Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-05-20 / 5. szám
AZ ÉLET 3 íme én beismerem, ki különösen a bornak nagy kedvelője vagyok. Borközi állapotban sokszer olyan dolgokat követtem el, amelyek nekem sok főfájást okozlak és sok pénzembe kerültek. De nem okultam adandó alkalommal, csak úgy tettem mint azelőtt. Ha nálunk Budapesten ilyen előkelő berendezésű és ilyen kitűnő konyháju szálloda lenne, én ott ütném fel a tanyámat, mindennap ott étkeznék. Megvagyok győződve, h )gy nem nagyon sok idő telne bele, hogy az én boriszaságom átváltozna bor- nemisszaságra. Alakítsunk községi bizottságokat. Ma már ahogy a tüdőnk a levegőt, épugy szívja be lelkünk a köztudatból azt a nézetet, hogy az alkohol fogalom alatt ismert italok, még pedig azok között különösen a pálinka úgy a testi, mint a lelki egészségre egyaránt könnyen vészthozók. Figyeljük meg csak: A megélhetés nagy tülekedésében egy kevés időre mennyien megállanak és a fegyelmezetlen vadászeb lázas izgalmával, hogy keresnek és kutatnak az alkohol elleni védekezés eszközei után, de miután az a pár óra, vagy napok munkája, melyet arra szentelnek, nem viszi elébök tálezán a siker kulcsait, ezért a fellépő kellemetlen érzeteiket, mint felesleges lomot hamarosan kiseprik a tudásuk kamrájából, ők maguk pedig mint a béklyóból kiszabadult legelésző csikó, tova rohannak, hogy kifeszitett könyökkel újból folytassák a mindennapi kenyérért való tüle- kedésöket. Minden értékes siker rendszeres és kitartó munkának az eredménye. Ha valahol úgy az alkohol ellenes mozgalom munkájánál kell ezt szem előtt tartanunk. Az alkohol ellenes kérdést kis mértékkel kezelni nem szabad, miután annak nyomán csak apróka sikerek támadhatnak, már pedig a társadalom munkájánál, hol az erők a közjó iránti lelkesedésből kovácsolódnak össze, a további kitartásra a munkaerőt és a vonzást csak a nagy eredmények szállítják. A mozgalom előbbre vitele érdekéből nagyon kívánatos lenne, hogy minden községben a lelkész, tanító, értelmesebb földmivesek és ahol a jegyzői székhely van a községi illetve körjegyző urak egy bizottsággá alakulnának. E bizottságnak első és fő feladata lenne gondoskodni arról, hogy hetenként egyszer az iskolában alkohol ellenes beszélgetés lenne a gyermekek számára megtartva, továbbá azokkal a gyermeki kedély és felfogásnak megfelelő alkohol ellenes olvasmányok legyenek olvastatva. Szükséges pedig azért, mert a gyermeki ajk az a szócső, melyen át leghamarabb bevonulnak az alkohol ellenes eszmék a földmives családba. De ennek még egy másik nagy előnye is van, a gyermekeket elszoktatjuk a pálinka ivástól. Ugyanis az iskolában hallott elbeszélések, az élénk, minden iránt fogékony gyermeki felfogásban legott képpé változnak, amint kínálja valaki őket pálinkával, az a kép pedig visszariasztja őket és ezért annak hatása alatt eltolják maguktól a felkínált pálinkát. Vessünk, hogy arathassunk abban a talajban, mely fogékony. Oltsuk be gyermekeink szivében, leikébe, gondolkodásába, hogy az alkohol káros, ez fogja őket majd megmenteni a munkaképes korban az alkohol káros következményeitől. A bizottság második teendője: Mindenik bizottsági tag ellátja magát egy nyolcadrét alakú 10 iv iró- papirosból összevarrt füzetkönyvvel, mely az alkohol- ellenes szövetség számára gyűjtött tagok neveit foglalja magában. A névbeirást ő, vagy a jelentkezett tag sajátkezűig eszközli. Az alkohol ellenes szövetség rendes tagja az, ki teljesen absztinens. Pártoló tagja az, ki a jövőre nézve kijelenti, hogy mérsékelten fogja a bort és a sört élvezni, azaz vigyázni fog magára, hogy tul- rózsás állapotba ne kerüljön. Vagy előre meghatározott időn át alkohol valamelyik nemének élvezetéről lemond, vagy egyáltalán semmiféle alkohollal élni nem fog. A tagszerzés csakis alkalomszerüleg történik. Megjegyezzük, hogy az alkohol ellenes mozgalom kicsinylői ajkbigyesztve fogják gúnyolni azon pártoló tagjainkat, kik „ezentúl az alkoholnak mérsékelt élvezetére tesznek ígéretet“, szerintük ez nem egyébb, mint a képmutatásnak egy csillogó humusszá, mely ha akarom kitakar és betakar. Ezen szándékot csak tisztelni és nem pedig gúnyolni lehet, mert hányszor jutunk abba a kellemetleu helyzetbe, hogy az ivásra majdnem erőszakolva vagyunk. Azon percek kínos hatása alatt az a tudat, hogy mérséklésre tettünk férfias ígéretet, megfogja mutatni azt az irányt, melyen haladnunk kell, anélkül, hogy önmagunk vagy a mulatós társaság érzelmei ellen vétenénk. Illusztráljuk a dolgot példával, miután az esemény egyszerű leírása világosabban beszél, mint az abból kivont szabály. Ügyes-bajos dolgában a község egyik 4—5 holdas törpe birtokossának a felesége bemegy a jegyző hivatalos szobájába, hol az ügyének előadása után rendesen a községi jegyző maga szokta kérdezni: — Hogy vannak odahaza ? Mire az asszony igen sokszor azt a feleletet adja: — Csak megvolnánk, ha az uram a pokolba való pálinka ivással felhagyna. Halgassa meg jegyző uram, tegnap is részegen hazajött a kocsmából, a fiunkat ok- nélkül verni kezdte. Közbeléptem, engem is megütlegelt.
