Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)
1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám
20-ik oldal. July 4, 1943. — Megengedi, hogy visszatérjek arra, amit az imént mondott mindjén erőszak, a társadalmi és gazdasági erőszaknak is kiküszöböléséről, gondolt-e arra, hogy er csak a kizsákmányolás minden formájának megszüntetésével lehetséges, tehát a"'~mai szociális rend megváltoztatásával? — Sokat gondolkoztam ezen. is, én teljesen tisztában vagyok vele, hogy ezután a világháború után nem maradhat semmi a régiben, nem folytathatjuk ott, ahol elhagytuk és hogy ez a fejlődés gyorsan fog haladni a maga utján. Teljesen világosan látom, hogy a vagyonos osztálynak — köztük magamnak — akár tetszik, akár nem, nagy áldozatokat kell hozni . . . Sokan .úgy nézik az én demokratikus politikámat, mint egy szeszélyt, vagy mintha hirtelen a szentlélek szállt volna meg engem. Pedig, amióta gondolkozni tudok, mindig erősen élt bennem az igazság követelésének érzése és mindig igazságtalanságnak tartottam például, hogy ne a többség határozzon a maga sorsáról. Ezzel az érzéssel azonban nem találtam meg rögtön a helyes utat, hogy ezt csak az általános nagy politikában lehet érvényesíteni. Sokat gondolkoztam, tanultam és meggyőződéseim az eseményekei együtt fejlődtek. Most a háborúban beláttam, hogy a nagy véres és fájdalmas erőszakon, a többi közt a gazdasági erőszak, a gazdasági igazságtalanság megszüntetésével is kell segíteni. Nyugodtan minden áldozatra készen számoltam le ezzel és az a véleményem, hogy akit nem kárpótol az áldozataiért egy jobb, valamivel boldogabb, a háború kinjaitól mentes emheriséíjnek a tudata, az megérdemli, hogy elvegyék tőle, amit jószántából nem adott. DALIÁS IDŐK Ki élt meg álmában is szebb időket? Clemenceau. DALIÁS IDŐKET élünk. Clemenceau és elvbarátai azt hiszik, hogy az ember álmában sem élhet szebb időket. Az életünk csupa szépség, derű, napsugár, boldogság és a hálátlan emoeriség még sem méltányolja, hogy milyen gyönyörökhöz juttatták sorsának intézői. Ezt a rovatot arra szánjuk, hogy a hét legszebb, iegragyogóbb eseményeit összefoglaljuk benne. Emléket akarunk állitani a mostani daliás időknek. * * ANGOL ÉS NÉMET TŐKÉSEK — jelenti a Socialiste Belgique — Amsterdamban és Scheweningenben arról tanácskoznak, hogy lehetne a bolseviki Oroszországgal szemben megvédeni a tőkések érdekeit. A pénz szolidaritása tehát megmaradt. A pénzről tudnak tanácskozni angolok és németek. A szegény emberek életéről nem. * BULGÁRIA elhatározása kapcsán megírták a lapok, hogy miért szenvedett vereséget a bolgár hadsereg. Megírták, hogy a katonák hét éve harcolnak, lerongyolódtak. Nem volt ruhájuk, cipőjük, felszerelésük. A rossz termés miatt le kellett szállítani a fejadagokat. Otthon is nagyon nyomott volt a nép hangulata hasonló okok miatt. Nem bírták tovább elviselni a daliás időket. ' A FŰZFÁKAT is rekvirálták Németországban és maximális árakat szabtak meg fűzfavesszőre, füzfaháncsra. A készleteket lefoglalják, felajánlják és azután majd el lehet készíteni azt a sípot, amivel a mai nagy idők dicséretét lehet zengeni. A költők már rég tűnődnek azon, hogy a fűz miért olyan szomorú. Most már tudjuk. Előre tudták, hogy őket is rekvirálják. * ■ ÖTVEN KORONÁRA ítéltek egy vasutast, mert azt irta, hogy a tisztviselők nem tudnak megélni a fizetésükből. Szterényi nem tűri, hogy a vasutasok panaszkodjanak. Az ítélet valóban salamoni. Az elitéit tisztviselő fizetéséből levonnak ötven koronát és ötven koronával kisebb fizetésből is meg lehet élni. Ezek Az Ember után minden vasutas, tisztviselő fizetéséből le kell vonni ötven koronát. A tisztviselő-kérdés ezzel meg lesz oldva. * INGEKET tettek ki egy körúti bolt kirakatába és egészen kis darab papirosokon feltüntették az áraikat is. Különböző minőségű ingeket lehet látni. Van olyan. — ez a legrosszabb minőségű, — amit 160 koronáért vesztegetnek. A valamivel jobb fajtájúért 280 koronát kérnek. A tűrhető minőségű ing ára 360 korona. Aki tisztességes munkából él, mit vesz az a testére? LEVÉL Kedves Göndör, örömmel hallom, hogy lapot alapit. Budapesten kétféle főszerkesztő van, az egyik köztiszteletnek örvend, a Lipótvárosban, a Belvárosban, a Terézvárosban, sőt a Ferencvárosban is áhítattal ejtik ki a nevét, azt mondják rá, hogy lucidus elme, a stilusa édes, a mosolya cukros, általában komoly embernek tartják, akiből még kormánypárti képviselő lehet és városi bizottsági tag és háztulajdonos, egész bizonyosan. A másik fajta főszerkesztőre a Terézvárosban azt mondják, der ist ein schuft, a Lipótvárosban ki sem ejtik a nevét, pláne nők előtt nem, a legjobb esetben csak ennyit mondanak róla: a mások becsületéből él. A panamisták egymást közt kiköpnek, ha szóbakerül ez a másfajta főszerkesztő. A képviselők nem ismerik, de utálják, a Városházán nem ismerik, de mégjobban utálják, a bankónál nem ismerik, de ott aztán a legjobban utálják. Hát válasszon, kedves Göndör! Engedje meg azt remélnem, hogy7 ön gazember marad. Lázár Miklós. HOGY FOGNAK NÉGY OROSZLÁNT? No most szedd ráncba komolyan a homlokodat és találd ki kérlek, hogy fognak négy oroszlánt! Találós kérdés. Te már hallottad, kedves olvasó? Én még bizony sohase hallottam és nagyon megakadva nézek vissza annak a kedves fehérruháju kisasszonynak a szemébe, ki a társaságba evvel a kérdéssel tisztelte meg félmüveit fejemet. Most egy pár perce ilyen falusias modorban szórakozunk. A lányok előszedték a találós kérdéseket, mondjam meg, hogy fognak négy oroszlánt. Tyühaj! hogy fognak négy oroszlánt? Felkapom a nézésemet az égre, mint szokás, mikor az ember eszmél, emlékezni akar hirtelen, vagy valamire rá akar jönni, amiről soha sejtelme se volt. Hogy fognak négy oroszlánt? — Igen, hogy fognak négy oroszlánt! Nem( még nem hallottam. Vagy tán mégis hallottam gyerekkoromban s az élet hosszú nyomása, meg a háború fekete gondolkozása után nincs meg már a fejemben ez se, mint ahogy elvesztettem sok mezei kis virágnak, meg sok-sok elemista társamnak a nevét? Négy oroszlánt. Négyet. A fehérruháju kisasszonynak a két kék szeme vidámulva s erősen néz, aval a fölénnyel, amit a tudás ad az embernek. Hogyne, ő tudja, hogy hogyan fognak négy oroszlánt s én meg nem tudom. Gondolkozzak! A kegyetlenül váró kisasszonynak ez a kék szeme . . . milyen kék is ez a két egyforma kék szem? Istenem . . . igen, igen, valaha valahol, tán még otthon egy dunyhának a cihája ilyen kék színű kis porcellán gombokkal volt végiggombolva. Oroszlánt. Négy oroszlánt hogy fognak, összehúzom a szemem, elpillantok oldalt, lenézek, visszanézek a kisasszonynak a szeme közé. Várjon, várjon! Úgy néz ő, oly tiszta kíváncsisággal néz a szemembe, oly feszülten, mintha az ő hajas fejében egyéb fogalom, egyéb kérdeznlvaló nem is volna. Oh, ezeknek a kék szemeknek a háta mögött milyen kérdezések vannak előre, a világba. Mikor fogok férjhez menni? Hogy megyek én férjhez? Fogynak és fogynak a fiatalemberek. Meddig lesz még háború? 3 minek élünk? Mennyi ifjú leány rózsás szájáról hallottam életemben ilyeneket: mondja hát, miért születtünk? Tényleg, mi célja is van az életnek? Legjobb volna meghalni, higyje meg. Az ilyen meglepő fekete szin szavak rátették fájdalmukat a szivemre. Jó nehéz lesz, mire majd lefekhetem vele a zöld füvek alá. Négy oroszlánt, négy oroszlánt, négy, négy. Miért négyet? Persze van valami trükkje a kérdésnek. Afrikát kezdem figyelni. Jó nagy sárga oroszlánok tekeregnek a napon. Kik akarják őket megfogni? Kinek var olyan kurázsija, hogy most odamenjen az oroszlánokat összefogdosni? Én nem tudnék egyet se megfogni. Elejteni, robbanó golyós angol vadászpuskával... azt igen, talán, de nem, ahhoz sincs se sportszivem, sem ambícióm, semmi, de semmi hajlamom a világon. Nem óhajtok egy embert se megölni, még akkor se, ha az az ember oroszlán. Szegény ártatlan oroszlánok, csak éljenek és bőgjenek. Jaj, hisz csak meg kell fogni őket, arról van szó. Megfogni, eladni az állatseregletnek, szép pénzt lehet értük kapni. Akik négy oroszlánt fognak és Hagenbecknek a nagynémet menazsériába odaadják, azok aztán sikerült fickók. Nem valami finom emberek, de pompás fickók igazán! Büszkék lehetnek magukra Hogy is fogják az oroszlánokat? Négyet! Lopóznak, lassokkal, vermeket ásnak . . .négy oroszlánt kell fogni. Egész stupid vagyok, amint bele próbálok ebbe a feladatba mélyedni. Nem tudom. — Hát igazán nem tudja, hogy fognak négy oroszlánt? — Igazán nem tudom. Most rögtön kacagás lesz; a kisasszony győzelmesen megmondja: — Úgy, hogy ötöt fognak és egyet eleresztenek. Szép Ernő. RAKOVSZKY ISTVÁN A ZSÁKMÁNYBIZTOS A magyar politika mocsaras légkörében megrozsdásodik az acél is. Rakovszky István a kemény, acélos legények közé tartozott. Félelmes parlamenti verekedő volt, politikai purifikátor, a bankvezér képviselők, összeférhetetlenségek kíméletlen üldözője. A mindenkori kormányok reszkettek éles, temperamentumos támadásaitól és bár az aggressziv klerikalizmus egyik reprezentatív embere volt, a demokratikus közvélemény is bizonyos tisztelettel nézte bátor hadakozását a közéleti tisztességért. A háború alatt azzal tette magát rokonszenvessé, hogy elsőnek szállt síkra a hősök választójogáért, férfiasán verekedett azért, hogy a katonák, Károly-keresztesek választójogot kapjanak. És amikor a demokrácia döntő csatáját vívta a választójogért, amikor a korrupció elérte azt a csimborasszói magaslatot, hogy Polónyi Géza a Közmunka Tanács elnöke lett, akkor a sneidig, temperamentumos Rakovszky István nem volt sehol. Eltűnt és elnémult. Rakovszky István zsákmánybiztos lett! A karfreiti offenziva után rengeteg zsákmány jutott a magyar, osztrák és német csapatok kezére. Nagyon alapos volt az aggodalom, hogy Magyarország a zsákmány felosztásánál roszszul jár és amikor már bebizonyosodott az aggodalom alapossága, a magyar kormány kinevezte Rakovszky Istvánt kormánybiztosnak azzal a megbízással, hogy a zsákmány felosztásánál vigyázzon a magyar érdekekre. Arról most nem is beszélünk, hogy a zsákmány felosztásánál milyen csúfosan jártunk. Az sem fontos, hogy a kormánybiztosnak külön autó jár. Az sem lényeges, hogy a kormánybiztos nem is igen sietett a Tagliamento mellé, hogy a zsákmány felosztására ügyeljen. Ellenben fontos és lényeges az, hogy a kormánybiztosnak meglehetős magas évi tiszteletdij jár. Politikai körökben úgy tudják, hogy hatvanezer korona évi fizetés jár a zsákmánybiztosnak. Lényeges körülmény az is, hogy már hónapok óta nincs zsákmány, amit fel kellene osztani. A piavei offenziva után nem volt zsákmány, aminek a felosztásánál kormánybiztos kellett volna. De azért kormánybiztos van és Rakovszky élvezi a tiszteletdijat. És
