Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-04-20 / 4. szám
AZ ÉLET 5 Majd a dorgálás ténorjából szóltam hozzá. A várt eredmény nem mutatkozott, folytatta tovább „le az alkohollal“. Az alkohol következtében az én ispánom cselekedetei és magaviseleté a fegyelmi vétségek sodrába került. Ezt látva „ad verbum audiendum“-ra czitáltam. Védekezését minden megjegyzés nélkül fagyasztó hideg nyugalommal végig hallgattam, vele nyomban az ispáni állásról való lemondását megirattam, melyet két alkalmazottam előttemezett. A lemondást tartalmazó okmányt magamhoz véve azt mondottam neki. Ha még egyszer mértéken túl fogja a szeszt fogyasztani, kérlelhetetlenül érvényt fogok szerezni az állásról való lemondásának. Az én ispánom úgy engemet, mint családját és gazdatiszt társait azzal az örömmel lepte meg, — hogy attól a naptól fogva Saulusbol Paulussá változott. íme ez is egy adat arra nézve, hogy helyes eszközök alkalmazásával igen is gyógyítható az iszákosság. Tótaradác után Mezőkeresztes. A tótaradáci halottas tor megismétlődött Mező- keresztesen. Itt is meghalt egy gazdálkodó, Tóth Lajos nevű, pálinkától halt meg, egész életében benn ült a pálinkáshordóban, életében alig látta valaki józanul. Meghalt, eltemettek, azt mondták, isten nyugosztalja szegény részeges Tóthot, s akik igy emlékeztek meg róla, gyorsan összegyűltek a házában, hogy halottas torral üljék meg a szegény gazda hirtelen elmúlását. Sokan voltak, parasztok és napszámosok, Tóth Lajosnak rokonsága és barátai, s ahogy már ilyenkor szokás, mindannyian ittak, folyton ittak s reggelre kelve, tizen szörnyű kínok között meghaltak, tizen meg halálra vált arcczal, meggörcsöscdött testtel ágynak estek. — Rossz volt a pálinka, sötét, tébolyitó ital volt, Tóth is a maga kotyvasztotta pálinkának a halottja. De ezt halálában nem mondhatta meg senkinek, a toron mulatók pedig gondtalanul szürcsölgették a gyilkos szeszt. Orvos mindössze csak egy akadt Mezőkeresztesen, a másik a sorozáson volt, de lehetett volna tiz is, a szerencsétleneken már senki sem segíthetett. A szigorú vizsgálat megindult, a nagyváradi ügyészség Cziffra Kálmán kir. ügyészt és Hankó Endre tiszteletbeli főszolgabírót bízta meg az előzetes vizsgálattal. Grosz Menyhért és Fisch Áron törvényszéki orvosok pedig bonczolják a tiz ember hulláját. A mezőkeresztesi főszolgabírói hivatal a következő részleteket közölte: — Tóth Lajos mezőkeresztesi gazdát a napokban temették el. Alkoholista hírében állott, józanul ritkán látták, a gyilkos italt maga készítette töményitett szeszből, amibe vizet kevert. Halála után a szokásos torra nagyon sokan összegyűltek, nők, férfiak vegyest, lehettek ötvenen, hatvanam A mérges italtól tizen meghaltak, legtöbbje az ágyat nyomja. Az egyik halálra váltan futott a patikába, ott roskadt halálra. Valamennyi feleséges, legtöbbnek egy csomó gyermeke is van. Grosz Ármin körorvos huszonnégy órán át szakadatlanul dolgozott, de egymaga nem sokra mehetett. Ma délelőtt boncolják a halottakat. Ha végeznek a törvényszéki orvosok, meg ma meglesz a temetés. Tóth Lajost exhumálni fogják. A községben nagy az izgatottság a rettenetes szerencsétlenség miatt, amelynek az eredetét és okát most kutatja a vizsgálat. Nagyváradon azt nyomozzák, hol vette # Tóth Lajos a szeszt. Hermann Aladár vizsgálóbíró és Kármán Lajos alügyész Mezőkeresztesen vezetik a vizsgálatot. Az elhunytak gyomorrészeit vegyileg fogják megvizsgálni. A gyászos tor áldozatai a következők: Kundig Lajos, Nagy Lajos, Csordás Lajos, Kéry Mihály, Nagy Istvánné, Semjéni Lajos, Nagy István, Nagy Lajos, Pető Lajos, Kéry Imre. Csordás Lajos halt meg elsőnek. Földhöz ragadt szegény ember volt, felesége és hét gyermeke maradt. A szerencsétlen emberek 35—50 év körüliek. Egy csomó ember a halállal vivődik. A gyilkos tor teljesen lesújtotta Mezőkeresztes lakosságát. Borzalommal beszélnek a katasztrófáról, a melynek mindenesetre az volna az egyetlen üdvös és józan eredménye, ha országosan betiltanák a halotti pálinká- zásokat, a halott fölött való mulatozást, amely most kétszer egymásután ilyen tragikusan végződött. Egy róm. kath. plébánosnak a megfigyelése. „Mint lelkész 30 éve élek a nép között. Ezen három évtized alatt szerzett megfigyeléseim alapján, a meggyőződés egész fenséges erejével állítom, hogy elődeink vállásosságának, törvény tiszteletének és a családi tisztességnek eldurvitója, Korántsem a megélhetés súlyos terhei, hanem egyesegyedül az alkohol. Az indiánusok kedvencz szavajárását használva „Ez az édes ital“ ünnep és vasárnap délután a kocsmák lóczáin össze hozza nemcsak a férfiakat, hanem sajnos még a reményteljes serkedező bajuszu ifjakat is, Hol azután mikor a fejbe száll az ital, azaz megbénítja a gondolkozás szabályozóját a kritikát; — akkor felszínre kerülnek a durva tréfákkal kiszínezve a megélhetés és a pénzszerzés különféle értékű és nehézségű kérdései, — melyek tulajdonképpen helyeslőleg csak a tiszti higgadt gondolkodás tárgyai lehetnek. A miért is nincs azon mit csodálni, ha a szeszközi állapotban, az ily beszélgetések és vitákból, hogy mint a szikra a lobogó tüzlángból úgy pattan ki az elégületlenség és az fészket rak a nép lelkében. Hol azután az Amerikában való kivándorlás, valamint a lel
