Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
July 4, 1943. / Az Ember 37-ik oldal. Ki a barátja a fának? Irta: TAKARÓ GÉZA. A levegő tele volt feszültséggel. Mar napról-napra pött az izgalom. Az olasz iőkonzulátus nem biztatott Vvele, hogy érdemes megpróbálkozni a másik hajóval, amelyik Genuából indul. Mire a Gibraltárhoz ér, akkor az angolok esetleg már elzárhatják a kijárást. Siettünk búcsúzni. Együtt volt a rokonság Budán a fehérhaj u, pirosarcu, örökifjú, mindig derűs Rárczy István bátyánknál, aki szivét egy könyv és számos gyermek és unoka között osztotta meg. Nyugalomba vonulása óta visszatért kispapkori első szerelméhez: a Biblia uj fordításával volt elfoglalva. Boldogan mutogatja könyvtárának értékei között a Szentirás különböző kiadású példányait. Méltán büszke unokáira. Frater Gida az ő zenei őstehetségét örökölte. Már gyerekkorában meg kapta nagyapa háziorgonáját és most egyik budapesti református templom rendes orgonistája. Aztán a Bérezik fiuk (az iró Bérezik Árpád a nagybátyjuk), és — last but not least — Mihályka, a Zilahy fiu. Sok mindenről szó esett, de Zilahy Lajossal újra meg újra Amerikában találtuk magunkat. Miket tapasztalt hollywoodi látogatásakor. Mit lehetne tenni az amerikai magyarságért. Két év múlva newyorki egyházunk közeledő jubileumára köszöntést küldött, amely ma sokkal nagyobb nyilvánosságot érdemel és különben is az amerikai magyarsághoz szól. ÜZENET AMERIKÁBA “Tiz évvel ezelőtt hoszszabb időt töltöttem Amerikában. New Yorktól Los Angelesig alkalmam volt bepillantani az amerikai magyarság arcába. E pillantás hatása alatt írtam a “Lélek kialszik” című regényemet. Valóban kialszik-e a magyar lélek az uj hazába vándorolt magyarokban? Az a rettentő nyomás, amelyet az Egyesült Államok egységes angol nyelve jelent, porrá őrli-e idővel a kis magyar nyelvet, a magyar sajtót és a magyar kultúrát? Nemzedékek láncolatán keresztül hol fog kialudni az időben, vagy újra fellobbanni a tengerentúli magvar lélek? Ilyen kérdések és rémlátások gyötörtek Amerikában. Ma úgy érzem, bogy ez a lélek és ez a nyelv odaát is időtlenül élni fog, Rév. Dr. TAKARÓ GÉZA még akkor is, ha a nagy angol tenger hullámverése lemorzsol belőle> valamit. Ha a 16-ik században élnénk és a technika fejlődése azon a fokon állt volna meg, ha most is .csak vitorlás hajók érhetnék el az amerikai partokat, a tengerentúli magyarság, mint j magyarság talán elveszett volna ... De itt élünk a huszadik század közepén és uj századok technikai csodái felé haladunk, a melyek operendákon át is összekötik az uj hazát az óhazával. Egy-egy kézmozdulat a rádión és az óhaza hangja, lelke, kultúrája megtölti az amerikai magyarok szobáit és lelkét. A film elviszi az amerikai magyaroknak az óhaza valóságát egyre tökéletesebben, hangban, színben és képekben. Mintha e csodálatos találmányokban a teremtő Isten gondoskodott volna arról, hogy a földgolyón szétszórt kis népek megmaradjanak az örök testvériségben. Ebben a hitben köszönti egy magyar iró az óhazából az amerikai magyarságot. Zilahy Lajos.” KI A BARÁT? A világ-dráma cselekményei olyan gyorsan peregnek ez üzenet óta, mint egy filmen. 'Egymásután mérlegre kerül minden, óceánon túl és innen is. Nemzetek és nemcsak egyes vezetők számára megjelent az irás a falon. Mindenki megméretett. Politikusok, társadalmi vezetők, Írók és újságírók. Sokan elhallgattak, akiknek hangját most szerettük volna hallani. Mások meg túl hangosakká lettek. Nomina sunt odiosa. De Jókai kisegít. Igen aktuálissá lett egyik elfelejtett hosszabb verse. Az a cime: “Kukacok versenye”. Nem engedhetjük szóhoz e cikk keretében az összes szereplőket, mert számuk elég szép. Hát ha még ma irta volna meg! HERNYÓ: Enyim a fa! Ez már megiratott. Ha a tavasz jön, én vagyok legelső, A zöldelö fát aki felköszönti. Én őrködöm fölötte: engemet Le nem ráz róla semmi fergeteg. Leg hűbb lakója fának én vagyok. 1LONCZA: | Amit előttem szóló dikciózott, Az szép beszéd, de nem más, csak beszéd. Hogy ő a fát szeretné? Szereti gyomra táját megtölteni. 1 óh én mi más vagyok! Én kultiválom Az if ja sarjat . . . CSEREBÜLY: Engem csak a virágok érdekelnek. Éltem csupán poézis! Amidőn Virágait kinyitja a gyümölcsfa, Én akkor a virág kelyhébe bajok S élek csupán szerelmes mézivei. A fának költészet je én vagyok! DARÁZS: Ejti, félre innen, mars! Dongó poéta, Virágévá! Nem tudja a viliig Tán, hogy csupán azért dalolsz virágról, Mert benne méz van, amit megzabálj? A fának jóltevője én vagyok. Mert amikor gyümölcse jól megért, Nehogy letörje ágait terhivel, Kirágom én és megkönnyitem. PENÉSZFÉREG: Kikérek minden ilyen disputát, önök mindnyájan jött-ment indigénák. De aki önmag idői megterem Levélen, ágon, az csak én vagyok. Engem csak akkor látni fán, midőn A fa beteg; tehát én ápolom. SZU: Ilyen bolond a nép! íme látni most. A külsőségen kapkod mindegyik. j Pedig a fának hive én vagyok. Csupán csak én; igaz kebelbarát, Ki bensejének titkait kutatja. S még akkor is, midőn kiszáradott, Midőn rossz sorsra jut, Én, el nem hagyom . . . Azért a hű szil, óh csak én vagyok, Óh szép fa, óh hazám! Leghiibb fiad. Nem csak a férgek, de a rendes emberek fölé is sasszárnyakkal emelkedik Zilahy egyénisége ezekben a megpróbáló időkben. Nem az a másfélmilliós alapítvány ragad meg bennünket csupán, bár az is egyedülálló eset, hogy egy iró ajándékoz pénzt nemzetének, hanem az az emelkedett lelkidet és bátorság, mellyel adományát megindokolja. Példátlanul álló szerénység és lelkiismei-etesség. ^ Jó hat évtizeddel ezelőtt a Margitszigeten minden nap megjelent egy csendes öreg ur. Bánatos, méla, beteges poéta. Ö is a szalontai Kifizetett összeg: 7 MILLIÓ DOLLÁRON FELÜL! Meglevő Vagyon: KÖZEL 2 MILLIÓ DOLLÁR! HA ISMERI a Bridgeporti Szövetség félévszázados jelentős múltját és annak jelenlegi működését, valamint a testület biztonságát és erősségét, akkor nem kell sok rábeszélés, hogy Lépjen be a Bridgeporti Szövetségbe! TIZ FÉLE MODERN ÉS JÓ BIZTOSÍTÁS FELNŐTTEKNEK ÉS GYERMEKEKNEK. Ismerkedjék meg tehát a Bridgeporti Szövetséggel! A központi iroda cime: AMERIKAI BETEGSEGÉLYZÖ és életbiztosító szövetség 1412 STATE STREET, BRIDGEPORT, CONN.
