Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-02-20 / 2. szám
6 AZ ÉLET. A fiatalember erre különösen mosolygott s otthagyta a bámészkodó szolgát. Körülbelül fél óra hosz- szat sétált még a Stefánia-ut és István-ut sarkán lévő Kolegerszky-kioszk előtt, amelynek környékén ilyenkor nem jár senki. Kilencz órakor arra ment egy pékinas, Halász József. Azt megszóllitotta: — Kereshetsz egy koronát, ha elviszed ezt a levelet a Szépművészeti Múzeumba. A fiú elvette a levelet s átadta a Szépművészeti Muzeum portásának. A borítékban egy kis, ceruzával írott cédula volt, a következő sorokkal: „Egy fiatalember agyonlőtte magát a Kolegerszky kávéház előtt. Kérem, értesítsék telefonon a mentőket és a rendőrséget, hogy az elszállításról gondoskodjanak.“ A fiatalember igazat irt: negyed tízkor hatlövetű buldogg-revolverrel halántékon lőtte magát. A fegyver dörrenésére a Park-klub tájékáról odaszaladt egy rendőr, aki aztán a mentőket hívta a szerencsétlenhez. A fiatalember eszméletlen volt, a mikor a mentőket a Bethezda-hórházba szállították s a kórházban egy percig sem tért eszméletre. Sebe halálos s az orvosok nem bíznak felépülésében. Az életunt fiatalember zsebében több levelet találtak, azonkívül néhány névjegyet b. u. é. k. jelzéssel s igy állapították meg, hogy Sz. Ö. a neves huszonhét esztendős okleveles mérnök. Külön, leragasztott levél is volt nála ezzel a címmel: Rokonaimnak, Újpest. Az életunt mérnök — szülei már nem élnek — két nagynénjével lakott Újpesten. Egyik nagynénje, K. J. községi óvónő, a lakásuk is az ovoda épületében van. Sz. Ö. a főváros mérnöki hivatalában volt alkalmazva már két esztendő óta. Pontos, lelkiismeretes fiatalembernek ismerték, aki jóformán csakis a hivatalának élt. Hosszú esztendőkig tanult és nélkülözött, mig a mérnöki diplomát megszerezte, a legutóbbi időben tavaly őszén egy lumpoló társaságba keveredett azokkal dőzsölt sokszor hajnalig és a sok fáradtság, mely- lyel kiküzdötte a mérnöki képesítést és főleg a sűrű tivor- nyázás megroncsolta az idegeit. Ez év január havában megvizsgáltatta magát idegspecialistával, aki figyelmeztette baja súlyos voltára és azt is megmondta neki, hogy két-három esztendeig is eltart, mig lelkiismeretes gondozással helyreállíthatja az egészségét. Sz. Ö. ez a felfedezés elkeserítette. — Nem tudok én annyi ideig várakozni — mondotta nénjeinek és már akkor emlitte, hogy öngyilkos lesz. Igyekeztek lebeszélni a tervéről, de mint ma kiderült, hasztalan. Rokonai a délutáni órákban értesültek csak az öngyilkosságról. K. J. azonnal a Bethezda- kórházba sietett, hogy néhány, szót váltson életunt unokaöcscsével, ez azonban nem sikerült neki, mert Sz. Ödön nem tért magához. A pálinka. Tausz Sándor piaczi árus télen-nyáron a fővárosi dunaparton kora reggel rakta ki áruit. A tél csikorgó hidege pedig megszokta csipkedni azokat, kik a hajnal idejében kint foglalatoskodnak. Tausz az első években kézdörzsöléssel és lábtopogással igyekezett magától távol tartani a hideg csipkedéseit, de bizony legtöbb esetben siker nélkül. Azonban szomszédaitól eltanulta azt a rossz szokást, hogy a hideg ellen pálinka kortyolással védekezzék, a helyet hogy vagy fazékban vitt volna ki parazsat és a meggémberedett tagjait annál melengette volna, vagy pedig gyors főzőn tejet forralt volna fel, mi egyrészt nemcsak melegséget, hanem még más részt táplálékot is nyújtott volna. Az üzlet sem ment valami fényesen, a szegénység állandó tanyát vert lakásában. Gyarló volt a ruházata, rossz volt az élelmezése. A pálinkából évről évre többet ivott. Eleinte iszákos lett, későbbb pedig alkoholista. Az alkoholista volta lakásában beleplántálta az egyenetlenséget. Egy év óta folyton veszekedő állapotban élt a családjával. A fiatal lánya a csinos Józsa megunta a családban lakozó lármát perpatvart egy szép napon egy betűszedő ösme- rőse csábitgatásának engedett és azzal a szokásos „holtomiglan-holtodiglan“ elengedésével közös háztartásban lépett. A leánynak ez a cselekedete az apát mód nélkül elkeserítette. Megölöm a nyomorultat hangoztatta a felesége előtt. Ilyenkor pedig izgalmában szegény feleségének esett és véresre verte. Sőt még azzal is fenyegette, hogy úgy őt, mint a leányát elfogja pusztítani, azután a lakásban a bútorait petróleummal lefogja önteni és meggyujtja. Az apa néhány nap. előtt is jól belenézett a pálinkás üveg fenekébe, mert tántorgó lépésekkel baktatott ki a pálinkás butikból, honnan a leánya Józsának a Weselényi-utcai lakására ment. Haza gyere, vagy kíi- lömben meghalsz fenyegetőzött a leánya előtt az apa. Majd ott olyan botrányt csinált, hogy rendőri beleavat- kozás vált szükségessé. A rendőr kituszkolta az utczára, honnan egyenesen a lakására ment és a feleségével veszekedett, minek befejezéséül a feleségének azt mondotta: Na most készülj a „halálra“. Ezután felkapott egy hosszú konyhakést és bele akarta döfni az öreg asszony mellébe, de a? utolsó pillanatba közbe lépett a fia Tausz lgnácz és egy fa darabbal olyat vágott az apja fejére, hogy az vértől elborítva földre bukott. Az apát miután folyton azt hangoztatja mindenki előtt, hogy a családját kiirtja, letartóztatták.
