Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)

1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám

July 4, 1943. / Az Ember 37-ik oldal. Ki a barátja a fának? Irta: TAKARÓ GÉZA. A levegő tele volt feszült­séggel. Mar napról-napra pött az izgalom. Az olasz iőkonzulátus nem biztatott Vvele, hogy érdemes meg­próbálkozni a másik hajó­val, amelyik Genuából in­dul. Mire a Gibraltárhoz ér, akkor az angolok esetleg már elzárhatják a kijárást. Siettünk búcsúzni. Együtt volt a rokonság Budán a fehérhaj u, pirosarcu, örök­ifjú, mindig derűs Rárczy István bátyánknál, aki szi­vét egy könyv és számos gyermek és unoka között osztotta meg. Nyugalomba vonulása óta visszatért kis­­papkori első szerelméhez: a Biblia uj fordításával volt elfoglalva. Boldogan mutogatja könyvtárának ér­tékei között a Szentirás kü­lönböző kiadású példá­nyait. Méltán büszke unokáira. Frater Gida az ő zenei ős­tehetségét örökölte. Már gyerekkorában meg kapta nagyapa háziorgonáját és most egyik budapesti re­formátus templom rendes orgonistája. Aztán a Bér­ezik fiuk (az iró Bérezik Árpád a nagybátyjuk), és — last but not least — Mi­hályka, a Zilahy fiu. Sok mindenről szó esett, de Zilahy Lajossal újra meg újra Amerikában ta­láltuk magunkat. Miket ta­pasztalt hollywoodi látoga­tásakor. Mit lehetne tenni az amerikai magyarságért. Két év múlva newyorki egyházunk közeledő jubi­leumára köszöntést kül­dött, amely ma sokkal na­gyobb nyilvánosságot érde­mel és különben is az ame­rikai magyarsághoz szól. ÜZENET AMERIKÁBA “Tiz évvel ezelőtt hosz­­szabb időt töltöttem Ame­rikában. New Yorktól Los Angelesig alkalmam volt bepillantani az amerikai magyarság arcába. E pillantás hatása alatt írtam a “Lélek kialszik” cí­mű regényemet. Valóban ki­alszik-e a magyar lélek az uj hazába vándorolt ma­gyarokban? Az a rettentő nyomás, amelyet az Egye­sült Államok egységes an­gol nyelve jelent, porrá őrli-e idővel a kis magyar nyelvet, a magyar sajtót és a magyar kultúrát? Nem­zedékek láncolatán keresz­tül hol fog kialudni az idő­ben, vagy újra fellobbanni a tengerentúli magvar lé­lek? Ilyen kérdések és rém­látások gyötörtek Ameriká­ban. Ma úgy érzem, bogy ez a lélek és ez a nyelv oda­át is időtlenül élni fog, Rév. Dr. TAKARÓ GÉZA még akkor is, ha a nagy angol tenger hullámverése lemorzsol belőle> valamit. Ha a 16-ik században él­nénk és a technika fejlődé­se azon a fokon állt volna meg, ha most is .csak vitor­lás hajók érhetnék el az amerikai partokat, a ten­gerentúli magyarság, mint j magyarság talán elveszett volna ... De itt élünk a huszadik század közepén és uj századok technikai csodái felé haladunk, a melyek operendákon át is összekötik az uj hazát az óhazával. Egy-egy kézmoz­dulat a rádión és az óhaza hangja, lelke, kultúrája megtölti az amerikai ma­gyarok szobáit és lelkét. A film elviszi az amerikai magyaroknak az óhaza va­lóságát egyre tökéleteseb­ben, hangban, színben és képekben. Mintha e csodálatos ta­lálmányokban a teremtő Is­ten gondoskodott volna ar­ról, hogy a földgolyón szét­szórt kis népek megmarad­janak az örök testvériség­ben. Ebben a hitben köszönti egy magyar iró az óhazából az amerikai magyarságot. Zilahy Lajos.” KI A BARÁT? A világ-dráma cselekmé­nyei olyan gyorsan pereg­nek ez üzenet óta, mint egy filmen. 'Egymásután mér­legre kerül minden, óce­ánon túl és innen is. Nem­zetek és nemcsak egyes ve­zetők számára megjelent az irás a falon. Mindenki meg­méretett. Politikusok, társa­dalmi vezetők, Írók és új­ságírók. Sokan elhallgat­tak, akiknek hangját most szerettük volna hallani. Mások meg túl hangosak­ká lettek. Nomina sunt odiosa. De Jókai kisegít. Igen aktuálissá lett egyik elfelejtett hosszabb verse. Az a cime: “Kukacok ver­senye”. Nem engedhetjük szóhoz e cikk keretében az összes szereplőket, mert számuk elég szép. Hát ha még ma irta volna meg! HERNYÓ: Enyim a fa! Ez már megiratott. Ha a tavasz jön, én vagyok legelső, A zöldelö fát aki felköszönti. Én őrködöm fölötte: engemet Le nem ráz róla semmi fergeteg. Leg hűbb lakója fának én vagyok. 1LONCZA: | Amit előttem szóló dikciózott, Az szép beszéd, de nem más, csak beszéd. Hogy ő a fát szeretné? Szereti gyomra táját megtölteni. 1 óh én mi más vagyok! Én kultiválom Az if ja sarjat . . . CSEREBÜLY: Engem csak a virágok érdekelnek. Éltem csupán poézis! Amidőn Virágait kinyitja a gyümölcsfa, Én akkor a virág kelyhébe bajok S élek csupán szerelmes mézivei. A fának költészet je én vagyok! DARÁZS: Ejti, félre innen, mars! Dongó poéta, Virágévá! Nem tudja a viliig Tán, hogy csupán azért dalolsz virágról, Mert benne méz van, amit megzabálj? A fának jóltevője én vagyok. Mert amikor gyümölcse jól megért, Nehogy letörje ágait terhivel, Kirágom én és megkönnyitem. PENÉSZFÉREG: Kikérek minden ilyen disputát, önök mindnyájan jött-ment indigénák. De aki önmag idői megterem Levélen, ágon, az csak én vagyok. Engem csak akkor látni fán, midőn A fa beteg; tehát én ápolom. SZU: Ilyen bolond a nép! íme látni most. A külsőségen kapkod mindegyik. j Pedig a fának hive én vagyok. Csupán csak én; igaz kebelbarát, Ki bensejének titkait kutatja. S még akkor is, midőn kiszáradott, Midőn rossz sorsra jut, Én, el nem hagyom . . . Azért a hű szil, óh csak én vagyok, Óh szép fa, óh hazám! Leghiibb fiad. Nem csak a férgek, de a rendes emberek fölé is sas­szárnyakkal emelkedik Zi­lahy egyénisége ezekben a megpróbáló időkben. Nem az a másfélmilliós alapít­vány ragad meg bennünket csupán, bár az is egyedül­álló eset, hogy egy iró ajándékoz pénzt nemzeté­nek, hanem az az emelke­dett lelkidet és bátorság, mellyel adományát megin­dokolja. Példátlanul álló szerénység és lelkiismei-e­­tesség. ^ Jó hat évtizeddel ezelőtt a Margitszigeten minden nap megjelent egy csendes öreg ur. Bánatos, méla, beteges poéta. Ö is a szalontai Kifizetett összeg: 7 MILLIÓ DOLLÁRON FELÜL! Meglevő Vagyon: KÖZEL 2 MILLIÓ DOLLÁR! HA ISMERI a Bridgeporti Szövetség félévszázados jelentős múltját és annak jelen­legi működését, valamint a testület biztonságát és erősségét, akkor nem kell sok rábeszélés, hogy Lépjen be a Bridgeporti Szövetségbe! TIZ FÉLE MODERN ÉS JÓ BIZTOSÍTÁS FELNŐTTEKNEK ÉS GYERMEKEKNEK. Ismerkedjék meg tehát a Bridgeporti Szövetséggel! A központi iroda cime: AMERIKAI BETEGSEGÉLYZÖ és életbiztosító szövetség 1412 STATE STREET, BRIDGEPORT, CONN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom