Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
26 Az Ember NOVEMBER 1. 1884-ben ment előszói’ Indiába missziói munkára. Néhány év múlva egészsége helyreállítására visszajött. Cincinnatiban megoperáltak. Közben gyanús fájdalmat kezdett érezni egyik ujján. Az orvosok semmit sem tulajdonítottak neki. De ő valami sötét árnyat kezdett érezni lelkén. Hirtelen elhatározta, hogy visz-j szatér Indiába. Édesanyjától egy csók nélkül búcsúzott el. Csak annyit mondott, hogy különös oka van rá, miért nem fogja többé j megcsókolni. És visszament Indiába. Átadta egész életét a borzalmas sorban élő leprás betegek testi-lelki segítésének és gyógyításának. Közben saját bélpoklossága megállóit a tovább-fejlödésben. Minden beteg számára használta és használja az orvosi tudomány eredményeit. csak maga nem fogadott el soha orvosságot. Gyönyörű intézményt alapított és végleg ott maradt. Soha többé nem tér vissza Amerikába. De ezer és ezer mérföldeken túl is inspirál orvosokat, lelkészeket, nőket, férfiakat, ifjúságot az áldozatos életre. A Broadway Tabernacleben tartott ünnepély programján és a kétnapos konferencián a líeszédek tárgya újra meg újra ez a közös téma volt: “Freedom for All!” Szabadságot minden népnek! Szabadságot minden egyes embernek! Szabadságot a rabságból, melyet diktatúrák teremtettek. Szabadságot mind attól, ami testet vagy lelket korlátoz a teljes kifejlődésben. Szabadságot bűntől, s a hazugságnak, képmut atásnak, szeretetlenségnek minden átkától, izmusoknak pusztító leprájától-.. SZABADSAGOT MINDENKINEK! RHinelander 4-1980 . MOLNÁR SISTERS BEAUTY SPECIALISTS Permanent Wowing Hair Tinting 1360 THIRD AVENUE NEW YORK, N. Y. Congratulations: Sándor Rosin Clinton Shoes For the Entire Family. 1105 So. Clinton Ave. TRENTON, N. J. Tasy Tamás versei 1. MIKOR MI KETTEN EGYMÁSRA LELTÜNK. Mint mikor két világ egymásba robban Ég pokol verseng melyik ég jobban Így volt mikor mi ketten egymásra leltünk: Megnyílt a föld, tüzet okádott. Gyomrából ezer ördög kiáltott, Sirt, zokogott, felénk süvöltött. Dörgött az ég, orkán üvöltött, Ezer csiklandott angyal torka bugyborékolva kacagott. Erős isten a bájos szabályos mindkettőnket megtagadott, Mikor mi ketten egymásra leltünk Az égből tüzes mennykövek hulltak, E földgömbben krátervölgyeket fúrtak, Csillagtörmelék porzott az égből, Lidércszem villogott az éjből, Virágszirmok estek a sárba Vérzett az árva gyermek lába, Jajjgatatt a menny, hahotázott a pokol, Mintha bukott angyal haldokol, Mikor mi ketten egymásra leltünk. Ördög angyal, menny és pokol Viharok, csillagok, láncos üstökös Csap össze most is és fuldokol A csillagtörmelék alatt e föld Amikor megölellek. 2. SZARAD-E ILYEN IDŐKBEN SZERETNI. Mi mindent szertelenül csinálunk, Ki szeretett szebben minálunk? Ki szenvedett úgy mint mi ketten, Ki hitt annyit mint e két hitetlen? Ki adott mindent, Ki vett el mindent? Ki emelt fel, ki dobott a mélybe? Ki gyötrődött annyi ezerkéjes éjbe, Mint én meg te, én meg te? * * * ^ Mint két gonosz sziklaszirt, Kegyetlen hideg gránit-acél ügy állunk. Fellegek felett a vállunk, Ha felnyúlunk a csillagokat érjük Az eget arasszal, A földet hétmérföldes csizmákkal mérjük Én meg te, én meg te. * * * Szabad-c-dlyen időkben szeretni? Egymást gyötörni, egymásban elveszni, Egymással bíbelődni két szívnek? Mikor messziről hívnak: Halók hörgése, fájók fájása, jajgatok jajgatása? Mikor minden ami az ember Dobva a kockán. S az élet, a meleg, piros élet Most napról napra fogytán? Mikor az ördög, vagy az isten e földön mindent elront? Mondd, Szabad-e ilyenkor szeretni? 3. MAGYAR RAB DALA. Kapu, kapu, zárva vagy, Mégis besurran a fagy. Mérges kígyó, varangybéka, Szeges ostortól sebes A szegény rab vert ágyéka Véres hurkáktól veres, Jót itt komám ne keress, Még te babám se szeress. A madár is elszáll innen. Nekem nincs már kibe hinnem, Hittem komám eleget, Urban, vezérben, bajtársban, Mindegyikkel rosszul jártam. Szájukból két nótát fújtak, Mikor baj volt, ők elbújtak, Uramisten de jól fújtak Egyidőbe ! ravasz szájjal Hideget meg meleget. Hová lettek, mondd meg nékem. Eltűntek mint esik a léken, Engem meg ha kérek szépen, Német zsandár fenyeget, Szuronyával keneget. — Istenem mi lett belőlem? Otthon vetetten a födém, Most már tudom bakot lőttem, Meg kell enni amit főztem. Már a vénség is fenyeget Mért kellett ennek igy lenni? Rajtam nem segít már semmi, Rajtam nem segít már semmi. 4. CSIT1TÓ ÉNEK. Csitt, csitt csendesedj Lobogó feltörés. Buzgó forrás apadj el, Apadj el mindörökre. Szűkre fogom a kantárt Zabolátlan vad paripámon, A mélybe szállók véle le, Megnézem mi lakik ott. Felhők szállását, hulláim csapkodását Most már máskép nézem. Én most már békét kötöttem, Békét enmagammal, Háborgó fekete véremmel, Békét az ordas farkasokkal, E borús, háborús, sötét világgal, Békét az istenekkel. Most már valóban bölcs leszek, Elmélkedem, magamba szállók. Nem vetek ügyet a világ sorjára. Fenn vagy lenn, Jobb vagy bal, Jó vagy rossz, Most már mindegy nekem. Ülök és nézem a vizet, Hogy csapkodja vágja a partot, Ütemre vág, ütemre váj. S ez igy van millió évek óta, Miátta az ember a nem voltban volt, S igy lessz millió évek múlva, Mikor az ember a nem leszben lészen Nyögés, fájás, sóhajtás, A megkínzott jaj ja, Gyötrött gyötrelme, szüzek álma, Kedvesem kedves kebele, A hit szivemben: Minden mindegy e percben, Minden mindegy, ha a mélységbe nézek, Ha a mély örvénybe mélyen belenézek.
