Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-07-07 / 28. szám

6-ik oldal AZ EMBER July 7, 1951 KAIN-BEL YEG írták: nézett hagyma . . . Milyen bölcs. Hogy mosolyoghat az emberi butaságokon. • A kertünk gyepágyait, a fák törzseit, a cserjék leveleit a szemer­­gö eső után csigák lepték el. — Érdekes, — mondom Jeonak, a festőnek, — Parisban drága pénzen veszünk csigát, itt meg előttünk mászkálnak, csak le kéne szüretelni. De kinek jut eszébe igy, megenni ezeket a kedves állatokat? , — Nem olyan egyszerű a dolog — mondja a model, aki nemcsak a macskaszerelem szakértője, de csiga-specialista is. — A csigát, mi­előtt megeszik, nyolc napig dobozokba zárják. Csak levegőt kap, de semmi mást. Éheztetik, hogy izes legyen a húsa. — Kegyetlen állat az ember — kiáltok felháborodottan. — Mi mindent megtesz az ember a gyomráért — filozofál a biki­nis model. — Az volt barátom az igazi bátor ember, aki először felemelt egy osztrigát, felnyitotta és ezt a kocsonyás váladékot megzabálta, — fe­­jezte be a vitát Jeo. Aztán végén, a model, a két festő és Bobine a cica nekilátott a szabad tűzhelyen főtt vacsora felzabálásának. • Másnap reggel Jeo üvöltésére ébredek. Fel kell rohanni hozzá. Mutat valamit. A műterem párkányán egy vaksi kis veréb tátogatja a száját, anyja a morzsákat csipegeti, abból a szájában pépet dagaszt és csemetéje torkába tunkolja. A model vihogva meséli: — Márciusban két kosztosunk volt. Minden reggel verébházaspár jött ide, beugráltak a szobába, megették a morzsákat s tovább álltak. Egy szép napon hárman jöttek. A házaspár és a házibarát. Az uj férfi fiatalabb volt és udvariasabb. Ez a családi háromszög kettőre apadt. Csak a két férfi érkezett vendégségbe. Mondtam Jeonak: “Te Jeo, a két férfi megunta a nőt és közös háztartásra léptek ezek a paráznák”. _ Ez a szerelmi háromszög frappáns mozdulatával újszerű lenne egy merész vígjátékban — mondtam. _De nem igy történt. A házibarát egy másik nővel lépett frigy­re. A megunt szerető befejezte kisdedével az étkezést, ők is betoppan­nak. Mindjárt itt is lesznek.- — És a férj? _ A harmadik turnus az övé. Egyedül jön, egyedül távozik. Egy­szer megleste volt asszonya. A nő sivalkodott, kiabált, botrányt ren­dezett, komoly per volt köztük. — Miféle per? — Gyermektartási per . . . • Másnap két fiú jött Párisból. Ezek, noha nem voltak festők, magukkal hozták a modeljeiket. Örült ricsajt csaptak. Este becsomagoltam a macskámat s visszajöttem Párisba, egy csendes kávéházba. JULIUS 15-én VASÁRNAP DÉLUTÁN 2-kor . ZSIDÓMENTŐ NAGY-GYŰLÉS a magyarországi zsidók kényszer­­kitelepítése ellen és IZRAELBE való ÁTMENTÉSÜKÉRT! HOTEL CAPITOL (8Hi Ave. & 51st St.) kellemesen hűvös (AIR CONDITIONED) NAGYTERMÉBEN UNITED HUNGARIAN JEWS OF AMERICA rendezésében. TILTAKOZÁSODDAL JÖJJ TESTVÉREID MEGMENTÉSÉRE!!! “Kápo”-pereket tárgyalnak Iz­raelben. Háborús bűnösök ügyeit tárgyalja az izráeli független bí­róság. Háborús duvadak bűnei fe­lett ítélkezik, elitéli vagy felmenti a vádlottat. Meghallgatja a tanu­kat, akik a szörnyű emlékek ha­tása alatt fogvacogva, ájuldozva vallanak. És vall a koronatanú, aki az utcán, kávéházban, egyszó­val a mindennapi élet zajában felismerte azt, aki egykor élet és halál ura volt felette, aki előtt le kellett vetni emberi méltóságát és a porban kuszni-mászni, mint egy féregnek. Felismerte azt az em­bert, aki istennek képzelve magát, egy kézlegyintéssel dönthetett az élete vagy halála felett. A tanú számunkra majdnem érdekesebb e percben, mint a vád­lott, aki fegyőrei között sápadtan hallgatja a vádak árját, panaszok áradatát személye ellen. A bűnö­sök pszichológiai betegségébe esve visszatért a “tett” színhelyére . . nagy nehézségekkel megküzdve eljött azok után és azok között akart élni, akik csak a sors külö­nös kegye folytán nem váltak ál­dozataivá. Kötetekben lehetne analizálni a minden emberi érzésből kivet­kőzött duvadak lelkét. Mi vezette őket arra az útra, mely a hóhér szerepében csúcsosodott ki végül. És mi vezette őket erre az útra, mely áldozatai közé visz, akik végre szabadulni akarván a múlt emlékeitől, megtértek országukba, hogy szabad emberként éljék éle­tüket. -— Megismertem! — mondja a tanú izgalomtól rekedt hangon és kinyújtja kezét kínzója felé. — Megismertem! Nem akartam elő­ször elhinni, hogy ő az . . . test­vérem vagy gyermekem, barátom j kínzója, hogy ő az, kikötött en­gem. Megismerném ezer vagy millió ember közül is! ítéljék el, teljesedjék be sorsa, Ítéljék el! • A tanuk padjában negyven év körüli férfi ül. Mikor elhelyezke­dik végre ránéz a vádlottra és ar­ca egyszerre szürke lesz, szája le­felé higgyed, szemei alatt* barna karikák támadnak, háta meggör­nyed, két kezét görcsösen kinyújt­ja maga elé. Ezekben a pillana­tokban teljesen átalakul, mert e szörnyű arc, mely most néhány lépésnyire — őrzőitől körülvéve— ott van előtte, a múlt minden rémségét idézi fel benne. És ez az arc most már arcokká változik át, az összes kínzók arca élesen és megkülömbözhetően felvonul előt­te, akik a szörnyű években szere­pet játszottak életében, hogy mi­ért, nem tudja, csak ösztönösen sejti a halhatatlan gondolatot: bogy a Kainbélyeg egyformán ott /an a homlokukon, a Káin-bé­­lyeg, melyet a leikével lát meg az, aki megkinoztatott. Az első jut eszébe, aki kiverte jket otthonukból. Kezében papír­­apot lobogtatott, melyen hivata­­os parancsban állt, hogy az, aki lem kedves a rendszernek, aki nőst a kenyér helyett a cirkusz szerepét tölti be, el kell, hogy nagyja hajlékát, mely eddig meg­­/édelmezte a természet viharaitól :s a külvilág borzalmaitól. Nincs kegyelem számára, bár lines egyéni bűne — nem lopott, íem rabolt, nem ölt embert még jondolatban sem. Menni kell . . . naga sem tudja miért. Itt szülé­éit és egyetlen nyelvet tud, ha­“Az Ember” barátaihoz Magyarországi raktárból VÁMMENTESEN szállítunk ÉLELMISZER CSOMAGOKAT;3 pár Nylon harisnyát §7-50, Férfi-, női- és gyermekcipőket. - FÉRFI- és NŐI RUHA- és KABÁTSZÖVETEKET, VARRÓ­GÉPET, RÁDIÓKAT KERÉKPÁRT, ÓRÁKAT. AMERICAN FUEL TRADING CO. 300 Fourth Ave. Telefon: OR 7-5707, New York 10, N. Y. Kérjen sürgősen árjegyzéket! “>•>:: w kW*/.« \fZ "V zája nyelvét. Dolgozott, verejtéke ; zett, adót fizetett. Ha kellett há ■ borúban ment, ha kellett sánco ásott, ment szó nélkül és mukl . nélkül halt meg, vagy fordított; életét más irányba. Nincs bűne, de egy a sok közül kire rájár a rúd. Pakolni kell há­tizsákot vagy még kisebb motyót Pakolni abból ami a? övé, válasz­tani a sok közül, amit összekapar; magának az évek folyamán. Égj élet összes kellékeiből kiválaszta­ni azt, ami most á legkedvesebt vagy a leghasznosabb. A család pillanatokig megdöb­benve áll és eszükbe sem jut, hogj az egész csak játék! Kegyetlen é: irgalmatlan csalás, mert úgyis halálra vannak Ítélve és mi kell-£ halálraítéltnek más, mint égj imakönyv vagy zsoltároskönyv hogy legalább úgy térjpn meg Is­tenéhez, ahogy embernek meg kell térnie. De őket bolonddá tartják. A szókecopfos kislánya nem tud választani babái között. Mind e! akarja vinni, de csak egyet sza­bad, mert a motyóját is magáva’ kell vinnie a nadrágocskákkal és ruhácskákkal, melyre ott a másik életben, a száműzetésben szükség van. — Hogy hagyjam itt a gyertya­tartókat, melyekben a gyertyák lobogó lángját áldottam meg ün­nepelőtti estéken, — zokogja az asszony -j és, hogy hagyjam itt a serpenyőt, melyben húsz éven át sütöttem a családnak? ... de tu­dom, hogy szükségesebb holmikat kell magunkkal vinnünk! így mennek a halálba a leg­szükségesebbekkel megrakva vagy a sötét és kinos rabságba, ahogy ő is ment aki most megismerte a vádlottat. És az arcok tömegében most megjelenik a második arc, aki a vagonokba tuszkolta őket nyolc­­vanad-magukkal, puskatus vagy korbács a kezében, ajkán ördögi, torz mosoly, úgy végzi hóhéri sze­repét. A babát kikapja a szőkecopfos kislány kezéből és hazaviszi az ő gyermekének, mert övé a “konc,” még a játékbaba is, ő ül bele a hajlékba, ő használja a serpenyőt —ezért van minden, ő van felül a rendszerben és neki jár a “konc,” a “konc.” Következnek az arcok egymás­után. A pribékek arca sorba vonul el előtte és mikor ehhez az archoz ér, mely néhány méternyi távol­ságban van tőle,' háta még gör­­nyedtebbé válik és vállai megráz­kódnak, mint mikor korbácsütés éri az eleven testet . . . Mert ez áz emberbőrt viselő szörnyeteg, aki hidegen hallgatja a vádak árját, nem is egyszer korbáccsal sújtott rá, hogy megalázza és megkinóz­za. Bőrét tépte a korbáccsal és mélyen sebzett szivét, mely már alig vergődött csupasz bordái kö­zött. A lelkét verte a gonosz, mely kirepülni vágyott a mggcsufolt emberből. • — Hogy ismerte fel? — kérdezi a'biró. — Hazajöttem. — meséli kis kerülővel a tanú. — Hazatértem egyedül, kifosztottam mint egy megszedett fa. Hogy is tudtam volna ott maradni, ahol a kisleá­nyom tipegett egyszer és az asszo­nyom sürgött-forgott a házban. — Hazatértem, hogy szivem megnyugodjon, lelkem lecsilla-Ezeket a sorokat “Az Ember” legközelebbi barátaihoz intézzük. Azokhoz, akik úgy érzik, hogy ez a lap harminchárom esztendő óta két világrészen át becsülettel tel­jesíti kötelességét, törhetetlen meggyőződéssel harcol minden szinü és fajtájú diktatúra ellen, az igazi demokrácia hitvallója és hirdetője és minden igaz és jó itt;y önzetlen, megtántorithatat­­lan szószólója. Szabad talán arra hivatkoznunk, hogy misszionárius munkát végzünk és bennünket se megfélemlíteni se megvásárolni soha nem lehetett Ezen az utón haladunk tovább és nem ígérünk itiást, mint azt, hogy: maradunk, akik voltunk. Akik úgy érzik, hogy a mi tá­borunkba tartoznak és úgy tekint­hetünk rájuk, mint kipróbált igaz barátainkra, azok ne hagyjanak magunkra bennünket most, ami­kor megnehezült az idők járása felettünk. Egészen prózai nyelven kifejezve: lapunk előállítási költ­ségeit a nyomda jelentékenyen felemelte. Akik úgy érzik, hogy ennek a lapnak zavartalanul to­vább kell haladnia utján, azok jöjjenek a segítségünkre, amely­nek -egyetlen módja: uj előfizető­ket szerezni “Az Ember” számára. Minden barátunkat szeretettel és bizalommal arra kérjük, hogy vegyen részt ebben a toborzó munkában és szerezzen “Az Em­ber” számára uj előfizetőket, uj barátokat. Nincs más mód, amely­­lyel támogatni lehet egyre nehe­zebbé váló harcainkat. Évi nyolc dollár előfizetési dij ellenében egy esztendeig olvashatja * mindenki “Az Ember”-t és ugyanekkor min­den igaz, szép és nemes ügyet is szolgál. Ugyanazokat az eszméket és ideálokat, amelyekért ez a lap egy emberöltő óta harcol. Minden barátunk érezze és tekintse ezt személyes kérésemnek, amelynek teljesítése tán még sohasem volt­­olyan fontos, mint ezekben a megpróbáltatásos nehéz, zord időkben. Baráti szeretettel: GÖNDÖR FERENC GONDOS MARGALIT és REZES GYÖRGY j podjon. Hazatértem kérem, egész nap dolgoztam, újra munkába fogtam, aki az élőkhöz tartozik az kénytelen áz élők életét élni — Dolgoztam egész nap egymás­után. A munka jótékony felejtető annak, aki nem akar örökké a múlton rágódni. Napjaim egyhan­gúan, de megnyugtatóan teltek, csak az éjszakákkal volt baj. — Ha jött az este már tudtam, i'hogy nincs szabadulás a múlttól. ; Szinte féltem az éjszakáktól, me­lyek mindig felkavarták lelkem nyugalmát. De most már tudom, hogy mire volt ez jó. — Nem volt szabad, Biró ur ké­rem, elfelejtenem a dolgokat! Nem volt szabad elfeledkeznem az arcokról, melyek belémvésődtek mindhalálig! — Az arcok, melyek a gonosz­ságtól elferdülve torz mosollyal vigyorogtak rám egyszer a meg­­kinoztatás idejében — visszatértek szinte nap-nap után lidérces ál­maimban. — Ezért, ismerném meg mindet; millió ember közül is — és ezen túl is van rajtuk valami, amit szegényes szavaimmal nem tudok megmagyarázni, valami irtózatos, amit az ártatlan embereket elítélő gyilkosnak és emberkinzónak tu­domásul kellene venni és rettegni tőle, hogy visszariadjanak még idejekorán a végzetes tettől. — A láthatatlan, de meglévő Káin-bélyeg az!

Next

/
Oldalképek
Tartalom