Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)

1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám

12-ik oldal. Az Ember July 4, 1943. Amíg “Az Ember” eljutott idáig Irta: GOMBOS ZOLTÁN .Baráti levél Mexikóból Mexico, D. F., Junio 10 de 1943. a “SZABADSÁG” szerkesztője Göndör Ferenc nekem \ még Kolozsvárról régi jó] ismerősöm, amikor is, a hu­szas évek elején, mint gim­­názista, hétről-hétre nagy izgalommal vártam a Becs­ben megjelenő “Az Ember”, legfrissebb példányait. Si­etni kellett az olvasással,' mert rajtam kivill az egész osztály olvasta a lapot, amely kézről-kézre járt a j fiuk között. Dehogyis gon-] doltam volna én akkor,1 hogy valaha, évek múltán,] messze Amerikában hoz új­ra össze a sors Göndörrel és “Az Ember”-rel, mint kenyerestársakat az ameri­kai magyar újságírásban. Azóta■ sok viz folyt le a Du­nán, meg a Szamoson, de] máig sem jöttem rá ennek, a rejtélynek a nyitjára:] hogy mi késztette Göndör] Ferencet negyedévszázada folyó “one man crusade”-] járnak az elindítására. Hogy ] milyen kvalitások kellettek a harchoz, azt tudom: meg-] győződés és bátorság. Gön­dörben meg volt és van mindakettö. Lelki és fizikai merészség, elszántság és a] missziójába vetett fanati­kus hit. Mig a, 25 év előtti, háborús, forradalmi és el­lenforradalmi idők sok ér-] dekes egyénisége hamar el­tűnt a történelem súly esz-, tőjében és a kortársak ja- j varésze “percem berkének”, bizonyult. Göndör csak megnőtt és megerősödött a szakadatlan küzdelemben. Bátorság kellett ahhoz, át­vitorlázni az Újvilágba és, kiáltani a kossuthi hagyo­mányoktól átitatott és a trianoni igazságtalanságok­tól erősen befolyásolt ame­rikai magyar tömegek elé, ] ezzel a jelszóval: “Nemcsak] külső, de belső revízióra is szükség vo.nl” A közelmúltban ideérke­zett emigránsok gyakran panaszkodnak, hogy az ame­rikai magyarok közönyösek velük szemben és tömege­iknek reakciós vezetőik vannak. Hát ha még akkor jöttek volna ide, amikor Göndör tette Amerika partjára a lábát! De 15 év­vel ezelőtt Göndör nem kér­dezte Adyval, hogy “sza­­szabad-e Dévénynél betör­nöm uj időknek uj dalai­val?” — hanem betört. Mondani sem kelt tán, hogy az amerikai magyar­ság nem közönyös és veze­tői nem. reakciósok, mint ahogy GJindör érkezése ide­jén sem- voltak azok. Az öreg amerikás magyart] nem a jó dolga hozta Ame­rikába. Pecsovicsok és la­bancok sincsenek közöttük. Ellenkezőleg, ez a magyar tömeg: izig-vérig demokra­ta. Aki végiglapozza a“Sza­­badság” 30-40 év előtti pél­dányait, sok heves kiroha-] nőst fog találni a magyar kormány és áz “úri osztály” ellen. Az amerikai magyar sajtó híven tükrözte vissza] az amerikai magyarság gon- ] gondolkodását. A régi jó békevilágban nem egy ame­rikai magyar lapot tiltot­tak ki ideiglenesen Magyar-{ országról, beleértve a “Sza-] badság”-ot is. Rákóczi és Kossuth iva­dékai az amerikai magya­rok, akiknek kezébe ván­dorbotot kény szeritett az a rendszer, mely alatt “a böl­csőtől a sírig” tartó nincs-, telenségre voltak kárhoz-] tatva. Ezeknek az emberek-] nek mindig fájt az otthon-] maradottak sorsa. Nem vol-\ tak ezek kormánypártiak soha. De azzá tette őket, Trianon. A magyar kor­mány, ügyes propagandá­val, Trianonra hárított minden felelősséget a ma­gyar nép nyomoráért. Tria-\ non is felelős volt, de nem ] jobban, mint, Horthy ék. Ma] már minden amerikai ma­gyar tudja, hogy a belső revízió éppen olyan fontos, mint a külső. És nem jelent lelkivigaszt a magyar föld ideszárm ázott e g y szer ü gyermekének az a tudat,i hogy hozzátartozóit nem román, vagy cseh, hanem magyar kommandóra viszik a vágóhídra. De amíg idáig eljutot­tunk, amíg elértük azt, hogy az amerikai magyar tömegek és szószólóik nem­csak a szomszéd népek igazságtalan hóditó törek­vései, hanem a magyar nép' belső ellensége: a jelenlegi kormányzat ellen is feleme­lik szavukat, bizony sok csatát kellett megvívni, sok sértést lenyelni. A “meg­szépítő messzeség”-bői a trianoni gyászlepellel talca­­/ ózó magyar kormány is szépnek tűnt egy ideig. De ma már mindez a múlté és] hogy ez igy fordult, abban] nagy része van Göndör Fe­rencnek és Az Embernek. Az amerikai magyarság­nak az emlékezetes buffa­lói országgyűléstől napja­inkig vívott harcai és “Az Ember” szerepe e harcok­ban — külön fejezetet ér­demel. Remélem akad va­laki, aki megírja, Úgy az otthoniak, mint az újonnan jöttek okulására. Cleveland, O., 1943 június 20. Kedves Ffrí Bátyám: Csak most tudom megválaszolni k. hozzánk inté­zett levelét, azon egyszerű oknál fogva, mert Az Ember 25 éves jubileuma alkalmából egy kis meglepetéssel akartam szolgálni. Természetesen mindenekelőtt a jó­kívánságainkat akarom tolmácsolni ezen örömteljes \ esemény alkalmából, bízva abban, hogy még sok ha­sonló szép dátumot úgy az Újság, mint Ön erőben,] egészségben és békében a mai súlyos napoknál sokkal jobb körülmények között megérhessenek. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai nehéz viszo­nyok fokozottabb munkára és áldozatokra késztetnek mindenkit és nem elég, hogy gratulációk tömegével árasszuk el a nekünk olyan kedves 25 éve küzdő és a demokráciáért harcoló lap szerkesztőségét, hanem annak segítségére sietve, tettekkel is bizonyítsuk őszin­te örömünket és ezáltal elősegítsük, hogy Az Ember megerősödve még sok jubileumon keresztül folytat­hassa törhetetlen harcát a szabadságszerető emberi­ség szolgálatéiban. A Mexicóban élő, kisszámú magyarul beszélő emigránsok között kifejtett propaganda eredménye­képpen tiz uj előfizetőt sikerült toboroznom, melyek névsorát örömmel teszem le Az Ember ünnepi aszta­lára abban a hitben, hogy szerény munkám a hason­­gondolkozásuak között követőkre talál. Úgyszintén mellékelem a beszedett hátralékos előfizetési dijakat is. Az Ember 25 küzdelmes éve nemcsak azt jelenti számomra, mint a legtöbb olvasónak: örömet, büszke­séget, hogy ez a kis nehezen küzdő lap megérhette any­­nyi nehézségen és sorscsapáson keresztül ezt a magyar újságok között oly ritka és szép jubileumot, hanem az én egyéni életemben is gyakran aktiv formában segít­ségemre és vigasztalásomra volt. Elkezdve a múlt világháborútól, amikor kisgyerek koromban a szülői házban először vettem kezembe a lapot. Később szüleimmel együtt a bécsi emigráció­ba kerülve, nyáron mezítláb, télen pedig újságpapírba csavart lábbal a Rotenturm Strassen a Café Habsburg előtt árultam Az Embert a többi, akkoriban megjelent bécsi magyar újsággal egyetemben. Évekkel később együtt álltam, Feri Bátyámmal az elhalt kisfia ésm egyet­len barát sírjánál, ahová azután még nagyon gyakran zarándokoltunk el közösen, majd később, Feri bátyám Amerikába távozása után, egyedid. Amerikából azután mi, a Wienben visszamaradt és nélkülöző emigráns gyerekek gyakran kaptunk támogatást a “Göndör Miklós” alapból, mely akkör nekünk és még nagyon sok más emigráns családnak a megélhetést, ebédet, és télen a jó meleg ruháit jelentette. New Yorkba érkezve, az első délelőtt a 79-ik ut­cába vitt az utam, hogy boldogan jelentkezhessek újból Az Ember táborában és személyesen mesélhessem el a legfrissebb európai eseményüket és ugyanakkor kö­zöljem Feri bátyámmal az Uj Világba érkezésem felett érzett nagy örömömet. Mexicóban uj életet kezdve, egyéb elfoglaltságom mellett igyekeztem az itt lévő kisszámú magyarul be­szélő kolónia körében propagandát csinálni a lap ér­dekében és most már ott tartunk, hogy az itteni koló­nia nagy része előfizetője Az Embernek, és mindnyá­jan izgatottan várjuk a postát, mely anyanyelvűnkön hozza a legfrissebb magyarországi híreket. Ismételten fogadja k. Feri bátyám legőszintébb jó­kívánságainkat ezen nevezetes esemény alkalmából és kérem kézcsókomat Feleségének és Terikének átadni. Feleségem és fiam nevében is sok szeretettel öleli őszinte hive: HAMBURGER LÁSZLÓ. BEGINNING FRIDAY, JULY 2 GEORGE RAFT * SYDNEY GREENSTREET IN WARNERS’ HIT “BACKGROUND TO DANGER” IN PERSON HAL MclNTYRE and ORCHESTRA Extra Attraction Special 3 STOOGES ★ GEORGE TOBIAS Also: THE IMAGINATORS • 3 KINGS ' Air-conditioned STRAND Bway * 47th st-A négy évszak lírája Irta: KEMÉNY GYÖRGY. TAVASZ A didergő Tél kemény hú­sába belemártotta bicskáját nagy magabiztán a legény­­kedő Tavasz. Háztüznézőbe járó Nap­vőlegény csókjától metárják méhüket jóvérű földek és belesirják a nászünnep öröm­könnyeit : csókra csettintve figyelő csermelyek ölébe. Az életösztön szilaj kocsi­sának izmos marhában pat­togó ostor csapásától végig­robognak az Élet szekerének zabolátlan lovai: zöldmentés fákon, virágkendős bokro­kon, hasaló földeken és be- I kötöttszemü vizeken, hogy j felrázzák a szendergő élni­­akarást. És a Természet tágas ölén. végesvégig: c s u p a-virágba szökken a nagy Fogantatás. NYÁR Az égő szerető tüzes csók­jától kalászba érik nagyhu­­! su földek barázdaméhén a Tavasz vetése. Minden élő sejtet az Élet teljességének gazdag betöl­tésére biztat a Természet nekilendült ereje. A Nap hevétől izzadó Em­ber ágyékában végignyuj tó­zik az emberi kötelességek teljesítésére figyelmeztető parancs. És nyeritve vágtató lovain j végigszáguld mindenek fe­lett: hatalmasan nekirugasz­kodott erejével az Élet. ŐSZ A Nyár forró ölelésétől el­szédült Tavasz-leányzó a tü­zes szerelem gyümölcsbe érett magzatát elhelyezi az ősz nagy bölcsőjébe. Lankadó-lelkü levegőben búcsút krugatnak régi fé­szeknek a folytatódás paran­csát beteljesített madarak. A Nyár forróvérű szerelme reszkető inakkal várja már j lázas éjszakák helyett a hi­deglelősen deres hajnalokat. És a nagykomolyan kö­­! nyökre támasztott fejű Em­berrel szemben odatelepszik az Élet megteritett asztalá­hoz a Beteljesülés. TÉL Tavasz, Nyár és ősz min­den virágos, napsugaras és gyümölcsös eredményét resz­kető, öreg fösvény módjára ! számolgatja hideglelős ujjai­­! val a fehérszakállu Tél. Az Élet kis és nagy kin­cseit: bűvös lakatra csukha­tó ládájába dugdosgatja mindent kiegyenlítő elszá­molásával és a folytatódás Ígéretes váltójával együtt az Életet megfojtani látszó, de az Élet folytatását végleg megakadályozni mégse tudó Halál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom