Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
July 4, 1943. Az Ember 53-ik oldal. KA TONA-SZINÉSZEK F. D. R. nőn Most két hete történt, j hogy parancsot kaptam tizedmagammal: “Detail in Hyde Park. To build up and later on to remove a stage in the President’s Library.” Később ezután megtudtuk, hogy a helyszínen egy másik csoporttal egyesülünk, akiknek soraiban néhány “békebeli” színpadi munkás is lesz. Nagy teherkocsin indultunk el és az aránylag rövid utazás után jól megpihenhettünk. Munkánkat csak pénteken kezdtük el. Rövid tiz óra után már készen állt a színpad a ritkaértékü müzeum kellős közepén. Ne tessék valami kis primitiv tákolmányra gondolni. Tökéletes világítási efektumokkal hátsó, oldal és alsó világítással ellátott nagyon rendes “stage”-t hoztunk öszsze. Később az előadás alatt kiderült, hogy a katona-színészek a 46-ik uccai Színház modern és nagy színpada után is biztosan mozogtak a Hyde Park-i színpadon. Megírtuk a múlt héten, hogy 5, egyfelvonásost adtak elő a 46-ik uccai Színházban katonaszinészeink komoly nagy siker mellett. Az előadás hire eljutott az Elnökhöz is és órákon belül ott volt a meghívás az illetékes helyen. A tét nagy volt, de a résztvevők dicséretére legyen mondva: mindenki tudása legjavát adta. A nagy zenekar például perceken belül tanulta be a hollandi himnuszt. Csak röviddel az előadás előtt tudták meg, hogy Vilma holland királynő is jelen lesz. Az öt camp-play színészei egyetlen esetben sem akadtak meg, holott a párbeszédek sokszor szédítő iramban peregtek le. A diszletezők és kellékesek, egyszóval az u. n. színpadi munkások pontosan időben voltak készen munkájukkal, holott mind az 5 darab másinás dekorációt kívánt. Az előadás sztárja azonban tagadhatatlanul F.D.R. volt! A megjelent előkelőségek fél szemmel mindig őt nézték: hogyan fogadja a váratlan jeleneteket, a merész fordulatokat, a róla szóló “bemondásokat” és az előforduló Army-slang-ekei. A színfalak mögött azonban már más volt a helyzet. Itt senki nem törődött a színpadon folyó játékkal. Ahogy a bediszletezés megtörtént, mindenki rohant az oldalfüggönyök felé, hogy egy kis pici hasadékhoz, lyukhoz kerülhessen. A cél azután mindig ugyanaz volt: figyelni, hogy elnökünk hogyan fogadja a darab egyes részeit. Mindannyian megállapítottuk, hogy a President nagyon élvezte az előadást és követte a cselekményt minden időben. Ezt a színészek is észrevették és innen kezdve még nagyobb lendülettel és lelkesedéssel játszottak. Az előadás komoly sikerű volt. Nem akarok kitérni a kisérő szónoklatokra. Minket csakis az Elnök érdekelt, aki kijelentette, hogy ez a “show” megérdemli a megörökítés minden formáját. Ajánlotta az Armynak, hogy minden formában örökítsék meg ezt az előadást,1 még ha lehetséges, egy television leadással is. “Egész Amerikában látni és hallani kell, hogy éreztek, gondolkodtak és beszéltek a mi katonáink a második és remélhetőleg legutolsó vi-1 lágháboru alatt.” Ezután az Elnök kíséretével kivonult a pazar diszkertbe, ahová a színészek, darabirók, muzsikusok és diszletezők követték. Az utóbbiak úgy jöttek, ahogy az előadás vége érte őket: piszkosan, verejtékezve és katonai munkaruhában (fatigue). Az egyes csoportok vezetője mutatta be a katonákat és a President mindenkihez külön-külön szólott. Lehetetlen leírni azt, amit e sorok írója érzett ez idő alatt. Egyszerű azt leírni, hogy láttam a világ legnagyobb és legfontosabb emberét és a véletlen kegye még a bemutatkozáig is elvitt. Sokkal nagyobb és komolyabb riporter kellett volna erre az alkalomra. Talán legokosabb, ha legelső impressziómat mondom el, ami a darab első negyedórája után érlelődött meg bennem: “Boldog lehet az az ország, mely a legválságosabb időkben kapta elnökéül ezt a csodálatos és lebilincselő egyéniséget . . .” Pvt. E. P. The Price of Victory t TAXES AND WAR BONDS It Takes Both WASHINGTONI LEVÉL Washington, D. C., 19^3 junius 27. Drága Göndörkém,! Nos, nem sikerült. Egeret szültem és természetesen megsemmisítettem. Talán mert nagyon akartam és rendkívülit akartam írni. Tény, hogy a nagy akarásban elmúlt az idő és igy kimaradok a 25 éves jubileumi számból. Göndörkém, én sokkal jobban sajnálom, mint Maga. Az ördög tudja, mi van velem. Talán az embertelenül sok munka, ‘talán ez a butitó nagy forróság vagy talán “aggkori” impotencia — nem tudok leírni egy rendes mondatot. Egyszerűen, nem tudom kifejezni gondolataimat, pedig akad itt-ott néhány. Az Ember-röl igazán nem tudok újat írni. Ha azt írom, hogy a gazdája a legjobb, legönzetlenebb, legnagyobb szivii egyén, akit valaha ismertem, ha azt írom, hogy a legeslegjobban szerkesztett magyar lap, hogy munkatársai, cikkei kitiinójek, hogy bibliám s átszellemülök, amikor kezembe veszem minden hétfőn, hogy egy hétre szóló erőt, hitet, bizalmat merítsek belőle, — csak ismét-. TEHEL LÁSZLÓ lésekbe bocsájtkozom. Engedje meg az Ég, hogy még legalább 25 esztendeig állhasson posztján, mert mint a múltban, a jövőben is rendkívüli nagy szükségünk lesz rá, harcos, igazságos, emberséges szelleméig. öleli őszinte baráti szeretettel TEHEL LÁSZLÓ. Már kapható az 1000 Magyar Rádió óra emlékére összeállított Victory Album többszáz fényképpel, híres írók cikkeivel, 212 oldal terjedelemben. ÁRA $1. Megrendelhető postán: Eugene Endrey 601 West 151 StSreet New York, 31, N. Y. Tel: EDgecombe 4-1958 , Szeretettel üdvözlöm Göndör Ferencet kitűnő lapja, AZ EMBER 25 éves jubileuma alkalmából ÁRKY DEZSŐ gyógyszerész, a “CITY PHARMACY” tulajdonosa PERTH AMBOY, N. J. "A lEMBt R" első huszonöt esztendei harcának eredményeit, melyet a liberalizmusért és demokráciáért folytatott, minden embernek értékelnie kell. y Az amerikai magyar közélet erkölcsi és szellemi nivójána emeléséért Göndör Ferenc Lapja dolgozott a legeredményesebben ebben az országban. A negyedszázados évfordulón köszöntjük őt szeretettel. VICTORY COUNCIL OF NEW YORK AMERICANS OF HUNGARIAN DESCENT \
