáié forgalma is. A de­­portációtól való halálos rettegés visszahúzódásra ösztökéli a lakos­ságot. Tízezren és tízezren bujdos­nak éppen úgy, mint a nyilas kor­szakban. Az ÁVÓ úgynevezett “ringeléssel” igyekszik ezeken a bujdosókon rajtaütni. Ez azt je­lenti, hogy egy-egy utcarészt vagy egy-egy háztömböt gyűrűbe fog a rendőrség (innen a “ringelés” el­nevezés) és sorba igazoltat min­denkit. A szabály az, hogy 100 iga­zoltatott közül átlag 70-et bevisz­nek a kapitányságra. Csak a pártszerü papírokkal rendelkező személyeket engedik át azonnal a gyűrűn, a többi pedig előre, mars! Távozásom előtt há­rom nappal a Teréz-körut és a Szobi-utca sarkán játszódott le egy ilyen “ringelés.” Magam lát­tam, hogy egy cselédlányt, aki korsó sört vitt a kezében, beállí­tottak a sorba, Amikor rikácsolni kezdett, hogy a gazdája várja a sörrel, az egyik civilrendőr kikap­ta a korsót a kezéből s a földhöz vágta. A “ringeléstől” természete­sen halálosan retteg mindenki. Mert az sohasem tudható, hogy ki hagyhatja el a kapitányságot és ki nem. A “csengőfrász” és a “rin­gelés”: ez a két mozzanat jellemzi ma Budapest életét. AZ UTCA KÉPE Ennek megfelelően a budapesti utca képe lehangoló. A régi, vidám kávéházi tarkaság megszűnt. íme, a Nyugatitól a Rákóczi-utig a ká­véházak névsora: BÉKE( az egy­kori Británnia), SAVOY, ABBÁ­ZIA (az étterem, diétás konyhá­val). a Dob-utca sarkán a FÁKLYA és az EMKE. Mindezek államosít­va vannak. Zene nincs. Ellenben itt is, ott is kaput nyit egy-egy úgynevezett Állami Italház. A kávéházak hiánya ánnál, nyo­masztóbb, mert. megszűnt a csalá­di és a baráti élet is, miután őszin­te beszélgetés még a közvetlen családtagok között is csak ritkán akad. Tömegek ma már csak a templomokban vannak, attól azonban mindenki óvakodik, hogy a saját kerületébe tartozó templo­mot látogassa, mert a hitbuzga­lom exiztenciális veszély. A színházakat és mozikat,.ame­lyekben már szinte kizárólag szov­jet-műsort adnak, a gyárak és bá­nyák kényszerközönsége tölti meg. A színházjegyek árát levonják a bérekből. Egyébként a nézőterek konganak az ürességtől. Ezzel szemben ha egy-egy klasszikus da­rab kerül színre, akkor az embe­rek öldöklik egymást a jegyekért. Például a Figaro házasságára már hetekkel előbb lehetetlen volt je­gyet kapni. Hasonló érdektelenség mutatko­zik a sajtóval szemben. Eltekintve a Szabad Néptől, amelynek előfi­zetése kötelező, a Magyar Nemzet megy legjobban. Tartalmilag ugyan ez sem külömbözik a többi újságoktól, szabotálások, kulák­­disznóságok, lefogások, verseny­­eredmények és igy tovább, de ap­róhirdetési rovata sokakat érde­kel. A prostitúció megszűnt. A pros­tituáltakat gyárakban, üzemekben, irodákban helyezték el, s munka­helyükön mint rendőrségi besúgók dolgoznak. Hasonlóképpen felszámolták a zálogházakat is. Ehelyett életbe­léptették a Bizományi Áruházak intézményét. Ez 17 százalékos ré­szesedés ellenében átveszi az eladó bútorokat, nippeket, csipkéket és vagy eladja,, vagy nem adja el őket. Kereslet nincs, miután a vi­lágon minden eladó. Csupán az “uraságoktól levetett öltözetekre és cipőkre lehet vevőt találni. Ugyanis férficipő egyáltalában nem található Pesten, a férfiöl­töny pedig nagyon rosszminőségü, az első esőig tart es megfizethetet­lenül drága. Női cipő még kapha­tó, préselt disznóbőrből, amely ha­sonlóképpen szétázik az első eső­nél. A járókelők lerongyoltak fá­radtak és álmosak. FEHÉR, PIROS ÉS KÉK CÉDULÁK HAJNALBAN ... A deportálások természetesen a “csengőfrásszal” kezdődnek. A ki­szemelteknek a rendőrség egy-egy “kilakoltatási végzést” nyújt át. Ha ez a végzés fehér színű, akkor a szóbanforgó személynek egy ki­jelölt faluba kell költöznie, ame­lyet hatkilométeres körzetnél messzebre nem hagyhat el. Ha a végzés piros színű, akkor az úti— cél: büntetőtábor. Ha kékszinü, akkor az áldozatot súlyosbított po­litikai táborba kényszerűik, még­pedig mindig a keleti határ felé. Ilyen táborok például a Debrecen - környékiek. Nem tudom miért, de a hajdani nagykereskedőket kivétel nélkül ezekbe a harmadfokú, deportáGiós táborokba hurcolták. Ha valaki­nek egykoron volt három vég sző- • vete és üzleti grandezzával kimá­­zoltatta a cimtáblájára, hogy en gros, akkor ma súlyos politikai őrizetes és minden pillanatban át­dobhatják a szovjet határon. AZ ÉLELMEZÉS Az élelmezési helyzetet az elosz­tás szakszerűtlensége jellemzi. Gyakran előfordul, hogy egyik vá­rosnegyedben elrothad ugyanaz az áru, ami a város másik végén he­tek óta fellelhetetlen. A Cséry-telepre néha vagon­számra viszik ki a büzhődő főze­lékféléket. Sok minden-hiányzik. Ha időnként valahol citromot osz­tanak, akkor ezres sorok keletkez-K < 48 ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését- VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ JE A, KAKAO NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Arieavzékkel készséaael szolaálunk GLÓBUS TRADING C0RP* 61 BROADWAY, NEW YORK 6 Tel. BOwling Green 9-4164

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom