Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
NOVEMBER 1. Az Ember 19 1 Imrédy Béla az alkudozások során nem ígért semmit a zsidótörvények dolgában a gyáriparnak. Diktált. És első dolga volt a rendelkezési alap pénzét privát hatalmi célra fordítani: fél millió pengővel betársult Milotay István “Uj Magyarság” cimü lapjához. Ezt mint privát instrumentumot akarta magának biztosítani. Aztán kezdődött a kormánypárt szervezetének kiépítése, agitátorok alkalmazása és fizetése, hogy ezek vegyék ki vidéken a nyilasok vitorláiból a szelet. Természetes, hogy az lickhardt-féle Kisgazdapárt ezzel a százezreket emésztő agitációval nem tudta föl venni a versenyt. A rendelkezési alapból kaptak “kölcsönöket” a kormánypárt eladósodott tagjai is: elsősorban azok, akik Imrédy bukása után követték őt az ellenzékbe. Mint gondos bank-ember, Imrédy ezekkel váltókat íratott alá. Soha olyan közel Magyarország a teljes és totális nácizmushoz és a “vezéri” diktatúrához nem volt, mint Imrédy Béla napjaiban. És csak természetes, hogy Imrédy Béla maga akart a Führer lenni. Ezért és nem zsidó származása miatt — kergette el Horthy. A zsidó családfa már négy hónappal Imrédy miniszterelnöki kinevezése után, 1938 szeptember első napjaiban litografált példányokban ott feküdt minden pesti szerkesztőségben, nem volt titok Horthy Miklós előtt sem. De csak 1939 február 14-én, amikor nyilvánvaló lett, hogy Imrédy Béla Horthyt is meneszteni akarja, meg van állapodva a németekkel és saját Gauleitersége érdekében liferálni akarja az országot Hitlernek, csak akkor rúgta ki Horthy. De Imrédy Béla nem ment üres kézzel. Körülbelül hat millió pengő volt még a rendelkezési alapban: hét millió pengő a nyolc hónap alatt elfolyt a kezén. Hogy ő maga és Kolozsváry-Borcsa Mihály, aki gyakorlott sikkasztó volt és ezért teljes függőségben Imrédytől “kezelte” a rendelkezési alapot, mennyit fordítottak a legsajátabb privát-céljaikra, azt persze nem tudhatja senki. De egy tény: beavatott körökben köztudat volt, hogy Imrédy öt millió pengőt vitt magával, amikor elkergették a miniszterelnöki palotából. És ez öt millió pengő — amely Magyarországon óriási pénz — tette lehetővé, hogy Imrédy Béla zsidó származása és csúfos bukása dacára ‘‘tettekkel tényező” maradhatott és forrása lett annak a náciuralomnak, amely rászakadt Magyarországra. Hogyan történhetett ez ? Imrédy Béla abból az öt millió pengőből, amelyet elvitt, nemcsak a kormánypártban ülő híveinek vá lasztását finanszírozta a kását követő 1939 május 28-iki választásokon, d e egy sereg nyilas képviselőnek is adott választási költséget váltók ellenében. Az a 33 különféle színezetű képviselő, akivel nemregiben megalapította Imrédy a “Magyar Nemzeti Szocialista Pártot” csupa személyes adósa Imrédynek. És ilyen adósok ülnek a kormánypártban és a nyilas pártban is: külön-külön — a váltók szálán — összefűzve Imrédyvel és együtt alkotva azt a majoritást, amely a kormányt és Horthyt egyre jobbra tolta és egyre jobban előkészítette az utat a nácik számára. Ha Teleky öngyilkossága után Horthy nem vállalta volna azonnal a jugoszláv háborút: a némenácik azonnal Imrédyt ültették volna a miniszterelnöki, sőt valószínűleg — kormányzói ranggal — a magyar Gauleiter-i székbe. Ne legyünk meglepve, ha ez egy napon be is következik. Akár mert Horthy meghal, akár mert Imrédy türelmetlensége kisürgeti a náciktól a maga számára a teljes hatalmat. A lopott pénzből elkötelezett képviselők lelkesen fogják vállukra emelni Imrédy Bélát, a Führert. Aki figyelmesen olvasta ezt az Imrédy-portrét, nem kételkedhetik abban, hogy ez véres és tragikus nap lesz Magyaországon. Ez a diabolikus figura meg fogja bosszulni magát, amiért a zsidó stigmát nyomták rá és ilyen sokáig váratták a cézári hatalomra. A náciforradalom el fogja később söpörni helyéről azt az ál- Marat-t és a történelem szégyenkezve fogja följegyezni emelkedésének és bukásának történetét. De köbben—hogy Imrédy kedvenc legendájával szóljak—“vadat űzni elmenének...“ Imrédy Béla és fiai. Ez a vad nemcsak a magyar zsidóság, hanem egész Magyarország lesz. ne meg, nyilván nem lehetne szocialista, minthogy ott a szoc. dem. párt hivatalos közlönyébe a cikkeket túlnyomóan katonai témákról, részben vezérkari tisztek írják. Ez nem szemrehányás, csupán ténymegállapítás. Viszont ideát Az Embernek kétségtelenek az érdemei. Szerkesztője magával hozta a magyar föld erejét s amikor hetenként amolyan kurocosan kiátkozza a “hitlerájt”, kitör belőle az a sajátos zamat, amely bizony mondom nem is a legrosszabb része az oly nehezen defineálható nemzeti gondolatnak. Mert ebben a kiátkozásban, ha nem is jut el a németek földi istenéhez, mégis erő van. Valami, ami az odaát lévő magyarok elernyedtségéből hiányzik. Pedig eíő nélkül semmiféle náció nem életképes. Tizenöt év nyúlfarknyi idő a nemzetek életének távlatában. Jelentékeny tartam az emberi életben és igen hosszú időtartam, ha kemény, becsületes munkának mérője. Einsteintől tanultuk, hogy két egyenlő gyorsasággal mozgó rendszer egyikéről figyelve a másiknak jelenségeit csak a viszonylagos mozgás tényét tudjuk megállapítani. Ép ezért hiába való lenne a próbálkozás, hogy a villámgyorsan pergő (legalább is mi azt hisszük), rohamos események szem szögéből mérjük le Az Ember viszonylagos stabilitásának Tizenöt esztendejét. Fontos i csupán az, hogy a tizenötéves Ember ép oly fiatal, mint a szerkesztője. Ez a fiatalság pedig mérhetetlenül becses tulajdonság. Nekem igazán a legkevesebb okom van ezt a tizenöt évet keveselni, minthogy már 1931-ben irtani a budapesti Népszavában egy I“Jubilálok” cimü cikket annak emlékére, hogyamagy. kir. közoktatásügyi minisztérium tiz éve NEM intézte el felebbezésemet, amelyet a Pázmány Péter egyetemnek reám vonatkozó határozata ellen benyújtottam És eltelt tiz év, de félek hogy a szoe. dem. párt hivatalos közlönyének mosí nem állana módjában egy ily tárgyú cikket leközölni. Bár mondanom se kell^ hogy Hóman urnák azóte se volt ideje erre a szerény személyemet érintő hivatal los funkcióra. 1 Igaz, hogy egyébkén^ nincs annyi okom panaszra. Miként ugyanis néhány nap; előtt értesültem, a magyar; kormány ép most volt szives magyar állampolgárságomtól megfosztani, mert szerinte a magyar államra k á r t é k ony tevékenységet folytatok. Lehet, sőt remélem is, hogy tevékenységei®: kártékony a Nácik Gauleitereiben megtestesülő államra, viszont véleményem: szerint a gauleiterek tevékenysége sokkal kártékonyabb arra a népre, amely vérével és búzájával fizet a megnagyobbított német Eebensraumért. Tehát nem.1 panaszkodom véleményeink eltérő volta miatt. Legfeljebb azért, hogy szerény, tevékenységemet, amelyet már huszéve folytatok a magyar nácizmus e 11 e csak most vették észre. Ilyen hanyagság teljeset megbocsáthatatlan s ha még magyar állampolgár volnék, szégyenleném, hogy, a Gestapo volt kénytelen a kormányt erre a mulasztásira figyelmeztetni. ( Pedig annak az ellenforradalmi Magyarországnak, amely igénytelen véleményem szerint, szükségszem logikával vezetett a tengelyinek halálos ölelésébe, már busz év óta nem voltam teljes jogú polgára. Joggal kérdezhetem tehát: “miért ily későn, levelek hullása, darutávozása idején”? Másoknak “kártékony” tevékenységét. érthetetlen okokból, már hetek alatt észrevették. De mindegy. I Tetszik látni, nekem mindenképen öt évvel több jogom van a jubileumráj, mint “Az Ember”-nek. De én nem vagyok gőgös a fiatalabbakkal szemben, tehát gratulálok. ^ Üdvözli AZ EMBER-t és gárdáját: Bartal Jenő és zenekara * HOTEL LEXINGTON A NEW YORK CITY JUBILÁLUNK Irta: VÁMBÉRY RUSZTEM Ciceró óta egész sereg1 filozófus, iró és költő zengte az öregkor dicséretét. G. B. Shaw a “Vissza Mathuzsálemhez” cimü, felvonásokra osztott bölcselkedésében, az utolsó részben épenséggel azt állítja, hogy a több száz éves “ancient”eknek, akik gondolataikat beszéd nélkül tudják egymással közölni, sokkal több és mélységesebb gyönyörűségben van részük, mint a csitri 70—80 éves fiataloknak, akik holmi haszonta-; lan szerelemmel, költészettel s efféle gyerekességek-| kel töltik idejüket. Furcsa. Mennyi panegyrikusa akad az öregkor örömeinek s valahogy érthetetlen okokból senki se tartotta sziiksé-! gesnek, hogy a fiatal kor előnyeit bizonyítsa. Úgy gondolom azért, mert ezek-| nek nincs szükségük bizonyitékra. Hasonlóképen állunk a jubileumokkal. Senkinek se szokták huszadik vagy harmincadik születésnapját jubileumi ünneppé avatni. Még a huszonötéves esküvői évfordulót is csak ezüstlakodalomnak nevezik. Voltakép a komoly jubileumok csak az ötvenedik év körül szoktak kezdődni. Csak ilyen életkorban szorul az ember vigasztalásra. De az igazi jubileumoknak az a hivatása, hogy elaggott s néha — bár nem szükségképen —elhülyült embereket meggyőzzenek elmúló életük értékéről. Másként áll a dolog intézményekkel vagy épen újságokkal. Nem mintha az aggkor tünetei szükségkép hamarabb következnének be, hanem mert már az is ritkaság, hogy egy újság tiz évig kitart egy irány szolgálatában. Senkinek -sincs tehát joga kifogásolni, hogy Az Ember “csak” tizenötévet jubilál. Ami akkor is hosszú idő, ha fiatalsága az Egyesült Államokban nem akkor kezdődött volna, amikor odaát már férfikorba szökkent. Őszintén szólva nem is értem, miért hallgatja el tisztes magyarországi múltját? Pedig odaát, a feudális reakció dzsungel j ében még fontosabb volt a feladata, mint itt, ahol magyar nyelvű lapokra mind kevesebb a szükség, mert a kötőjeles magyarok jóval gyorsabban tűnnek el az olvasztó tégelyben, mint a kötőjeles németek. Magyarországon Az Ember kifejezetten szocialista lap volt, miként a cime is mutatja. Mert a szocializmus lényege, hogy az embert mint értéket fölébe helyezi a vagyoni értéknek. De nem csak szocialista volt, hanem szókimondó és tisztességes. Ha ezidőszerint Magyarországon jelen
