Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-02-20 / 2. szám
AZ ÉLET 3 ipari czélokra szolgáló spirituszt denaturálága alkalmával még bizonyos és charakterisztikus színnel is lássák el. Például fessék kékre valamely alkalmas festőanyaggal. Azért gondolnám kékre, mert ilyen szinü italhoz szemünk nincsen szokva, ennélfogva már kék színe is undoritólag fog hatni az „élvezőre“, másrészt pedig közzé vegyíteni sem lehet lesz más italhoz, mert azt is kékre fogja festeni. Azt hiszem ezen újítás keresztül vitele nem fog nehézségekbe ütközni, mert a kincstár, akinek talán eme jövedéki kihágásról fogalma sincs, készséggel fogja elrendelni, nehogy adómentes szeszszel helyettesítse az adókötelest, eltekintve a nagy horderejű humánus czél- játöl. Munkácson. Dr. Guth Menyhért. Ezen felhívást közérdek szempontjából közreadtuk — mert közegészség szempontjából tűrhetetlen állapot — hogy a denaturált szeszt olcsóságánál fogva — a köznépünknek azon része fogyasztja ijjesztő nagy mértékben — hol a nyomor és a nélkülözés szinte otthonosan fészkelte be magát. E téren a megfigyeléseink igen elszomorító adatokat gyűjtött együvé. — A szállásokon lakó tót és rut- hén — lemegy a városba és a favágással vagy egyébb keserves módon, az is csak ritkán szerzett egy-két forintjának feléért vesz lisztet és a másik feléért pedig kizárólag denaturált spirituszt. Ezt a kérdést az alkoholellenes mozgalmunknak egyik önzetlen és fáradhatatlan munkatársa Dr. Filber- ger Gyula Nyitravármegye miavai járási főszolgabiró tanulmánya tárgyává tette — miről legközelebb egy szükebbkörü értekezleten indítványt is fog előterjeszteni — és hisszük, hogy az értekezleten megjelenő több megye fő- és alispánja, továbbá főszolgabirái magukévá fogják tenni. A gyermek és a játék. Fejletlen képességekkel jövünk a világra, de a természet maga gondoskodott nevelő eszközről: megteremtette a fiatal kort, illetőleg a játékokat. A játék tehát nem véletlen, közömbös jelenség, nem is csak kedves ajándék, mit a természet az élet hajnalának megédesitésére szánt, hanem messzevágó, az egész életre kiható funkció, komoly célú berendezés, melyet a természet himes ruhába öltöztetett s vonzóvá tett, különböző gyönyörök bájával. A játékban kapják első nevelésüket az érzékszervek, itt tanul alkalmazkodni szem és fül. A játék révén fejlődik az izomérzék, ügyesedik a kéz és láb; igy jön létre a tétova mozgásoknak pontos koordinációja bizonyos konkrét célok elérésére. A játékban szerzi meg a gyermek a beszélő szervei fölötti uralmat. Játszó kísérletezésben, „experimentális“-ban tanulja a gyermek megismerni az őt körülvevő tárgyakat; kezébe veszi azokat, megnézi minden oldalról, mozgatja ide-oda, szétbontja, összeteszi; ily módon nyeri első világismeretét. Játékban tárul fel előtte az érzelmek világa; az önbizalom, a bátorság, a rend, a harmónia; a társasjátékban tanul meg vezérkedni és engedelmeskedni; itt jön létre a kölcsönösség érzelme s itt szokik hozzá, hogy a maga tevékenységét alárendelje egy általánosabb érdeknek. S mindezek mellett s ezek révén közvetve is, fejlődik akarata; minden tervszerű izommozgás föltételezi az akarat megfeszítését ; általában minden játék figyelmet követel s a figyelem minden koncentrációja akarati aktus. Van bizonyos viszony a gyermek játszókedve és a felnőtteknek testi, értelmi és erkölcsi jelleme között. Aki mint gyermek so'mt és sokfélét játszott, az rendszerint az életben is derekasan megállja helyét; aki mint gyermek keveset játszott, az rendszerint valamely ponton defektust mutat: talán félszeg a külseje, vagy bátortalan, vagy szegettszárnyu a vállalkozó kedve, vagy fogyatékos a társadalmi érzéke. Az egészséges gyermek spontán törekvése, hogy folyton tevékeny legyen ; teste nem tud nyugodtan vesztegelni, fantáziája is örökös mozgásban van, folyton újat alkot, mindent megváltoztat. Ezt a tevékenységet nem szabad akadályozni, inkább elő kell segíteni s számára a legkedvezőbb viszonyokat kell létrehozni. Fontos következményeket vonhatunk le ebből a gyermek játékszereire nézve is. Világos, hogy azok a játékszerek az élvezetesek és hasznosak, melyek előmozdítják a gyermek spontán tevékenységét, vagyis azok, melyek leginkább táplálják leleményét. Legjobb tehát az a játékszer, amely egyszerű, kivitelében nem pontosan részletező, sokat rábíz a gyermek képzeletére, inkább csak jelzi a tárgyat, semmint világosan ábrázolná; az, amely nem is éppen egyet jelent, hanem amelyből a gyermek képzelete mindenfélét tud csinálni. Hogy e tekintetben mennyire közel járunk az igazsághoz, igazolásunk végett a következőt iktatjuk ide: A tanítás és a gyermekekkel való bánásmód terén a fővárosi óvónők között Halász Sarolta a legkitűnőbb tanerő; ki e melléknevet az által szerezte meg, hogy a gyermeki kedély és felfogás húrjait oly biztos kézzel igazgatja, akár csak Vecsey Feri az ő Amati-féle hegedűjét. Ez az óvónő egy alkalommal az ő csöppségeinek a pálinkaivás káros voltát magyarázta. Ez olyan téma, hogy az arról való magyarázatot; a hátulgombolós nadrágba bujtatott fiatal urak és bóbitás főkötőcskében tipegő kicsi kis asszonykák, hogy megértsék az illetőnek a tárgy uralmán felül még türelemmel, jósággal és szeretettel kell bírnia; mert ezek hiányában a fáradsága kútba esett dolognak tekintendő,
