Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
July 4, 1943. Az Ember 25-ik oldal. A müncheni Hotel Vier- Jahreszeiten-ben pénz, belépőjegy és igazolvány várt, a keletkező reggel, pontosan nyolc órakor mégis jelentem a drótsövénnyel kö*riilkeritett iskolaépületben, ahol a hires puccspört tárgyalták. Egy sötét hodály avanzsált tárgyalóteremmé; a tanári pódiumon ültek a birák — hárman — az első két padsorban a vádlottak: Hitler, Ludendoff, General Pöhner, volt müncheni rendőrfőnök és még 8—10 egyenruhás fiatalember. A mély ablakmélyedésekben német és külföldi újságírók kaptak helyet, a terem hátsói részét jórészt nácikból álló hallgatóság töltötte meg. Én remekül placiroztam magam az első ablakmélyedésbe, szemben az első padsorral és lázasan kezdtem rajzolni a profilokat (Derso barátom megirigyelt volna a kitűnő profil-pozícióért.) Délután cikkirás és még az esti vonattal ment az “anyag” Berlinbe az 8 Uhr Abendblatt-nak. Ez igy ment napokig, tiszta routine munka. Közben összebarátkoztam külföldi újságírókkal — angolok, franciák, skandinávok — mind látta, hogy egész nap skiccelek (egyetlen rajzoló voltam jelen, fotográfust sem engedtek be) kértek, hogy nekik is rajzoljak — az Illustrated London News nak, az amsterdami Telegrafnak, a párisi Matinnak, a Svenska Dagbladetnak a kopenhágai Politikennek többek között. Az amerikai sajtót még akkor nem érdekelte Sehikelgruber. Hirtelen óriási boom lett Hitlerben és Ludendorffban. Egy hét alatt vagy háromszáz rajzot csináltam, egyedüli Hitlert vagy 150- szer örökitettem meg mindenféle poziturában. Rémes volt. A tárgyalás lassan, unalmasan, incidens nélkül húzódott, az egész ügy komolytalan volt. A birák is nácik voltak, a vádlottakkal, különösen Ludendorffal utálatos szervilitással viselkedtek. Hitler egész nap szónokolt, Ludendorff fekete ferenejózsefben pöffeszkedett, úgy nézett ki, mint maga a német hadisten. A hallgatóság hol tapsolt, hol röhögött, — aszerint, hogy Adolf milyen szellemességet vágott ki. Hitler nagy érdeklődéssel figyelte, hogy skiccelek. Szintén művész — gondoltam magamban — és mosolyogtunk egymásra. A szünetben közénk jött, zsebből kipakkolt szendvicset majszolt és izgáza gesztusokkal kezdett magyarázni valami marhaságot. — mig egyenkint einem széledtünk mellőle. Az egész ember rém komikus volt, csapzott hajával, gusztustalan kis bajuszával. Piszkos, ápolatlan volt. Egy nálánál jóval nagyobb zsakett kabát volt rajta, bő csikós nadrág és sárga katona bakkancs. Az ingje-gallérja gyűrött volt. A hóna alatt állandóan félmázsa kéziratot szorongatott és ha nem szónokolt, akkor irt. Németül csúnyán, csehesen beszélt. Az egész figura olyan komolytalan és humoros volt — még ma is nevetnem kell, ha rágondolok. A pör tizennegyedik napján tört ki a botrány. Reggel nyolc órakor szokás szerint megtelt a terem. A vádlottak már a helyükön ültek, a hallgatóság röhöngészett, mi az ablakmélyedésekben nagyokat ásitoztunk — vártuk a tárgyalás megnyitását. Hirtelen csönd lett. bevonult a bíróság. Az elnök felment a pódiumra, de nejn ült le. Kezét rátette egy nagy köteg újságra és magazinra, ami már ott feküdt az asztalán és száraz fa hangon enunciálta: “A védelem a bíróság asztalára tett egy csomó külföldi lapot. Ezek a lapok tele vannak a bíróságot és vádlottakat sértő karikatúrákkal. Mivel a bíróság senkinek nem adott engedélyt rajzolásra (nekem riporteri engedélyem volt) felszólítom az illetőt, hogy azonnal jelentkezzék.” A teremben siri csórni lett. Én az edső sorban ültem, sápadtan és mélyen hallgattam. Az elnök türelmetlenül, emelt hangon megismételte a felszólítást. Az egész terem rámnézett (mindenki ismert), én felálltam, két angol újságíró közé bújtam — és éreztem, hogy baj. lesz — rövidesen Hitler mellé ültetnek vádlottnak. A csönd, a feszültség egyre nyomasztóbb lett, már mindenki állt a helyén, a vádlottak is. Az elnök dühösen ordítva felénk fordult : “Az illető azonnal jelentkezzék.” Közben engem a külföldi kollégák közre fogtak és az egész csoport lassan hátrált velem a kijárat felé. Borzasztó pillanat volt, nagyon megvoltam ijedve, —• már azt se tudtam, hogy mi történik körülöttem. Hirtelen Hitler felágaskodott a helyén, feldúlt arccal felém fordul, kinyújtja karját, rám mutat és elorditja magát: “Dort geht der Scribler! Halt ihn!” Egy csomó teremszolga felémrohan, a hallgatóság közül páran az ujságiró-csoportnak ugranak — kiabálás, dulakodás, zűrzavar támad — és én kint vagyok a folyosón. Az ujságirócsoport, legalább pár pillanatra, elállja a kijárást. Rohanok a hotelembe. A fiatal hotel managernek, akivel ottlétem alatt összebarátkoztam, röviden elmondom, hogy mi történt. “Menjen fel a szobájába,” mondja ijedten, “zárja magára az ajtót, pakkoljon, ha valami baj lesz, feltelefonálok.” Alig érek fel a szobámba, csöng a házitelefom “Maga után érdeklődnek a Hallban, mindjárt fent leszek, csak nekem nyisson ajtót” — hallom a manager suttogó hangját. Néhány perccel később már kopogott is az ajtón. “Jöjjön azonnal,” megmarkolt, mint egy koffert— és már rohantunk is le a hátsólépcsőn, egy mellékkijáraton az uccára. “SS-fiuk kutatják át a hotelt, ha magát itt elcsípik, szitává lövik,” motyogja, ő is halálra ijedve és betuszkolt egy ott álló szállító autóba. A kocsi a hotelé volt, tele volt piszkos fehérneművel. Rámdob egy csomó lepedőt, rámcsapja az ajtót— és már robogunk is, ki a városból, Fürth felé. Fürthből az esti vonattal Berlinbe utaztam. Az egész német sajtó megirta az esetet. Egy “Stahlhelm” cimü náci hetilap első oldalon, vezércikkre méltatott. Ilyeneket irt rólam: “ . . . és hetekig ott húzódott meg egy sötét ablakmélyedésben ez a vigyorgó, göndör-hajú, vöröspájeszes, horgas orrú, kajlafülü galiziáner, leste az alkalmat, hogy beledöfhess3 mérgeshegyii ceruzáját a Führer nemes szivébe .. .** és igy tovább. Az SS-fiukat még megtudtam bocsájtani a Náciknak, — de azt a vörös pájeszt és a kajlafület soha ... t Sajnos, később még nagyon sok bajom volt Sehickelgruberékkel—de ez már egy más story. Majd talán Az Ember 50 éves jubiláns számába megírom. j Szeretettel üdvözlöm 1 RÁKÓCZI Ez a név a legragyogóbb nevek egyike a mamagyar nemzet történelmében. Ez a név a legtisztább lelki nemességet, a legjobb szivet és a legdemokratikusabb vezéreszméket jelenti a magyarnak. Ez a Név a mi nevünk is. II. Rákóczi Ferenc szellemét választották vezérelvnek 54 évvel ezelőtt azok, akik ezt az intézményt alakították. Ez a szellem vezérli ma is a RÁKÓCZI EGYLETET, amikor biztosításról van szó. A RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET komoly, szilárd, demokratikus elvi alapokon nyugvó életbiztosító egyesület, ahol a család minden tagja megtalálja azt a biztosítási módozatot, amely megfelel igényeinek. Betegség vagy baleset esetén betegsegélyt nyújt tagjainak. A modern életbiztosításokra lehetőséget nyújt úgy a fiatalságnak, mint a gyermekeknek. Szilárd vagyonállapota garancia, hogy az ígért kötelezettségeit teljesiti. Ha még nem tagja, érdeklődjék bármely osztálynál, vagy szervezőnél, de szívesen ad bővebb felvilágosítást a központi hivatal is. Rákóczi Segélyző Egyesület 624 Bostwick Avenue, BRIDGEPORT, CONN. FODOR LÁSZLÓ. "AZ EMBER huszonötéves évfordulója alkalmából üdvözli: SCHWARTZ ALEX Üdvözli AZ EMBER-t huszonötéves évfordulója alkalmából: Vitárius Gyula New York City 448 East 138th Street — Mott 9-5668. — Dr. DERUHA 128 Faxt 86th Street, Neu> York City Rendel: 10—2-ig és 4—9-ig, Vasárnap 10—2-ig Nőbetegeknek külön várószoba « • A legkitűnőbb borok és likőrök Ferber & Zugman LIQUORS and WINES We Deliver j 1502 YORK AVENUE Near 79th Street Phone: RHinelander 4-9809 NEW YORK CITY Lie. No. L. 251 »««»ÄÄÄiSi: st«:»; f. V r
