Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-09-15 / 34. szám

Ignotus Fái halála

a bolsi börtönben

Ignotusnak, a magyar irodalom és poézis nemrég elhunyt büszkeségének fia, Ignotus Pál, maga is iró, a kommunisták most már teljesen fékevesztett gazságának áldozatává lett. Úgy értesülünk, hogy börtönében, ahol nyolc esztendőre szóló “büntetését” töltötte, most meghalt. Ignotus Pált, aki Londonban a sajtófőnöki diplomáciai állást töltötte be évekig, még a koalíciós időktől fogva, és aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekezett Magyarország már akkor is nevezetes tévelygéseit valahogyan szépíteni, mert nyilván reménykedett valami jobb fordulatban, egyszerűen — hazacsalták. Hazacsalták azzal, hogy jelentést kell tennie. Rögtön letartóztatták, az Andrássy-ut 60-ban megkinozták, aztán az ő áltörvényszékük Ignotus Pált nyolc évi börtönre ítélte. Természetes, hogy kommunista börtönben: ez halálos Ítéletet jelentett. Most kínos börtönében meghalt.

•

Itt említjük meg, hogy a szociáldemokrata és szak szervezeti vezetők, akiket szintén “elítéltek” volt, értesülésünk szerint szintén bányában, nehéz halálmunkában robotolnak.

azt

3 CP-I-3I

Vd U3I NOD 11 3W0H N31HX33 XHI3W3HS03H SOf

GÖNDÖR JFERENC POUHKAI H

• •

Reentered as second class matter Aug. 4, 1942. at the post office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 187».

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-616«

VOL. XÓVI __ No. 34

New YORK, N. Y„ SEPTEMBER 15, 1951

EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT

KAMIENSK-PODOLSK

Az első magyar zsidó deportálás tíz esztendős évfordulójára

Irta: BERN ÁT H ANDOR

A SZERETET

PERCEI

HARSÁN YI LÁSZLÓ RÁDIÓ-NEGYEDÓRÁJA

i

Ezen a címen, hogy “A szeretet percei,” minden vasárnapi isten- , tiszteletét rádióra teszi Harsányi j László, a magyar reformátusság általános megbecsülésnek örvendő lelkésze, a 116. uccai református egyháznak évtizedeken át pásztora. Ezt az istentiszteletet minden vasárnap délután 4 órától 4 óra 15 percig a WWRL (1600 ke.) magyar vonalon lehet a rádión meghallgatni, mindenkinek épülésére.

Berger Károly halála

Mély részvéttel értesülünk, hogy BERGER KÁROLY, az általánosan ismert, népszerű paplangyáros szeptember 12-én, -szerdán reggel, 61 éves korában váratlanul elhunyt.

Özvegye, rokonai és a barátok, tisztelők nagy tábora gyászolják az elhunytat, aki nemcsak New Yorkban, hanem az amerikai magyarság széles rétegeiben közszeretetnek örvendett.

Vásároljunk

Bond-oi!-S' .

■^viue^

WIEN, 1951. augusztus hó A Budapesten felállított "O.M.ZS.A.” Országos Magyar Zsidó Alakulat) székhazában akadt valami dolgom, valami jelenteni valóm arról, amit hallottam a Honvéd-uccai 1/1 zászlóaljnál, ahol mint a zlj. parancsnok irodavezetője teljesitettem szolgálatot.

Ugyanis nem kevesebbrőf volt szó, mint hogy a budapesti honvédelmi minisztérium elrendelte: a magyar hadseregben a katonák megkülönböztetését felekezet szerint. Ezentúl — 1941-ben volt ez — katonai szolgálatot csakis kizárólag őskeresztény szülőktől leszármazott egyének teljesíthetnek. Minden katonának igazolni kell hivatalosan a keresztény szárma■ zást.

1941-ben nagybányai Horthy Miklós kormányzása a!a4t kitaszították a magyar hadseregből az izraelita vallásu magyar adófizető polgárokat. Ezután tehát-zsidó hitfelekezetü nem teljesíthetett katonai szolgálatot Magyarországon. Német parancsra hozatott meg ez a gyalázatos és vérig sértő rendelet. És én, e sorok írója alig rövid idővel azelőtt, mint született zsidó tiszthelyettes, aki egy őrség parancsnoka voltam, a következő zászlóalj napiparancsbeli dicséretben részesültem:

M. kir 1/1. Honvédőrzászlóalj Parancsnokság

12 számú Őrzászlóalj Napiparancs

Budapest, 1940. augusztus 17-én 7. Bemáth András tiszthelyettes őrségparancsnok megdicsérése.

Bernáth András tiszthelyettes, mint a 4/6 őrség parancsnoka az éjszaka folyamán egy kémgyanus egyént tartóztatott le és mivel a nevezettnél gyanús iratokat és igazolványokat talált, a légközelebbi parancsnokságra kísérte személyesen.

Szolgálatának buzgó és kötelességtudó teljesítéséért dicséretben részesítem és utasítom az ellenőrző tiszteket, hogy ezt a megszemlélések alkalmával a többi őrségek előtt hirdessék ki.

(pecsét helye)

Bienstl András alezredes zlj. parancsnok Jahn Géza, főhadgy. zlj. segédtiszt

M. Kir. 1/1. Honvédőrzlj. parság.

Hogy a kitüntetést ebben az esetben nem kaptam meg, azt annak tulajdonítom, hogy az ilyen kitüntetésre való előterjesztésnél már az illetőnek a vallását is fel kellett volna eredeti iratokkal tüntetni és én ezzel igen kényes helyzetbe kerültem volna. Tehát inkább megelégedtem a napipaa táborban is, ahol már láttuk az elkövetkezendőket.

Én a hazámat szerető, a hazához még akkor is görcsösen ragaszkodó bolond magyar zsidó, aki 9 kitüntetéssel a saját nevemen, de az ősi vallásomat meghamisítva, mint református tiszthelyettes szolgáltam a Horthy-hadseregben, mind addig, amig ezt megtehettem. Amig nekem is nem kellett eredeti születési bizonyítványommal igazolnom a származást egészen a nagyszülőkig felfelé.

Négyesével akasztják a zsidókat

Egy pár nappal előbb a határszélen voltam hivatalos ügyben. Mert ezen időben már teljesen szabad átvonuló területe volt Hitlernek ?, szerencsétlen Majrvaror szág. A germán uralta az ezeréves magyar földet ténylegesen.

Szomorú volt nézni a magunkfajta öreg katonáknak, hogy a német közkatona nem tisztelgett az uccán egyetlen magyar tisztnek sem.

A határszélen beszédbe elegyedtem egy ilyen német katonával. Ez a katona még nem volt altiszt, csak olyan őrvezető-féle, egy “gefreiter,” aki a zübonya zsebéből fényképeket húzogatott elő és azt nevetve kezdte mutogatni. Nekem is adott egy ilyen fényképet. A germán banditák civilizációját és kultúráját örökítette meg ez a fénykép. A németek által megszállt területi tevékenységüket j örökítették meg. A szerencsétlen, ártatlan zsidókat összefogdosták $ ! négyesével akácfákra felakasztot, ták. A kezük mind hátra volt kötözve és velük szemben négy zsi- 1 dó, asszonyt akasztottak. És így I hagyták lógni három napig. Ez1 ábrázolta ez a kép.

Amig fájdalmasan néztem a képet, lopva rátekintettem a nác katona arcára, hogy milyen pofái I vág ez egy ilyen kép láttára. É; ez a fickó állati módon röhögött szinte gyönyörködött benne. Májé azt kérdezte tőlem, hogy Magyarj országon miért nem akasztják fe a zsidókat? Mire vár a kormány'

És ezt a képet véglegesen nekeír is ajándékozta. Természeteser legelső dolgom volt ezt Budapesten több példányban sokszorosítani és az illetékes helyekre eljuttatva bemutatni. Egy ilyen képe* 1 a Zsidó Hadviseltek Székházába (Sip-utca 12) beadtam, ahol egye nessn felháborodva fogadtak, — majd kidobtak. Mindjárt meg ii állapították a képről, hogy /azok a felakasztott zsidók — kémei voltak. Mert másként nem akasz tották volna fel őket . . .

ancsbeli megdicséréssel. Mivel íekem most ezen időkben már ez j s teljesen elegendő volt.

Ugyanis az életem 50-ik évében, | íz első 1914- 18-as világháborúból j nár kilenc kitüntetést hordtam a I jalmellemen. Az I. és II. osztályú ;züst vitézségi éremtől kezdve— i sebesülési érmen át—a Károlyisapatkeresztig mind. És ezen torban már nem nagyon vágytam kitüntetésre, hanem inkább már ;sak becsületbeli ügynek tekintetnem magyar hazámmal szemben

i katonai szolgálatot, mint öreg | népfelkelő tiszthelyettes.

Mint ref. tiszthelyettes szolgáltam a Horthydadseregben

Mivel az egykori tüzes hajrávirtus már régen kialudt a magunkfajta emberekből, amelyet részben az ellenforradalmi gaz I Horthy Miklós különítményei és pribékjei segítettek lehűteni a kin- ! 'ókamrákban, ahová 1919 után, j mint “hazátlan bitangot” bezár-! tak sok-sok esztendőre és a fog-1 sag, a magány, a rideg zárka, a sok nélkülözés, a sok szenvedés lelohasztotta bennünk az egykori magyaros temperamentumot. Ernáén önérzetemben, becsületemben agyon lettem törve-verve. De én— gondoltam, — nem a rendszert, nem a kormányt szolgálom, hanem a hazámat. Mert rendszerek, kormányok jönnek-mennek, de a Haza az valami más. A Haza az örök! . . .

De ezen hitemben, feltevésemben rémesen csalódtam. Mert borzalmasan ki kellett ábrándulni ebből a téves hitből és ebből a gondolatból.

Mert bennünket, magyar zsidókat a magyar haza már tWl-ben is kirúgott, kitagadott. Nem volt senki ettől az időtől kezdve, aki csak egy jó szót i-s szólt volna a letaposott szerencsétlen zsidóság érdekében. Egy ember akadt csak a magyar parlamentben, Sulyok Dezső, aki Szálasi Ferenc ellen felemelte a szavát és kimutatta hiteles, eredeti bizonyítványokkal, hogy ez a hazát áruló renegát szemét alak még csak nem is magyar származású, mert Szamosujvárott született, apja valami Szalosján nevű vasúti lakatos volt, anyja pedig egy örmény cigányasszony.

1942-ben a nagykanizsai internáló táborban hallottam több nyilas betyártól, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor legelső dolguk lesz i ezt a Sulyok Dezsőt kivégeztetni., I— nyilasok, akik egész nyíltan hirdették, hogy végül is ők jönnek, mert “becsület és munka jogán éljen a Szálasi-kormány,” érvelték

A lelketlen, aljas, szívtelen magyar csendőr

A budapesti KEOK (Külföldieket Ellenőrző Országos Központ) ekkor adta ki a szörnyű gyalázatos első intézkedését, amely szerint minden zsidót internálni kell, akinek az apja nem Magyarországon született. És ezek deportálva lesznek. ,

Hiába hivatkozott a szerencsétlen zsidó arra, hogy ő Magyarországon született, itt teljesített katonai szolgálatot, itt van az üzlete, itt fizet adót, itt nősült, a magyar nyelven kívül más nyelven nem beszél— ez mind hiába volt. Nem használt semmit. A hivatalos válasz minden esetben az volt, hogy: akinek az apja nem itt született — nem magyar. Mert mindenki odavet illetőségű *hov5> az apja. ;

Megjegyzem, hogy ez a magyar törvényeknek ellentmondó volt. Mert minden magyar földön született egyén odavaló illetőségű, ahol legalább öt éven keresztül adót fizetett. De hát ki nézett abban az időkben ilyen csekélységekre? Ebben az időben már a tételes törvények és paragrafusok nem beszéltek, hanem a gyűlölet s bosszú és a német parancs. És ea ellen nem volt apelláta, nem volt fellebbezés. És az első deportált zsidó transzport kitett vagy tizenötezret.

A hitleri gépezet, a propaganda ördögi módon dolgozott a szerencsétlen zsidóság ellen. A pesti nyilas lapok pokoli módon, vadul uszítottak, üvöltöztek. A Rajnissok, Milotay, Kolozsváry - Borosa, Hubai, a virtsologi Ruprechtujságok szörnyű beállitottságukj ban tudtak naponta förmedvé- I nyes cikkeket produkálni a zsidók | ellen.

Marschalkó és Milotay, ez a kettő külön fogalom. Az előbbi zsidóvér, az utóbbi egy selyemfiu. Egy kimondott strici. Akinek a felesége gazdag zsidó - bankárokat szolgált ki szerelemmel. És Milo iay ebbé! élt. A szegény Vukov Lukács újságíró sokszor támadta is nyilvánosan Milotayt és a Szemák-tanács mindig zárt tárgyaláj son tárgyalta ezt az ügyet. De Budapesten nyilt titok volt, hogy Milotay István, a nagy magyar nyilas vezér egy egész közönséges strici, akit a felesége tart ki szerelmi pénzen.

1941 junras vége felé az egész országban a vasúti pályaudvaro, kon kezdődött a szivettépő és csa- 1 varó látványok sorozata. Családtagok, hozzátartozók jajkiáltása.

A híres magyar csendőrség, a’ melynek minden egyes tagjában