Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-09-22 / 35. szám
September 22, 1951 térre, szétoszolnak az épület két oldalára, fürgén hosszú kigyót alkotnak az -autóbuszok körül, felpattannak a villamosokra s a tömeg zöme nekilódul a megtárult uccáknak és kacarászva vagy komolyan, némán vagy zajongva, csoportosan vagy magányosan befordulnak a sarkokon. Most bukkan fel az a fiatalaszszony, aki reggelenként eltűnik hivatalában s alkonyaikor előlibben férje oldalán. Hosszú, sürü, fekete haja vállát paskolja, mint libegő sörény. Kissé széles, fehér, nagyocska arcából komoly és lelkes barna szempár világit. Enyhén lapos orra alatt megnyúlt vonalú száj piroslik a rúzstól s fehér fogai időnként elövillannak. Lábai kissé görbe ivelésüek, bár nem csúnyák, noha egy tánc-girl nem szívesen fitogtatná. Férje magas, vékonydongáju fiatalember. Kissé féloldalt hajolva lippeg és keskeny, kisbajszos arcát felesége fülei mellé hajtja, ugS' hallgatja párja élénk turbékolását. Mint hosszú hónapok óta minden áldott este, most is szorosan egymáshoz simulnak. Kezük, akár két pólus, ami kontaktust talált: erősen egymásba kapcsolódik és izgatottan szorongatják egymás ujjait, tenyerét, kézfejét. Fejük közel hajol és mohón szívják egymás szavait, mint idült iszákos a szeszt. Mert részegek ők, a csupán önmagukat látó szerelem részegjei. Mit tudhatnak egymásnak oly sok újdonságot fecsegni minden nap? Titok . . . S mennek, mendegélnek otthonuk felé és világit •bennük a szerelem, mint szentjánosbogár az éjben. KRISZTUS URUNK " úgy áll széttárt karjaival a Corcovado csúcsán, mint egy megszállott forgalmi rendőr. A világot akarná Ő a megértés és szeretet tágas, napos mezejére irányítani. A nyájat szeretné Ő terelni: — Erre gyertek emberek! Erre van az öröm és a biztonság. De a világ komor daccal bekanyarodik a gyűlölködés, meg a durva önzés szűk sikátoraiba. CSILLAGKÉPEK A Skorpió csillagkép úgy lóg a délamerikai égbolton, mint sötétkék posztóba akadt óriási menyei horog. Az ujonnanjött s csillagdolgokban járatlan grünerek keresfk-kutatják a Dél Keresztjét. Legtöbbjük összetéveszti a Holló, vagy a Vitorla nevű csillagképekkel, lévén e kettőnek hasonló alakja. És itt az Alfa Scorpili, mászóval Antares, aminek fénye 330 évig utazik a térben, amig ide ér, fényessége 3,400-szor nagyobb a Naphoz képest és 450-szer akkora, mint a mi szerény, de éltető Napunk. Az Argo Navis csillagképben tündököl a hires primadonna: Dél Csillaga, vagyis az Alpha Argus, azaz a Canopus. A Dél Csillagának fényben erős versenytársa a Kentaur csülagkép fejedelme: az Alpha Centauris, a Földünkhöz legközelebbi jelentékeny csillag: fénye “alig” négy fényévnyi suhanás alatt érkezik meg kicsi bolygónkra. A Kentaur után az öt csillagból álló Déli Kereszt lenyűgözően vonja magára az ember tekintetét. Ez a kerület a íejut legfényesebb része . . . Szép vagy, gyönyörű vagy óh Déli Égbolt! (Bár még egyszer láthatnám a Göncöl Szekerét a Duna fölött!) VÁNDOR-VICCEK Nyújtsa fel a kezét az az élclap szerkesztő, aki még nem csaklizott idegen lapokból vicceket . . . Minden valamire való humorista tudja, hogy a vicceket nem lehet csakúgy leszaggatni a tökszárról, mégha a humorista feje is azon a tökszáron lóg. Mintahogy a képzőművésznek szüksége van segédanyagra, akként a humoristának is nyersanyag kell. Jaroslav Hasek például “Dobry vojak Svejk” cimü müvében tüesköt-bogarat összegereblyézett a korabeli lapokból, komikus eseteket jegyzett fel, fonák törvényszéki tárgyalásokat s minden egyebet, amikből ki tudta kerekíteni Infanteriszt Svejk nagyszerű és hires példabeszédeit . Természetesen minden viccnek van határa. Ezért is csoportosították az adomákat: anyós, vadász, horgász, politikai, szakács, kéményseprő, arisztokrata satöbbi élceskedések keretébe. De még igy s gyakran előfordul, hogy a hetilap munkatársai nem tudnak kellő mennyiségű humoreszk - zsombékot összehangyáskodni, sem elég eredeti viccet elő-ötleni. így aztán nem marad más hátra, mint idegen lapokból kicsipegetni egy-két borsszemet. így fordul elő, hogy még az angol Pick of “Punch”-ot böngészve is olykor régi jó ismerősre akad az ember. S bár Karinthy azt mondja, hogy “a jókedv és viccelődési hajlam nem hangulatból jön, szükségem van rá, mint valami bóditószerre,, mégis gyakran az ember ajkára fagy a mosoly, ha nagyon elnyűtt vicc vigyorint rá az élclapról. Általában helyén való, ha ötletes szerkesztők egy-két poliglota s élelmes bogarászt vesznek maguk mellé, akik aztán végigtallóznak egy csomó idegen vicclapot s az élétrevaló adomákat kis műtét alá vetve, főszerkesztőjük rendelkezésére boesájtják. E módszerrel már eddig is számos újságkiadó ötleteskedik. Még jobbik eset, ha az átvett anekdoták származási helyét is feltüntetik. Ez azonban ritkaság. És sokszor felesleges is, mert az csorbítja a házi humorista él-eszének jóhirnevét. Mindenesetre tanácsocs, ha több adomát kivonunk a forgalomból, egy-két évig pihentetjük, amig kiszellőzik az olvasók emlékezetéből és aztán megfejelve ismét odavetjük a nevetőhajlamu polgárok elé. Ilyen szellemi ocsuval táplált bennünket jóidéig a közelmúltban AZ EMBER 1 i 7-ik óidé kimúlt pesti “Szabad Száj” szerkesztősége, mert olykor a néhai “Az Ojság” - bői reinkarnálódott több vicc kacsingatott az emberre. (Személyileg főleg azért fájlalom a lap kimúlását, mert az ötletdus Királyhegyi Pál nem tudom hol tudja néhány forintra beváltani tehetségét . . .) Egy szó mint száz, az “átcsoportosító” szerkesztőkre az az olvasó vesse az első követ, aki már maga is megkísérelte az emberek heti vicc-szükségletét kielégíteni s azt állandóan utánpótolni. Egyáltalán nem lehet tehát felróni, hogy nemes ügybuzgalmukban a humoristák úgy segítenek magukon, hogy a vicclap is megmaradjon s az előfizető is jól lakjon. Az alábbi viccet például egy francia lapban láttam, aztán tavaly a “Szabad Száj”-ban olvastam, majd később egy argentin újságban, mig végül a napokban egy brazil képeslapból régi, szakállas ismerősként integetett felém: Az esküvői tanú az anyakönyvvezető előtt igy szol a vadcnatuj házaspárhoz: — Fogadják őszinte szerencsekivánataimat'. És ha majd válni akarnak, ismerek egy elsőrendű ügyvédet. Hálái a partok előtt írták: GONDOS MARGALIT és REZES GYÖRGY A kivándorlóhajó gépei szüntelen 1 zakatolva hajtják előre néhány ezer ember életét a hazát és szabadságot jelentő partok felé... A hajó crvosa kifogástalan sportruhában halad végig az emberektől zsúfolt III. osztályú folyósón s megáll az egyik matracon heverő sápadt öregember előtt. A beteg szomorú arccal néz fel az orvosra és alig hallhatóan megkérdi: — Megérem a reggelt, doktor ur? Az orvos szótlanul emeli fel a beteg karját és rátapint a pulzusára. Kis bőrtásákájából injek-! ciós tüt vesz elő, feltüri az öregember ingujját és befecskendezi a bőre alá a gyógyszert, amely talán j néhány órával meghosszabbíthatja az öreg életét. A halálos beteg most mtudatnál van. Képek vonulnak el képzeletében, életének végzetes képei megdöbbentő valószínűséggel . . . Hatvan éves születésnepjának 1 ünneplésére jött össze családja. Fiai és unokái és szeretett felesé| ge, elválaszthatatlan élettársa, i Ebben a házban, ebben a szobá|ban laktak nagyszülei is, akiknek talán beállított, de tiszteletet pa: rancsoló portréi ott függnek a faj lakon. Nyugalom ömlik el a csaj iádi ünnepség résztvevőin. De miért is ne lenne ennek a társaság| nak minden tagja nyugodt és majgabiztos. Isteni és emberi törvé| nyékét betartó, puritán emberek. Este tiz órakor felkerekedik a j család, gyermekek és unokák . . . | Mindenki hazatér lakásába, mely egyben a “vára” is. Mindegyiküknek megvan a maga pontosan körülhatárolt szerepe az életben, amelyet minél jobban igyekszik megoldani. Az ünnepelt családfő megsimo] gatja hűséges élettársa kezét és úgy alszik el, hogy senki és semmi nem zavarhatja meg éjszakai nyugalmát. De nemcsak ők, hanem néhány korhelyen kívül az egész város alszik. Alszik a város, a házak, a parkok, talán az ügyeletes rendőrök is . . . Amikor eljön a reggel mindenki bizakodva örül Isten napjának s derűsen kezd neki napi munkájához . . . A kép változik, de a szinhely az nem! Marcona férfiak állnak abban a szobában, ahol néhány évvel ezelőtt az eygmásért rajongó család oly meghitten ünnepelt. Éjfél elmúlt,* a formaruhás férfiak most törtek be a békésen alvó család otthonába. A házigazda sápadtan áll pribékjei előtt, akik érte jöttek. Nem érti, hogy mi történhetett, j hogyan törtek be éjszaka az ő la| kásába? De ugyanabban az óráiban sokezer lakásban rettenti fel I az alvókat az éles sikolyhoz ha! sonló csengetés. A félelemtől fázósan bújnak össze a felzaklatott polgárok, akiknek egyetlen “bűnük” a zsidóságuk. De újabb kép tűnik fel az öreg előtt. Háború után visszatér lakásába. Családját elhurcolták a biztos pusztulás felé . . . Lassan öszszeszedi ingóságainak maradványát, de akit elégettek vagy aki éhenpusztult, az többé nem térhet vissza. Már alig él benne a remény legparányibb csirája, amikor legkisebbik fiától jön az értesítés: “ÉLEK ÉS UTAZOM PALESZTINÁBA” . . . Múlik az idő, de a sebek nem hegednek be. ügy érzi most, hogy ami legértékesebb volt számára, azt elvették ... De ekkor újabb és soha el nem képzelt események bizonyítják be, hogy a becsületes emberi ész még csak elgondolni is képtelen azt, amit sátáni emberi agy mások tönkretételére kitalált! Megint megszólalnak az éjszaka mozdulatlan csendjében a csengők. De most már nemcsak zsi| dókért jönnek, mert—ahogy várj ható volt,—a mindent elpusztítani akaró erő nem ismer osztálybeli, faji és népi megkülönböztetést. Másról van szó! A tehetségtelenek, lelki nyomorékok, “lemaradtak” tömege menetel elől. Most azok jönnek, akik szabad versenyben nem mérhették össze erejüket a náluknál különb és egészebb emberekkel. A “rágalmazásban” művészi tökélyre tesznek szert, a siker eléréséért nem kell többé remekműveket Írni, többet ér egy jó helyen elejtett “szó,” a “másik” eltűnik és szabad az ut “előttük.” • Az öregember újra átéli ezeket a napokat. Családját elvesztette, vagyona másodszor málik szét, de mit érdekii ez, amikor egyetlen és valószínűleg utolsó kívánsága, hogy mégegyszer láthassa egyetlen fiát . . . aki most már Izraelben él. De nem lehet! A ‘‘Gonosz,” a “Primitiv” és a “Tehetségtelen” fonják körülötte a szétszakithatatlan láncot és a könyörgése, hogy fiához mehessen— tompán pattan vissza egy áthatolhatatlan falról. Már rég nem lakik őseitől örökölt lakásában. Egyik barátjánál húzódott meg egy kis vityillóban. Értékei nincsenek, ruhái, egyéb holmija alig nyomnak néhány kilót. De “jönnek” és “számonkérik” tőle a múltját, ami makulátlan és töretlen volt. A kérdezők azonban, akiket már látott valaha, — ha másszinü ingekben is, — nem törődnek az igazsággal és a valósággal. Naponta jönnek hozzá és figyelik, hogy mit csinál és nem rejteget-e valamit? Pedig niki már nincs többé titkolnivalója? Fiát szeretné látni, mégegyszer utoljára. Ez az egyetlen válasza, bármit is kérdeznek tőle. Egy nap azután — mint a záporeső közben a szivárvány színei —tűnik fel előtte a remény néhány sugara. Talán mégis? Egyre gyengülő szervezete, mindenben elvesztett hite, most csodálatos változáson megy keresztül. Reménykedni kezd, mert megtörténik a csoda és megtapintható és realitást jelentő papiroson kapja meg az engedélyt, hogy fiához kiutazhasson. De a sorsát irányitó embertársai még felállítják azokat a mesterséges akadályokat, amelyeken az összetört és beteg öregembernek át kell evickélnie. Kis cókmókját nagyitóval vizsgálják meg, fúrják és fűrészelik a ládája deszkafalait, apró darabokra vágják az utravalóját, nem rejteget-e valamit. Másszóval: nem akarja-e magával vinni sajátjának néhány megmaradt darabját, ami az övé volt és akkor is az övé lesz, ha erőszakkal elveszik azt. Egykedvűen és hidegen figyeli amit holmijával tesznek. Az anyagiakon már túl van, ismeri azoknak “értékét,” tudja, hogy őt mindez már nem boldogíthatja. Közben a vizsgáló szemek és kezek “dolgoznak.” Undorral vesznek el tőle néhány rongyos ruhát. Szemrehányó tekintettel fitymálják az öreget, hogy már csak ilyen rongyokkal tud nekik “adózni.” Azután le kell vetkőznie, talán a bőre alatt is megnéznék, hogy nincs-e valamije, ha az nem tapadna sárgán és betegen törékeny csontjaihoz. Azután megszólal a hajó búgó kürtje. Indulás, indulás az utolsó útjára. Tudja, hogy már nem él sokáig, de mindazok után, ami vele és szeretteivel történt, nem is akar már sokáig élni. Mit kereshet ő még ezen a világon, milyen célja lehet életének? Egyetlen és utolsó vágya, hogy fiát láthassa. Talán, hogy néhány szót szóljon hozzá. Néhány szóval elmondja naki, hogy az, ami vele most már annyiszor megtörtént, ne fordulhasson elő mégegyszer . . • Az öregember ott fekszik a matracán. Körülötte hangzavar, gyereksirás. Az öregember szája alig észrevehetően mozog. Mellette áll a hajóorvos, ákinek kifürkészhetetlen tekintetéből semmit sem lehet kiolvasni. A beteg most rémülten tekint az orvosra, aki lehajol hozzá és megfogja pulzusát. Közben a doktor kitekint a kis ovális hajóablakon, melyen át messziről Haifa körvonalai bontakoznak ki. Hajnali öt óra ... Az orvos jelenti a hajó kapitányának, hogy egyik utasa kiszenvedett . . . A haifai kikötőben egy idegesen várakozó férfi hiába keresi apját a kiszálló utasok között. VÁMMENTESEN szállitunk Magyarországi raktárból élelmiszer csomagokat, kávét, teát, kakaót, zsírt, cukrot, tejport, lisztet, stb., Nylon-harisnyát, férfi-, női-, és gyermekcipőket, férfi és női kabátszöveteket, rádiókat, kerékpárt, varrógépet, órákat. — KÉRJEN sürgősen ÁRJEGYZÉKET. AMERICAN FUEL TRADING CO. 300 Fourth Ave. Teelfon: New York 10, N. Y. OR 7-5707
