Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-02-20 / 2. szám

III. évfolyam. Nagykároly, 1908. február hó 20. / 2. sz^fri

AZ E LEJ

Az alkohol ellenes szövetség hivatalos közlönye.

— Megjelenik minden hó 20-án. —

Felelős szerkesztő é;

laptulajdonos:

Előfizetési ár:

Egész évre ......................................

4 kor.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

£)r. Szentkirály

?i Sándor

Fél évre .. ., .............................

2 kor.

i Nagykároly, Szatmár vármegye. !<feaz alkoholellenes szc

»vétség titkára.

Hirdetéseket, valamint a lap előfizetési á a kiadóhivatal.

rát felveszi

Morzsát a verebeknek.

— Levél a szerkesztőhöz. —

Jószívű emberek a fölösleges morzsákból egy keveset odahintenek, a honnan azt a verebek sok hálás csiripelés közt fölszedegetik. Szép és nemes cselekedet, bár a természeten minekünk, gyarló lényeknek segítenünk alig szükséges ; mert a természet nagy tárházában minden oly végtelen bölcseséggel van elrendezve, hogy azon igazítás alig-alig szükséges.

Hogy éppen verebekről van szó, egyszer fiamnak kiszámítottam, hogyha annak a négy verébpárnak, a mely ott fészke! ereszünkben, minden ivadéka tiz éven át megmaradna, akkor a mi vidékünkön a napvilágot elfogná tőlünk a sok millió veréb. Azoknak van a bölcs gondviselő természettől hajlékuk, ruházatuk és annyi a mennyi táplálékuk is. Persze, ha mindent magas hő borit, akkor szükebben laknrározik; de annál több életrevalósággal lévén felruházva és mivel különben is nem ő rájuk vonatkozik eltulajdonítás körül hozott rengeteg paragrafus, ott szed és csip, ahol van.

De a szegény, gyámoltalan ember, az télen rosz- szabbul van, ha meleg hajléka nincs, ha ruházata kevés, de különösen akkor, ha mindezekhez élelme sincs. Már ő nem szedhet onnan, ahol van, mert a büntető törvénykönyvet ő reá szabták, de ösztönszerüen mégis védekezik és ebben a védelemben is ösztönszerüen arra törekszik, hogy pár pillanatra is, de gyorsan egyesítse szükségleteit a tél borzalmaival szemben, vagyis pálinkát iszik. A Pálinka (megtisztelésből irom nagy betűvel, mert ezt tartom az emberiség legnagyobb, legfélelmesebb ellenségének) elbóditja, elfeledteti a szegénységet, az éhséget, a hideget és a hajléktalanságot. De borzasztó nagy vérdijat szed az ivótól a kis pillanatnyi hatásáért. Jól tudjuk, hogy az alkohol minden rossznak, bűnnek, szegénységnek, nyomornak kutforrása. Az alkohol fogyasztásának következménye csodálatosan romboló hatásánál fogva még a leendő nemzedéket is sújtja, a legborzasztóbb pusztító ellenség, mely megfosztja az embert az egyedüli díszétől, a gondolkodó eszétől, az állatnál alacsonyabbá teszi. Elpusztítja va- * gyonilag, testileg, lelkileg és főleg erkölcsileg és mégis a társadalom oly gyengén védekezik az emberiség e legborzasztóbb ellensége ellen. Hogyne, mikor az állam maga ebből az alkoholból évente sok-sok millió hasznot húz, fogyasztási adó czimén.

De már nagyon eltértem a tulajdonképpeni tárgyamtól, mert nekem az a szándékom, hogy minél több jószivü ember olvassa el czikkemet és szívelje meg tartalmát. Városunkban több jólelkü polgár segítségével tea-szobát nyitottunk a tél beálltával, ahol bárki, meleg szobában, egy csésze forró, illatos teát kap egy kraj- czárért. Konstatálom, hogy ez annyira bevált, hogy naponta 300—400, de 500 teát osztunk ki (ha csak 20 százalékban helyettesíti a pálinkát, akkor tessék ennek jelentőségét elképzelni). Hogy ez minő jótétemény, ezt csak az tudja, aki pár percig is tanúja és nézője a különbnél-különb teázóknak. Itt egy szegény mosónő éppen a vízről jön testére fagyott ruhában, ott egy favágó szürcsöli az illatos teát, minden kortynál színesebb lesz fakó arcza. Emitt egy napszámos zsömlyét aprít bele, ennek már táplálékot is ád ; ismét más csuprot hoz, abba kér teát beteg feleségének, emitt egy kocsis az ablak mellett issza, hogy figyelhesse künn maradt lovait. Más meg elhozza három gyermekét és mindegyiknek egy-egy csésze teát ad a kezébe. Szóval szépet és lélekemelő élvezetet nyújt ilyen látvány. Ez pedig oly csekélyből telik, olyan semmiségekből verődik össze, hogy éppen erről akarok bizonyságot adni abban a határozott reményben, hogy széles ez országban, minden városban, sőt városkában is ezentúl ilyen tea-ház lesz.

Íme itt adom mindjárt a teljes számadást. Kivettünk egy éppen üresen álló boltot, forgalmas helyen, nehogy a kocsma sokkal közelebb legyen. Fizetünk havonta 34 koronát, ez deczember 15-től márczius 15-ig 102 korona. A boltba beleállitottunk egy takaréktüz- helyet, egy asztalt, egy lóczát, ezt ugyan mind kölcsön kaptuk. Fizetünk egy ügyes asszonynak havonta 40 ko-