Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1909-05-20 / 5. szám

2

AZ ÉLEf

akkor az, — sem testünkben, sem lelkűnkben kárt nem okoz.

Ezeket a tudatokat azonban a köznép lelkületében társadalmi utón lassan és nagy munkával lehet bele- szürni és ha már egyszer beleszürődött, akkor ő tőlle lehet minden utcasarkon kocsma, annak italát meg nem fogja kívánni sem mint testi, annál inkább szórakozási célból.

E tekintetben nekünk nagyon szép példával szolgál Svédország. Olt a nép égetett szeszes italokat, azaz pálinkanemüeket nem iszik. Bort igen, azt is mint asztali örömet élvezi. Pedig ezelőtt 30 esztendővel még sokkal jobjan hódolt a pálinkaivásnak, minta felvidéki tót favágóink. Ezt a nagy változást előidézte az ottani alkohol ellenes mozgalom kitartó munkája.

Az állam pedig örömmel venne erről tudomást, mert az az adóforrás, mely maaz alkohol fogyasztásából táplálkozik, minimumra zsugorodna és a jelenlegi bősége pedig átterelődne a közgazdasági utakra, melyek mint tudjuk úgy az állam, mint a közérdek szempontjából legreálisabb adóalapok.

E cikk alján tudomás vétel végett közöljük, hogy az eddig hozott községi képviselőtestületi határozatok a vasárnapi kocsmaszünet dolgában megerősítést nem nyernek, miután ez a kérdés már a kész törvényjavaslattal megoldást nyert.

Alkoholmentes szállodák.

Észrevevő jel gyanánt már a cikkünk elején kijelentjük, hogy ilyenek sajnos nem minálunk, hanem Svájczban vannak, hol az alkohol ellenes mozgalom nagyon szép múltra, de még szebb sikerekre tekinthet vissza.

Elsőben ilyen szállodák Bern város föiött emelkedő glecser oldalain épültek fel. Méreteik és berendezésük kezdetben a szerénység kereteiben húzódtak meg. De csakhamar a turista közönség kedvenc tanyáivá lettek. Mtt az élelmes üzleti tőke csakhamar észrevett és építette hamarosan a kényelmesebbnél-kényelmesebb palotaszerül szállodákat.

Manapság inár az utazóközönség nagyrésze ezeknek a szállodáknak ad előnyt. Közöttük még azok is, kik hébe- kdiba meg isszák a bort, még pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy külföldi szállodákban a napi bor- költség kiteszi majdnem a számla-összeg egyharmad- r szét vagy legalább is egynegyedrészét.

Gyakran előfordul ez az eset, hogy két egymás- t -1 nem messze fekvő szállók egyike termeiből már ki eprüzte az alkohol minden nemét, mig a másik raktárt tart a borok, a sörök és a pálinkanemüek minden fajtájából. Az alkohnentes szálloda zsúfolt, az alkoholt kiszolgáló szálló pedig kong az ürességtől

E sorok írója egy nehány napot töltött Genfben a ránk magyarokra nézve szomorú hírre vergődött Bó- rivázs nevű szállodába, hol a megdicsőült nagyasszonyunk, Erzsébet királynénk élete utolsó napját töltötte.

Ez a szálloda is alkoholmentes. Pazar fénnyel és nagy kényelemmel berendezett ebédlőjében évad alatt egyszerre 150—200 vendég szokott ebédelni. Ha evés közben végig tekintünk ezen az ember-sokadalmon,az első ami szembeötlik az, hogy sehol az asztalokon szeszes italt nem látunk, hanem látunk majdnem minden asztalon finom kristály üvegekben tejet és tejet. Ezt isszák a vendégek szárnyas pecsenyére éppen úgy, mint a halra és nem osztj <k azt a hazai téves nézetünket, hogy a hal étel megfekszi gyomrunkat, ha arra vizet iszunk. Pedig akik ebben a szállodában laknak, azok minde- nikének nemcsak közönséges asztali borra telne, hanem megengedhetnék maguknak még azt a fényűzést is, hogy naponta egy-két üveg pezsgőt is elfogyasszanak. Mert itten a napi ellátás a legfelsőbb emeleten levő szobát is kivéve, 40 korona. Aki kényelemből csak az első emeleten akar lakni, annak már csak a szobáért déli vagy északi fekvése és nagysága szerint 40—60 koronát kell fizetni.

A földszinten levő nagy dohányzó csarnokában ebéd után rendszerint magyar cigány játszik.

Abban az időben, mikor ott voltam 8-an voltunk magyarok, feketekávé mellett hallgattuk a cigányok játékát. Közöttünk az egyik borközi viharokban edzett országgyűlési képviselő volt. Ő is derült arccal gyönyörködve hallgatta a zenét. Majd megszólalt és mondotta a következő igen jellemző megjegyzést:

— Urak! Sohasem hittem volna, hogy a cigány játéka szárazon, bor nélkül is jókedvre tud hangolni 1

E megjegyzés után egyszerre két oldalról is feléje röppent e kérdés:

— Hát miért szállott akkor alkoholmentes szállodába ?

— Miért?! Mikor a vasúti kocsiban e szálloda hirdetését olvastam, olyas valami vágyódást éreztem, mint a sátor alatt lakó kóbor cigány érez, mikor a szomszédságában valaki tepertyüs, túrós csuszát eszik.

Annyit mondhatok, hogy sohasem hittem volna, hogy egy csomóban körülbelől 203 egyén képes étkezni bor vagy legalább sör nélkül.

Otthon nem tudnék ebédelni, ha nem volna bor az asztalon. íme itten, hogy senki előtt nem láttam italt, még a hal étel után is jól esett egy pohár friss viz. Talán ha itten laknék egy évig, az alkohol ellenes ligának még tagja is lennék.

Tehát most magam is belátom, hogy az embert iszákossá nem a bor vagy a sör teszi, hanem a szokás hajtó ereje és az emberben levő utánzási vágy. Ez szoktatja az alkoholra, melyre ha rákapott, nagyon nehezen kerül ki annak uralma alól.