Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-03-24 / 3. szám
AZ ÉLET 5 Én Urisíen vagyok! még a legtitkosabb óhajtásaitokat is módomban van teljesíteni. E kijelentésre a feleség még jobban zokogott. A gyermekek pedig most már hangos jajgatással borultak az anyjokra. Ez a jelenet egy derékba tört boldogságnak egész golgotáját tárja elénk. Mely egy olyan palotában játszódott le, hol annak falain belől az állami irgalom a beteg lelkeket szeretteljes kezekkel — veszi gyógyítás alá. A magát Úristennek képzelő lelki beteg és családja iránt, a részvét olyan nagy érzete fogott el, hogy az igazgatónál tudakozódtam, ugyan hogy és mi módon került be ez a szerencsétlen és forog e fenn még lehetőség arra nézve, hogy ő, mint gyógyult ember a társadalomnak vissza adva lesz. A feltett kérdéseimre — az igaztónak jóságtól sugárzó kék szeme egy pillanatra elhomályosult, majd maga fölé nézve és ujjával felmutatva mondotta: Csak Istentől várható segítség, — mert az emberi tudomány azzal a lelki beteggel szemben már sajnos csak tehetetlenségre van kárhoztatva. A szeszes italok tették tönkre testi szervezetét és hibbantották meg a lelki egyensúlyát. Fiatal korában egyike volt azoknak a szegény tanulóknak, kik a közép iskolákat, hogy végezhessék leczke óra adással — irodákban 2—3 órai másolással foglalkoznak. Vagy irgalmas szivü kanonokok házaiban, továbbá jóielkü vendéglősök helyiségeiben kapnak ebédet és vacsorát. A ruházatukról is az emberszeretet gondoskodik. Az ilyenek 18—19 éves korukban feljönnek egyetemi tanulmányok végett a fővárosba. Itt már mint szokás mondani, sok az eskimó, de kevés a fóka. Küzd- nek a megélhetés erő viszonyaival úgy, mint a viharvert tengeren a hajó a hullámokkal. Többször fekszenek le éhesen, mint jólakottan. A kinyomo-ott adatok, szerint betegünk is. Sok reménnyel a szivében és mond 20 koronával a zsebében érkezett a fővárosban. A 20 korona csakhamar elfogyott. Bekövetkeztek a szükség napjai. Napokon át étlenül, mint a határba kivert kutya, úgy bodorgott a fővárosban futkosva valami kis alkalmaztatás után, hogy betevő falatja legyen. Már olyan helyzetbe került, mint mikor a léket kapott csol- nak a vízben kezd alá merülni — ebből az segítette partra. Ki a mezők liliomait az ártatlanság fehér színével kiruházza; vagyis a jó Isten meghallgatta az ő kenyéradás iránt imáját. Talákozott egy volt diák társával, ki mint növendék pap a szeminárumban lakott. A két szegény fiatal embernek a lelke csak hamar megértette egymást. Felkérte az éhező volt diák társát, hogy délben és este a szeminárium helyiségében valami edénnyel jelenjék meg, hol a napi ételét megfogja vele osztani, mindaddig mig valami megélhetési módot bír megragadni. Hónapokon keresztül Így élt. Nagy utánjárás mellett sikerült egy nyomdába bejutni, hol mint czimszallag iró nyert alkalmazást. — 1000 drb czimirásért kapott 2 koronát. Hogy egyetemi tanulmányaiban csorbát ne szenvedjen legalább 4 órát a tanteremben kellett töltenie, ezért már reggel 6 órakor az íróasztalnál görnyedt és a czimszallagokon ugyancsak gyorsan kellett a tollát futtatni, hogy este 8 órára az 1000 darab czimet elkészítse. Később ugyan tandíjmentességet kapott. Olykor az egyetemi segély-egyesület is juttatott neki egy nehány koronát, melyből kiöltözködött olyan boltban, hol a jó módúak által viselt és nem használt ruhákat kiárusítják. Az egyetemi tanulmányait igy és ehez hasonló küzdelmek árán végezte. A tanári oklevél megvolt a kezében. De az idegei a mindennapi kenyér megszerzése iránti tülekedésben megernyedtek; nagy részben kilúgozodott belőlök az az erő és az a rugékonyság; mely az egészséges test és léleknek a zománcza és fentartója. Kor tekintetében még fiatal volt ugyan, de szervezetileg rokkant — lelkileg pedig kifáradt. Az apja iszákos ember volt, anyja pedig őt nem szoptathatta, mert tejtelen asszony volt — mi azt bizonyítja, hogy ő is iszákos szülőktől származott. Tehát terhelten azaz már degeneráltan jött a világra. Az idegei gyengeségével és a szeszes italok iránti hajlamosságával úgy születet, mint a jobb vagy a balkeze öt ujjal. Diák és egyetemi hallgató korában a szeszes italok iránti hajlamosságát gúzsba kötötte az a nehéz küzdelem, melyet vivőt a mindennapi kenyérért. De a mint tanári állást nyert, megszűnt a mindennapi kenyériránt való nagy tusakodása. Az állása nyújtott polgári kényelem és a jólét ölén délbe és este, mint szokás mondani mértékletesen élvezte a bort. Tanítás után kaszinóban „alsós“ játék közben egy-két pohár sört is elfogyasztott. Ezen az utón a megélhetés által eddig gúzsba kötött szeszes italok iránti szenvedélye lassanként a kötelékeket magáról leoldozta. Mint nőtlen ember olykor az éjjeli tivornyákban is részt vett. Az idegei, melyeket a korábbi kenyér iránti küzdelmek nagyon, de nagyon megviselték — türelmetlenek voltak az alkohol iránt. Azaz ha már egy fél liter bort elfogyasztott — e mennyiségben levő alkohol is képes volt a gondolkodása igazgatóját az ész kritikáját megbénítani. Ezért ily állapotban beszédjének és tetteinek többé ura nem volt. A külömben szolid, csendes úri ember ilyenkor házsártos — veszekedő és kötekedő szokásokat öltött magára.
