Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
July 4, 1943. Az Ember 7-ik oldal. FOURTH OF JULY 1943 EMIL LENGYEL. By EMIL LENGYEL On this fourth of July our thoughts turn toward the future, rather than the past. Again we are fighting for our independence, but this time the dangers are greater than any we have faced in the history of our nation. Today the United States stands on the threshold of a new era. Behind us is the arduous epoch of nation - making. On that historical Fourth which we are celebrating the Founding Fathers put into practice their firmly held belief that every single individual was entitled to live his life as he saw fit, and not as somebody else saw fit. During the century and half between then and now, the United States has laid the foundations of a civilization which should fill us with respect and awe. It is a civilization which believes in human dignity and in man’s right to arrange his life according to his own light. Out of this belief has grown a material welfare which opened up vast vistas. It was possible to assure tens of millions a decent standard of living, and millions the highest comfort of the contemporary world. It was not true that nature’s laws demanded that the masses should grovel in the mire of misery. The American experience has shown that it was possible to educate a nation of 135 millions to appreciate the value of knowledge, and that a stern law of inexorable mature did doom the masses of people to a life in the deep darkness of ignorance. Above all, this type of life showed that it was possible—and even deemed desirable—to raise our voices in the intrests of further reform. Unlike the governments of intolerance which claim the infallibility of eternal principles for their inferior precepts, we have learned to appreciate the fact that our life is not perfect. We have learned to appreciate the fact that democracy is groping for higher values. We have learned to regard it as never-ceasing growth. We know that its essence is not the complacency of the arrogant despotism but the painful progress of thinking man. It is a dynamic energy, which destroys the handicaps in the way of social growth and opens up perspectives. We clearly saw’ the age in which the United States would live in the assurance of comfortable standards, at peace with itself and the rest of the world. We thought that ours was a privileged part of the globe, a cosmos and a fulfillment. Today we know better, and that is why the celebration of the Fourth of July gains added significance in 1943. -im-It is a platitude that today we realize that ours is not a planet apart and that we are part of the common destiny of man. The very fact that it is a platitude measures the extent of our progress in recent times. On the fourth day of July only two years ago, most of our American countrymen were not aware of this truth. Then their agitated voices asked the disturbing question: “Am I my brother’s keeper.” The bombs bursting over Pearl Harbor provided the convincing answer. We are our brother’s keepers and he is our keeper. Two millions of our soldiers are celebrating this Fourth of July on all continents of the globe. They are celebrating it by blasting the enemy who has risen to impose upon mankind the ignorance, intolerance, and denial of human rights, which we thought would be banished from America. We have learned now that the forces of light are not merely confined to our part of the globe. They are fighting our battle, man’s battle, in the mountains of the Ukraina, on the approaches of Hitler’s “Festung Europa.” We also know that no matter how well we organize our own life and how snugly we arrange the existence of future generations, satanic forces are constantly undermining human organizations, on the wings of the radio. It is natural that Oceans should no longer provide ramparts for national self-sufficiency, since they may be crossed between sunrise and sunset. It is natural that national boundaries should no longer provide protection against the incursions of intolerance, since ideas can now fly on the wings of the globe. The forces of darkness are preparing for the final clash. They have lost the initiative and are on the defensive, but their doom is far from being sealed. These forces are the long suppressed criminal instincts of the primitive man, breaking the bonds of the compulsion of civilizing forces, and trying to ride to victory on the wings, of the most magnificent technical achievements. They can still put the torch of destruction to the four corners of the world. Should they do so, they would go down to doom and so would we. But we are determined to wrest that weapon of world-destruction from their bloody hands and thus save the world. It may be that the next Fourth of July will see our fondest hopes realized. We are facing the most critical months of the life of man. We know we must win because ours is the way of life, theirs is the way of death. But we also must know that this time we can not crawl back into our supposedly safe shell. War is indivisible and so is peace. The world is one unit no matter how many national frontiers may survive the present struggle. In the spirit of the original Fourth of July we are extending the bounds of man’s right to live his own life according to his own lights. We do so in the knowledge that no part of the world may be allowed hereafter to serve as the refuge of the sinister forces of darkness which will be again crouching for the fatal leap. That is why on this Fourth of July our thoughts turn to the future, rather than the past. A Mikádó és az Ördög Irta: LENGYEL MENYHÉRT A mikádó sötct aranylakkos falu trónszobájában ült | . s egymásután járultak elébe a birodalom vénei és tanácsadói. Döntő elhatározásokról volt szó. Hallott józan és óvatos véleményeket kiváló emberektől, akik több Ízben szolgálták már magas állásokban őt és a birodalmat. Szakértők jelentek adatokkal és statisztikákkal, amik ... a számok döntő erejével mutatták az erők elosztását és a lehetőségeket. Ki volt ezekben minden számítva attól kezdve, hogy hány szem rizs kell ahhoz, hogy harcra alkalmas kondícióban tartson minden felnőttet — a birodalom összes felhasználható anyagának s erőinek leltáráig. De nem csak ez; a szembenálló hatalmak ereje is számba volt véve. Az eredmény lesújtó volt. Minden reális számíLENGYEL MENYHÉRT dalom létezését és a Mikádó kétezerhatszéz e s z t e n d ős trónját ... és mint a vulkán, amely már annyi rombolást okozott az országban, törhet majd fel a forradalom a vesztett háború után, ami megsemmisítené az élet szokott formáit és a Mikadóval együtt elsöpörné az egész uralkodó osztályt. Igen, minden józan érv amellett szólt, hogy engedni kell a nagy fehér birodalom államfője tanácsának, amit hatalmas erő támogat, és egy végső elhatározással rá kell térni a békés munka és a világ többi nemzetével való kooperáció útjára . . . Nehéz lemondani a régi samurai szellemről, mely örökös gyilkos csatákkal tartotta fenn a tömegek számára azt a filozófiát, hogy a köznép csak azért létezik, hogy munkájával és életével a birodalom hatalmasai rendelkezzenek. Különösen nehéz lemondani a nagy presztízsről, amit olcsó és könynyü győzelmekkel szereztek a múltban . . . letenni a fegyvert, mielőtt megpróbálták volna akár a lehetetlent is ... s nehéz lesz majd válaszolgatni ezeknek a nagyszájú németeknek, akik kidüllesztett mellel járnak-kelnek itten s nagyhangon ordítják már három éve, hogy megnyerték a háborút . . . Nem egyszer fordult meg a Mikádó fejében, hogy minden fehér között ezeket kellene legelső sorban agyonverni — úgyis kéznél vannak . . . A kihallgatások már végefelé jártak, az elhatározás lassan érlelődött és a mikádót eddig nem ismert megnyugvás kezdte megszállni . . . Hát igen — legyen vége az örökös gyilkosságnak, a rettegésnek, s hogy minden munkát, energiát, értéket rombolásra kelt fordítani. Ha mindennek csak egy tizedét alkotómunkába építenék, a birodalom minden polgárát boldoggá lehet majd tenni. Mindenkinek lehet kis háza, miniatűr kertje, nyugodt élete, boldog, békés családi köre. Oldódjon fel végre az a görcs, ami beteges feszültségben tartja évszázadok óta a nemzetet. És egy'Cffiuíjkás, ügyesen kereskedő szorgalmas nép az egész világ szimpátiáját fogja élvezni, szívesen látott vendégek lehetnek majd a világ minden táján s megbecsült tagok a nemzetek közös munkaterületén. A nap-isten világossága kezdett derengeni a míkádó lelkében. Hivatta miniszterelnökét-- -r — ■ . V- - .-A késő délután homálya terjengett már a tróntereraben, mikor a minisztereitás és kombináció azt mutatta, hogy csak kezdeti sikerekről lehetne szó, hoszszutávra a küzdelem kilátástalan. Az óriási lomha Kina évek óta mint egy lidércnyomás feküdt rajtuk, ezt a háborút sem tudták befejezni, újabb háborúba kezdeni rendkívül indusztriózus és ügyes ellenfelekkel annyit jelentene, mint kockára tenni a biro-
