Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
July 4, 1943. Az Ember 27-ik oldal. Mi hát a lélek? — kérAZ ARCKÉP LELKE Irta: GEDÖ UPÓT Egy barátomat felkértem, hogy “üljön” modellt; egy tanulmányt szeretnék róla festeni. Az illető tudományos ember hírében áll és tekintve, hogy többen ültünk az asztalnál, nem felelt egyenesen. Uram, én még nem lát- j tam az ön müveit — mondotta fontoskodva —- nem tudom, bele tudja-e adni az arcba a lelket? Nem akartam kiélezni a helyzetet, mert különben igy feleltem volna: Ha eddig nem lett volna meg ez a képességem, most már bizonyára meg van. Az ön arcképét szimbolikus értelemben festeném. A vászon egész felületét kizárólag az arc terjedelme töltené be, mert a “nagyképe” miatt nem maradna hely sem a haja, sem a nyaka számara. Bosszantott barátomnak ez a megjegyzése és — szokásom ellenére — hosszú beszélgetést provokáltam. Nem az ő meggyőzése céljából — inkább a társaság szórakoztatására. Az elképzelt éles válasz helyett tehát vitatni kezdtem a lélek jelenlétét az arcképen. Ez különben is egy olyan kérdés, mely sok embert érdekel. Sokan esnek abba a hibába, hogy az arcképen valóban keresik az ábrázolt személy lelkét. Persze, hogy a jó.képmásban benne van a lélek is. De nem abban az értelemben, ahogyan általában hiszik. Szó sincs róla, hogy művész és modell hosszabb időt kell együtt töltsenek, hogy a festő megismerje modellje lelkét. Ismeri művészettörténeti tény, hogy Leonardo da Vinci három évig festette Mona Liza arcképét. Leubachról is tudjuk, hogy Bismarckal hosszú időt töltött együtt. E művészeknek lehettek személyes vagy más természetű okaik, de semmiesetre sem igaz, hogy akár a Mona Liza, akár pedig Leubach hires Bismarck-portréi kevésbbé lettek volna sikerültek, ha rövidéi)!) ideig dolgoztak volna azokon mestereik. Igen, a közönség kedveli a legendákat. És különösen az intim, személyes vonatkozású motívumokat szívesen kapcsolja egy-egy kép művészi tulajdonságaihoz. (Mona Liza mosolya.) Az embereknek ez a hajlama bizonyára valami őskorból eredő lelki örökség, amikor őseink a megmagyarázhatatlan természeti jelenség mögött titokzatos szellemi erő-GEDÖ LIPÓT önarcképe két sejtettek. A közönség még ma is egy kicsit azonosítja a “művészt” a “bűvésszel”, akinek a talentumán felül rejtett képességeket tulajdonit. Holott a festő számára az arc látható és kézzel is ellenőrizhető formái, színei, azoknak egymáshoz való i geometrikus viszonya, ará- j nyai eleget mondanak. Még! jó, hogy nem mondanak többet “ az elégnél, mert akkor bizony minden rendelő visszadobná arcképét. Hiszen ha valóban odafeste- j né a “lelkét” is, (ha egyál-1 talán lehetne), akkor nem festészetet, hanem lélekanalizist mivelne. Amely merőben más világ. Amelynek eszközei és céljai mások. Próbálkoztak már festők effélével és ami e képekből lett, minden volt, csak nem festészet és nem: képmás. Legyünk eggyel tisztá-! ban! Minden müvészetág j egy-egy külön világ, a maga külön törvényeivel. Egyiket a másikkal értelmezni, még senkinek sem sikerült. A festészetnek és általában a képzőművészeteknek egy ilyen alapvető törvénye, hogy feladatuk a térbeli jelenségek érzékeltetése. Az idő végtelenségéből csak egyetlen pillanatot képesek átfogni. Mig ezzel szemben minden, ami szóval fejezhető ki, tehát a lélekanalizis is, feni a tér, j hanem az idő fogalmán alapszik. A kettő nem segítheti egymást. Erre nincs 1 is szükség. Minél inkább támaszkodik a festő a maga eszköizeire, annál tökéletesebbet tud csinálni. Éppen ez a látszólagos korlátozottsága az ereje. Persze a jó képmáson ott van a lélek is. A modell és festő lelke egyaránt. Mindkettő magától értedődően, anélkül, hogy ez egyiküknek is elhatározott szándékát lett volna. dezhetjük. Hol van elrejtve, hogy nem látjuk? Erre csak negativ módon lehet felelni. Csak akkor vehetjük észre, ha elképzeljük, hogy egy személyről több művész készít arcképet, mely munkák mindegyike hü arckép és mégis élesen k ü 1 ö n b ö znek egymástól. Nem úgy, mint a különbö'ző fotográfusok egy személyről készített felvételei, hanem sokkal markánsabban és más okokból. A festő lelke tehát az a plusz vagy mínusz, mely akkor mutatkozik, ha müvét a többivel összehasonlítjuk. Bizonyos, hogy azon olyan festői értékek vagy] hiányok mutatkoznak, amelyek a többin nincsenek. Még közelebb jutunk a dolog megértéséhez, ha egy I remekművet összehasonli- ] tunk egy arról készített másolattal. Akiket a képek érdekelnek, emlékeznek a budapesti Szépmü vészeti Múzeumban kiállított gyűjteményre, melyet Ballo Ede festőművész készített és adományozott a Múzeumnak. Évtizedek sozrgalmas, áhitatos munkája volt ez, melynek egyes darabjait a világ múzeumaiban festette a lelkes festő és tanár. Az eredetinek méretét, színeit, technikáját tökéletesen visszaadta és még sem | jók azok a másolatok. Mert [ a “lélek” hiányzik belőlük. Az az erő, amely az eredeti mü alkotójának minden mozdulatát vezette és amely utánozhatatlan. A nuiértő szemében ezek a másolatok ellenszenvesebbek, mint egy egyszerű nyomat. Mert az utóbbi ipari lennék mentes minden személyességtől. Mig amaz félig-meddig véleménynyilvánítás is egyben. Holott a remekmű kinyilatkoztatása mellett még a csodálkozást kifejező vélemény is szerénytelen, kihívó és ünneprontó. Voltak zsenik is, akik lemásolták egy-egy elődjük remekművét. Van Gogh másolta Daumiert, Delacroix Uubenset, stb. Csakhogy ők meg sem kísérelték visszaadni a másolt müvet eredeti megjelenésében. Mintegy átírták azokat a saját művészi nyelvükre. A Van Gogh-másolat eredeti Van Gogh és Delacroix sem akarta Rubenset hazudni. Minden más mesterségbeli szándékuk mellett efféle munkájuk impozáns tiszteletadásnak tűnik a genie előtt. Ezekben van lélek. A másoló zseni lelke. Láthatjuk, hogy az arcképen ábrázolt személy lelke milyen tüntetőén jelentéktelen valami, a festő lelke mellett, Szerencséje azonban a portréfestőknek, hogy a rendelő ezzel nem törődik. Ha a kép tökéletesan hasonlít, azt sem bánja, ha egy Rembrandt lelke manifesztálódik azon. Az emberek szemében az arckép lelke tehát nem más, mint a tökéletes hasonlóság. A két lélek közül, a modell lelke fontos a rendelőnek — mig élnek. A művész lelke azonban ott fényeskedik századok múltán is és senkit sem érdekel már akkor, hogy a mü hasonlított e valakihez. Huszonötödik évfordulóján üdvözli "AZ EMER'T TESSLER ÁKOS a huszonötéves évfordulója alkalmából üdvözli MertlJózsef MAGYAR HENTES akinek üzletében a legelőnyösebb árban mindenféle jó hurka, kolbász, sonka, hazai szalámi, friss hús, stb. stb. kapható. Mindig hazai módra készítve! 1508 SECOND AVENUE, a 78 és 79-ik utcák között NEW YORK CITY Telefon: RHinelander 4-8292
