Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-04-20 / 4. szám
6 AZ ÉLET. ketlen nemzetközi izgatok tévtanait nemcsak tártkarokkal fogadja, hanem még gügyöli, mint jó édes anya az ő gyermekét. Az ilyesmivel már megmérgezett népiéleknek később lelki szükségévé válik az olyan hely, ahol neki ezeket az édes bolonditó eszméket mérik; az idegei pedig a megszokás hatalmától űzetve sóvárogják az alkoholt, azért keresményének nagy részét oda hordja, hol e két dologból része van. Hiszen mi lelkészek ösmerjiik legjobban a népet. Mi nekünk van legtöbb alkalmunk bepillantani az ö. gondolatviláguk ]ege 1 rejtettebb zugaiba. Mi tanuld rony- ságot tehetünk arról, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak ama tanítása „szeresd felebarátodat, mint fennen magadat“ a legjobban, a legszebben azoknak a lelkii- letében fogamzik, szárba kap és jó gyümölcsöt hoz, kik nem élnek alkohollal. Bizonyításul felhozom a következőket: A falumban, hol lelkészkedem van egy gyár, mely 200 egyénnek nyújt naponta tisztességes megélhetést. A munkások 2/io-edrésze nem vesz magához semmiféle alakban alkoholt, ezek szépen a heti keresményükkel egyenesen hazamennek, a kapott pénzt feleségeikkel egyetemben megbeszélve fordítják jó célra, házi szükségleteikre. Ezek gyermekei mindig csinosan és tisztán járnak, arcocskáin a jólét, az egészség viruló rózsákat fakaszt. Ezek és családtagjai Istenfélők, törvény és emberbecsü- lők. Hanem 8/io-edrésze, ha eljő a szombat este — fizetésükkel nem a családjukat keresik fel — hanem a kocsmát, honnan éjfélig vagy néha másnap reggelig még a feleség kérelme, vagy panaszos jajgatásokban kitölt szavai sem téritik az otthonukba. Keresményük nagyrésze a kocsmáros zsebébe vándorol. A családjuk pedig ujfent ott kezdi a nélkülözés keserveit járni, ahol a szombati fizetés reményében elhagyták. Iszákos hajdú. Dunántúlról a következő értesítést vettük : Az alispáni iroda egyik hajdúja — annyira rabja volt az alkoholnak, — hogy az iszákosság határát túllépve — már az alhoholos elmezavar tüskés bozótjai között bolyongott. Nyelvén a reszketés hullámjátékot űzött. Kézfogása nélkülözte azt a frissességet — mely az egészséges lelkületű egyének a tulajdona. Szemeinek pupillái többnyire tágultak voltak, gyakran merevségben csaptak át. — Egész testén sokszor borzongásszerfi ráz- kódtatás futott végig. Rosszul létről, rósz alvásról panaszkodott. Szemei kápráztak és olykor bogarakat vélt látni maga körül — stb. Egyszóval a delirium alkoho- licum polipjának a karjai közt volt; csak már az ölelő szorítás volt hátra, hogy a dühöngést kiváltsa belőle. Az alispán igazi jó apja a tisztikar és a szolga- zsemélyzetnek, párfogol, bűntett, ott hol a szükség parancsolja. Iszákossága miatt a hajdút négyszem között, majd mások előtt hol figyelmeztette, hol pedig korholta sőt még pénzbüntetéssel is sújtotta, de mitsem használt, mindent úgy lerázott magáról, mint a folyót átúszó kutya a bundájára tapadt vizet. Végre kénytelen volt az alispán a hajdút a megyei szolgálatból elbocsátani. Az elbocsátásról amint tudomást vett a vármegyei főorvos, felkereste az alispánt és arra kérte, hogy a hajdút venné vissza a szolgálatba, de egyúttal adjon neki nyomban egy évi szabadságot. Az a szerencsétlen alkoholista nem tehet arról, hogy a szesz az ö önuralmát leszerelte. A közkórházban most egy ápolóra van szükség annak helyét vele fogja betölteni, egyúttal pedig gondoskodni fog arról, hogy egy évig a kórházból ki ne kerüljön és ottan szeszes italhoz ne juthasson. Hiszi és reményű, hogy ennyi idő alatt a hajdú kikerül az alkohol uralma alól; vagy legalább is a szesz iránt való vágyakozása annyira szintelenedni fog, hogy parancsoltjává válik akaratának. Az alispánnak jóság és szerétéiből össze rőt szive készséges örömmel teljesítette a megyei főorvos kérelmét A hajdú bekerült a kórházba. Az első héten izgatottá tette a szesz utáni vágyakozás, de azután a körülmények nyomása alatt olyan megadással tűrte sorsát, mint nyereg alatt a fiatal szilaj csikó a biztos kezii lovas igazgatását. A kórházban a főorvos gyakran foglalkozott vele; kioktatta az alkohol káros voltáról. Közben pedig az életből merített és az általa ösmert példákra rámutatott. Mindezeknek hatása alatt a hajdúban megérlelődött az a tudat, hogy a világon minden rosznak kutforrása az alkohol. Ez e tudat vonta őt ki az alkohol karjai köz- zál. Ez a tudat és az alkoholellenes iratok olvasása fogja megóvni öt a visszaeséstől. Az ötödik hónapban kínálták szesszel, de nem fogadta el. Haza bocsátották olykor egy-két napra a családjához, a -szesznek feléje sem nézett. A főorvos lehuzatott vele bort és még meg sem kóstolta. Egy év elteltével ellett bocsájtva a kórházból, állását visszanyerte. A megtért tékozló fiút pedig mindenki felkorolta. Az angol gyermektörvény. Londonból Írják: Angolországban április hó 1-én érdekes törvény lépett életbe: a gyermektörvény. Az uj törvénynek két fontos rendelkezése van. Az első az, hogy ezután a fiuknak csak akkor szabad dohányozniok, ha 16-ik évüket betöltötték. A rendőröknek joguk van a fiukat a dohányzásban megakadályozni és a náluk talált szivart, czigarettát és dohányt elkobozni. A trafikosoknak szigorúan megtiltották, hogy a fiuknak dohányt adjanak el. Ha a tilalom ellen vétenek, nagy birsággal büntetik őket.
