Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-06-20 / 6. szám

AZ ÉLET

3

R'értleserl esünyáfl festettek ezek az életük alko fiyátt letört asszonyok;

képviselő barátom,' ntinf aféle reformer, mohón vetette magát a témára.

— Látja, uram, látja, ez az alkohol hatása, Ezt a képet kell lefotografálni és elrettentő példának mutogatni. Ebben a pillanatban azt képzelem, hogy Gorkij rajza nem elég reális, nem eléggé markáns.

És saját szavaitól megbokrosodva, ökleit szorongatta;

— TüZzel-vássái kellene kipusztitani minden pá- iinkaitiérést. Á sríészfiék; csak mint orvosságnak van jogosultsága, melyet csakis Orvosi rendeletre a gyógy- tárban volna szabad árulni. Ez az egyetlen mód megmenteni az emberiséget. Az egyetlen ! Mert amit mi itt látunk, az csak kontúrja a szomorú társadalmi képletnek. Ezeknek az embereknek a gyermekei született gonosztevők, rémei a társadalomnak, a fegyházak lakói, az akasztófa virágai !

És folytatta ebben a hangnemben. Elmondott minden erre vonatkozó közhelyet. Aztán hevenyészett egy nagy reformjavaslatot az alkohol ellen, melyet útközben egyrd bővített, tágított,

— Ezt az ügyet az államhatalomnak kell kezelni, mondotta ez a legsürgősebb reform. Nevetséges figura az a Mezőfi azzal az általános, titkos szavazással addig, mig az emberi élet ilyen képeket produkál.

így értünk a függetlenségi klub elé. A lépcsőkön felhaladva, megfogta kezemet.

— Meghallja még ma este szóvá teszem a dolgot és pedig konkrét alakban. Harci riadót fúvók a pálinka ellen. Beszélek a miniszterrel.

— Melyikkel? kérdeztem.

— Magával Wekerlével.

Aggodalmasan ráztam a fejemet.

— Azt nem ajánlom.

— Miért ?

— Baj lesz.

— Hogy érti ezt?

— Tetszik tudni — mondottam — a fogyasztási adó a kincstárnak kétszázhatvan milliót jövodelmez évente. Aki ebből egy garast el akar venni azon We- kerle irgatmatlanul keresztülgázol.

— Gondolja ?

— Bizonyos vagyok benne.

A lelkes reformátor zavartan mekegett és barátságosan hozzám simult.

— Az más, — mondotta ujját ajkára illesztve. — Tehát egyelőre egy szót sem arról, amit beszéltünk . .. Tudja, kérem, én a társadalom érdekeiért bármikor szívesen ontom véremet, feláldozom életemet ... Ez kétségtelen . De minthogy ebben a pillanatban a legfontosabb'társadalmi érdeknek a pártfegyelmet tartom . . . Ennélfogva ... Ön ért engem ... Nemde ?

— De mennyire !

— Köszönöm.Tehát psszt, psszt, psszt . . . Öt perc múlva már mélyen hajlongottja szeszkirályelőtt. Ki azonban legyünk őszinték'nem olyan fekete mint a milyennek festik, mert a vasárnapi korcsmaszüneti törvényjavaslat, mely szerint vasárnap délelőtt 10 órától hétfő reggel 6 óráig a kocsmák zárva tartandók. Az ő utasítására készült el.

Súlyosbító körülmény.

Bűne vagy erénye volt-e Noé apánknak, hogy ő volt az első, aki bort termelt ? A bort üdítő, szel- lcmfrissitő, mámoritó italnak tartották, mindig. Költők dicsőítő dalokat zengtek róla; vidám és könnyiivérü lelkek isteninek mondották, az állam pedig busás hasznot húz belőle.

Az élet más következtetést von le a pálinkafogyasztásról. Az élet azt bizonyítja, hogy a bor és különösen a pálinka súlyos átka az emberiségnek. Nyomorba, kétségbeesésbe kerget egész családokat; pusztítja a szervezetet; lassankint összetördeli, megroncsolja az elmét. Jóravaló, munkabíró emberekből dologkerülő, nyomorult emberekei csinál és a bűnnek is fészkévé kiinduló pontjává lesz.

S a törvény — isten tudja miért— enyhítő körülménynek minősiti azt, ha valaki alkoholgőzben követ el valamely bűnt, akármilyen iszonyatos, vagy vérfagyasztó az. Szegény ember! Mit tehet ő róla ? Alkoholmámorban követett el gyilkosságot. Az alkoholmámor önkivüli állapotot okoz. Igaz, hogy meggyilkolt egy embert, akár többet is; gyászba borított családokat ; özvegyek és árvák sirása hallik. De istenem ! Részeg volt az istenadta. A törvény kénytelen ezt enyhítő körülménynek tartani.

A főváros területén egy ilyen gyászos gyilkosság történt. Egy háztulajdonos egy pékmestert részegségében agyonlőtte. Részegen követte el a tettet; részegen jelentkezett a rendőrségen s mikor kijózanodott, maga csodálkozott legjobban, hogy ilyen véres tettet el tudott követni.

Bizonyosak vagyunk abban, hogy a törvény enyhítő körülménynekfogja minősíteni részegségét, ha majd ez a gyilkos a sorompók elé kerül.

Pedig angolország, amely a felvilágosításban elől jár, megmutatta már, hogy sokkal humánusabb és üdvösebb dolog, ha a törvény az alkoholgőzben elkövetett tettet súlyosbító körülménynek veszi.

Ott az antialkoholisták elérték azt az eredményt, hogy a régi, elavult törvények helyett uj megfelelő törvényeket léptettek életbe.

Ott már maga a részegség is büntetendő cselekmény. Ha valaki részegen találtatik az utczán, börtönbe kerül már azért is, hogy részeg volt; már azért is, hogy kivetkőzött emberi méltóságából és állattá aljaso-