Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-08-20 / 7. (8.) szám

AZ ÉLET.

5

ják a virtust. Jaj] annak a haragosuknak, aki ilyenkor a szemük elé kerül. Egy-kettőre kezükben a bicska. A más ember élete annyi nekik, mint az utczán fölrúgott dinyehéj. Ha nincs közelben a haragosuk, egymásba kötnek bele, sőt képesek egy idegen, ártatlan embernek nekitámadni és leszúrni azt könyörtelenül, pusztán virtusból. A vasárnapi és hétfői rendőri jelentések szerint százával támad a részeg kocsmázók közt véres összeütközés, sok más száznak tettesei és sebesültjei pedig elillannak, még miellőtt a rendőrség közbelép, vagy pedig kituszkolja őket helyiségéből a vendéglős. Szóvsl: szombat estétől hétfő reggelig nincsen nyomor, drágaság, nincsen semmiféle anyagi gond. Minden kocsma, minden kávéház tele, van czigány- es hölgyzenekarok, sváb rezesbandák, ciiterák, harmonikák, sámfa u rák vig muzsikája halatszik ki belőlük, megspékelve szegény emberek' jókedvű kurjorígatásaival, hogy „sohase halunk meg“. A boros üvegek közt úgy érzik magukat a nyomor fiai, mint a hal a vízben. Hétfőtől kezdve aztán megváltozik a hangulat : kezdődik a jajveszékelés, hogy — a szegény embernek nem lehet kibírni a mostani állapotot, mert hiába dolgozik rogyá- sig mégis majdnem éhen hal. így van ez ebben a néposztályban. A jóravaló, derek munkás családoknál azonban nincs igy, mert ezek bizony szombaton is, meg vasárnap is szűkölködnek, mert különben a többi napon tényleg koplalnának.

Kép az uíczáról

Budapest alapjában véve csendes város, csak ;;iiélta zajlik éjjel.“ Akkor is csak inkább Osbuda táján van a zajlás. A város rrtaga szelided pihen a nyári éjszakában. Csak néha akad az utcza éjeli életének egy-- egy apró szenzácziója — amilyen például csütörtökön este történt.

A Rákóczi-ut egy háza előtt éjfél táján történt valami, — az emberek hamarosan nagy csoportba verődtek össze. A kapualjban egy asszony roskadt le, kínos jajgatással. A köréje sereglő emberek kérdéseire alig tudott felelni, — nagy baja volt szegénynek, áldott állapotban volt s az utczán érte utói a vajúdás. Rosszul érezte magát a lakásban, ahol kívüle senki sem volt s lejött az utczára levegőt szivni, meg a férje után nézni, aki valamelyik közeli kocsmában szórakozott. De lerogyott a szegény asszony a kapualjba.

Hamarosan nagy sereg ember vette körül, — segíteni akartak rajta, elszállitatni, — efölött tanakodtak. Kórházba keli vitetni, a mentőkért telefonáljanak, a tudós asszonyt hívják, ezek a tervek merültek fel hamarjában. Az asszony szegény fiatal, munkától elgyötört teremtés, a férje után kiáltozott. S a közönség, melynek nagy részét utczai leányok bámész csapata képezte, hangos szóval szíttá a lelketlen férjet, aki ilyen állapotban levő feleségét egyedül hagyja.

Közben a házmester, aki ugylátszik közelebbről ismerte a házaspárt, felkutatta a férjet az egyik közeleső kocsmában s értesítette a dolgok állásáról.

Jött a férfi rohanvást, ámbár ez kissé nehezére esett, mert egy nagy mennyiségű ital volt benne. Ijedt

arczczal, a körülötte állók szitkozódását fel sem véve, tört utat a feleségéhez s lerogyott mellé. Az asszony egyszerre megnyugodott, átölelte az emberét.

— Vizet hozzál, János, — mondta csendesen.

Rohant az ember vizért. Hozott is hamarosan, ugyancsak a kocsmából, egy pohár limonádét. Az asszonyeltolta a savanyu italt, — csak tiszta viz kellett neki. Az ember fogta magát, loholt vissza, közben az utón maga megitta a limonádét, — hogy kárba ne vészén.

De mire a vízzel visszatért, már akkorra voltak a mentők, akiket valaki értesített. Most már oda se eresztették az embert a feleségéhez. Az orvos gyorsan intézkedett, megvizsgálta az asszonyt, feltétette a kocsira, — be a kórházba.

A gyámoltalan férfi ott lábatlankodott a mentők körül. Mikor a feleségét kocsira tették, kérte, hogy ő is vele mehessen. A mentők elutasították, ő most teljesen felesleges s az éjszakát úgysem tölthetné a kórházban, ahol számára hely sincsen. Jöjjön holnap reggel.

Az ember szemét döntötték a könyek. S a mint az asszonyt feltették a kocsira, még ebben a pillanatban összenézett a két szegény lélek. A következő percben sebes vágtatással indult el a kocsi, gyorsan dübörögve gördült végig az utczán. S nyomban utána kezdett szaladni a férfi. Födetlen fővel, szétcsapzott hajjal, ziháló mellel rohant az éjszakában a kocsi után, mely mindegyre távolodott tőle. A kapualjban maradt emberek némán néztek utána. S most már nem akadt hang, amelyik szidta volna.

/