Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-06-20 / 6. szám
2 AZ ÉL-ET az időt itten tölti — egyik perczben az éttermekben szorgoskodik, már a másik perczben a konyhában dirigálja a munkát. Sebestyén Arthur, pedig, ki köszénbánya részvény- társasági vezérigazgató, ebbeli teendői mellett is naponta ellátogat az éttermekbe és felügyel, hogy a bevétel és kiadások helyesen legyenek vezetve. Miután pedig minden készpénzen lesz vásárolva, a szállítóktól a kereskedőknek egymást közt ki járó 3 százalék levonást el nem engedi — ezért pedig a melyik protestál ott hagyja — vásárolunk másnál, de a 3 százalékot az éttermeink érdekében nem engedem el — szokta mondani. — Én rendelem, én pedig a kereskedelmi osztályhoz tartozom. Dr. Marschan Géza jogügyi fogalmazó az éttermek egyik derűs májusi napsugara, ő foglalkozik a vendégekkel legtöbbet; ő szokta mondani, ha esetleg hiba fordul elő, kérünk egy kis elnézést, egyikünk sem volt még vendéglős — ha csak lehet és módunkban áll, minden lehetőt megteszünk, hogy vendégeink az éttermeinkben igazi otthonra találjanak. Az igazgatónő a napi étlap írással is őt gyakran megtiszteli. Különben ebben lapunk szerkesztőjének dr. Szentkirályi Sándornak is bőven van része, mikor Nagykárolyból fellátogat az éttermi rend megtekintésére. És mindennél szebb és nagyobb, utópisztikus szemnek valóban gyönyötüségesen lehet álmélkodni. Vagy nem öröm látni, hogy egy hideg szemű szocziálista diák egy rezes-arczu törvényszéki biró és már nem éppen ifjú közös hadseregbeli százados, mint udvariaskodták, nevetgéltek egymással egy asztal körül. Vagy ennél szebbet: a nyájhoz megtért bárány- kákát, megrögzött alkoholistákat, akik enyhe örömmel szopogatták immáron a vizet. Egy kis boldogságos, kommunisztikus állam nőtt ki ott 4 hét alatt, — a vízfogyasztás jegyében. Vagy — nem a vízfogyasztás jegyében. Elvégre Budán vannak olyan ideális kis kocsmák, ahol piros, tarka az abrosz, jó becsületes fanyelű evőeszközt adnak és egyképpen becsületes olcsó ételeleket; hát az antialkoholistának nem okvetlenül szükséges a Szarvas-térről átmászni. — Viszont pedig, csaknem érthetetlen, hogy valaki a Lipótváros legszélső fokáról a Királyi Pál-utczában jönne ebédre, csak azért, hogy ebéd után egy másik helyiségben fogyassza el a rézpénzt, amit nyert vámon. De a dolog mégis érezhető. Akik itt összejönnek, többé-kevésbbé hasonló intellektusu emberek, ügyvédek, jelöltek, színészek, újságírók bankhivatalnokok Budapest százezernyi intelligencziájából, azok a mostoha gyerekek, akiknek 50—120 fit között libeg a fizetése. — És a kinek 1 korona, illetve 1 korona 70 fillérnél (70 fillér ráfizetéssel szárnyas is kapható több alig jut ebédre és akik mégis esztétikus érzésű emberek. No de minden esztétika és sóvárgásuk daczára mégsem mehettek a Hungáriába. Vagy akárhová, ahol a tisztaságnak és a szemnek eleget tettek. Hanem apró, piszkos kis korcsmákat virágoztattak fel, ahonnan, ha az ételt sikerült letömni, boldog fellélegzéssel menekültek ki a szabad levegőre. Akiknek idegbeli érzés az evés, de esztétikai Ízlésükkel nem áll arányban — budgetjük, azoknak lett kedves és megtalált otthona az alkoholmentes vendéglő. A vezetősége főleg gróf Apponyi Albertné és gróf Csáky Albinné-é az érdem, hogy finom tapintattal otthonossá, meleggé, szinte családiassá, — merjük mondani nélkülözhetetlenné — tudták tenni egykettőre az éttermet, a sok magános ember számára. Ezen czikkünk végén befejező pont gyanánt azon kérelmet iktatjuk ide — vajha ezen éttermek létesítéséről a vidéken lakó szülők is tudomást szereznének — és a fővárosi egyetemre járó ifjaikat buzdítanák és serkentenék arra, hogy ezeket az éttermeket látogassák ; hisz számukra rendezték be azt az alapítók azért, hogy ők jöjjenek a megszokás révén arra a meggyőződésre, hogy az asztal örömei között az alkohol egyszerűen felesleges valami. Továbbá ottan beszélgetések és felolvasások révén ösmerkedjenek meg az alkohol káros voltáról az ezen az utón nyert ösmereteiket pedig,a szülői otthonban térve: A minden jó iránt lelkesülő fiatalságuk szétszórhassa a jó magvető ember módjára a nép között. Pártfegyelem. — Látogatás a menedékházban. — Egy országgyűlési képviselővel, kinek programm- jában az egyedül üdvözítő szociális reformok szerepelnek egy alkalommal, estéli séta közben az angyalföldi menedékház elé értünk. A langyos nyári est félhomályában, egy kerítésnek támaszkodva kényelmesen szemléltük a menedékház lakóinak gyülekezetét. A toprongyos aggastyánok komor közömbösséggel haladtak az éjjeli nyugalom felé. Lépésükön, szavukon, ábrázatukon megérzeti az alkohol rettenetes pusztítása. A pálinka szerencsétlen nyomorékjai halkan dünyögtek s csak itt ott hallatszott egy elkeseredett káromkodás. Vagy háromszázat láttunk magunk előtt elhaladni. Mintha nem a nagy, szép városból, hanem a nyomor sötét orkuszából támadtak volna fel egy fantasztikus álom keretében. Valamennyi elveszteni látszott szociális érzését. Nem törődtek semmivel és senkivel, legkevésbbé magukkal. Még az asszonyokból is kipusztult a hiúság utolsó nyoma. A ferde, ősz kontyokat rongyok borították, a töpörödött kosarakból pálinkás bütykösök nyaka nyúlt ki.
