Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)

1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám

July 4, 1943. Az Em Oer 11-ik oldal. ECCE HOMO: IME EMBER!" A RÖKK SZILÁRD-UCCA 9 TÓL A 195 EAST 4M STREETS ' Irta: HERCZEG GÉZA Herczeg- Géza ‘Hex-the—Axis’ WITH THE BASSONS LINE OF NOVELTY UTILITIES Designed by K. u. K. Kriegsberichterstatter Franz Göndör, aki negyedik éve járta vjplünk a harctereket, mint a magyarországi szociáldemokrata párt hivatalos napi­lapjának a bizalmi embere, ami sok volt, azaz a “Népszava” haditudósítója, ami kevesebb, egy szép napon ott hagyta a főhadiszállást. — Nem. bírom tovább! Kiábrándultán és letörve, mintha a saját szemé­lyes háborúját vesztette volna el, nem is hederített a parancsnok bécsies diplomatizálására és a jó és kevésbbé jó tanácsokra. Ö ama kevés szubjektív haditudósítók közé tartozott, akiknek egyformán fájt a jó hir és a rossz hír. Ö nem az oroszokkal, olaszok­kal és szerbekkel állt háborúban. Az ö ellensége a háború volt és ö azt akarta legyőzni. Ö nem Gene­raloberst Pflanzer-Baltin hadseregének kívánt győzel­met, hanem annak a valaminek, ami az osztrák vezér­kar számításaiban nem is szerepelt, a békének. — Lapot indítok! Ezt a két szót úgyis mint üzleti tervet, úgyis mint hadüzenetei minden ellen, ami régi és minden homá­lyos derengéséért annak, ami uj, körülbelül minden második fiatal újságíró kimondta egyszer a világfiá­­boru előtt. Egy félreértés a kiadóval, egy megtaga­dott előleg, egy megtépázott színes riport elég volt ehhez a tervhez, vagy ami a tervet megelőzte, a fel­­kiáltáshoz. Minden második kimondta egyszer, de nem minden második valósította meg. A világháború negyedik őszén, -1918 szeptember elején ezt kimondani, egyszerűen forradalmi szándék volt és hihetetlen terv. Ismerni kell az elnyomalás­­nak és rendőri korlátozásoknak azt a fokát, amelyben akkor Magyarország élt, azt a diktatúrát, amelyet igaz, hogy bécsi slampossággal kezeltek és még csak nem is nevezték a nevén, amely csirájában el tudott fojtani minden mezmozdulást. Se papír, se festék, se kaució, se jog a lapot megindítani, mindenki meg volt győződve arról, hogy Göndör Ferenc ezúttal olyan fáiba vágja a fejszéjét, amelyben a fejsze vagy eltörik, vagy legjobb esetben megakad. A prognózis hamis volt. Göndör Ferenc vad elszántsággal lobogtatta meg a fejszéjét, bevágta a fába — akkor még nem tudtuk, hogy végleg rothadt és kiaszott a kormányhatalom gőgös törzse — és fénylőén rántotta vissza és tartotta a magasba (és huszonöt nehéz éven át tartja azóta is): ez a fejsze lett “Az Ember.” Hogyan lett éppen “Az Ember”? Ott ültünk az Otthon-Körben — Esterházy utca 4 — egy vegyes társaság, annyi politikai árnyalat és világnézet, ahány jelenlevő, valamennyit egy szimpá­tia tartván egy sorban, egy rajongóan harcos, becsü­letes és a jóért, csakis a legjobbért lelkesedő újságíró iránt való önzetlen barátság. Ambrus Zoltán, a nagy kritikus. Heltai Jenő, mindnyájunk rajongott “János”-a. Krúdy Gyula, aki­nél nem élt daliásabb magyar gavallér a Nyírségben. Kóbor Tamás, aki az esze folytán doyen-nek számított ott is, ahol ö volt a legfiatalabb, “Az Újság” hires Rovás-irója. Hajó Sándor, Szép Ernő, Nádas Sándor, Kemény Simon, Jób Dániel; Hunyadi Sándor akkor még csak felejthetetlen nagy atyja, Bródy Sándor ár­nyékában. És ott volt Molnár Ferenc, akit a háború közvetlen szemlélete a bravúros színpadi szerzőből azzá a nagy költővé és nagy emberré emelt, aki lett és mindnyájunk örömére és büszkeségére ma is meg­maradt. — Mi a fenét töritek a kupátokat? — kérdezte Sándor bácsi az ő angyali Brádyzmusáival. Az én la­pom már rég nem jelenik megy Vegye a Feri a “Fe­hér Könyv” címét. Csillád ja “Vörös Könyv”-nek, vagy vegye a másik rímemet, “Jövendő”, neki adom szive- j sen ... i És elment dárdlizni Bethy Lacival. A vita pedig tovább folyt. —- “A Betii!” — javasolta Ambrus Zoltán. — Hogy volna a “Harc”?—kérdezte Krúdy Gyula. Móricz Zsigmond nyilván egy regényére gondolt: — “Fáklya!” — ez volna a legjobb rím. Egyik rím se tetszett. — “Parázs”! — javasolta valaki. Leszavazták. Molnár Ferenc eddig még egy szót sem szólt. Egy­szerre csak megszólalt: — Én nem értem ezt a vitát. Göndör Ferencre csak rá kell nézni és megvan a rím. Mi ő, mit akar, kiknek akar lapot csinálni és kikért? És végül ki ö? Egy igazi ember. A legjobb cim lenne: “Az Ember.” Göndör Ferenc odaugrott Molnárhoz. Egy hálás készoritás, ez volt a cim fogantatása, születése és élet­­rekelése. És elrohant megindítani “Az Ember' ’-t. — Gézám, — szólitott meg Göndör az Otthonban — te értsz tipográfiához. Nem jönnél be az Újság­­üzem nyomdájába, Rökk Szilárd utca 9 betördelni az első számot ... Izgatott a> feladat. “Tipografizálni”, nem tudo­mány, mesterség vagy képzettség, valami ösztön az egész, az egyiknek megvan, a másiknak nincs, talán valami hatodik érzék vagy játéka csak az érzékeknek. És már ott is álltunk a nyomdában — az isteni nyom­daszagban, ami festék, terpentin, benzin, izzadság, gáz, s ki tudja még milyen illatok keveréke — Göndör, Biró Mihály, aki a fi-j léce két rajzolta és Grün ur, a tördelő. És “Az Ember” első száma—1918 szeptember 30,-ikán — megjelent. — Gézám — szólitott meg Göndör a napokban a Fészek-ben — te értsz tipográfiához. Nem jönnél be az International Printing üzemébe, 195 East 'ith Street, betördelni a jubileumi számot? . . . Huszonöt év. És most itt állunk újra a nyomdában. Grün urat most Mr. Ligetinek hívják. Első szám helyett a hu­szonötéves jubiláns szám készül. De “Az Ember” ugyanaz. És az isteni nyomdaszag itt a 195 East 'ith Streeten ugyanaz, mint odahaza volt, a Rökk Szilárd utca 9 alatt. Festék, terpentin, benzin, izzadság, gáz és sok minden más illatok egyetlen keveredése, egy parfömmé, aniely ha egyszer beleette magát az or­runkba, csak a szivén óit tud eltávozni, akkor, ha utolsót dobog. Kábító illat, nyomdaszag. A tényé váló gondolat, a megörökítésére méltó teljesítmény szaga, a sajtó­­szabadsóig illata. Emberszag a nyomda-szag. “Az Ember” szaga. AZ EMBER T és annak kiváló szerkesztőjét. Göndör Fe­rencet szívélyesen köszöntőm 25 éves jubi­leuma alkalmából. HENRY MAJOR Give vent to your pent-up emo­tions! Stick pins into Hitler’s rear end! Throw scraps into Musso’s big mouth! Maxe the Jap wince by putting out your cigarette in his eye! Get your “Hex-the-Axis!” novelty utilities today! They’re large ash trays <5” x 7” >—made of genuine Al­­bastone—and are designed by the famous caricaturist, Henry Major! For information, write to: FASSONS DUMMY PRODUCTS 57-02 IXth ST, MASPETH. N.Y.C. GÖNDÖR FERENCET bátor és megalkuvást nem ismerő lapja AZ EMBER negyedszázados évfordulóján szeretettet és ragaszkodással köszöntik CHICAGÓI BARÁTAI PAPRIKA CHICKEN RESTAURANT 358 E. 79th St. RH 4-9181 NEW YORK A legfinomabb házi koszt. Mérsékelt árak: $1 és feljebb Előzékeny kiszolgálás. — Kellemes kerthelyiség! — Dr. MARK BÉLA ÜGYVÉD 1128 LEXINGTON AVENUE, NEW YORK Compliments of Andrew Bartha Az Amerikai Magyar Szövetség és a Bridgeporti Szövetség igazgatósági tagja. Az “Uj Fény” Templom elnöke. PÁRTOLJA “AZ EMBER” HIRDETŐIT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom