Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-02-20 / 2. szám
2 AZ ÉLET rónát. Egész nap ott áll, főzi is, adja is a teát 3 drb. czukorral 2 fillérért. Ez 120 korona, mert a czukrot félmázsánként vesszük. így 2 fillérért 4 darab czukor jut, úgy hogy a megmaradt koczka árából bőven fedezve van a tea is, kilója 6—8 korona, sőt a világítás és részben még a fa is. Edényféle 18 korona, 40 darab fiiles porcellán csuporka van (0.30 liternyi), Ízlésesebb, mint az email-csésze, ha nem is olyan tartós. Tehát deczember 15-éről márczius 15-éig, szóval a tél folyamán, ilyen intézmény fentartása kerül legfölebb 300 koronába. Már pedig ez igazán oly csekély összeg, hogy ezt a legkisebb városkában is össze lehet hozni. Egy tánczmulatság jövedelméből összeállítható. Adja Isten, hogy minél többen szíveljék meg soraimat. (Munkács). Guth Menyhért dr. Adjunk-e cukrot a gyermekeknek? Az alkalmi ajándékok között úgyszólván elmaradhatatlan az édesség. Sokszor vitatták már, vájjon ártalmas-e a gyermekekre az édesség, vagy sem ? A nép általában azt tartja, hogy igen is van rá oka, mert a sok édesség gyakran rontja el a kicsinyek gyomrát. Maga a cukor azonban, mely az efféle nyalánkság legfőbb alkotórésze, éppenséggel nem ártalmas, sőt nagyon is hasznos. Való, hogy az izomerő fejlesztésére a cukor a legalkalmasabb tápszer. A német hadseregben a legénység közt időn- kint csokoládét osztanak ki s igen jó eredményét látják. Orvosok állítása szerint a cukor föltétlenül szükséges tápláléka a gyermekeknek is, ha tisztán s nem fertőző anyagokkal vegyítve kapja, Fontos továbbá, hogy kellő időben adjuk a gyermekeknek, s nem akármikor. Ebéd és vacsora után mérsékelt adagban a legalkalmasabb, éhgyomorra azonban a legfinomabb sütemény is gyomorrontást okoz. Nagy jelentősége van a cukor rendszeres élvezetének már azért is, mert pótolja az alkoholt. Ha valaki megszokta az édességet, soha sem lesz iszákos ember. Különösen az alsóbb néposztálynál kiszámíthatatlan eredménynyel jár ennek a figyelembevétele. Azt is gyakran halljuk, hogy a cukor rontja a fogat. Ez határozottan tévedés. Ha a gyermek tisztán tartja a szájat, semmi ételmaradékot meg nem tűr benne, a cukor maga bizonyára nem re ltja el a fogat. Mennyit isznak a berliniek. Egy charlottenburgi tudós orvos, dr. Hirschfeld érdekes adatokat közöl most a német főváros italfogyasztásáról. 1905-ben Berlinben 15.941 kocsma virágzott, vagyis 128 lakosra egy-egy jutott s átlag minden második házra szintén egy, minthogy Berlin házainak száma 24.493. A hires Friedrichstrasseben például több a kocsma, mint a ház, sőt vannak épületei, amelyekben nem is egy, de több kocsma virágzik, nem is beszélve az olyan rengeteg méretű kocsmákról, aminő a „Reingold“ néven ismert gyönyörű palota. Ebben legalább 40C0 evő-ivónak jut kényelmes hely egyszerre. Hirscfeld doktor kiszámította, hogy egy-egy berlini lakosra 1905-ben 114.81 liter sör, 9.59 kilogramm bor és 12.09 kilogramm pálinka jutott, a nőket és gyermekeket is beletudva e számításba. Berlin torkán ennek a kimutatásnak alapján 206,075.377 márka ára szeszes ital csúszik le, vagyis egy-egy berlini lakos s7eszre évenként átlag 100.85 márkát költ. Ha számba- vesszük, hog-' az 1906-iki statisztikai megállapítás szerint a berlini lakos jövedelme fejenkint átlag 713.88 márka, akkor szemmel látható, hogy a berlini ember jövedelmének hetedrészét megissza. Éhez a rengeteg italfogyasztáshoz képest az egészségügyi és bűnügyi statisztika is rémes számokat mutat. 1905-ben 5486 férfit és 560 nőt csuktak el Berlinben részegség miatt s a charlottenburgi kórházban fölvett 1451 beteg 30 százaléka, 436 ember alkoholista volt. Ugyancsak a statisztika beszéli, hogy a wühlgar- teni örültek házának cpelipsziás és hiszteria-epelipsziás betegei közül 46 százaléknyi alkoholista szülőktől származott ; valamint azt is, hogy Berlin börtönlakóinak 67.2 százaléka szintén az iszákosok rendjéből kerül ki. Az iszákos gonosztevők száma évenkint megüti a tízezer főt. Berlin város közjótékonysági költségvetéséből 6 és fél millió márkát költ az alkoholizmusra és a belőle származó következményekre. Felhívás az alkoholellenes szövetséghez. Azt tapasztaltam, hogy a denaturált spiritusz olcsóságánál és tömeges hozzáférhetőségénél fogva, mindinkább élvezeti cikké fejlődik. Sőt arról is van biztos tudomásom, hogy egyik-másik kocsmáros ilyen denaturált szeszszel igyekszik a tulhigitott pálinka alkohol tartalmát emelni. Ez a száraz tény! ehhez semmi egyéb commen- tárt nem fűzök . . . Hassanak tehát oda az alkoholellenes szövetség nagynevű és nagytekintélyű vezetői, hogy ezentúl az
