Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
52-ik oldal, July 4, 1943. ÉN IS JELENTKEZEM... Irta: ÁBRAHÁM PÁL Én is szeretnék, — mint sokan, sokan, — jelentkezni, mint egy barát, egy testvér, Téged — drága Ferikém — üdvözölni! Megemlékezni a jubileumodról, a lapodról, a barátról és a Veled kapcsolatos sok-sok mindenről: a csodálatos küzdőképességedről, a soha el nem hagyó aka-} raterődről, baráti jóságodról és minden nagyszerű tulajdonságodtól eltekintve: személyedről: Rólad! Nehéz szavakat találni és sorokat “komponálni” mostan, amikor Téged — mint “Az Ember” megalapítóját, mint huszonöt éve egy lap tulajdonosát, főszerkesztőt, üdvözölni, ünnepelni akarunk. Hiszen annyian, sokan írnak, — nagyok és még nagyobbak, — Téged ünneplő meleg sorokat, sokan Írnak kedves és elismerő mondatokat, úgy hogy én, — a zeneszerző — bizony csak szerényen és soha el nem múló baráti szeretettel akarlak köszönteni. Istenem, csak úgy megragadom az alkalmat és átölellek néhány szóval. Ha én le tudnám kottázni a különbséget aközött, ahogy komponálni és Írni tudok, Beethoven lennék. Ferikém, ide figyelj! Emlékszel, 1918-ban az “Otthon Kör”-ben, úgy tudom, Kónyái Elemér barátunk mutatott be neked engem. Ő vitt először fel az “Otthon”-ba! 25 éve ennek. Azóta ismerlek. Egy asztalhál ültél, Vértes Marcell barátunk rajzolt éppen Téged. Egy kis karrikaturát csinált Rólad, azt hiszem valamelyik színházi lap részére ! Megkértem Marcit, —■ mert gyűjtöttem a karikatúrákat — hogy “használat” után, (már úgy értem, “laphasználat” után) adja nekem a rajzot. Marci megígérte, de persze hamar elfelejtette és én nem kaptam meg. Aztán későbben Bécsben találkoztam Vértessel, kértem újra, de megint kifogásokat dadogott. Persze, fogalma se volt már, hogy hol lehet, hogy hol van a rajz. Későbben úgy heccből, Párisban kértem újra Marcit, aztán Londonban, mikor találkoztunk, már ő mondta, hogy “nem találom, Palikám a rajzot.” Aztán Havaimban és mindenhol, ahol találkoztunk, az első szava az volt: “Nincs rajz. Pali!” Itt, New Yorkban, már azt m adta, hogy remény-ABRAHAM PÁL, télén! Egyszer csak, őrült csodálkozásomra, azt mondta Vértes, hogy lehet, hogy a rajzaim között megtalálom. Megörültem és azt gondoltam, hogy milyen kedves lesz ezt a karrikaturát megkapni és Neked, Ferikém, átadni. Nap-nap után telefonáltam Vértesnek, mig végre a telefonba ordítva azt mondta, meg van. “Nem fogsz többet üldözni ezzel a dologgal. 1000 rajz közül kikerestem és hál’ Isten, megtaláltam.” Átadta! VÉRTES MARCELL RAJZA 25 év előtti Vértes-rajz, a 25 év előtti Göndör Feriről. Ezennel mellékelem, Ferikém. Talán semmiség az egész, talán csak egy kedves emlék ! Megismerkedésünk emléke. Fogadd szeretettel, fogadd azzal a meghatott barátsággal és tisztelettel, amelyet Te nemcsak tőlem, hanem mindenkitől megérdemelsz! 25 év előtt ismertelek meg és ma itt, New Yorkban, a legborzalmasabb világégés közepette ünnepelem én is a Te 25 éves jubileumodat és egyúttal, szerényen, a mi 25 éves ismeretségünket és örökké tartó barátságunkat. Isten áldjon meg, Ferikém. Kedves Barátom, 25 éves lett “Az Ember”. Ilyenkor látom csak, hogy mennyire megöregedtem (ezt a megjegyzésemet nem fogod komolyan venni sem Magadra, sem magamra vonatkozóan). Mennyi emlék, érdekes gondolat lesz eleven bennem, amikor leülök megírni Neked pár rövid szóval az én negyedévszázados üdvözletemet. Üdvözlő soraimat azzal kezdem és azzal is fogom bezárni, hogy nagyon szeretem “Az Ember”-t. Nagyon sokszor letten értem magam azon, hogy kritikátlanul szeretem “Az Ember”-t, minden erényével és hibájával, mint ahgy az ember szeret egy közelállót, aki szivéhez nőtt. Milyen világosan emlékszem az én hetedik gimnáziumi évemre, amikor Az Ember először megjelent a budapesti aszfalton. Én már akkor is, éretlen gyerekfejjel, azok közé tartoztam, akik végkép elhatározták, hogy elmennek Magyai’országról és máshol fognak szerencsét próbálni s egy életet és pályát felépiteni. Sakkal későbben értettem csak meg, hogy mi volt az a mélyen gyökeredző oppozició és ellenszenv, ami az akkor ott uralkodó életfelfogás, rendszer, stilus ellen megnyilatkozott bennem. Milyen nehéz volt az akkori sajtóban ennek az ellenszenvnek komoly, meg nem alkuvó visszhangját megtalálni. Akkor szerettem meg Az Embert, amikor ebben a fiatal, kihívó, éleshangu lapban az első kifejezését megtaláltam ennek az op- Ipoziciónak. Volt egy pár hónap akkor, közvetlen az összeomlás után, amikor úgy látszott, mintha hajnalhasadás jelentkezne a magyar horizonton. Rövid pár hónapig azt lehetett hinni, hogy abban az országban az igazi szellemi értékek, a talentumok a világ vezetésében és kormányzásában szóhoz fognak jutni. “Az Ember” ezért harcolt és amikor elérte ezt a célt, egy rövid ideig elejthette az oppozieióból az első “o” betűt és úgy érezhette magát, mint egy felelős faktor, egy sajtó hang, amely a kormánynak a világnézetét reprezentálhatta. Még emlékszem arra, hogy 1919 március 21-ike után Az Ember elhalkult és elnémult. A szabadságnak ez az elnémitása éppen úgy nem kellett neki, mint ahogy végleg el kellett hagynia .az országot egy pár hónappal később, amikor az első originális kiadása a Hitler-pokolnak rávilág eljön és ha ez az idő valóban eljött, akkor örömmel fogsz visszatekinteni erre az elmúlt negyedévszázadra és érezni fogod, mennyire érdemes volt a harc. Nagyon fogok örülni, hogyha ebben az uj periódusban tovább olvashatom és szerethetem Az Embert. Igaz, meleg barátsággal üdvözöllek és ölellek .. GEORGE SEBASTIAN. AMERICAN JEWISH CYCLOPEDIA Edited by DR. SÁNDOR KAUFMANN Published by COSMOPOLITAN PRESS $10.— E a kötet sűrített áttekintést és fontos információkat ad a zsidókról—történetükről, — létükről — eredményeikről — és az emberi fejlődés érdekében tett teljesitmenyeikről. Gyakorlati útmutató a nevelők, tanítók és mások számára: hogyan kell értelmezni vallásukat, fajukat és miként kell mindezt és intézményeiket harmonikus egységbe hozni, anélkül, hogy erőszakot tennénk más kulturális áramlatokon, amelyek az emberés együttélés szinterét alkotják. Ez a könyv bizonyítéka a zsidók KULTURNÉP voltának és annak, hogy mit jelent a zsidó nép mint ilyen a világ számára, nemcsak mint ősrégi emberi tényező, hanem mint a mai idők élő hajtóereje, amely kibírja az összehasonlítást mindazokkal a más teljesítményekkel, amelyek a civilizáció érdekében az utolsó évszázadokban történtek. Szerezzen előfizetőket Az Embernek HARCOS KÖSZÖNTI Az Ember-t SILBERMAN ÁBRIS szabadult Európára. Kevesen tudták akkor, hogy ennek a bestialitásnak, reakciónak az emberi szellem és méltóság fizikai és lelki megalázásának és meggyalázásának milyen veszélyes és katasztrofális fejleményei lesznek. “Az Ember” tudta már akkor és én Németországból Bécsen átutazva, olvastam Az Embert és mindig jobban szerettem mindazokért a tulajdonságaiért, amelyek teljesen hiányoztak minden más magyar sajtó-megnyilatkozásban: hátgerinc, konzekvencia, meg nem alkuvás, intranzigens megőrzése egy álláspontnak. Aztán jöttek évek, amikor Az Embert hosszú vándorlásaim közben elvesztettem szem elől és még emlékszem, amikor újra viszontláttam Moszkvában az 19,‘50-ast követő években, a Szovjet Uniónak erős dynamikus fellendülő periódusában. Akkor néha nem jól esett nekem Az Ember oppoziciója az oroszok ellen, jóllehet belülről, mint meggyőzödéses és elpusztíthatatlan liberális, tudtam, hogy egész kardinális pontokban Az Embernek van igaza. Viszont a későbbi években Az Ember korrigált egyet-mást azokon a Szovjet Unió és főlegabolsevizmus ellen irányuló kritikai állásponton, amelyet akkor máskép láttunk. És mióta itt vagyok, azóta az amerikai életnek egy rendkívül értékes kelléke lett ez a kisméretű újság, amely mindég magával hozza azt az elementáris dinamizmust, a temperamentumoknak azokat az egész spontán megnyilatkozásait mindenkor a haladás érdekében, mindég az igazság mellett harcolva, mindég egy jobb, tisztább jövő szolgálatában. Szerénytelenség tőlem, hogy ilyen sok helyet veszek igénybe (nem csodálkoznék, ha a felét kihúznád) de 25 év nagy idő, különösen ha világtörténelmet irtunk és éltünk át együtt. Befejezésül egyet: “Az Ember” következő 50 évére azt kívánom Neked és az újságnak, hogy ;az Az Ember, ha a világ kiverekedte azt, amiért ez az újság harcolt, elejthesse ismét az oppozició szóból az első “o” betűt és kerüljön *ez az újság egy pozícióba, lehessen egtyr felelős orgánuma egy olyan világnak, ahol az emberi kvalitások minden korlátozás nélkül, az egymást való respektálás bázisán nyiltan szabadon érvényesülheesenek. Ebben hiszek és ebben bízom, hogy ez a GEORGE SEBASTIAN ÍRJA:
