Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
26-ik oldal Az Ember July 4, 1943. DALOLJÁK? Irta: DR. ZÁKÁNY GYULA ZÁKÁNY gyula Dalolják-e Nippon masírozó katonái a cseresznyevirág-nótát? A “Morituri”dalt, amit a gladiátorok szoktak, meg Caesar lándzsán légiói? Szép katona-nóta, poézissél tele, de . . . halál-dal! Akkor született, amikor aj japán navy a koreai vizeken szétverte a vladivosztoki orosz flottát. A tisztek kezdik: Cseresznyevi- í rágok, melyeket ültettem, neveltem, eljött az időtök, hogy illatozzatok. És felharsan az ezred ajkáról: cseresznyevirágok, melye- j két ápoltál, eljött az időtök, hogy golyózáporban virágtok lehulljon. Dalolja Nippon? E szomorú, e borzongató ! dalkérdéssel álltam az ázsiai, kínai missziorrárusok klastromának kapuja elé. Középkori stílusban, loggián zárda áll az Erie-tó /partján. Árnyas, virágos park ölében. Napokon át tanyáztam itt nagyon jó em- j berekkel . . . kiválasztott lényekkel . . . lelkűkbe égetve krisztusi Testamentum bélyege. Olyanokkal, kik a Pacific Óceán szige- : teil járták évekig és akik-! pék csak testük van itt, de lelkűk Tulagi, Bougainville, New Guinea, Burma vadon- j jaiban bolyong. Olyanokkal, kiket áldott anyakeblekből öleltek ki az 'életnek és bölcsőjüknél mindjárt Jákob létrája várta lépéseiket, hogy fokról-fokra szállva, — elhagyogalva a földet, magasra, nagyon magasra jussanak, ... fel az élet angyalos zónáiba. No, meg bizonyára olyanokkal is, kiket az élet tragédiái ostoroztak Isten karámjába. Rajtuk a villámsujtás hasogatása, akárcsak a sudár jegenyén, meg a csonka tölgyön. Megtapo sott emberek! Járhatták az élet nyüzsgő, t ü n d ö k 1 ő Broadway-ját . . . egyszer csak Bakony lett az nekik és pajtástalanul, fáradtan kiestek, vagy kiléptek a menetből, ajkukon keserű sóhajjal, zsoltár-szóval: — Egyetlen társam, pajtásom a homály! . . . Előbb össze kellett törniük, hogy újjászülessenek. Mint a bibliai fazekas öszszetöri cser ép-bögréjét, hogy korongján újat csináljon. Ilyenek nyargalhattak a középkori klastromok pántos tölgykapui elé és még azt se mondták a felzörgetett kapus fráternek, — eressz be. Nem is kérdezték tőlük, — mit akarsz? Hisz egy pillantás is elég! Vannak bánatok, tragédi-EUGENE DUKES RENAISSANCE BAR RESTAURANT 120-20 Queens Blvard Opposite New Borogh Hall KEW GARDENS Subw Sta, Kew Gardens, Union Tpk, Terrasz Kávéház DINING LUNCH _ DANCING DINER SUPPER LEGJOBB MAGYAR, BÉCSI ÉS FRANCIA KONYHA ák, miket nem lehet lefátyolozni semmivel. Ilyenek csak oda állnak asylumi kapuk elé és még a vaksi egyszerű portás is leolvassa j szomorú arcukról az Írást: Egyetlen imádság akarok lenni . . . Dávid hárfáján felpendült penitenciás költemény . . . egyetlen Psalmus akarok lenni! . . . Dalolják a cseresznyevirág-nótát? Már minden, miben életcsira rejtezett, — előtünedezett. Midnen szinpompás, illatos életzendülés! j Fűben, fákon csipog kis madár . . . dalol szülő ma- I dár. A tó arca zöldes titkos | arabeszk . . . inkább redős, mint simatükrös. Valahol i lent a mélységekben szive lehet a tónak . . . lázas, kicsit hullámlázas szive. Pajkos csobbanással nyaldossa a partot és gyűrűző hullámok ezüstös csipkéje felfelcsillan; . . . enyhülést csókdosnak azokra, kik fáradt, megtépett élet-illuziókkal, az emberiességibe vetett reménytelenséggel nézegetik. Mostanában lehetne másként nézegetni? . . . Könyvtár-szobában ülök. Ezer meg ezer könyv közt íörpülvealázatossá. Falakon körül tetőzetig mindenütt minden könyv. Bőr és vászonköntösben aranyszemekkel néznek le rám; . . . legtöbbször hideg, tudós komorsággal és csak néha, ímitt-amott mosollyal. — Bellarmin, Cornelius A. Lapide foliánsai dogmatikus biztonsággal strázsálnak ... kommentárjaikkal mellém állnak, hogy el ne tévedjek az égi utakon. De még inkább, nehogy scyllás dalok örvények felé csalogassanak. Shelley Genci-jének stanzái ne csilingeljék szét a Via Crucis isteni tragédiájának örök hangját és többet halljak ki az itteni park tölgyeinek susogásából, mint Alastor a windsoriból. Vigyázz, . . . vigyázz, ... a szent szomjúságot csak arany kelyhekből enyhítsd és nem aranyozott csengő kupákból! Laci ima Christi, . . . Krisztus könnye, . . . Jézus vére! . . . Felneszelek csendemből . . . Fény csábítja; . . . éjjeli lepke, halálfejes pillangó motoszkál, vergődik drót-ablakomon . . . Dalolják a cseresznyevirág-nótát. Hallod? Késő van! Mesékkel szeretek elaludni. Végignézek a polcokon; . . . Tündér-szótárt keresnék, ha volna . . . Óh, én szegényes szókincsem tündér-országról! . . . Cinderella nyelvén csak éppen dadogni tudok, .... vagy még azt se; . . . csupán csak egy-két reszkető szavam van arra, miért nyijlik a jázmin, mi bujtatja ki harmatos rét öjéből a cirpelő tücsköt, vagy mint tanulta és ki tanította andalgó ívelésre, cikázó repülésre a sirályokat és fecskéket . . . Pisla. szentjánosbogár-fényünkkel miért akarunk belátni az c*rök világosság útjaira? . . . Hisz még önmagiunkat sem ismerjük. Igaza van a görög bölcsnek. Igaza van Ghestertonnak, ... önmagunkat se ismerjük meg soha! Énünk meszsze van, nagyon messze tőlünk, . . . messzebb, mint a | ködös végtelenségből felénk reszkető csillag. Dalolják; . . . mindenütt nagyon dalolják! . . . Az Anio-folyó völgyében állt Nero nyári palotája. Itt dorbézolt, itt itta részegre magát pokol italából. Égi jelként itt sújtott le a véres zsarnokra a villám, mikor szájához emelte a serleget. Négyszáz évvel később, itt, Nero palotája romjain építette fel szent Benedek a | keresztény kultúra szerzetesi intézményét. Itt kever» tek mérget italába és mielőtt ajkához-emelné, keresztet vet rá, — megáldja. — Összetörik a pohár, ki| ömlik a méreg. A villám sújt; ... a kereszt győz! Meddig dalolják a cseresznyevirág-dalt? . . . Mielőtt eltávoznék, az utolsó napon keresem a missziós pátert, kinek egyik lába müláb; ... az igazit, a husból-csontból valót Koreában hagyta. — Lent a kápolnában találom. Mögéje térdelek és vele együtt hallgatom csukott szemmel dal-kérdésemre a suttogó választ; . . . villámsujtásig, . . . keresztáldásigf, . . . pohártörésig dalolják . . . Aztán majd nem Dies Iraeként, nem halál-dalnak, hanem az élet himnuszaként fogják dalolni. Mrs. ALTMAN Amerikában elismerten egyike a legkitűnőbb és legfinomabb, igazi magyar rétesek és cukrászsütemények üzemeinek a tulajdonosa. Főtelep és cukrászda főüzlet: 1472 FIRST AVENUE, NEW YORK, N. Y. (a 76-ik és 77-ik utcák között) Telefon: RHinelander 4-3053 Dowtowni üzlet: 215 WEST. 34th STREET, NEW YORK, N. Y. (a 7-ik és 8-ik Avenuek közöt) Közel a Macy’s Department Store-hoz Telefon: LOngacre 5-8819 Bronxi üzlet: 18 EAST 170 STREET, BRONX, N. Y. Telefone: JErome 8-4077 & JErome 8-9622
