Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-09-29 / 36. szám

September 29, 1951 AZ EMBER 5-ik ofd»' szaíta vele a műsorait és atyai szeretettel és tanácsaival vezette a fiatal művésznőt. Midőn tavaly a Los Angelesben koncertező Horowitz zongora - ti­tán figyelmét felhívták a fiatal June Kovach-ra, nemcsak hogy meghallgatta, de három óra hosz­­szat foglalkozott is vele. Ez a két zongora-király bizo­nyára nem fecsérelte az idfejét és figyelmét egy érdemtelen ifjú mű­vészre. A Naumburg Musical Founda­tion október 4-én, csütörtökön dólután 3 órakor fogja a Town Hall-ban prezentálni az 1951-es pályadij nyertesét, June Kovach­­ot, reméljük, hogy ezen a koncer­­ton — melyre a zsűri minden new yorki zenekritikust és impresszá­riót meghívott — a new yorki magyarság zenekedvelő közönsége Is teljes számban jelen lesz. Mi is ott leszünk! Magyar hegedű-^­­művész az U.H.J.A. szept. 29-i estjén EPSTEIN TIBOR hegedűmű­vész most szombaton, szept. 29-én este 8:30-kor a United Hungarian Jews termében, (317 E. 79 St.). koncertet tart. Zongorán kiséri Otto Fröhlich. Epstein Tibor nemrég érkezett Európából, ahol nagysikerű hang­versenyei voltak. New Yorkban is nagy sikerrel szerepelt, többek kö­zött a CBS-Television műsorán magyar számokkal. Most szombat esti koncertján többek között a Sarasaié Zigeuner Weisen, Brahms Magyar Táncok, Hubay Csárdajelenetét fogja ját­szani. A hangverseny iránt érthető nagy érdeklődés nyilvánul meg. PÁRISI PA A OP TIK l Cégváltozás Uj magyar rádió-óra Kovács Erzsébet, az ismert ma­gyar színésznő és kiváló rádió-be­mondó, akinek Cleveland, Ohio­­ban volt amerikai rádió-órája, uj rádióműsort kezd New' Yorkban “American Hungarian Hour” né­ven a WHOM-rádióállomáson FM 92.3 hullámhosszon, minden ked­den este 7-től 8-ig. Az első rádió óra október 2-án, most kedden este lesz 7-8 között. A múltkoriban történt, reggel megnéztem az órámat. Tizet mu­tatott. A másik oldalamra fordultam és alu&am tovább. Felébredtem, újra megnéztem az órámat. Tizet mutatott. A másik oldalamra fordul­tam és aludtam tovább. Újra felébredtem. Megnéztem az órámat. Tizet mutatott. Gyanúsnak találtam a dolgot, de — aludtam tovább. Egyszer minden álom véget ér—mint a költő mondja — felébredtem és rágyújtottam. Még a szempillám is kialudta magát. Szórakozottan kezembe vettem az órámat. Tizet mutatott. Halványan emlékeztem, hogy félálomban is többször megnéztem az órámat. Folyton tiz óra van? Itt valami nincs rendjén. Az óra nem ketyegett, hiába húztam fel, élettelen maradt. Valami félelem suhant át rajtam, úgy rémlett, hogy halott vagyok, négy fal közé bezárva. Az ember nem akarja elhinni a halált. Az óra kihűlt fémtestét fülemhez szorítottam, ráztam,, nem tért vissza belé az élet. Tegnap még semmi baja sem volt, ma gutaütést kapott? Hihetetlen. Délután lementem az uccára, őgyelegtem a boltok előtt, órást kerestem. Az Avenue Versailles egyik mellékuccájában hatalmas bá­dogcégér órát himbált a szél. Beléptem a homályos üzletbe. Öreg, kopott pult mögül öreg, kopott emberke mosolygott rám. Ferencjóska szakálla volt, nikotinszinü bajusza alól kihalászta a pipá­ját, amelyet összeszoritott ajkával tartott a szájában. Irta: JÁVOR LÁSZLÓ litásuk. Most gépek okádják ki magukból az órát—gépeknek. Vizha­­tatlan óra kell. Azt is gyártanak, mert a rohanó embernek nincs ideje kézmosás közben levenni az órát a kezéről. Meg órával a kezén für­dik, közben a vízben is az órát nézi, hogy el ne késsen. A törhetetlen óra? Hát az is téboly, könyörgöm. A régi ember ha hazatért lefekvés előtt kirakta a zsebéből annak tartalmát, minden tárgyat szépen egy­más mellé. Felhúzta a zsebóráját, meg a fali óráját — amely most villanyra jár s automatikus. Aztán szépen lefeküdt az órája mellé. Az óra felhúzása rítus volt, az élet és dolgok rendjéhez tartozott. Ma már nem kell felhúzni az órát. Jár magától. — Lehetetlen! Feltalálták az örökké járó órát? — vetettem közbe. — Van olyan karóra, amelyik a kéz mozgásától nyeri a hajtóerőt és nem a hajszálrugó ereje tartja mozgásban a kerekeket. Hát kérem szépen ... Ez a jellemző: a mai ember örökké hadonász, izgága gesz­tusokkal kalimpál a levegőbe, az öklét rázva fenyegetőzik és könyököl, könyököl. Az óra ettől jár, a széria-ember széria-órája. — Bocsánat Mester, — szóltam szelíden — az óra azelőtt csak a kiváltságos emberek luxustárgya volt. Ma mindenkié. •» S f1 — Mesebeszéd. Az volt a' boldog korszak, amikor az emberek milliói zsebórát hordtak. A legszegényebb francia munkásnak is volt zsebórája a kilencszázas években. A zsebórát a mellényzsebben hordták vastag láncon. A legombolt kabát alatt a zseb börtönében lapult az Idő, nem volt az ember hóhéra mint most, nem kellett a karon hordani, örökké rettegve nézni, mint most. A régi ember nyu­godtan, kényelmesen kigombolta a kabátját, kihalászta az órát a mel­lényzsebből, kiemelte a szarvasbőr "védőből, a felhúzó csavarján ki­dudorodó gombot megnyomta, felpattant a cimlapfedő lemeze és ezek után mutatta meg magát az Idő. Az órát vastag láncon tartották a zsebóra-emberek. Ma? A karóra-embert fűzte rabláncra az Idő. A zsebórával egy szép korszak, egy egész civilizáció tűnt el. Mást nem mondhatok ... MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGE S SÉGEIRÖL Mérsékelt árak. Finom vevőkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY . HAZAI SZALÁMI (és mindenfajta jó 1 hurka, kolbász, I sonka, szalonna és friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József magyar hentesnél 1508 2ND AVE. Tel.: RH 4-8292 GYÓGYSZER SZÁLLÍTÁS EURÓPÁBA! Elvállaljuk gyógyszerek küldé­sét Magyarországba. — Sürgős gyógyszereket repülővel is szál­lítunk. — Magyar nyelvű uta­sítást mellékelünk a gyógy­szerekhez. — Keressen fel vagy Írjon: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész 1519 FIRST AVE. New York —MAGYAR PATIKA— (79-80 St.) Tel.: RE 4-9415 — Üdvözlöm uram, — köszöntött barátságosan, — mivel szol­gálhatok? Megmutatttam a karórámat, a barátságos ember gyengéden a tenyerébe tette, csavargatta, rázta, forgatta, letette, felvette. Aztán részvéttel azt mondta: — Há ezt bizony szét kell szedni. Ismerem én ezt a trükköt, volt már dolgom órásokkal. Szétszedi, aztán azt mondja: — minden alkatrész törött, egy hónap múlva lesz kész és ezrekbe kerül ... Az öreg közben dolgozott, srófolt, csavart, csipeszekkel babrált, a jobbszeme előtt egy kis látcső volt, olyan mint egy monokli. — Kis baj van — emelkedett felém a hangja a kopott pult mögül. — Szóval a hajszálrugó . . . —^ Oh, még az se . . . Poros, annyi az egész . . . Holnap este tessék érte jönni — mondta az öreg a konzultáció végén. Másnap szép szőke szivart vettem és bementem az órás butik­jába. Már kikészítve várt az órám. Néhány frankot fizettem érte, fel­csatoltam, az órám megismert, kedvesen ketyegett: tik-tak. Átadtam a mesternek a szivart. — Köszönöm, — szabadkozott, — az nem érdem, ha rendesen dolgozik az ember. A régi iparos az anyaggal él, teccik tudni. A régi munkás a lelkét teszi az órába, a saját lelke, meg az egész korszak lelke van a régi órákban. Tessék csak szétnézni, itt a falakon meg a vitrinekben minden korszak óráját megtalálhatja egészen a mai napig. Az óra a kor lelkét is mutatja, nemcsak az időt. Bim-bam, kondult egy mély, öblös hang és a többi órák mintha erre a jelre vártak volna, megszólaltak. Kongtak, bongtak, csengtek, csilingeltek. Az egyik óra négyszögletes dobozából kis ajtó tárult ki, olyan mint a kalitkák rácsos ajtaja. Egy sárga madárka bukkant ki a homályos ódon boltba: Tyi-tyi tyityi-tityi, pi-ti-tyipi, ti-i trillázott édes torkából, amig csak pihegő tüdeje bírta. Egy lánchuzós óraház szekrényének a homlokán függöny lebbent szét, bordó mnt a színházi függönyök és egy frakkos ur tipegett elő kis pálcikával a kezében, egy rezgőkaru parányi karmester és dirigált a magasban egy látha­tatlan zenekarnak, ami mögötte sorakozhatott. Gimbelem-gombolom, légy enyém. Angyalom . . . Aztán ólomkatona rukkolt elő, felemelte trombitáját: ta ta-ta vatta ta-ta-ta . . .Végül egy korong tetején egy hölgy jelent meg, legyező volt a kezében, egy epekedő ur állt mögötte és egy cérnavékony, klaxanhangu instrumentum dalolt valami ódon melódiát. . . . .— Györnyörü, — suttogtam. — Kár hogy vége van . . . — Kár, bizony kár, hogy mindörökre vége ennek. Egy holt kor, egy játékos finom művész kor dallamai voltak ezek. Ma már csak em­lék. A művészt elsöpörte a technika. A régi müórás megoldotta az óra minden problémáját. Nincsen már szükség rá. — Mi karakterizálja a mai órát? — Az órát, mint az ember minden eszközét, saját képmására te­remtette az ember — magyarázza az öreg mester. — A mai óra maga a mai ember. Nincs lelke. A mai ember “az idő pénz!” világában kar­órát hord, széria gyártmányt, amelyek egyéniség nélküliek mint a mai ember. A karórán perc, másodperc, tizedmásodperc is leolvasható. Naptáróra is van. A kis szerkezet mutatja a napot, a hónapot, az évet. A ma emberének sok a gondolkozás. És nem is akar gondolkozni. Ideje sincs rá. Az órára néz és onnan olvassa le hányadika van. Sze­gény ember. A gép csináljon mindent. Gondolkozzon is helyette. Az óra már nem szép, nincs ötvösmunka rajta, berakás, égetés, zománc­­disz, a tulajdonos nevének cizellált iniciáléja. A lélek is elszállt a mai órákból. Az óra már nem dalol. A muzsikáló időgépek uj negyedet ütöttek kongva, bongva, bo­rongva. A kis öreg köhintett s beszélt tovább szerelméről az órákról, mintha maga is egy zenélő óra lett volna. — Gondolom nem untatom, mert látom szeretettel hallgatja órá­im koncertjét. Azelőtt kérem az óráknak egyénisége volt, perszona-Nem is mondott mást, szótlanul vissza ült kis asztalkájához s arcával szinte ráborult a szétbontott szerkezetekre. • Ma délután az autóbusz oldalához ütöttem az órámat. Eltörött. A régi órásüzlet helyén uj portál ragyogott, a boltban egy jampec­­féle fiatalembert találtam. A frissen festett falak meztelenül mered­tek rám, a zenélő karmester szabadságra ment, a katona tán had­gyakorlatozik, a kis madárka is elrepült, máshol trillázik talán. — Miről van szó? — fordult felém ridegen a jampec. Átnyújtom a törött órát. Kibontja, nézi: — Tengelytörés, fogaskeréktörés, hajszálrugószakadás — hadarja. — Egy hónap múlva kész lehet, háromezer frank. Egy uj talán . . . •Valamivel drágább és modem. (Kollekciót rak elém.) Vizhatlan­­óra, naptár-óra . . . Áramvonalas, korszerű . . . — Köszönöm . . . van olyan nemkorszerü is? Duplafedelü zsebóra, amit láncon mellényzsebben hordhatok? Ugyan kérem — fölényeskedett a fiatal óráslegény. — Ki hord ma ilyesmit? És ki hord ma egyáltalában mellényt? Direkt nevet­séges! ... Kifordultam az üzletből, az ajtó előtt felnéztem az égre. A be­járat felett, ahol nemrégen óriási zsebóra-cégér lógott, most nagy­betűkkel festett táblára világított korunk halotti mécsese a neonfény: CÉGVÁLTOZÁS Mindent megértettem.- Nagy BÚTOR Kiárusítás -PAUL L. FISHER, Inc. INTERIOR DECORATOR teljes vagy részleges lakás berendezés finom, ízléses, válogatott BÚTOROK • DINING ROOM • LÁMPÁK • BED ROOM • ASZTALOK • LIVING ROOM • SZŐNYEGEK • KITCHEN SET • ÍRÓASZTALOK RÁDIÓK és TELEVISION gyönyörű kivitelben. — ANTIQUE és MODERN STYLE — Látogasson el, nézzen körül Paul Fisher gyönyörűen berendezett minden SHOW ROOM-jában. 6 West 24 St. (near 5th Ave.) New York City Telefon: ORegon 5-6348 és 6349 Hallgassa RÁDIÓ programunkat minden VASARNAP délután 3-5 között a WWEL állomáson (1600 kel.).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom