Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
NOVEMBER 1. Az Ember 15 IMRÉDY ÖT MILLIÓ PENGŐJE — KÍSÉRLET egy misztikus karrier RELYTÉLYÉNEK MEGFEJTÉSÉRE. — Irta: BÉKESSY IMRE Esztendők óta hordom magamban I mr é d y Béla portréját. Esztendők óta készülök arra, hogy megrajzoljak egy figurát, a melynél kisértetiesebb nem bolyongott soha a magyar politikai mezőkön. A tolira, amely Írni készült, esztendőkön át mindig rálesett a látható és láthatatlan magyar cenzúra árnyéka. Időnként, ha alkalom kínálkozott, felrajzoltam egy silhouettet, de csak Imrédy Béla maga érezhette, hogy itt van valaki, aki tökéletes portrét is tudna róla festeni. Ahányszor találkoztunk s kezet szorítottunk, mindig az volt az érzésem: ha középkorban élnénk, ez az ember hideg mosollyal szúrna belém mérgezett tőrt. Emellett mindig azzal a nyálas udvariassággal közeledett felém, bárhol meglátott, amely a rossz lelkiismeretű emberek sajátossásága. Amikor az Ujság-ban egyszer a “magyar Savonarola-nak” neveztem, úgy tett, mintha ezt az epiteont kitüntetésnek venné. Biztos vagyok pedig benne, hogy elértette a gúnyt. Itt az ideje, hogy kötöttség és gátlás nélkül megírjam, mit tudok és mit gon- I dolok Imrédy Béláról. Ez nem magánügy. Meggyőződésem, hogy esztendők óta egyetlen igazi hatalom van Magyarországon: I m r é d y Béla. Meggyőződésem, hogy Magyarország mai helyzetéért Imrédy Béla felelős. Meggyőződésem, hogy soha ja magyar politikai életben ilyen kártékony és hitvány jelenség döntő szerepet nem ! játszott. EGY VASKERESKEDŐ-CSALÁD UJ UTAKRA LÉP Kicsit vissza kell menni a bábom előttre, bogy megértsük Imrédy Béla karrierjét. A liberális korszakban a gazdaságilag és politikailag feltörő zsidó társadalomnak volt egy rétege, a mely egyenesen ambicionálta, hogy családilag keveredjék az arisztokratákkal s dzsentrikkel. Bankvezérek és ipari kapitányok előszeretettel adták lányaikat férjhez fiatal semmittevőkhöz, ha ezzel grófnőket vagy akárcsak “nemes” hölgyeket csináltak belőlük. A mai főrendiház időnként halkan jelentkező “liberaralizmusának” nem kis részben az az oka, hogy veszélyes lenne a nürnbergi törvények késével megkaparni egy-egy főrend családfáját: sok lipótvárosi zsidó nagymama képe tűnne elő. Ezekben a gazdag lipótvárosi berkekben tűnt fel először Imrédy Béla. Az apja Imrédy Kálmán volt, a Földhitelintézet igazgatója, sarja annak a derék sváb Heinrich-családnak, amelynek egyik ága vaskereskedéssel vagyonra és társadalmi pozícióra tett szert. Mint annyi más keresztény pesti kereskedő, a Heinriehek is Ausztriából vándoroltak be Magyarországba, nem bozva magukkal egyebet, mint sváb kispolgári szorgalmukat és azt az elhatározásukat, hogy részt vesznek az osztrák kolóniának tekintett Magyarország kolonizálásában. Ezek a sváb “spiesser”ek igen jóra való, egyszerű ! emberek voltak s társadalmi helyzetüket inkább lassú, óvatos meggazdagodásuk mint képességük vagy ambíciójuk determinálta. Az öreg Heinriehek nem akartak többek lenni, mint a mik voltak: kereskedők. Tiszta véletlen, hogy a Belváros kereskedői egyszer maguk közül való embert akartak a parlamentbe küldeni s választásuk a derék Heinrich Antalra, Imrédy Béla nagybátyjára esett. Ez volt az idő, amikor a polgári osztály-öntudat kiadta a jelszót: “Kereskedőket a parlamentbe” s a Lipótváros Sándor Pál személyében kere skedőt küldött a képviselőházba. Heinrich Antal se kereskedelmi miniszter, se miniszterelnök korában nem volt több, mint lokális, belvárosi nagyság. Ami a gazdasági és társadalmi életben súlyt adott ennek az Imrédy-nagybácsinak az a tény volt, hogy C ho ri n-lányt vett el feleségül, a hires aradi Chorin Áron rabbi unokáját és a magyar gyáripar megalapítójának, id. Chorin Ferencnek lányát. A Heinrich-Imrédy család te-i hát a magyar zsidóságtól sohase állt távol. Imrédy Béla apjával, Heinrich-Imrédy Kálmánnal kezdődött meg az a társadalmi asszimilálódási folyamat, amely a fiút később tragikus konfliktusba I hozta önmagával. Ez az Imrédy Kálmán már nem akart vaskercskedő lenni. Az öregek jobb világba költöztek ,a Buddenbrook-erkölcsök világa lehanyatlott, a családi cég részvénytársasággá alakult, a bolt bank- I érdekeltség kezére került s la Heinricheknek kevés kedvük volt alkalmazottként dolgozni a vasüzletben, a melynek patrícius patináját lemosta az idő. A nevet újra kellett aranyozni. Heinrich-Imrédy Kálmán a bankpályára lépett. Még félénk lépés volt ez olyan pálya felé, almi Lánczy Leó, Kom féld Zsigmond, Vilmán Adolf, Mctdarassy-fíeek Miksa zsenije, Elek Pál és Krausz Simon fezőri - tehetsége, a Schossbergerek, Kőim erek és Hatvány - Ueutschek kereskedői talentuma és vagyona mellett nagyon eltörpült a Heinriehek egyszerű vaskereskedői múltja :és közepes észbeli kvalitása. Heinrich Kálmán a Földhitelintézetben lett hivatalnok. Ebben az államilag szubvencionált agrár-pénzintézetben, ahol történelmi nevek eladósodott viselői adtak találkozót egymásnak, nem kellett sok talentum: jelzálogkölcsönöket kellett folyósítani a nagybirtokos osztálynak s a kölcsönök prolongálásával többet kellett törődni, mint a visszafizetéssel. Soha más, mint tisztes középszerűség ennek az állami pénzintézetnek élén nem állt — már az ebek harmincadjára jutott és csődben volt, amikor a mai magyar pénzügyminisztert, Reményi.Schneller Lajost tette meg a magyar politika a Földhitelintézet vezérigazgatójává — s Heinrich-Imrédy Kálmán csöndes modorával, dzsentiságre hajló attitűdjével jól illett a Földhiteintézet arisztokratikus keretébe. Egyéb nem is igen kellett: Heinrich - Imrédy Kálmán a Földhitelintézet igazgatója lett és az ariszIMRÉDY BÉLA KOSARAT KAP EGY GAZDAG ZSIDÓLÁNYTÓL A fiút, Imrédy Bélát szintén a bankpálya vonzotta. De ez a fiú már nem olyan fából volt faragva, hogy beérte volna valami állami pénzintézettel, ahol az ; arisztokrata adósok jóvoltából legföljebb titulusra lehetett szert tenni, pénzre nem. Visszafelé tekintve es fölidézve Imrédy Béla pályafutásának korai kezdeteit is, már nem kétséges, hogy ebben a diabolikus lélekben szinte egyforma erős volt az emberi érvényesülés két motorja1 a pénzvágy és a hatalomvágy. A karrier egy-egy nagyobb állomása pontosan jelzi, hogy abban az időben melyik vágyat kellett sürgősebben kielégíteni. Előszöa- volt a pénzvágy. A fiatal Imrédy Bélával ott találkozunk a gazdag Lipótváros zsurjain és báljain. A huszárönkéntes karcsú alakja igen jól fest ebben a milliőben: elegáns, kellemes társalgó, divatos irodalmi műveltsége van, jogi pályára készül, nemesi előneve jól hangzik s a Heinrich-család, ha vagyonilag nem is, de társadalmilag a “jó nevek” közé tartozik. Mi akadálya lenne annak, hogy “henősüljön” valamelyik arrivált pénzvilági családba? Semmi. Talán csak annyi, hogy túlságosan mutatja, mennyire óhajtja ezt a ‘ benősülést”, mennyire válogatás nélkül udvarol minden gazdag lipótvárosi lánynak. I Alig múlt 22 éves, se állasa, se vagyona, joghallgató és tartalékos huszártiszt, amikor megkéri Hatvany- Deutseh Sándor, a cukormilliomos lányának, Irénnek, kezét. Pár nappal előbb bál van a Nádor-uceai Hatvany-palotában és az öreg Hatvány - Deutsch Sándor azt kérdezi a feleségétől: — Ki az a sápadt fiatalember, aki folyton Irénnel táncol? — A Heinrich-fiu, mondja a mama. — Nem tetszik. Gonosz arca van. Partivadász. Legközelebb ne hivdd meg. Talán tudta Imrédy Béla, hogy az öreg Hatvanv- Deutseh kitűnő emberismeretéről volt hires: nem tőle, hanem a mamától kérte meg Irénke kezét. A mama a papához küldte, a papa igen határozott kosarat adott. Imrédy Béla elmaradt a háztól. Igazán csak az öreg Ilatvany-Deutsch bizalmatlanságán múlt, hogy .Imrédy Béla nem zsidolányt vett el feleségül és nem lett a forradalmár Hatvány Lajos sógora. Hogy Imrédy Béla lett a magyar nácizmus apja, az többek között viszont biztosan abban a gyűlöletben gyökeredzik, hogy egy zsidó milliomos megakadályozta őt pénzvágyának ily egyszerű, házassági utón való kielégítését . . . AZ OKTÓBERI FORRADALOMNAK TÚL RADIKÁLIS VOLT IMRÉDY Mint egy újkori Coriolánus vonul el Imrédy Béla attól a zsidó társadalomtól, amely a szó szoros értelmében kosarat adott néki. Mélyen ül benne a bosszúvágy. I)e a kielégítésig még hosszú az ut. A kielégítetlen pénzvágynak van egy ellenpólusa: a hatalomvágy. Mi a hatalom útja Magyarországon? Állami hivatal. Imrédy Bélát a család 1914-ben behozza a pénzügyminisztériumba. Ez éppen neki való hely: innen ki lehet látni arra a világfa,' amely “pénzt csinál”, arra az elvetemült Lipótvárosra, amely nem társa ki előtte a gazdagság kapuit. Pénzügyminiszternek lenni . . . micsoda álom, micsoda perspektíva . . . megváratni az előszobában ezeket a Lánczykat, Hatvanykat, Ullmannokat, Kornfeldeket . . . nem kínálni meg őket székkel . . . belenézni az üzleti könyveikbe . . . adókkal sanyargatni őket : . . visszautasítani társadalmi közeledésüket... igen, erről álmodhatott lm-NOVEMBER 1-én szombaton este 9-kor “Az Ember ’ .o.:i • • YORKVILLE CASINO-ban (210 East 86th Street) tokrata kliensek kijárták neki a magyar nemességet is, ó-moravicai előnévvel. Vagyona alig volt, de az “ómoravicai” Imrédy név ; és első viselőjének tisztes 1 múltja megnyitotta az utat . a gyerekek számára a vas: kereskedésnél maga sabb '• társadalmi pályák felé.
