Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-07-07 / 28. szám
July 7, 1951 AZ EMBER 7-ik old< ORAN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ,TEA, KAKAÓ NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Ariecvxékkel készséaael szcfaálunk GLÓBUS TRADING COUP.' 61 BROADWAY, NEW YORK 6 Tel. BOwlincr Green 9-4164 LEVEL A TEILS© PARTRA Irta: BERENDI SÁNDOR Használ-' i reggel és este az évijeitek óta fennálló, közkedvelt és közismerten bevált ODOL szájvizet. MINDEN JOBB PATIKÁBAN ÉS ÜZLETBEN KAPHATÓ. ODOL szájvíz az üde lehelet és bájos mosoly titka. Made in U.S.A. CHEMICAL CORPORATION ÜÖ'OL NEW YORK CITY HOLLÓS BÖZSI és SHIRLEY ROSS angol-magyar és magyar-angol fordítási és bevándorlási ügyekben segítő irodája EiOFIlETEX EGY ÉVRE NYOLC DOLLAR Idézetek: RIO DE JANEIRO, 1951. junius S ÍEDVES KIVÁNDORLÓ BARATOM! ci Nem vagyok ugyan repedt korsó, de gyakran mégis úgy csorog S >előlem a sok kaján példabeszéd, akár lyukas kancsóból a fanyar si ;avó. Azonban korántsem azért, mintha e szokásommal valakinek is “ e akarnám nyesegetni vándorlásra bontakozó szárnyait. Dehogy! A b űvilizációt az emberi kíváncsiság, nyugtalanság, érdeklődés nyújtó- £ >atta egyre szélesebb területekre a földtekén. No és persze, a kapzsiság. Tehát elvben nem vagyok a kivándorlás ellen. Mozogjon, ballagion, evickéljen vagy repüljön mindenki oda, ahová épp a szimatja csalogatja. Vagy ahová a lehetőségeié megengedik. Columbia vagy Uj n Zéland, Brazília vagy Kanada, Izráel vagy Venezuela, Délafrika vagy b Nicaragua,ahol csak egy kis rés nyílik, amin átfurakodva a vélt és remélt napsugaras kicsi jövőnket szeretnők megágyazni: minden atyámfia odatódulhat. Igaz ugyan, a legtöbbször a kényszer üz tova a szülőföldről. A régi "jó” világban, a kedves, visszasírt 1900-as években a diplomata magyar kivándorló parasztokba botlott a hajón. § — Hát ott hagyják a drága magyar hazát? — kérdé feddcleg honfitársait a diplomata. — Igen méltóságos ur, ott hagyjuk, mert sajnos nagyon is drága,1. — felelték vala Dózsa unokái. A kivándorlás egyik oka volt, hogy közéletben, irodalomban, pártdemagógiában a vezető réteg inkább emelte maga fölé, mint maga) mellé parasztjainkat. “Délibábos parasztok,” — akik zsirtalan tarho- ! nyalevesen tengődve ezerholdak árnyékában, végülis áttutajoztak az innenső partra, hogy valahogyan kimásszanak a nyomornak nevezett szemétgödörből. És ami szembeötlő: nagy kivándorló rajok a középí európai államokból lepték el a Nyugati Félgömböt. Orosz, román, j lengyel, cseh, tót, magyar, német, horvát, olasz, görög népség torló-j dott egymásra Brooklyn-Bronx-ban vagy Rio de Janeiroban, Ausztráliában vagy Argentínában. Farncia, angol, holland, dán kivándorlói csak itt-ott lézeng. Spanyol- és Írországból, meg Portugáliából is idecsordogált az úgynevezett népfelésleg. (Bár, ha a szociológia mik- I roszkópján át vizsgáljuk, akkor nem olyan egyszerű meghatározni, mi az a népfelesleg?) A népvándorlás tehát nem szűnt meg s amig szabad költözködési jog lesz, addig aligha is fog megszűnni. E vándorlási kedv eddig rendjén is volna. Legfeljebb akkor lesz hiba, ha arravaló hivatkozással hirtelen bezárulnak a kapuk, hogy már Amerikát is fullasztja a “népfelesleg.” Ez egyáltalán nem a nagyon távoli jövő riasztó zaja. Az U.S.A. többek között főleg már azért nem engedheti be nyakló nélkül B kivándorlók apraját-nagyját, mert a maga 150 milliónyi lakosa is zsúfoltságot okoz. Hiszen a földgömb napi 68 ezerrel, évi 24 millióval szaporodik. Brazília például 10 év alatt 12 millióval nőtt: 40-ről 52 millióra, jóllehet a világon itt a legnagyobb a gyermekhalandóság: mintegy 70 százalék. Rákbetegségben 36,000, tüdővészben 45,000, influenzában 40,000 ember pusztul el itt évente s miként azt már egyizben említettem: a lakosság 60 százaléka huszadik életéve előtt hal meg. Ez ugyan személyszerint egyelőre nem érinti Magát. A későbbi kivándorlók azonban nehezen tudnak majd befurakodni még Délamerikába is, mert a megművelt területek és a civilizált vidék már roskadozik a népségtől. Hiába vannak errefelé még nagy műveletlen, szűz területek, a nagyvárosok mágnesként vonzzák az embereket. így alakult ki Buenos Aires 4 millió s Rio de Janeiro 214 millió lakosa. A tavalyi népszámláláskor történt, hogy a tisztviselő megkérdezte a 15- gyermckes földhözragadt, feketebabon tengődő caboclo-t, földmunkást: — Ember! Hogy’ lehet az, hogy ilyen rettentő szegény flctás eny! nyi gyereket hoz a világra? Mire a caboclo: v — Aj doktor ur, hiszen nekünk ezenkívül semmi egyéb szórako| zásunk nincs. Erről jut eszembe, amit a nemrég elhunyt Lewis Sinclair "It Can’t Happen Here” c. regényében olvastam: "Minél jobban szereted a gyereket, annál kevésbé szabad őket világra hoznod!” Ezzel szemben Costa Rego, a rioi “Correio de Manha” kitűnő főszerkesztője megkockáztatja azt a költői követelést, hogy minden nőnek szülnie kell. A brazil “big shot” nem veszi figyelembe, hogy a férfiak a legtöbb hajadont nem a későbbi anyákat megillető tisztelettel repdesik körül. A házasság tökéletlen intézmény. De jobbat még nem találtak ki, amivel pótolni lehetne. (Csehov) Ne bántsuk a férjes nőket; nem rosszak ők — csak saját férjükkel szemben. (A. Schnitzler) A szerelem elmúlik, — a feleség megmarad. (Ősrégi francia közmondás) A nő nemi lény. A férfi nemi lény — is. (Freud) Legismertebb MAGYAR VENDBGLÖ VACSORA $2.00 ÉS FELJEBB KITŰNŐ TÁNC ÉS CIGÁNYZENE GENE KARDOS — GYPSY RÓZSIRA ESTÉNKÉNT 3 ELŐADÁS — Alkalmas társasvacsorák rendezéséré — Nincs Cover Charge! Nincs Minimum Charge! im m er m an's HUNGÁRIA 46th St. E. of Broadway, N.Y. AIR CONDITIONED! Tel: PLoza 7-1523 — Vasárnap délután 2 órától nyitva — Sok illetlen füttyentéssel, meg miegymással kommentálják a ringó csípőket, karcsú vádlikat, ami ugyebár, nem illő, ha kizárólag a magasztos anyaságra akarjuk szorítani nőnemű felebarátainkat. Szó sincs róla, a gyerekek nagyon bájosak, elragadóak. És az bennük a legszebb, hogy mind a másé. (Érdekes, hogy Ady hires egoista versében nem irta le irigykedve, hogy mennyi gyerek és mind a másé.) Ezzel kapcsolatban egy orvostanhallgató ismerősöm ezt mondta: — Hála Istennek, férfi vagyok. Inkább ne éljek, mintsemhogy nő legyek! Borzasztó sors nőnek lenni! A doktorjelölt ugyanis ifjú férj volt s felesége gyermekhordásban meg szülésben rettentő kínokat állt ki . . . Odete de Toledo brazil költőnő egyik szonetjében imigyen sóhajtozik: “. . . e penas tantas tens por mim sofrido, e tantos sacrificios, e táo belos, que eu te perdóo o mai tér nascido.” (Prózai fordításban: “és annyi fájdalmat szenvedtél el értem, és oly soksok s oly szép önfeláldozást, hogy ezért megbocsájtom Néked a nagy rosszat, hogy megszülettem.”) Kedves Barátom! Ne értsen félre. Én is kedvelem a kisdedeket s aki a gyermeket szereti, rossz ember nem lehet. Bár — mint minden a világon, — ez sem szabály! Ismertem egy kolozsvári szakállas tanítót, kilenc gyermek atyját, aki élt-halt gyerekeiért. Ellenben, mint [tartalékos főhadnagy egyike volt a legvéresebb szájú szadistáknak, j zsidófaló, bakakinzó bestiáknak . . . Egy lengyel hölgy mesélte az alábbiakat. A német megszállás alatt egyizben hároméves kisfiával | bandukolt Varsó uceáin, amikor egy szembejövő német őrmester j megállt előttük és hirtelen karjára kapta a kisfiút. Az anya arcát eltorzította az iszonyat és rémülten felsikoltott, mert köztudomású, | mennyi gyereket öltek meg a nácik Lengyelországban. —Alit visit maga bolond? — förmedt rá az őrmester. — Nem 1 minden német vadállat. Nem látja, hogy Reichswehr-katona vagyok? ' ... JÉ ppen ilyen kisfiam van nekem is otthon, akit már egy éve j nem láttam. Dzierzsynszki, a Cseka megtermtője, a kegyetlen, kőszívű rendőrnépbiztos imádta a gyerekeket. Valósággal sirvafakadt, mikor szen‘ védő, éhes gyermekeket látott ... A hatvani kétgyermekes megvadult nyilas nőstény húsz kilométert gyalogolt hóban-esőben 1944 telén, hogy rendőrkézre juttasson egy bujdosó zsidónőt . . . • E nyomasztó példabeszédek után térjünk vissza azonban magá- 1 hoz. Maga csak örvendezzen gátlástalanul annak, hogy megszületett. ’ S pláne nyihoghat az örömtől, hogy e megszületés folyamányaképpen ^ áthajózhat Délamerikába. Isten hozta minél előbb. Ezt igazán nem ’ sunyi mosollyal mondom, hisz nem ríhatok afölött, hogy maga is ; beáll a szerencsekeresők rajvonalába. Egyébként sem sirnivalók az ' idebarangolt honfitagok, mert a legtöbb olyan életrevalóan pajkos, ' akár egy lelencházi szökevény. Mindegy tehát, hogy gunyorosan vagy ^ érzelgősen invitálom-e a honba, ahol az Amazonas lusta hullámai ' hömpölyögnek. Közben majd csak elhódítunk még néhány hold földet a hangyáktól, majmoktól, pumáktól, hogy legyen hová kikecmeregni ' az Európának becézett szardiniás dobozból. Sovány vigasz, de még * mindig jobb, mint amit a pesti optimista mond szaktársának, a pesz’ szimistának: 1 — Barátom, ha sokáig igy megy, mehetünk koldulni. Mire a pesszimista: — De kitől? Magának azonban nincs miért aggódnia. Épp most olvasom ■ ; Bertrand Russell “Az atomkorszakban élve” cimü cikkét, ahol többek között ezeket mondja: “Többé nem szükséges, hogy a világ bármely j részén nyomor létezzen. Ma már lehetséges, hogy egy ember sokkal ' 1 többet termeljen, mint amire neki személyszerint szüksége van, csu- 1 pán az embereknek meg kell tanulni együttműködni s nem vetélkedni * !. . • Intelligens működéssel elérhetjük, hogy 50 év múlva bőség ural* kodjék a világ ma legszegényebb szögletében is.” Sajnos, mint a leg■ több írásbeli dolgozatnál, itt is tulnagy szerepet játszik a HA . . . e “Ha folytatódik a félelemérzet, — mondja tovább Russel — a e vég csupán katasztrófa lehet.” . , . HA . . . HACSAK . . . Dehát hogy’ b lehetne megszüntetni a szükölést, a bizonytalanságot, a félelmet, ami egyre inkább maga alá gyűri az emberiséget? Hiszen éppen B. Russel - volt az, aki pont most egy éve, a koreai háború kitörésekor kijelentette, hogy a III. világháború már megkezdődött, s az tiz évig fog tartani. Egyesek szerint ez a másállapot s a gyümölcstelen diplomáciai picsi-pacsi még húsz évig is eltarthat . . . Nos, ha egy nemzedék húsz évig kénytelen a mai lidércnyomás alatt bukdácsolni egyik napról a másikra, miközben állandóan attól reszket halhatatlan kicsi lelke, mikor szakad fejére a végzet: akkor csoda-e, ha állandó félelemérzetben támolyog tova a húsz évre kiszabott bizonytalanságban? S arra sincs határozott elméletünk, hogy azután mi lesz? Az okosok lehetőleg tartózkodnak a jövendőmondástól, mert megannyian tudják, hogy a prófétákra már eddig is alaposan ráfizetett a világ. • — Hogy miért kelepelek Magának erről, holott ez meghaladja illetékességemet? Azért, hogy tisztában legyen vele: a nyomasztó j problémák elől nincs menekvés. Maga azon panaszkodik, hogy úgy érzi magát Európában, mintha fortyogó kráter tövéhez lenne láncolva, I állandóan attól tartva, hogy kitör a láva s maga alá temeti. Ezért | szeretne minél előbb átvergődni az innenső partra. Nem tudom okkal
