Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)

1941-11-01 / 41. szám

NOVEMBER 1. Az Ember 11 Rökk Szilárd-ucca 9. Az “Az Ember”, akinek születésnapját jelzi e jubi­leumi szám, mintha nem egy harcias, ereje teljében lévő bátor férfin volna, ha­nem valami hiú, kokett, ko­rát letagadó* utlevélhamisi­­tó öregedő nő, tulajdonké­pen lényegesen idősebb, mintahogy a jubileumi je­lentés feltünteti. Szokatlan az eset: súlyos tény té­vedéssel állunk szemben — akármennyire paradox is az egész, mint jubileumi tünet — “Az Ember” nem mond igazat, amikor—ahe­lyett, hogy felfelé hamisí­tana, lefelé téved — élet­korából nyolc évet egysze­rűen, de vakmerőén leta­gad. ... “Az Ember” nem tizenöt, hanem huszonhárom éves. Itt nem lehet vitatkozni. E sorok írója szemtanú. Szemesebb tanú, mint a bá­ba a szülés titokzatos ak­tusánál, Ez-a bába túllépte hatáskörét és résztvett — ami a szülési segéderő ha­táskörét lényegesen túlha­ladja—a szülés misztériu­mát megelőző összes—még misztikusabb aktusoknál. Az ötlet nemzése, megfo­­gamzása. és a lapalapitási szándék egész terhessége. alatt jelen Volt. Elejétől vé­gig. Amíg “Az Embrió”­­bál, — ami-egy uj, harcias, semmitől vissza nem riadó, meg nem fölemlíthető és meg nem vásárolható, hé­zagpótló, szókimondó lap alapításának a meztelen ötlete volt — megszületett ‘“Az Ember”: Bécsi operetteknél volt szokásos — a főbünösök most majdnem mind itt vannak — hogy a századik előadást valahol a nyolc­­vankettedik körül ünnepel­ték. Ha bár az év 365 esti és legföljebb 52 vasárnap délutáni előadásból állt, még az inflációs Becsben is, tehát ténylegesen nem le­hetett több, mint bl7 elő­adás, — egy valamirevaló sikeres operett egy év alatt okvetlenül megérte az 500- as vagy 600-as jubileumot. Egy üreg komikus negy­venéves jubileumán min­den megértő résztvevő az­zal búcsúzott az ünnep élt­től, hogy viszontlátásra jö­vőre, az ötvenedik év jubi­leumán. Szokásos, érthető és megbocsátható gyenge­ség felfelé hamisítani és eszembe se jutna a lelep­lezés fúrójával alkalmat­lankodni, ha a hamisítás felfelé történt volna. De le­felé tévedni?. . . Ez helyre­sahh volt, parlamenti tu­­áósitást, Göndör Ferenc minden sorát a tisztesség hófehér papírjára irta egy jóságos, megértő emberség cs kíméletlen, de tévedhe­tetlen igazságosság tollá­val. A “Népszava” küldte a frontra Göndör Ferencet. A háború nyomában világ­­szemlélete csak kitágult, emberiessége, jósága és igazságszeretete csak tá­­gabb horizontot kapott. Annyira egyéni lett, annyi­ra más ember lett, annyira életprogramjává tette, hogy minden mellékes, az ember a lényeg, az ember a fon­tos, a homo sapiens, a küz­­ködő, szenvedő, vérző, pusztuló, jobb sorsra érde­mes ember, hogy saját or­gánumra lett s z ük s é g e, hogy saját igéit hirdethes­se. így született meg “Az Ember”. Ha már . megmondtuk, hogy mikor, azt se hallgas­suk el, hogy hol. Budapesten, a VIII. ke­rületben, Rökk Szilárd ut­ca 9 szám alatt. * Rökk Szilárd utca 9. Ez az adresz külön feje­zetet érdemel, különleges tipográfiád megtiszteltetést. Mindent, amit ott tanultam: egy csillagot a középre, igazításra szorul. “Az Ember” az első világ­­háborn utolsó évében szüle­tett, 1918-ban. mi —1918 23 Világos, hogy ezek után én “Az Ember” HUSZON­ÖTÉVES jubileumát ün­neplem. * . Romantikus nagyváradi és vadregényes kaposvári hírlap irói frontszolgálat után Göndör Ferenc a “Népszava” szerkesztőségé­ben tűnt fel. A magyaror­szági szociáldemokrata párt központi orgánuma, ahogy ez a tekintélyes napilap ne­vezte magát, nemcsak egy rohamosan fejlődő politi­kai párt hivatalos lapja volt, hanem valamiképen egy különleges szellemű centrum, egy uj szellemiség, .egy uj társadalmi gondol­kodás, egy jobb értelemben vett civilizáció és egy poli­tikai szervezettől független általános humanizmus zász­lóvivője. A magyar újság­írás fénykorában nem volt könnyű sor egy pártpoliti­kai lapnak megállania a helyét, de a “Népszava” fényesen vitte előre egy uj világ uj gondolatának a ré­gi magyar világban szinte ismeretlen terminológiáját, ami nem csoda, mert az élén egy magyar újságíró állt, akinél magyarabb és ujságiróhb kevés volt: Ga­rami Ernő. Kun Béla bevallotta, hogy Magyarországon sohase leit volna bolsevizmus, ha Garami Ernő beengedte volna a “Népszava” szer­kesztőségébe. A kármennyi­re frivol is ez a történelmi groteszk, hihetetlen, d e igaz. A Kolozsvárról Buda­pestre vetődött Kun Béla azért lett a központi párt­­vezetőség esküdt ellensége, később a párt hóhéra, mert nem lehetett a “Népszava” riportere, mert nem ütötte meg az újságírón tisztes­ségnek azt a mércéjét, ame­lyet Garami Ernő nagyon magasra tartott. Göndör Ferenc megütötte a mérté­ket. Ma nem volna itt “Az Ember” az, aki ha—tisztelet­reméltó fordítóit ja a Kun Béla esetének — Garami Ernő nem tartotta volna Göndör Ferencet érdemes­nek arra, hogy munkatár­sai sorába vegye. Akár rendőri riportot irt, akár törvényszéki tudósí­tást, akár színházat, vagy ami akkor még mulatságo­spáciumot a fejezetek kö­zé, külön sort a lényegnek amit itt ki akarunk emelni. Rozzant kis földszintes ház, gránit kockás, hepehu­pás udvarral, ahova jobban illett a muskátli és az eg­resbokor, amit a háttérből idővel kiszorítottak a fran­­kenthali rotációs gépek és az augsburgi lynotype-ok. Rozzant kis földszintes ház, valószínűleg még abból az időből, amikor a polgár­­mester, aki operett-szerű nevét adta az utcának, még meg se született. Rosszhírül kis ház lett volna belőle, az aminek felületes szemlé­letre látszott, ha a zseni, aki a magyar újságírás Pu­­litzere volt és az uj század egész magyar újságírását, irodalmát és szinmiivésze­­tét regenerálta, bölcs sze­mét nem vetette volna rá. Braun Sándor itt alapítot­ta meg “A Nap”-ot, amely­nek főszerkesztője és kiadó­ja gyanánt szerepelt, alap­jában azonban egy uj gene­ráció felelős szerkesztője volt. A Rökk Szilárd utca 9 kapuján — nyikorgó bejá­rat egy rozzant Pantheon­­hoz — az első világháború előtti tiz éven át ki-bejárt Budapest és talán egész Magyarország minden iga­zi értéke. Bródy Sándor, mindnyájunk “Sándor bá­csi”-ja, voltaképen minden tehetség apja, Molnár Fe­renc, Ady Endre, Cholnoky Viktor, Thury Zoltán, Ná­das Sándor, Kemény Simon, Jób Dániel és sokan mások, itt dolgoztak, vagy tréfál­tak, kaszinóztak és casinoz­­tak és vicc, tréfa, kártya és szórakozás közben — csak úgy félkézzel — megterem­tették az uj zsurnalisztikát, amelynek stílusa Európa egész sajtójára kihatott, az uj magyar irodalmat, amely a Broadway színpadjáig és Melbourne könyvesboltjáig jutott el nemzetközi kon­zekvenciáiban. Maga “A Nap” eltűnt a Rökk Szilárd utca 9 számú házból, egy modem “ujság­­üzem” igazi nagy nyomdát teremtett a helyébe, de a szellem, az uj, a jobb, a meglepő, a tehetségesen más és a rendkívüli után való vágyódás szelleme megma­radt, mert beleette magát repedező öreg falakba. Itt, ezekben a szobákban, rajzolódtak ki “Az Ember” első kontúrjai. Itt szedték ki kézzel a kis oktáv-alaku nyomtatvány első címolda­lát, itt kopogtatták ki az ' első cikkeket a lynotype-on I és itt került ki sajtó alól az első szám, az első “Az Ember”, amelynek a sikere 'az volt, hogy meg se lepett senkit, az lett, amit vártak jmaga Göndör bereue - Az 'Ember. Én asszisztáltam jó bará­tom első önálló vállalata start jánál, órákig, napokig, hetekig rajzoltuk, tervez-Irta: HERCZEG GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom