Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-10-20 / 39. szám

t Az Egyesült i Nemzetek ~ több mint álom . . . Ifjabb Hammerstein Oszkár, az “Oklahoma,” “Carousel,” “South Pacific” és “The King and I” nagysikerű operettek ünnepelt szerzője, cikket irt az Egyesült Nemzetekről (United Nations vagy még rövidebben UN) az Egyesült Nemzetek Napjának rendezésével megbízott országos bizottság fel­kérésére. A cikk olyan ékesszólóan hirdeti e nemzetközi szervezetnek a létjogosultságát (amely október 24-én, szerdán érkezik hatodik születésnapjához», hogy érdemes­nek találjuk magyar fordításban, alább közölni: “Az Egyesült Nemzetek intéz­ménye több mint jámbor óhajtás, több mint jóakaratu filozófusok tetszetős eszményképe. Hat éve már, hogy érezteti, hogy a világon van és e hat év alatt nem hozta meg az örökbékét, nem szüntette meg az éhséget a világ minden részén, sőt nem is teremtett teljes egyetértést nemzetközi viszonylat­ban. De ez idő alatt jobban köze­lítette meg ezeket a célokat, mint az emberiség története folyamán létesített bármely más szervezet.” “Palesztinában, Kashmirban, In­donéziában, Libanonban, Berlin­ben, Iránban, Kínában, Görög­országban és Koreában.-. —mindenütt, ahol nemzetek véle­ményének a külömbségei a világ békéjét veszélyeztették, az Egye­sült Nemzetek minden eszközzel megpróbálkozott, hogy a háborút megakadályozza. Választott bíró­sággal, tiltó paranccsal, a közvet­len tárgyalásokra való rábeszélés eszközeivel és végül is—Korea ese­tében—tagjainak fegyveres közre­működésével, hogy megállítsa út­jában a támadót. A nemzetek tár­saságának ez a nagy és fejlődő szervezete sikerrel küzdött az ár­víz, az éhség, a ragály ellen. A vi­lág távoli részeibe szakértő bizott­ságokat küldött ki elmaradt népek gazdasági felsegitésére. Akadályo­kat gördített a kábítószerek tör­vényellenes termelése és forga­­lombahozatala elé. Élelmet és se­gítséget küldött nyomorgó gyer­mekeknek. Reményt nyújt arra, hogy nemzetek és országok béké­sen dolgozhatnak együtt egy eljö­vendő szebb korszakban.” “Az Egyesült Nemzetek intéz­ménye minden amerikainak 60 centjébe kerül egy évben. Megéri­­e ezt a pénzt? Mert szüksége van erre a hatvan centre. De elsősor­ban szükség van arra, hogy higy­­jünk benne. Higyjünk benne, igaz meggyőződéssel. Dolgozzunk érte, szónokoljunk érte. pénzt1* áldoz­zunk érte. Semmiféle más befek­tetés nem fog jobban jövedelmez­ni. A világ békéje, egészsége és fej­lődése a legbusásabb kamat, amit érte élvezhetünk. Semmiféle más kamatot nem élvezhetünk ezek nélkül.” LEVELEK: New York, 1951. október 13 Drága jó Göndör barátom: Nagy szeretettel köszön­tőm nagyszerű lapjának, “Az Ember’’-nek, huszonöt esz­tendős jubileuma alkalmá­ból! Tiszta szivből kívánok önnek minden elképzelhető szépet és jót: lelkes munkál­kodásához jó egészséget, to­vábbi kitartást, győzelmi lel­kesedést és sokezer jólmeg­érdemelt előfizetőt. Idezárom a legújabb sze­rény versemet, kérem, hozza te “Az Ember”-ben. Kedves felesége Önagysá­­gának kézcsókomat küldöm, önt végtelen szeretettel öleli igaz hive: MÉSZÁROS ZOLTÁN1 GÖNDÖREERENC POIHMJUHEWLAP1A Reentered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y. under the Act of March 3. 187». SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 VOL. XXVI-— No. 39 NEW YORK, N. Y.( OCTOBER 20, 1951 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Vezekeljenek, ne szerepeljenek! Nem utolsó szó a müncheni Free Europe ujmagyar propagandistáiról Irta: GÖNDÖR FERENC “Az Ember” múlt heti számának első cikke a Free Europe Rádió müncheni magyar szerkesztőségéről, helye­sebben az ott alkalmazott és befolyást nyert magyar újság­írókról, Írókról és egyebekről, az emigráció sőt az amerikai társadalom széles körében további hullámokat ver. E sorok Írója teljesen érdektelen ennek a.súlyában és főleg későbbi hatásában nagy magyar problémának megítélésében és tag­lalásában, mert az amerikai-magyar szellemi élet más mun­katerületén áll posztot évtizedek óta. JVíagánosan, függet­leníti. Alább kifejtendő jóakaratu bírálatát tehát nem ve­zeti önös érdek, amely öt-hat évi létért való küzdelem után gyakran öntudatlanul is elhomályosítja az hj emigráció tisztánlátását, véleménynyilvánítását. Ez utóbbi, egyébként, nemcsak a magyar emigrációnak, hanem az összes emig­rációknak veszedelmes kórokozója: a pártok, helyesebben klikkek összeverődése, amelyeket nem a közös ideálok, de a közös erővel elérendő anyagi célok éjs pozíciók vezérel­nek. Ennek a ragálynak a terjedése a politikai emigrációk­ban, legalább is olyan lelki fertőzés, mint egyes csoportok szélsőbalra, vagy szélsőjobbra való tolódása és szervezke­dése. Fájó seb ez, de jobb kíméletlenül belenyisszantani, mint gyűlni és iiszkösödni hagyni! A “Free Europe Committee” és a Free Europe Rádió felmérhetetlen jelentőségét lebecsülni a szülőhaza elárulásával egyenlő oesmány bűntett. Nincs más szerve a magyarságnak, -— a Voice, a B.B.C., a Radio Paris hivatása .szervezete és szerepe is egészen más, —amely nagyobb értéket jelentene a magyar jövő tekinte­tében, mint az Egyesült Államok népének áldozatkészségé­ből megvalósított Free Europe vállalkozás, a > Mi a Free Europe amerikai célja? Hogy a nyugati de­mokrácia szellemében az orosz csizma alatt nyögő népek szabad földön élő reprezentánsait és tömegeit meg nem alkuvó küzdelemre serkentse és organizálja úgy hazájuk, mint a világ szabadságának, nyugalmának, békéjének ki­vívására. ’ Én fanatikusan hiszem, hogy a '“Free Europe” vállalkozás méltó helyet fog kapni a világ felszabadításáért vívott páratlan hadjárat történelmében. Két év alatt ezek a rádiók, úgy a cseh, mint a magyar, a román, a lengyel, a balgái- fogalommá váltak a vasfüggöny mögötti pokolban és az igazság harangjának visszhangja ma már százmillió rab magyar, cseh, lengyel, bolgár, román stb. szivében él. A Free Europe a szabad ,boldog világ szolida­ritásának legszebb bizonyítéka az elnyomott, bol­dogtalan másik világgal! Képzeljék csak el az emigrációk: mily mélyponton áll­na hazájuk jövője, ha az amerikai közvélemény elzárkó­­zóbb álláspontra helyezkedne, mondjuk Dél- és Keleteuró­­pa emigrációinak sorsával szemben? Éljék csak bele magu­kat abba a helyzetbe, ha a “Free Europe Committee” a nem­zeti emigrációk politikai vezérkarát, az úgynevezett Nem­zeti Bizottmányokat, nem támogatná, vagy nem segélyezné —egyénileg és intézményeikben — olyan mértékben, mint azt az amerikai dolgozó társadalom jóvoltából, most meg­­cselekszi. A politikai emigráció ma már bizonyos amerikai sarzsit szerzett tagjai, bizony arra kényszerülnének, hogy olyan kemény munkával keressék meg mindennapi kenye­rüket, mint az emigráció névtelen hősei a gyárakban, az iparvállalatoknál, az áruházakban, műhelyekben, háztartá­sokban. Ezt a gavalléros gesztust — a Horthy-Magyarorszá­gon talán igy neveznék! — a Bizottmányoknak azzal kell viszonozniok az amerikai népnek, hogy- teljes munkaere­jükkel, egész odaadással, minden ellentétet, személyi tor­zsalkodást, vak pártoskodást félretéve egyedül a szent célt szolgálják. Elmondható ez a Nemzeti Bizottmányokról és, ami bennünket, magyarokat érint: a Magyar Nemzeti Bizott­mány eddigi működéséről? Ennek az akut kérdésnek tár­gyilagos okfejtése nem ennek a cikknek a feladata, de el nem mulasztható kötelesség. Amerika kereszteshadjáratának százmilliók reményi ségétől kisért lobogója a Free Europe Rádiója. Ez az ame­rikai alkotás azt a célt szolgálja, hogy- az elnémított nemze­tek meghallják az igazság szavát, hogy ne veszítsék el szel­lemi kapcsolatukat a nyugati demokráciákkal, élükön Amerikával, hogy a reménység ne halkuljon el a lelkekben. A Free Europe Rádió azonban nemcsak a szenvedő nép vi­gasza, bátoritója, informátora, a moszkoviták korbácsa kell hogy legyem, hanem az egész világon -zétszóróóott» sok százezer magyar száműzött iránytűje és világítótornya is. A Free Europe Rádió jelentősége úgy viszonylik a Nemzeti Bizottmányok szerepéhez, mint a géppisztoly a já­tékpisztolyhoz. A Rádió a hideg háború atombombája! f Ezért minden magyar ügyéről van szó, ha a ' Free Europe Rádió kereszteshadjáratáról szólunk. Aki ennek a fegyvei-nemnek a katonája, az keresztesvitéz í a recordja, vagyis pályafutásának jegyzőkönyve, politikai­lag, erkölcsileg, emberileg makulátlan legyen. Úgy magyar, mint amerikai szempontból. Olyan iró, hirlapiró, költő, mű­vész, színész, technikai szakember s politikus legyen, aki ki­állotta a tüzpróbát, meg nem tántorodott és le nem tért az igazi hazaszeretet, az áldozatos emberszeretet és a becsület Htjáról . . . Ebből a szempgntból fontos dokumentum “Az Ember” multheti müncheni tudósítása, amely az uj müncheni Free Europe Rádió magyar szerkesztőségének összeválogatásá­­ról mondott kritikát. Ez a kritika nemcsak magyar, de amerikai szempontból is figyelmet érdemel és nem lehet fölötte többé napirendre térni. Nem kétséges, hogy- “Az Ember” értelmezése a szülő­haza szeretetéről, a jogegyenlőségről, a szabadságjogok tiszteletéről, az emberségről, egyszóval a demokráciáról nem találkozik, mert nem is találkozhatik az amerikai ma­gyarság és az uj emigráció minden egyes rétegének tetszé­sével. Megmondjak őszintén, erre nem is reflektálunk. Gyógyíthatatlan náci-nyilasokkal és megrögzött kommunistákkal nem árulunk egy gyékényen! Az emberiség démonaitól, a diktatúráktól, legyenek azok zöldek vagy vörösek, egy vHág választ el bennünket és fog is elválasztani, mindörökké. Mégis, sok évtizedes nehéz harcaink tapasztalatai alapján nyiltan megmondjuk, hogy mi a megtért — idejében meg­tért! — bűnösök felett pálcát tömi, őket őszinte megbáná­suk után is kiközösíteni, sohasem akartuk. Akinek azonban ártatlanok kiontott vére tapad a kezéhez, aki mások ki­szolgáltatottságából és eltiprásából anyagi előnyöket szer­zett, tehát Magyarország két szörnyű megpróbáltatása ide­jén gyilkolt, rabolt, fosztogatott, besúgott, uszított, bűnse­géde, keretlegénye, felelős tisztségviselője volt akár a zöld

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom