Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-02-20 / 2. szám
4 AZ ÉLET A szóban levő kérdés magyarázata alkalmával az óvónő mindenekelőtt egy pár vonással egy bizonytalan alakot rajzolt fel a táblára. Mi az, fordult kérdésével a kis hallgatóihoz. E kérdés nyomban a találgatás érzetét csillantotta meg a szemekben. Egyik dedós ezt, másik amazt mondott; végre valamelyik kitalálta, hogy csirke. Ezután egy vályucskát rajzolt, mely fölé apró vonásokkal jelezte, hogy abban valami csurog. Ez volt a viz. — Mire használják a vizet? — Ivásra, — volt a válasz. Ily utakon fokról-fokra vezette a kis elméket a tulajdonképpeni tárgya felé; melyhez mikor elért, a pálinkaivás káros voltát, apró gyermek-mesékbe foglalt példákkal magyarázva, keltette fel és foglalta le a maga számára a figyelmet. A naiv tartalmú mesékre a gyermeki szív kinyílott, mint a májusi napsugár csókjaira virágszirom. Az emlékeik apróka kamrácskáikból a gyermeki szív ártatlanságával, készségével és hamisítatlan igazságával egy halomba hordották azokat az emlékeket, melyek az ő és hozzátartozóik pálinkafogyasztásra vonatkoztak. Az ekként összehordott ismerethalom az első pillanatra a megdöbbenés érzetét váltotta ki az emberből, mert abból a szülei gondatlanság, a tudatlanság és az előrelátás hiánya úgy kiviritott, mint a pipacs a buza- vetés kalászaiból. Voltak szülők, kik még az ölbevaló gyermekeiket is a kocsmákba vitték, hol azután édesített pálinkába mártott süteményeket nyomtak az apró kis kezekbe. Nagyobbacska gyermeknek pedig az apa saját poharát félig megtöltve borral vagy sörrel, adta oda és egy hajtásravaló kiivásra buzdította. Ha ily eseteket lát vagy hall az ember, mint a megoldott kéve fejtődik meg az a talányszerti kérdés: hogy miért van az a nagy gyermekhalandóság. Miér van annyi vézna külsejű beteges gyermek. Miért szenved sok apró gyermek görcsökben. Ezekhez számítsuk még azt a veszedelmet, hogy a szülő az ital nyújtásával, tudatlanságból, már a kis gyermekét is nagyon sok esetben ő maga teszi alkoholistává. Ugyanis: vigyázzuk meg. Az életben mindennapi eset az, hogy némely gyermek szinte reszket, ha az alkohol bármelyik fajtáját látja és az öröm netovábbját idézik fel nálla, ha ebbeli vágyódása kielégítést nyer. Az ilyen szerencsétlen gyermekek előtt a szülők ha az alkoholt gondosan el nem zárják — és folyton folyvást nem oktatják az alkohol káros voltáról, már mint kis gyermek alkoholistává válik. Jegyezzük meg jól, hogy nem feltétlenül az az alkoholista, ki sokat és gyakran iszik, hanem az is azzá lessz, kinek az idegei türelmetlenek az alkohol iránt. Ezen kis kitérés után folytassuk a megkezdett eszmemenetet. Azok a gyermekek, kik nagyon vágyódnak az alkohol után — az alkoholos degenerálódásukat idegeikben és minden csepp vérükben úgy hozták magukkal e világra, mint az öt ujjúkat. Már most ha a szülői gondviselés ezt a degene- rálódást az italtól való eltiltással és oktatással' le nem nyesegeti: vagyis fejlődésében meg nem semmisiti, hanem ahelyett fejlődésében elősegíti azzal, hogy negédességből vagy tudatlanságból azzal a közfelfogással magát altatva, hogy egy kevés ital nem árt, sőt használ, nyújtja derüre-borura a gyermeknek az alkoholt. Adjuk rajzát az ilyen gyermeknek. Az alkoholos degenerálódásban szenvedő gyermek alaptermészete: a kedvesség, a jóság és a szeretet. Vagyis azok a tulajdonságok, melyek a szülői szere- tetet oly nagygyá és oly erőssé nevelik, hogy attól a szülő a gyermekének az öröklött hibáit képtelen észrevenni. De ám sajnos, ebből az alapból sugár módjára minden külső ok vagy okozat nélkül igen gyakran kiszökken a rakoncátlanság, engedetlenség, tulfokban a bágyadtság, fáradtság — gyakorta vadfélénkség. A találékonyság és helyes megjegyzés pedig oly mértékben, hogy az még a felnőtt embert is csodálatra ragadja. Igen gyakran még a tanulás iránti fogékonytalanság. Továbbá mint fő jellemző tünet tárul elénk: hogy az ilyen gyermekből hirtelen villámszerű harag váltódik ki. Ilyenkor egy pár pillanatig az arca eltorzul, az arc- szine sajátszerü homályos fehér fényt kap, a fogait össze szorítja, az ajka szélesre nyílik. Aki látja, azt nyomban az az érzés fogja el, hogy most meg kell fékezni ezt a kis gyermeket — mert ebben az állapotában képes volna mindennek neki menni; törni és zúzni. Végezetül e cikket azon kérelemmel fejezzük bej: Szülők, ne adjatok a gyermekeiteknek alkoholt, mert ebbeli tetteitekért azokban nagyon sok esetben keservesen fogtok lakóim. Köszönöm ... „Köszönöm a király ítéletét. Azért az Isten áldja meg annyi esztendővel, a mennyit tőlem elvettek. Én ártatlan vagyok és nyugodtan halok meg“. Ezek egy elitéltnek az utolsó szavai. De az azokból kisugárzó nagy mennyiségű fanatizmus oly erős és oly hatalmasan lenyűgöző — hogy az ember gondolkozását nemcsak megállítja, mint a leeresztett sorompó a rohanó automobilt; — hanem egyúttal ki is erőszakolja, hogy vele foglalkozzék. A jó ízlés szavára hallgatunk akkor, mikor e lap hasábjain nem tárgyaljuk a bitófán meghalt ember ügyét. Hanem azért az okozat gombolyagját kifejtjük, \
