Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-01-20 / 1. szám
AZ ÉLEI' 3 támogatni, tehát a Qoldis László beszédét helyeslő fej- bólintásokkal kisérni, még ha a jászberényi választók kétségbe is esnének a régi boros szokások esetleges megváltoztatása miatt. Az is megtörtént, hogy gróf Apponyi Albert miniszter külön felszólalt, hogy a Goldis László érveit támogassa és kérje a képviselőházat, legyen szíves az alkoholizmus ellen teendő intézkedésekre a preliminált összeget, melyet Goldis László igen csekélynek tart megszavazni. . . . Most pedig tegyük át. a színhelyet a rideg parlamentből gróf Apponyi miniszter meleg, elegáns kedves családi otthonába. A miniszter felesége olvassa az országgyűlési tudósítást és lelkesedéssel szól: — Éljen ! Ez a Goldis László derék ember, európai férfiú, elsőrangúan humánus hazafi . . . — Oláh nemzetiségű — jegyzi meg a miniszter. — Bárcsak minden magyar olyan jóakarója lenne hazájának, mint e nemzetiségű, aki olyan ragyogó argumentumokkal, tanultsággal és lelkesedéssel száll síkra a mi eszménkért . . . — A miénkért? — Azaz, hogy az enyémért, az alkoholellenes mozgalomért. Mond csak, kérlek, nem olvashatnám én azt a beszédet az egész terjedelmében ? — De igen. Reggelre megjelenik szó szerint a képviselőház hivatalos kiadványában. Amióta Széli Kálmán megcsinálta azt a reformot, hogy a beszédeket a gyorsírói feljegyzések nyomán külön kiadásban közrebocsátják, azóta kivétel nélkül minden beszéd, legyen az ámbár a legnagyobb sületlenség, megjelenik egész terjedelmében . . . — Remélem, a sületlenséget nem a Goldis beszédére, nem erre a remekműre érted tisztelt férjem és nem kevésbé tisztelt miniszter ur? — Nem. De csak úgy általánosságban mondom. — Igen, igen. Hisz drága uram, tudom én azt, hogy a te beszédeid a ieggyönyörübbek és hogy tulajdonképpen igazságtalanság az, ha a szónoklatokat egyenlősitik és a mások gyenge mondásait is épp úgy teljes szövegükben közreadják, mint egy Apponyi Al- bertnek a remekeit, mindamellett kérlek ne légy féltékeny, ha ezúttal a Goldis László beszédére vágyódom, ügyünk érdekében . . . — Ügyünk ? — Pardon ! Megint helytelenül disztingváltam: nem ügyünk, hanem ügyem. És ha már ügyemről van szó, hát mondhatom, hogy a tisztelt kormány igen szűkkeblű. Ezer koronát prelimináltok erre az egész hatalmas kérdésre! Igaza van Goldis Lászlónak, hogy ez annyira kevés, hogy sérti az ambicziónkat és inkább nem szavazzuk meg, mitsem degradáljuk magunkat. Nézzetek csak utána, mennyit szavaztok a lóversenyekre, telivérekre, amelyek nem azért futnak, hogy az emberiséget boldogítsák, hanem csak azért, hogy ürügyet kapjatok lóversenyek rendezésére és legyen egy hely, ahol a dámák az ő párisi toilletjeiket, ékszereiket mutogathassák, ahol udvarlóikkal találkozhassanak és ahol a hazárdjátékok iránt hajlammal biró férfinépség elpocsékolhassa keresményét, amit családja fentartására kellene fordítania. Avagy mennyit adtok például arra a czélra, hogy éjjelenként minden mulatóhely körül rendőrök legyenek, megakadályozni a szeszszel telitett emberek vérengzéseit! Azt hiszed tán, hogy mi asszonyok semmit se tudunk. Mi tán nem látjuk, amikor a Parkklubból vagy a kaszinóból, vagy máshonnan, estélyről jövünk, nem látjuk-e a rendőröket és nem tudjuk, hogy azok pénzbe kerülnek, valamint hogyha nem volna alkohol, nem volna szükség rendőrökre, mert az emberek nemcsak becsületesek, szelíd lelküek és korán fekvőek lennének. Továbbá mennyit szavaztok meg tömlöczökre, rabtartásra és a fegyenczek őrzésére. Hisz egész hadsereg az, beleszámítva a bírákat, az ügyészeket, akik a vádat emelik, a bírákat, akik a bűnösöket elitélik, a felsőbb bíróságokat, akikhez felebbezni lehet, a Kúriával együtt, amelyik végérvényesen helybenhagyja az Ítéleteket. Holott ha alkoholizmus nem lenne, akkor erre az egész szervezetre csak minimálisan volna szükség. És ti százezreket fordittok intézményekre az alkoholizmus bűneinek a terjedése miatt, mig ellenben az eredendő oknak, az alkoholizmusnak a megszüntetésére rongyos ezer koronát ajánlotok. A miniszter (hallgat). A miniszter felesége (folytatja): Avagy muszáj neked egy gyékényen árulnod azzal az ármá- nyos Wekerlével! Azt hiszed nem tudok semmit. Olvastam ám én az Eötvös Károly beszédét is, amikor leleplezte, hogy te ezelőtt tizenhat esztendővel homlok- egyenest ellenkező véleményen voltál Wekerlével, amikor ő az egyházi életet akarta megmérgezni azzal a bizonyos, hogy is mondjam, polgári házassággal. Hát Albert azt mondom neked, állj a sarkadra! Most! Követeld, hogy az állami segítséget emeljék fel: ne ezer koronát, sőt többet, ötszászezer koronát adjatok, ha egy szemernyi érzéketek is van az ország boldogságának az érdekei iránt. A miniszter (folytatólagosan hallgat). A miniszter felesége (tovább beszél): Tehát azt kérdezem: hajlandó vagy-e odahatni, hogy a kormány nagyobb áldozatkészséget tanúsítson az ügy iránt. Vagy pedig útjaink szétválnak és ezennel bejelentem, hogy veled szemben ellenzéki álláspontra fogok lépni. A miniszter (megdöbbenve): Ellenzéki álláspontra ? Hogy értsem ? A miszter felesége: Politikailag. Ami ügyünk, azaz, hogy az én ügyem érdekében. A miniszter: De az ég szerelmére!
