Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-10-20 / 39. szám

October 20, 1951 AZ EMBER nek, amelyeket a rendőrök beszo­rítanak az udvarokra. Az árucik­kek egyik napról a másikra tűn­nek el. A csokoládé, az olaj, a szó­dabikarbóna és ezer másfajta áru a mesék birodalmába tartozik. Én magam hosszú hónapok óta nem láttam még falatnyi húst sem, mert az úgynevezett “ellátat­lanok” rétegébe tartoztam. A haj­dani középosztály javarészt éhezik, a munkásosztály ellátottsága kö­zepes, de semmiesetre sem érte el a 1938-as színvonalat. Ahol a nő nem dolgozik, ott a család koplal. A helyzet a gyógyszerek, az or­vosok és kórházak terén valóság­gal katasztrofális. A kórházak zsúfolva vannak. A betegek arányszáma óriási. A sok igénylés miatt a betegeket, a­­mint talpra tudnak állani, elker­getik a kórtermekből. A győgy­­szerhiány általános, az orvosi kar pedig, amely tömegében úgyis éh­bérért dolgozik, nem tud megfe­lelni a követelményeknek. íme, ezek voltak a végső im­presszióim. Politikailag az ország szinte egységesnek mondható: a kommunistákkal szemben az utá­lat és a gyűlölet egyetemes. Ha gondolatban tiszta választásokat tételezek fel, legfeljebb 3 százalék­ra becsülöm a moszkoviták szava­zatszámát. Talán még ennyit sem kapná­nak. Ugyanis a helyzet az, hogy a mai rendszert még maguk a régi és vezető párttagok is megvetik. Marsolnak, mert nem tehetnek egyebet. Kézben vannak. De . . . anyám, én nem ilyen lovat akar­tam! SZOMORÚ ANEKDOTA A hölgy, akivel a következő be­szélgetés lejátszódott, szőke, fiatal és csinos. Egy diplomatának a fe­lesége. Férje a legutóbbi időkig Budapesten állomásozott. Most át­helyezték. Átmenetileg, néhány napig Párisban tartózkodnak. A magyarországi helyzetről pró­bálok vele beszélgetni, ami nagyon nehezen megy, mert a hölgy sem­mit sem ért politikához. Óvatos is, amint az diplomatafeleséghez il­lik. Kérdezem tőle, hogy tapasz­talt-e valami feltűnő változást a pesti utca képén. Tétovázva keres­gél az emlékei között: — Kicsi a forgalom, magán­autót alig látni. Elakad. A népi demokráciák nem gazdagok látnivalókban. Egy­szerre felragyog az arca: — Igen, tudja mi a legfeltű­nőbb? 7 — Budapesten a férfiak azelőtt gondosan megnéztek minden csi­nos nőt. Ma pedig akár Szép He­léna személyesen sétálhatna végig az utcákon. A férfiak egykedvűen, fáradtan, lehajtott fejjel és ko­­potan szaladnak a dolguk után. Egynek sincs energiája ahhoz, hogy a nőket bámulja. Önmagával elégedetten és vidá­man néz rám. Megtalálta és meg­fogalmazta a magyar probléma igazi lényegét. — De jó neki . . . AMERICAN FUEL TRADING CO. képviselete. Vómmentes szeretetcsomagok a budapesti raktárból rokonai­nak vagy barátainak. DR. FÖLDY KÁROLY Fordítási Irodája Hiteles fordítások minden nyelvből minden nyelvre. MÁZON FOOD CORPORATION vámmentes szeretet csomagok IZRAELBE 205 E. 85th St. New York 28 Telefon: TR 9-5339 Room 204 5-ik oiaú ' PÁRISI PANOPTIKUM Irta: JÁVOR LÁSZLÓ KÁVÉHÁZI BESZÉLGETÉS PING-PONG FILOZÓFUSSAL ARRÓL, HOGY Ml VAN A SZEMÉTBEN Ping-Pong Mester, a Keleti Bölcs bejött a kávéházba, sárga fejét megcsóválva végignézett rajtam és egy magá­nyos asztalhoz ült. Odamentem hozzá, mire ö szelíden rám szólt: — Mondja, ha meg nem sértem, miért ül maga ilyen alrendü söpredék között? — Igaza van, a szomszéd asztalnál, akik között ültem, puposodik magasra a társadalom szemétdombja* De ezek nem az én barátaim. Nekem pontosan tizennégy barátom van, mindegyik olyan, ha meghal Szent Péterrel játszhat kalábriászt. Ezek, akik között látott, az egyik strici, a pénzt amit éjszaka a nőjétől fosztogat, azt nappal elissza. Gyak­ran öregurakat is kirabol, azok nem mernek feljelentést lenni ellene, mert nős emberek. A fiatal homoszekszuális mellett egy “pártvezér” szaval a munkát dicsőítve, de életé­ben nem dolgozott csak pártkasszafurás volt minden eddigi emigráns-tevékenysége. A harmadik, a “szerkesztő” orgaz­daságból gl; a negyedik kávéházi szomszédom faszeszből gyárt pálinkát és a hamisított alkoholt hamisított vinyettá­val adja el. Az asztal sarkán egy szóbainas ül mogorván. Nemrégen jött ki a börtönből. Az az elegáns, kopasz úri­ember, aki széles gesztusokkal magyaráz, — most emeli a szájához a konyakot, — zálogcédulára vesz fel kölcsönt. A zálogcédulák sorszámát előzőleg bejelenti a zálogházban. A pénzkölcsönző, ha akarja, akkor se tudja kiváltani a zálog­tárgyakat, mert azok le vannak tiltva mint elveszett dara­bok. Az a kedélyes mámoros ott, aki raccsolva zsidózik— álbáró és a zsidó felesége tartja el. A ‘báró ur” melletti hölgy . . . — Jaj —. csapja össze kezét Ping-Pong — ezek leprá­­sok. Hát akkor ádért ül közöttük? — Azért, mert ők ilyenek. A beszélgetés utazás . , . — Miért utazik oda? — Nem csak oda. Csak oda is. Figyeljen hód Mester, elmagyarázom utazásaim okát. Az ember nem “a természet koronája,” hanem a természet rejtélye. Csak ember van, minden más csak díszlet körülötte. A Mester gyérülö öszes szakódlát simogatjq s hirtelen mintha álomból rebbenne fel felkiált: — De miért a piócákat, kígyókat, moszatokat tanul­mányozza olyan szenvedélyesen? — A társadalom egy kivilóigitott lukszushajó, ha felü­letesen vizsgáljuk. Táncolnak, szól a dzsessz, a fedélköz rongyos népe elbújik. De jön egy katasztrófa és a fényes hajót elnyeli a tenger. A kávéház tengerfenék. És itt lódom az elmerült társadalom minden rétegét meztelenül. — Ebben a kávéházban húsz asztal van. A kówéház ven­dégeinek többsége nem szemét. Miért kell a szemetet vizs­gálni? — csökönyösködik a Mester. — Ej, ej, maga szabadszellemü, kísérleti szellemű em­ber. Mi van ma magéival? — emelem fel a hangomat. — A házak a civilizációnak a ruhóii. Hogy mi megy végbe a há­zak belsejében az titok. Hogyan él égy civilizóició ezt csak az írók árulták el. A statisztika is tett próbálkozó lépéseket.' összevetették egyes országos szappanfogyasztását és ebből próbáltak következtetéseket levonni. Van egy rögeszmém, ennek a megvalósulása közelebb vinne a dolgok felismeré­séhez. Nemzetközi társadalomkutató intézeteket kellene lé­tesíteni. Ezek az intézetek minden nagy- és kivóirosban Szemétanalizóiló Központokat állítanának fel. A falvakat autókon lódogatnák a társadalomkidatók és a szemétből j mintákat vinnének magukkal. — Mi van a szemétben?—türelmetlenkedik Ping-Pong, j — Igen. Mindent elárul a szemét. Amerikáiban alig használt finom férfi és női ruhákat találnak a szemétben, amig Középeurópa egyes városaiban órákig kereshet bóirki a házak elé rakott szemeteslóidákban, amig egy csirkecson­tot talóil. Érti Mester? A szemét elárulja azt ami van és azt is ami hiányzik. Egy ház, egy utca, egy kerület, akár egy vá­ros, vagy ország anyagi és szellemi fokmérője a szemét. Az egész társadalom, egy egész civilizáció, analízisét a sze­mete adja meg. « — Értem, értem, ■— bólogat a Mester, hogy jelezze fi­gyelmét. — A társadalom ereje az elitben van. Ez ma, a “slogan”­ok korában, talán visszatetszőén hangzik, de azt hiszem nem tévedek. Egyszerű a példa: egy gyár kapacitását nem a nyers munkaerő dönti el, hanem a gyóirS-10 embere. Az elit. A munkás is lehet elit. Franciaország hanyatlásáról beszélnek. Tévedés. A francia elit erősebb, mint más nem­zetek, vagy fajok elitje. — Fel kell ‘‘dolgozni” a szemetet, hogy hasznos legyen? — kérdezi Ping-Pong, mintáin felhajtotta utolsó feketéjét. — Nem vagyok se rendőr se uj igéket, "Igazság”-okat hirdető elmebajos apostol. A szemét éppen úgy hereditás kérdése, mint az, hogy az arany az arany. Gyakran a sze­mét közé hull az arany is a társadalom hibájából. Ezt meg lehet menteni. A szemetet nem. — Mi tehát a teendő? — Vizsgálni, tanulmányozni ezt a pokoli szemétdom­bot. Maga Ping-Pong iró. A maga hivatása, hogy a tenyeré­re vegye a szemetet és leírja azt, amit látott benne. — És? ... — És nincs tovább! A szemét a szemébe köp, a társada­lom kineveti vagy közömbösen elnéz a feje fölött. De jön egyszer egy élelmes politikus, aki fel akar tűnni és prog­ramjába veszi a maga álmait és megcsinálja azokat azért, hogy keressen — de tehetségtelenül és rosszul. Beszélgetésünk közepén mellénk ült a dadogó színész, akit őrültként kezelek, mert a társaság helyett m társadal­mat akarja megvóütoztatni s folyton főneveket ordít. — Mutasson be ezeknek a züllött alakoknak, — kért a színész, — tanulmányozni akarom szegényeket, talán hasz­nukra is lehetek. Odavittem őt a kávéházi szemétdombhoz, ahonnan :: •» - ' " -»♦% > *** .’V .s' í ^ . félpra múlva hosszú orral jött vissza hozzam: — Ellopták a pénztárcámat szegény romlott emberek — dadogta. ■— Akkor hasznukra volt. Hiszen azt akarta — feleltem a dadogó “prófétának” mosolyogva. Szinészbál és Müvészestély Az Amerikai Magyar S'zinész és . Artista Egyesület november 10-én | Szinészbált és Müvészestélyt tart a Manhattan Towers Hotel nagy báltermében, 76 St. és Broadway. New York és környéke magyar­sága, valamint a magyarok ameri­kai barátai már nehezen várják .a szezon legszínesebb eseményét, a Szinészbált és Müvészestélyt: A rendezőség most boldogan je­lenti, hogy milyen szenzációs mű­sorral léphet a magyar szinház­­kedvelő közönség elé, mert a leg­nagyobb és legismertebb amerikai magyar művészek fognak közre­működni, akik önként vállaltak szerepet, hogy segítsék az Ameri­kai Magyar Szinészegyesületet a kitűzött céljai megvalósításában, hogy a tagjainak betegség esetén orvost és kórházi ápolást nyújt­hasson. Az estély tiszta jövedelme erre a célra lesz fordítva. A világhírű filmsztár Gaál Franciska, Hajmássy (Massey) Ilona, Lukács Pál, Kapitány Anna amerikai körökben is népszerű elő­adó művésznő, Ballarini István, a gyönyörű hangú opera-bariton lépnek fel. Dr. Feleky László, a ki­váló zeneszerző kiséri a művésze­ket zongorán. Émery Deutsch, az amerikai zenevilágban is kima­gasló hegedűművész és zenekara szolgálja egész éjjel a tánczenét. > Erre az estélyre, amelyre ilyen nagy művészek hozzák el tehetsé­gük legjavát, és akik ilyen nagy" szeretettel állottak a magyar szi­­nészegyesület mellé, megérdemlik, hogy a magyar közönség is éppen olyan szeretettel karolja fel ügyü­ket és zsúfolásig megtöltsék mez. 10-én, szombaton este a Manhat­tan Towers nagy báltermét. El ne mulasszák ezt az estélyt, jöjjenek el tömegesen, ne csinál­janak más dátumot, hogy a szí­nészeinkkel tölthessenek egy fe­ledhetetlen estét, ahol elsőrangú szórakozást élveznek és amellett a jótékony célt szolgálják. A jegyek ára elővételben $2.40 adóval együtt; a pénztárnál $3.00 (adóval). Kaphatók a megszokott magyar üzletekben, valamint a szinészegyesület tagjainál. "AZ EMBER” ELŐFIZETÉST ÁRA ÉVI flO.OO llllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllliüil

Next

/
Oldalképek
Tartalom